Magyar Holnap, 1976. március-december (1. évfolyam, 1-10. szám)
1976 / 1. szám
l 25 ÉV UTÁN... Alig múlt el két évtized azóta, hogy vígasztalanították Sztálint, vagyis KITETTÉK A HOLTTESTET AZ UDVARRA Moszkvában a 20. pártkongresszuson. A napokban lezajlott 25. pártkongreszszuson azonban már teljes volt az egyetértés a Brezsnyev és társai nevű közkereseti társaság tagjai között a Szovjetunió kül és belpolitikai céljait illetően. Csupán egyetlen jelentősebb tagot golyóztak ki maguk közül, nevezetesen a földművelésügyi népbiztost illetve minisztert a mostoha természeti viszonyok mellett őt téve felelőssé azért a csekélységért, hogy a nagy Szovjetunió élenjáró kolhozai és szovhozai az elmúlt évben csak mintegy kétharmadát termelték meg a szükséges gabonamennyiségnek. No, de nem oda Buda! Mert mindezek ellenére — mondotta Koszigin miniszterelnök — a Szovjetunió minden vonatkozásban megelőzte a saját zsírjában sülő, de máris rothadó kapitalista nagyhatalmat, az Egyesült Államokat. És mindezt a detent jegyében. Tehát Helsinki ide, vagy oda, Moszkvában minden maradt a régiben. Nem vált be a nyugati rózsaszínű széplelkek Brezsnyev leváltására vonatkozó jóslata sem. Sőt! Brezsnyev, ha lehet még inkább megerősödve jött ki a párt illetve párharcból, a hidegháborús vörös rémmel szemben, akitől ezek a haszontalan idióták féltették. Hogy valójában Brezsnyev maga is hidegháborús rém ez egyáltalán nem zavarja a bolsevizmus nyugati szálláscsinálóit. Mert mi másnak lehetne nevezni ezt a Angolával, Közép -Kelettel és más egyebekkel pettyezett detentet, mint hidegháborúnak? A Szovjetunió irányítói a lenini és sztálini elvek szigorú szem előtt tartásával ugyanis csak a nemzetközi osztályharc egyik formájának tekintik a koegzisztenciát vagyis a detentet. Ezt a világ minden részén tudják már a közepes képességű harmadikos elemista diákok is, csak az Egyesült Államok külügyminisztériumában dugják be fejüket a homokba tények előtt az illetékesek élükön a levitézlett Metternich— Bismarckkal,~ az egykori “szuper" Henry Kissingerrel. Biztosan indulhat tehát a 26. kongresszus irányába a most “újraválasztott" bolsevista szovjet pártvezetőség. SZTALINORGONÁK ANGOLÁBAN. Akár a dominó elméletet, akár a vákuum elméletet alkalmazzuk a jelenlegi angolai eseményekre magyarázatul midkét esetben igazunk van. Még a dominó elmélet esetében is pontos diagnózist adunk, mert bár Angola Afrikában valóban az első dominókocka, amelyik elhalt /!/ mégis sokadiknak számít a szláv imperialista világhatalmi őrület értelmezése szerint. A világhódítás nem korlátozódik földrészekre. Dél-Vietnám, Kambodzsa és Laosz után természetes és logikus lépés volt Angola, a szovjet hadvezetés sakk taktikájában. És nem kell hozzá különleges jóstehetség, hogy megjövendöljük: Angola sem lesz az utolsó állomás. Angola után újabban, gálok következnek majd: Rhodézia, Dél —Afrikai Unió... stb, egészen a végső győzelemig, hacsak...! Hacsak, végre a IV. Világháború jelenlegi szakaszában nem döbben rá az Egyesült Államok reguláris és kulisszák mögötti vezetősége, hogy háborúban vagyunk és a további tétlenség elveszítteti velünk ezt a IV. Világháborút is — és akkor végérvényesen, mert a III.