Magyar Horgász, 1950 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1950. január / 1. szám

1950 fluiumn, — — Az ötéves terv küszöbén Milyen hangzatos szavak, ígére­tek, pattogó frázisok hangzottak el esztendőről esztendőre újév hajnalán. Hogy farizeuskodtak a Horthy-világ urai, terelték el a figyelmet a fenn­álló problémákról, nyomorúságról és beszéltek turáni átokról „Tria­­non"-ról, mint minden baj és nyo­morúság okáról. Csak arról nem beszéltek, hogy a Trianon előtti és utáni nyomorúságnak, nincstelen­­ségnek, százezres magyar­­kiván­dorlásnak ők voltak az okai. Csak arról nem írtak és beszél­tek szilveszteri harangzúgás köze­pette a tollnokok és szépenszólók, mikor a turáni átkot emlegették, hogy — ha van ilyen — akkor ők azok. — Átok a magyarság testén az Eszterházyak és Ulmanok, herce­gek, főurak, bankárok, iparmágná­sok. Ők voltak az élősdiek, az átok. Miattuk és érettük volt a tized, a robot, a dézsma, a kivándorlás, a nyomor, a munkanélküliség, az el­­esettség, a kilátástalanság. Ők vitték be az országot az első és második világháborúba. Ők vol­tak a pusztítás megszállottjai és fe­­nevadjai és ők voltak, csakis ők voltak a magyar élet, a magyar ér­ték pusztítói, Magyarország romba­­döntői. Erről persze soha nem beszéltek a szépen író tollnokok és szépen szóló szilveszteri Szolnokok. 1945-ben a felszabadító szovjet hadsereg kiverte országunkból a fa­sizmust és a magyar nép átkát, a feudalizmust. Borzalmas örökséget vettünk át a magyar nép régi urai­tól. De a magyar nép élniakarása csodát művelt. Lehetetlennek látszó feladatokat oldott meg s a Magyar Kommunista Párt vezetésével kiver­te a politikai és gazdasági élet kulcspozícióiból az ittmaradt fa­siszta provokátorokat és kapitalista hatalmasságokat. És ma, 1950 kezdetén iparunk több, miint 90 százaléka a nép tulaj­donában van, és munkásságunk ugyancsak több mint 90%-a a nép tu­lajdonában lévő üzemben dolgozik. A hároméves tervet nyolc hónappal a kitűzött cél előtt megvalósítottuk Rákosi elvtárs bölcs vezetésével és dolgozó népünk áldozatos, ered­ményes munkája nyomán, ahogy ezt Gerő elvtárs bejelentette az öt­éves terv törvényjavaslata tárgya­lásánál „Ipari termelésünk az utol­só békeév termelésének 140 száza­lékára nőtt". Mezőgazdaságunk termelése csak­nem elérte a háború előtti színvo­­nalat. A dolgozók életszínvonala ma 37 százalékkal magasabb, mint há­ború előtt, népünk egészségesebbé vált és műveltségi színvonala emel­kedett ... Öt esztendő alatt 86 százalékkal emeljük ipari termelésünk értékét. Meggyorsítjuk hazánk iparosítását, mindenekelőtt a nehézipar és gép­ipar fejlesztését, mert ez a könnyű­ipar fejlesztésének, a mezőgazda­ság gépesítésének a feltétele, mert ez az alapja a magyar nép további gazdasági, kulturális felemelkedé­sének, függetlenségünk biztosításá­nak, a szocializmus építésének ha­zánkban. A terv szerint 35 százalékkal emelkedik dolgozó népünk életszín­vonala, a tervek túlteljesítése ered­ményeként egészen biztos, hogy a valóságos­­ életszínvonal emelkedés ennél nagyobb lesz. A terv szerint Magyarországot agrár­ipari ország­ból ipari agrár­országgá fejlesztjük, ahol az ipar súlya a döntő, mely­nek ugyanakkor fejlett, korszerű mezőgazdasága van. 480.000 új mun­kásra lesz szükség az ötéves terv végrehajtása során. Nálunk, a népi demokráciák országaiban és a szo­cializmus országában, a Szovjet­unióban munkaerőhiánnyal kell szá­molni. A kapitalista országokban egyre jobban mélyül a gazdasági válság, százával állítják le a nagy gyára­kat, a munkások milliói éheznek, munka nélkül vannak, a parasztgaz­daságok tízezrei mennek tönkre. Mit szólnának ehhez a tervhez, akik a múltban a turáni átkot em­legették s a felszabadulás után ké­telkedtek a magyar nép, a magyar gazdaság felemelkedésének, külföl­di segítés nélkül való lehetőségé­ben. Akik már a hároméves terv célkitűzéseit megvalósíthatatlannak tartották. Nem érdekes, hogy mit gondol­nának, a tények beszélnek. „Az események nemcsak azt mu­tatták meg — mondotta Rákosi elv­­társ —, hogy a magyar kommunis­ták csak olyan célokat tűznek maguk elé, amelyek a magyar dol­gozó nép érdekeit szolgálják, de azt is, hogy terveink reálisak, megvaló­síthatók­ és hogy a tervek előfelté­telei adva vannak, vagy végrehaj­tásuk folyamán megteremtődnek." A magyar munkásosztály, dolgo­zó parasztság és haladó értelmiség Pártunk vezetésével megvalósította a hároméves tervet és meg fogja valósítani az ötéves tervet is. Dol­gozó népünk a hároméves terv idő­előtti teljesítésének tudatában az ötéves tervre való készülődés biza­kodó hangulatában él. Rendületlen bizalommal tekint a jövőbe, szorgosan munkálkodva építi saját jövőjét, dolgozik, tanul és ha kell, harcol eddigi eredmé­nyeinek megtartásáért, jövőjének biztosításáért, szilárd bástyaként a haladásért, a békéért harcolók 800 milliós frontján, melynek élén a Szovjetúnió nagy vezére, a magyar és minden kis nemzet nagy barátja, Sztálin elvtárs áll. Ma jobban élünk, mint tegnap és holnap jobban élünk, mint ma. E gondolatok jegyében kívánunk eredményes munkát és boldog új esztendőt minden dolgozó társunk­nak. ‘ BÁSTA REZSŐ Tömegélelmezési cikk a Fial — a Szovjetúnió­ban... A nagy Szovjetunió vizei a világ leghalgazdagabb területei, hol helyen­ként szinte elképzitetetten tömegben Államunk a munkásság és dol­gozó parasztság államává,­ Népköz­­társaságává lett, tenyészik a hal. A Volga, a tron, az Amur, az Ob, a tenisszel — hogy csak néhányat említsünk — ontják a halat, a hatalmasra növő, hófehérhúsú volgai kősüllőt, a kapitális tokot és vizát, a rózsaszín, szeletekben cig ínycsiklan­dozó nemes lazacot, a tengerek vizéből megszámlálhatatlanul sokezer tonna hal és rák kerül a korszerű gépesített esz­közökkel dolgozó halászok hálójába. A hat fontos exportcikk a Szovjetunióban.

Next