Magyar Holnap, 1976. március-december (1. évfolyam, 1-10. szám)

1976 / 1. szám

l 25 ÉV UTÁN... Alig múlt el két évtized azóta, hogy vígasztalaní­­tották Sztálint, vagyis KITETTÉK A HOLTTES­TET AZ UDVARRA Moszkvában a 20. pártkong­resszuson. A napokban lezajlott 25. pártkongresz­­szuson azonban már teljes volt az egyetértés a Brezs­­nyev és társai nevű közkereseti társaság tagjai között a Szovjetunió kül és belpolitikai céljait illetően. Csu­pán egyetlen jelentősebb tagot golyóztak ki maguk közül, nevezetesen a földművelésügyi népbiztost illetve minisztert a mostoha természeti viszonyok mellett őt téve felelőssé azért a csekélységért, hogy a nagy Szovjetunió élenjáró kolhozai és szovhozai az elmúlt évben csak mintegy kétharmadát termelték meg a szükséges gabona­mennyiségnek. No, de nem oda Buda! Mert mindezek ellenére — mondotta Koszigin miniszterelnök — a Szovjetunió minden vonatkozásban megelőzte a saját zsírjában sülő, de máris rothadó kapitalista nagyhatalmat, az Egyesült Államokat. És mindezt a detent jegyében. Tehát Helsinki ide, vagy oda, Moszkvában min­den maradt a régiben. Nem vált be a nyugati rózsa­színű széplelkek Brezsnyev leváltására vonatkozó jóslata sem. Sőt! Brezsnyev, ha lehet még inkább megerősödve jött ki a párt illetve párharcból, a hi­degháborús vörös rémmel szemben, akitől ezek a haszontalan idióták féltették. Hogy valójában Brezsnyev maga is hidegháborús rém ez egyáltalán nem zavarja a bolsevizmus nyugati szálláscsinálóit. Mert mi másnak lehetne nevezni ezt a Angolá­val, Közép -Kelettel és más egyebekkel pettyezett detentet, mint hidegháborúnak? A Szovjetunió irá­nyítói a lenini és sztálini elvek szigorú szem előtt tar­tásával ugyanis csak a nemzetközi osztályharc e­­gyik formájának tekintik a koegzisztenciát vagyis a detentet. Ezt a világ minden részén tudják már a közepes képességű harmadikos elemista diákok is, csak az Egyesült Államok külügyminisztériumában dugják be fejüket a homokba tények előtt az illetékesek élükön a levitézlett Metternich— Bis­marckk­al,~ az egykori “szuper" Henry Kissinger­­rel. Biztosan indulhat tehát a 26. kongresszus irá­nyába a most “újraválasztott" bolsevista szovjet pártvezetőség. SZTALINORGONÁK ANGOLÁBAN. Akár a dominó elméletet, akár a vákuum elmé­letet alkalmazzuk a jelenlegi angolai eseményekre magyarázatul midkét esetben igazunk van. Még a dominó elmélet esetében is pontos diagnózist adunk, mert bár Angola Afrikában valóban az első dominó­kocka, amelyik elhalt /!/ mégis sokadiknak számít a szláv imperialista világhatalmi őrület értelmezése szerint. A világhódítás nem korlátozódik földrészek­re. Dél-Vietnám, Kambodzsa és Laosz után ter­mészetes és logikus lépés volt Angola, a szovjet had­vezetés sakk taktikájában. És nem kell hozzá külön­leges jóstehetség, hogy megjövendöljük: Angola sem lesz az utolsó állomás. Angola után újabb­an­, gálok következnek majd: Rhodézia, Dél —Afrikai Unió... stb, egészen a végső győzelemig, hacsak...! Hacsak, végre a IV. Világháború jelenlegi sza­kaszában nem döbben rá az Egyesült Államok re­guláris és kulisszák mögötti vezetősége, hogy hábo­rúban vagyunk és a további tétlenség elveszítteti ve­lünk ezt a IV. Világháborút is — és akkor végérvé­nyesen, mert a III.