Magyar Hírmondó 18. (1800. július-december, 1-53. szám)

1800-11-21 / 42. szám

A’ tegnap előtt kelt Udvari Újságban ezeket a’ nevezetes tudósításokat olvassuk , hogy, t. i. a1 mell/ 45 napi fegyvernyugvásra lépett velünk Német ’s Olasz Országban (Sept. 21-dikén) a’ Frant­ia Respublika, azt már úgy tekinti a’ Né­met Országból érkezett újjabb tudósítások szerint, mint a’ mell­nek vége szakadt; és hogy a­ két fél el­kezdje az ellenségeskedést, annak 15 nap múlva leendő meg-szenése után , a’ mint már elő­re is emlékeztünk volt arról a’ múlt Postán költ árkusunk 637-dik oldalán. Ama’ nevezetes Könyvetskéből, mell/ (a’ mint a’ múlt postán említettük) arról értekezik: Ha jobb-e a’ Frantziákkal a’ Had, vagy a’ Békesség? most azon megfontolá­sokat közö­lyük, mellyek a’ Békesség’ Elő czik­­kelyeiről szóllanak; és Liviusnak ezen szavaival kezdődnek : Ecquid sentitis, in quanto contemptu vivatis! A’ Császár (úgy mond) helyben nem hagyta azon Békesség’ Elő­ czikkelyit, mellyek Július’ 29-dikén Gr. St. Julien (úgy látszik, te­ljes hata­lom nélkül) és Sr. Minister Talleyrand által Pá­riában alól­ íródtak. Erre a’ Franc­iák két ízben félbeszakasztották a’ fegyvernyugvást, a’ mell/ tsak a’ Német Birodalom három utolsó Erőssé­geinek által engedésével, 20-dik Septemberben hoszszabbíttatott meg. Kétség kívül, a’ mostani Békesség-alkut is azon Előtzikkel­eknek helyben hagyásával kellett volna elkezdeni. Már pedig könnyen által-láthatni, miilyen következéseket vontak volna azok szükségképpen maguk után.

Next