-at nemcsak Szolzsenyicin szerint, de valójában is már régen elveszítette a Nyugat. “SZOCIALISTA KUBA" “Kuba Spanyolország utolsó gyarmata volt Latin—Amerikában. Kuba e félteke első szocialista országa" írja a Magyarország c. hazai folyóirat 1976 február 22.-i számában az “Álláspontunk" rovatban a folyóirat szerkesztőségi rovatának vezetője. A megállapítás első mondatához, csak azt fűzzük hozzá, hogy ez a spanyol gyarmati állapot bizony már jó régen megszűnt, amit elfelejtett megírni a cikkíró. Ezzel szemben a szovjet gyarmati állapot ma is tart Kubában, mert a szocialista állapot magyarra lefordítva pontosan és szó szerint azt jelenti. Hogy mennyire élő ez a gyarmati állapot azt semmi sem bizonyítja jobban, mint az inváziós kubai hadsereg jelenléte Angolában a szovjet céljai érdekében. Köztudott, hogy a szovjet az elmúlt tizenöt év alatt tizenöt billió dollárt pumpált bele Kubába, aminek a kamatait fizeti vissza most Castro, azzal, hogy megnyeri a szovjet számára az angolai polgárháborút. De fizet Castro az amerikai C.I.A.-nak is, amiért egykor hatalomba segítette őt ez a szervezet az amerikai nép jól felfogott érdekei ellenére. Bár a C.I.A. később Castro ellen fordult, azért fizet ily módon Castro most Amerikának. Különben is a hála nem kommunista jó tulajdonság. Az angolai kommunista ellenes egységek hathatósabb külső támogatás nélkül csak elveszíthették ezt a harcot. Sztálinorgonák, T 54-esek és SAM rakéták ellenében — amelyeket 12 ezer reguláris kubai katona kezelt nem volt elegendő az a néhány ezer nemzetközi zsoldos katona, akik bízva az amerikai és kínai támogatásban szembeszálltak az intervenciós kubai hadsereggel. Miután az amerikai Kongresszus megfúrta az amerikai segítség lehetőségét, Kína is sietve visszavonta támogatását... Az intervenciós kubai hadsereg a harcok befejeztével is Angolában maradt, hogy ledöntse a következő dominókockát Rhodéziát... Senki sem hitte volna, hogy Afrika sorsa 12 ezer kubai sorkatona kezébe van letéve. Idáig jutottunk elöttünk egyre több alkalommal győzedelmeskedő szovjet vezetőknek, vagy szándékosan, titkos erők parancsai szerint veszítünk egyre több teret a Szovjetunióval szemben? Esetleg a Szovjetunió katonai vonatkozásban valóban fölénk kerekedett? Ezek közül bármelyik eset forogjon is fenn az amerikai népnek a végső pusztulás előtt meg kell találnia erre a választ és a gyógyírt is. 1976 a választások éve lesz Amerikában. Ha az az eset áll fenn, hogy vezetőink nem alkalmasak Amerika megmentésére, ez évben válasszunk különbeket helyettük. Ha titkos erők tartják gúzsban a látható vezetőket, akkor is lecserélésük és a kulisszák mögött lévők elmozdítása a válasz. Amennyiben pedig a Szovjetunió katonai vonatkozásban valóban fölénk kerekedett, mondjuk meg ezt nyíltan amerika népének, amely nem fog sajnálni semmilyen áldozatot azért, hogy újra a világ legerősebb hatalma legyünk. Erre már volt példa a közelmúltban: az első sputnik fellövése után néhány évvel már behozhatatlan előnnyel vezetett Amerika a Szovjet előtt. Csak a jelenlegi tespedtség ne tartson tovább, mert akkor vége Amerikának, és ezzel együtt az egész szabad világnak is. Nem elég a detent szónak