-at nemcsak Szolzsenyicin szerint, de valójában is már régen elveszítette a Nyugat. “SZOCIALISTA KUBA" “Kuba Spanyolország utolsó gyarmata volt La­tin—Amerikában. Kuba e félteke első szocialista országa" írja a Magyarország c. hazai folyóirat 1976 február 22.-i számában az “Álláspontunk" ro­vatban a folyóirat szerkesztőségi rovatának vezetője. A megállapítás első mondatához, csak azt fűzzük hozzá, hogy ez a spanyol gyarmati állapot bizony már jó régen megszűnt, amit elfelejtett megírni a cikkíró. Ezzel szemben a szovjet gyarmati állapot ma is tart Kubában, mert a szocialista állapot ma­gyarra lefordítva pontosan és szó szerint azt jelenti. Hogy mennyire élő ez a gyarmati állapot azt semmi sem bizonyítja jobban, mint az inváziós kubai had­sereg jelenléte Angolában a szovjet céljai érdekében. Köztudott, hogy a szovjet az elmúlt tizenöt év alatt tizenöt billió dollárt pumpált bele Kubába, aminek a kamatait fizeti vissza most Castro, azzal, hogy megnyeri a szovjet számára az angolai polgárhábo­rút. De fizet Castro az amerikai C.I.A.-nak is, ami­ért egykor hatalomba segítette őt ez a szervezet az amerikai nép jól felfogott érdekei ellenére. Bár a C.I.A. később Castro ellen fordult, azért fizet ily módon Castro most Amerikának. Különben is a hála nem kommunista jó tulajdonság. Az angolai kommunista ellenes egységek hatha­tósabb külső támogatás nélkül csak elveszíthették ezt a harcot. Sztálinorgonák, T 54-esek és SAM ra­kéták ellenében — amelyeket 12 ezer reguláris kubai katona kezelt nem volt elegendő az a néhány ezer nemzetközi zsoldos katona, akik bízva az amerikai és kínai támogatásban szembe­­szálltak az interven­ciós kubai hadsereggel. Miután az amerikai Kong­resszus megfúrta az amerikai segítség lehetőségét, Kína is sietve visszavonta támogatását... Az intervenciós kubai hadsereg a harcok befejez­tével is Angolában maradt, hogy ledöntse a követke­ző dominókockát Rhodéziát... Senki sem hitte volna, hogy Afrika sorsa 12 ezer kubai sorkatona kezébe van letéve. Idáig jutottunk e­löttünk egyre több alkalommal győzedelmeskedő szovjet vezetőknek, vagy szándékosan, titkos erők parancsai szerint veszítünk egyre több teret a Szov­jetunióval szemben? Esetleg a Szovjetunió katonai vonatkozásban valóban fölénk kerekedett? Ezek kö­zül bármelyik eset forogjon is fenn az amerikai nép­nek a végső pusztulás előtt meg kell találnia erre a választ és a gyógyírt is. 1976 a választások éve lesz Amerikában. Ha az az eset áll fenn, hogy vezetőink nem alkalmasak Amerika megmentésére, ez évben válasszunk különbeket helyettük. Ha titkos erők tartják gúzsban a látható vezetőket, akkor is lecse­rélésük és a kulisszák mögött lévők elmozdítása a válasz. Amennyiben pedig a Szovjetunió katonai vonatkozásban valóban fölénk kerekedett, mond­juk meg ezt nyíltan amerika népének, amely nem fog sajnálni semmilyen áldozatot azért, hogy újra a világ legerősebb hatalma legyünk. Erre már volt példa a közelmúltban: az első sputnik fellövése után néhány évvel már behozhatatlan előnnyel vezetett Amerika a Szovjet előtt. Csak a jelenlegi tespedtség ne tartson tovább, mert akkor vége Amerikának, és ezzel együtt az egész szabad világnak is. Nem e­­lég a detent szónak