Magyar Horgász, 1950 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1950. január / 1. szám
1950 fluiumn, — — Az ötéves terv küszöbén Milyen hangzatos szavak, ígéretek, pattogó frázisok hangzottak el esztendőről esztendőre újév hajnalán. Hogy farizeuskodtak a Horthy-világ urai, terelték el a figyelmet a fennálló problémákról, nyomorúságról és beszéltek turáni átokról „Trianon"-ról, mint minden baj és nyomorúság okáról. Csak arról nem beszéltek, hogy a Trianon előtti és utáni nyomorúságnak, nincstelenségnek, százezres magyarkivándorlásnak ők voltak az okai. Csak arról nem írtak és beszéltek szilveszteri harangzúgás közepette a tollnokok és szépenszólók, mikor a turáni átkot emlegették, hogy — ha van ilyen — akkor ők azok. — Átok a magyarság testén az Eszterházyak és Ulmanok, hercegek, főurak, bankárok, iparmágnások. Ők voltak az élősdiek, az átok. Miattuk és érettük volt a tized, a robot, a dézsma, a kivándorlás, a nyomor, a munkanélküliség, az elesettség, a kilátástalanság. Ők vitték be az országot az első és második világháborúba. Ők voltak a pusztítás megszállottjai és fenevadjai és ők voltak, csakis ők voltak a magyar élet, a magyar érték pusztítói, Magyarország rombadöntői. Erről persze soha nem beszéltek a szépen író tollnokok és szépen szóló szilveszteri Szolnokok. 1945-ben a felszabadító szovjet hadsereg kiverte országunkból a fasizmust és a magyar nép átkát, a feudalizmust. Borzalmas örökséget vettünk át a magyar nép régi uraitól. De a magyar nép élniakarása csodát művelt. Lehetetlennek látszó feladatokat oldott meg s a Magyar Kommunista Párt vezetésével kiverte a politikai és gazdasági élet kulcspozícióiból az ittmaradt fasiszta provokátorokat és kapitalista hatalmasságokat. És ma, 1950 kezdetén iparunk több, miint 90 százaléka a nép tulajdonában van, és munkásságunk ugyancsak több mint 90%-a a nép tulajdonában lévő üzemben dolgozik. A hároméves tervet nyolc hónappal a kitűzött cél előtt megvalósítottuk Rákosi elvtárs bölcs vezetésével és dolgozó népünk áldozatos, eredményes munkája nyomán, ahogy ezt Gerő elvtárs bejelentette az ötéves terv törvényjavaslata tárgyalásánál „Ipari termelésünk az utolsó békeév termelésének 140 százalékára nőtt". Mezőgazdaságunk termelése csaknem elérte a háború előtti színvonalat. A dolgozók életszínvonala ma 37 százalékkal magasabb, mint háború előtt, népünk egészségesebbé vált és műveltségi színvonala emelkedett ... Öt esztendő alatt 86 százalékkal emeljük ipari termelésünk értékét. Meggyorsítjuk hazánk iparosítását, mindenekelőtt a nehézipar és gépipar fejlesztését, mert ez a könnyűipar fejlesztésének, a mezőgazdaság gépesítésének a feltétele, mert ez az alapja a magyar nép további gazdasági, kulturális felemelkedésének, függetlenségünk biztosításának, a szocializmus építésének hazánkban. A terv szerint 35 százalékkal emelkedik dolgozó népünk életszínvonala, a tervek túlteljesítése eredményeként egészen biztos, hogy a valóságos életszínvonal emelkedés ennél nagyobb lesz. A terv szerint Magyarországot agráripari országból ipari agrárországgá fejlesztjük, ahol az ipar súlya a döntő, melynek ugyanakkor fejlett, korszerű mezőgazdasága van. 480.000 új munkásra lesz szükség az ötéves terv végrehajtása során. Nálunk, a népi demokráciák országaiban és a szocializmus országában, a Szovjetunióban munkaerőhiánnyal kell számolni. A kapitalista országokban egyre jobban mélyül a gazdasági válság, százával állítják le a nagy gyárakat, a munkások milliói éheznek, munka nélkül vannak, a parasztgazdaságok tízezrei mennek tönkre. Mit szólnának ehhez a tervhez, akik a múltban a turáni átkot emlegették s a felszabadulás után kételkedtek a magyar nép, a magyar gazdaság felemelkedésének, külföldi segítés nélkül való lehetőségében. Akik már a hároméves terv célkitűzéseit megvalósíthatatlannak tartották. Nem érdekes, hogy mit gondolnának, a tények beszélnek. „Az események nemcsak azt mutatták meg — mondotta Rákosi elvtárs —, hogy a magyar kommunisták csak olyan célokat tűznek maguk elé, amelyek a magyar dolgozó nép érdekeit szolgálják, de azt is, hogy terveink reálisak, megvalósíthatók és hogy a tervek előfeltételei adva vannak, vagy végrehajtásuk folyamán megteremtődnek." A magyar munkásosztály, dolgozó parasztság és haladó értelmiség Pártunk vezetésével megvalósította a hároméves tervet és meg fogja valósítani az ötéves tervet is. Dolgozó népünk a hároméves terv időelőtti teljesítésének tudatában az ötéves tervre való készülődés bizakodó hangulatában él. Rendületlen bizalommal tekint a jövőbe, szorgosan munkálkodva építi saját jövőjét, dolgozik, tanul és ha kell, harcol eddigi eredményeinek megtartásáért, jövőjének biztosításáért, szilárd bástyaként a haladásért, a békéért harcolók 800 milliós frontján, melynek élén a Szovjetúnió nagy vezére, a magyar és minden kis nemzet nagy barátja, Sztálin elvtárs áll. Ma jobban élünk, mint tegnap és holnap jobban élünk, mint ma. E gondolatok jegyében kívánunk eredményes munkát és boldog új esztendőt minden dolgozó társunknak. ‘ BÁSTA REZSŐ Tömegélelmezési cikk a Fial — a Szovjetúnióban... A nagy Szovjetunió vizei a világ leghalgazdagabb területei, hol helyenként szinte elképzitetetten tömegben Államunk a munkásság és dolgozó parasztság államává, Népköztársaságává lett, tenyészik a hal. A Volga, a tron, az Amur, az Ob, a tenisszel — hogy csak néhányat említsünk — ontják a halat, a hatalmasra növő, hófehérhúsú volgai kősüllőt, a kapitális tokot és vizát, a rózsaszín, szeletekben cig ínycsiklandozó nemes lazacot, a tengerek vizéből megszámlálhatatlanul sokezer tonna hal és rák kerül a korszerű gépesített eszközökkel dolgozó halászok hálójába. A hat fontos exportcikk a Szovjetunióban.