Magyar Hivatalnokok Lapja, 1872 (1. évfolyam, 1-9. szám)
1872-11-03 / 1. szám
gáltatásban, vagy a közigazgatási téren a társadalmi rend, a személy és vagyonbátorság, a vallás és humanistikus intézmények, valamint az erkölcsiség szabta teendők felett őrködik. Stein szerint csak azon állam gazdag, melynek polgárai gazdagok, következésképen a magánember vagyonának gyarapítása szintén állami szolgálatnak vehető. És ki hinné azt, hogy alig van osztály a társadalomban, melyben annyi nyomor, éhség, megalázó helyzet és kétségbeejtő momemumm fordulna elő, mint ép ez osztályban ? Ne a nagyok után ítéljünk, mert hisz minden osztálynak vannak egyesei, kiket a szerencse felkarol és kik sokszor ép oly kevéssé csábítgatják a szerencse istenasszonyát, mint el nem idegeníti magától a nyomorult. De szálljunk le csak azon büzhödt hajlékokba, melyeket lakásoknak csúfolnak, és a mélyben éhező gyermekek zsibongják körül a könyező anyát, a ki csengve várja a pillanatot, midőn a hivatalos munkán kivül még más foglalkozás után fáradozott férj megérkezik — és kisérjétek csak figyelemmel azon határozatlan pillantásokat, melyekkel a nő a megérkezettet fürkészi, anélkül, hogy meg merné kérdezni: hozott-e egynéhány hatost — és akkor meglátjátok, hogy hol tanyázik a nyomor. És váljon mindennek az állam az oka ? Nem, határozottan nem ! Okai többfélék. Először a testület összefüggés kapcsának hiánya, melynek folytán nincs testületi szellem, nincs érdekközösség, amely a társulási szellem hatalmánál fogva nagy befolyást szülne, míg most csak közönynyel találkozunk, vagy eclatánsabb esetekben, az úgynevezett nagy urak egy-egy könyöradománynyal rójják le azon kötelezettségüket, melylyel úgy az elfoglalt állásnak, mind pedig hivatalnoktársai, nemkülönben a társadalomnak tartozik. Másodszor ebből folyólag a hivatalnoki testület még akkor is, ha valamely nagyobb eszme mellett lelkesedik és reformátor cselekedetre akar ösztönözni, nem mint egy jelentékeny tényezője állami és társadalmi életünknek, hanem szórványosan, úgyszólván egyénileg, vagy egyénként lép fel és ez által nincs meg azon erkölcsi súly, amely egy intelligens és számra nézve is jelentékeny testület enunciatiójának maradandó hatást biztosít. TÁRCZA. Árnyképek. 1. Egy vén katona, s az ifjú fogalmazók. Télen, nyáron, ködös őszi napon és mosolygó tavaszi reggeleken Kényelmesi úr volt az utolsó az irodában. Már tudniillik az érkezők közt, mert ami az eltávozást illeti, e tekintetben Kényelmesi úr senki által sem hagyta magát megelőztetni. Az ő órája mindig sietett, s bár soha sem annyira, hogy ő maga igen lomhának találta volna forgását, a hivatalok óráinál egy-két negyeddel mindig előbbre járt. Kényelmesi sír jól megtermett déli férfiú, s amint arról ő maga is tökéletesen meg van győződve: a legszebb férfi nemcsak a B-osztályban, hanem atalán az egész minisztériumban. Méltóságos nagy homlokát már szürkülni és gyérülni kezdő fürtök szegélyezik ugyan, de nagy fekete szakálla, melyből minden időközönkint alkalmatlankodó fehér szálat gondosan kitépett, buja és göndör tömegben omlott alá széles, nemes mellére, nem igen bizonyítván őt idősebbnek, mint amennyit ő is bevallott, t. i. 45 évesnél. A nagy szakáll, nagy homlok oly nagyurias, oly tekintélyes kifejezést adtak arczának, hogy ha valamely idegen tévedt az irodába, okvetlenül őt tartá az osztály főnökének, s e hiedelmében őt a tekintélyes férfiú pártfogoló és leereszkedőleg nyájas modora még jobban megerősíthette. Holott Kényelmesi úr, ki külsejét és modorát illetőleg bátran elfoglalhatta volna bármely megye főispáni székét, nem volt több, mint egyszerű