a kivonása a közhasználatból. Az egyoldalú és csak a szovjet érdekeit szolgáló dé­­tentnek a szellemét kell kidobni egyszer s minden­korra az amerikai külpolitika használatából. Akkor és csakis akkor nem ismétlődik meg többet a viet­námi és angolai szégyen, és alig behozható hátrány. Világpolitikai összefoglaló / Life, Health, Group Insurance, 861-0900 '1 Annuities, Pension Plans ^]VI ^ GLÓBUS Dr. Thomas PÁSZTOR Í g GENERAL MERCHANDISE - member National association of life underwriters sj ! T.V., Rádió Hi-Fi National ouauty award RECORDS, CAMERAS 8c PHOTO EQUIPMENT HEALTH INSURANCE OUAUTY AWARD PAINT AND WALLPAPER S| PERSONAL AND BUSINESS INSURANCE P 1250 Broadway 1250 LEXINGTON AVENUE I 1633 SECOND AVE. New York, N. Y. lOOOt NEAR 85th ST. 1 AT COR. B5TH ST. .... ^ BuS: LO 4'Üli? NEW YORK, N. Y. 10028 I AG 9-0670 NEW YORK, N Y. 10028 New York Life Insurance Co. Rés. RH 4-5256 M ^^REE DELIVERY ■ Spirits Low? PHONE ^^^PRATT&LAMBERT I HENLEYS LIQUOR, INC. ^ ■W MM PAINT. WALLPAPER AND SHADES I 353 EAST 82ND STREET WINES LIQUORS CORDIALS & TR 9-2073 1612 SECOND AVENUE 1 644 SECOND AVENUE P • BET. 83ro & B4TH STS Bet, 85 & 86 Streets I L52J9 FREE DELIVERY ------------------------------------------------ new york, n. y. 1002a eoward orenstein new york, n. y. 10028 4.oldal MAGYAR HOLNAP A DETENT HAHÁLA Az Egyesült Államok 200. születésnapját ünnep­lő esemény­sorozat örömeibe sok ürömcsepp vegyül. Az egyik megaláztatás a másik után éri Amerikát: Vietnám után Angolában maradt alul a büszke Amerika, amely a Détent előtt a világ vezető nagy­hatalma volt. De hol vannak már azok az idők...? A józanul gondolkodó amerikai azonban egyre több­ször teszi föl a kérdést: hogy miért van ez így? Azért-e hogy vezetői talán nem egyenrangú ellenfelei a fő­ 1976 március 15 VENDÉGJÁRÁS PEKINGBEN. Az egyetlen terület a világpolitikában, ahol a szovjet védekezésben van az az orosz —kínai helyzet. Amellett, hogy az egykor testvéri kínai kommunista párt képviselői hiányoztak a moszkvai 25. pártkong­resszusról, még azt is el tudták érni, hogy mások sem jelentek meg, vagy csak ímmel —ámmal, a lel­kesedés legkisebb jele nélkül ülték végig, vagy végig sem ülték /Ceaucescu/ az unalmas kongresszust. De más meglepetéssel is szolgált Peking a szociál­imperialistáknak /igaz másoknak is!/ azzal, hogy első látogatásának negyedik évfordulójára meghívta Nixon egykori elnököt Pekingbe, államvendégként.­­ Nyugaton sokféle magyarázattal szolgáltak: a nyu­gati ember nem érti a kínai észjárást. Ezzel szemben Moszkvában pontosan tudták, hogy a pofon az ő ábrázatukon csattant. Az amerikai detent hívőket inkább csak a szele érte. Nixon így fizet vissza Kissin­­ger főnökeinek? A Watergate esetleg bumeránggá válik? Ilyen és ehhez hasonló kérdések hangzanak el mostanában Nixon útjával kapcsolatban. Hogy mi van a hírek mögött azt csak találgatni tudjuk. Azt viszont biztosan, hogy a Japán —kínai szerző­dést aláírták, közvetlenül azután, hogy az eredmény­telen moszkvai delegáció elhagyta Tokiót. A sárgák ezentúl együtt küzdenek majd az ellen a hatalom ellen, amely Ázsiában hegemóniára törekszik. Hogy melyik ez az ázsiai hatalom, azt Olvasóink Ítéletére bízzuk... folytatás a 7. oldalon

Next