Magyar Hírmondó 17. (1800. január-június, 1-51. szám)
1800-01-17 / 5. szám
l . . VI . . , nádmézből, ’s édes tékákból készült süteményeknek nem volt vége hossza. Volt elég szebbnél szebb narants is. Volt eperből, tengeri szőllőből, barackból, citromból, ananászból, vaníliából, csokoládéból’s a’t. készült frissítő étel, úgy nevezett Gesrornes (fagylalt) ; nem küldőiben híresítő ital is, lemanádé és itondola-téj. A’ bőrök többnyire jóféle Magyarok voltak; a’ meleg italok pedig: punts; úgy nevezett Olio leves, melly a’ jól kifőzött velős-csontos marha húsnak levéből, drágán meg fűszerszámozva szokott készülni; kávé, herbaté, és tsokoládé. A’ Bálnak fejedelmi voltához képest, ellentétes köntösökben jelentek meg a’ Vendégek. A’ jól ki gondolt maskarák között, sok volt ollyan, melly az Utazók által leírt meszsze földi népek ruházatához hasonlított. A’ Török Követ nagy kedvet mutatott a’ Bálban. A’ Felséges Császár, Császárné ő Felségével sétált a’ számos Vendégek között; Nádorispányunk Kir. Ő Föhertzegsége pedig a’ maga felséges termett feleségével, lesen voltak a’ Toskánai Nagy-Hertzeg ’s Hertzegné; Ferdinand Majlandi Fö-Hertzeg Feleségestül, ’s az öt Si Hertzegek is «’„Felséges Császár’ Testvérjei, és Hertzeg Albert e Kir. Hege. Mind a’ két szá- jában, csak nem szüntelen hangzott a* szép mu* isika szó, mellynek buzdító hangjánál sokan tántra is kerekedtek későbben a’ víg Vendégek kozták f* és