segédfogalmazó. Ő ugyan a segéd, sőt magét a fogalmazó szót is lefeledte névjegyéről, s aként tudta intézni a dolgot, hogy a hivatal falain kívül rangjára nézve az egész világ bizonytalanságban volt. Senki sem ismerte tulajdonképpeni állását, a közéletben régi méltósága után őrnagy úrnak ezímeztette magát, s amennyiben több más tanácsos és titkár mellett még saját tanácsosával is brúder volt, s csak per Muki beszélt, senki sem merte volna őt tanácsosnál vagy legalább titkárnál kevesebbnek tartani. Sőt magában a hivatalban is nagyobb tisztelet és figyelemben részesült, mint amennyivel egy közönséges segédfogalmazó dicsekedhetik, s nagyurias és könnyed viseletével oda tudta vinni a dolgot, hogy nemcsak a szolgaszemélyzet volt iránta a szokottnál alázatosabb, hanem még kartársai , sőt fölebbvalói is bizonyos kivételes egyénként tekintették, ki csak különös sorsfordulatok folytán tévedt közéjük, ki iránt modorának varázsa alatt önkénytelen tartózkodást, sőt tiszteletre érezték magukat kényszerítve. De hát csoda-e ez, a midőn ő öltözött az egész osztályban leggavallérosabban, s ruházat, nagyvilági modor és lovagias ügyekre nézve valódi tekintély volt. Ő volt egyedüli casinoi tag a fogalmazói karban, a színházban hol Muki gróf, hol Pista gróf páholyában lehetett látni, lóversenyeken a pályabirák között sürgött-forgott s keztyűje mindig oly kifogástalanul uj volt, hogy midőn az irodába lépett, s előkelő konjourjával beköszöntött, nem . Pedig ha valahol, úgy bizonyára e téren volna helye és sikere az associatiónak, mert ez nem csupán anyagi tömeg egyesülésének kifolyása, hanem a szellem, a műveltség, az ismeretek különböző ágainak társulása lenne, amely tömörültségénél fogva imponálná és nem mint vak eszköz, hanem mint alkotó elem, mint tényező működhetnek. Harmadszor és végre mert az alsóbb rendű hivatalnokok,— pedig ezek többségben vannak — látva és tapasztalva, hogy a felsőbb rangúak külön külön kastot képeznek, elhagyatva érzik magukat, elvesztik bizalmukat önmaguk iránt és sorsuk gyeplőjét a véletlennek engedik át. Mióta hazánk ismét visszanyerte önrendelkezést, jogát bő alkalmunk van szemlélni, hogy a politikai átalakulás folytán keletkezett anyagi jólét mily óriási dimensiókat öltött, csupán a hivatalnok sorsa nem változott, csak az ő nyomorának lánczolata nem szakasztatott félbe — pedig az elemek dühöngő fugalma egész államokat forgatott ki forgató tengelyéből. Nem tagadhatjuk, hogy az anyagi lét jobbra történt fordulata nem pusztán a véletlen játéka, hanem az önsegély geniusának keze is nagyban közreműködött. Vessünk csak egy pillantást az újabb szabású pénzintézetekre és látni fogjuk, hogy a hatalmas bankok, a jelentékeny takarékpénztárak, a nagy vagyonú földhitelintézetek mellett a szerény önsegélyző egyletek mily üdvös és gyarapító hatással működnek , pedig ezeknek alaptőkéjük nem a pénzhatalmasságok csatornáján, hanem a hangyaszorgalommal működő munkások filléreiből — a productio és reproductio varázs műveleteinek útján vált enyhítő forrásává a szűkölködőknek. Ezt csupán azért említjük meg, hogy kézzelfogható példával támogassuk az önsegélyről való nézetünket, mert mi nem vagyunk vasallisták, kik mindent csak a kormánytól követelnek és várnak, de semmit saját erejöktől. Tagadhatlan, hogy a kormánynak is megvan a maga kötelessége, de amit kötelességből kell megtennie, azt nem szabad és nem lehet könyöradományképen elfogadni. Egyébiránt erről más helyütt fogunk szólani. Ez alkalommal csupán azt akarjuk constatálni, hogy valamint az anyagi téren, úgy a szellemi működésben is az önsegélynek hordereje, kiszámíthatlan.