a kivonása a közhasználatból. Az egyoldalú és csak a szovjet érdekeit szolgáló détentnek a szellemét kell kidobni egyszer s mindenkorra az amerikai külpolitika használatából. Akkor és csakis akkor nem ismétlődik meg többet a vietnámi és angolai szégyen, és alig behozható hátrány. Világpolitikai összefoglaló / Life, Health, Group Insurance, 861-0900 '1 Annuities, Pension Plans ^]VI ^ GLÓBUS Dr. Thomas PÁSZTOR Í g GENERAL MERCHANDISE - member National association of life underwriters sj ! T.V., Rádió Hi-Fi National ouauty award RECORDS, CAMERAS 8c PHOTO EQUIPMENT HEALTH INSURANCE OUAUTY AWARD PAINT AND WALLPAPER S| PERSONAL AND BUSINESS INSURANCE P 1250 Broadway 1250 LEXINGTON AVENUE I 1633 SECOND AVE. New York, N. Y. lOOOt NEAR 85th ST. 1 AT COR. B5TH ST. .... ^ BuS: LO 4'Üli? NEW YORK, N. Y. 10028 I AG 9-0670 NEW YORK, N Y. 10028 New York Life Insurance Co. Rés. RH 4-5256 M ^^REE DELIVERY ■ Spirits Low? PHONE ^^^PRATT&LAMBERT I HENLEYS LIQUOR, INC. ^ ■W MM PAINT. WALLPAPER AND SHADES I 353 EAST 82ND STREET WINES LIQUORS CORDIALS & TR 9-2073 1612 SECOND AVENUE 1 644 SECOND AVENUE P • BET. 83ro & B4TH STS Bet, 85 & 86 Streets I L52J9 FREE DELIVERY ------------------------------------------------ new york, n. y. 1002a eoward orenstein new york, n. y. 10028 4.oldal MAGYAR HOLNAP A DETENT HAHÁLA Az Egyesült Államok 200. születésnapját ünneplő eseménysorozat örömeibe sok ürömcsepp vegyül. Az egyik megaláztatás a másik után éri Amerikát: Vietnám után Angolában maradt alul a büszke Amerika, amely a Détent előtt a világ vezető nagyhatalma volt. De hol vannak már azok az idők...? A józanul gondolkodó amerikai azonban egyre többször teszi föl a kérdést: hogy miért van ez így? Azért-e hogy vezetői talán nem egyenrangú ellenfelei a fő 1976 március 15 VENDÉGJÁRÁS PEKINGBEN. Az egyetlen terület a világpolitikában, ahol a szovjet védekezésben van az az orosz —kínai helyzet. Amellett, hogy az egykor testvéri kínai kommunista párt képviselői hiányoztak a moszkvai 25. pártkongresszusról, még azt is el tudták érni, hogy mások sem jelentek meg, vagy csak ímmel —ámmal, a lelkesedés legkisebb jele nélkül ülték végig, vagy végig sem ülték /Ceaucescu/ az unalmas kongresszust. De más meglepetéssel is szolgált Peking a szociálimperialistáknak /igaz másoknak is!/ azzal, hogy első látogatásának negyedik évfordulójára meghívta Nixon egykori elnököt Pekingbe, államvendégként. Nyugaton sokféle magyarázattal szolgáltak: a nyugati ember nem érti a kínai észjárást. Ezzel szemben Moszkvában pontosan tudták, hogy a pofon az ő ábrázatukon csattant. Az amerikai detent hívőket inkább csak a szele érte. Nixon így fizet vissza Kissinger főnökeinek? A Watergate esetleg bumeránggá válik? Ilyen és ehhez hasonló kérdések hangzanak el mostanában Nixon útjával kapcsolatban. Hogy mi van a hírek mögött azt csak találgatni tudjuk. Azt viszont biztosan, hogy a Japán —kínai szerződést aláírták, közvetlenül azután, hogy az eredménytelen moszkvai delegáció elhagyta Tokiót. A sárgák ezentúl együtt küzdenek majd az ellen a hatalom ellen, amely Ázsiában hegemóniára törekszik. Hogy melyik ez az ázsiai hatalom, azt Olvasóink Ítéletére bízzuk... folytatás a 7. oldalon