Magyar Horgász, 1953 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1953. január-március / 1-3. szám
A SZOVJETUNIÓ VIZEIN megkezdődött a tavaszi horgászévad s megindult a tengeri halászat is. Március 23-án moszkvai távirat jelentette: »Többszáz halászhajó futott ki a Káspi-tengerre, hogy megkezdje a sereg- és vágótok, a viza és a svetovidov-kilka halászatát. (A kilka igen ízletes káspitengeri apró heringfajta; mi inkább balti-tengeri testvérét ismerjük, a híres spratt-ot.) Gazdag halászzsákmányról érkeznek hírek az Azovi- és a Fekete-tengerről is. A szovjet halászflottát ebben az évben jelentékeny mértékben felújították és kiegészítették. A halászflotta kapacitása az 1946. évinek több mint ötszörösére nőtt. A halfeldolgozó kombinátok hálózata tovább fejlődik. Idén a füstölt hal és a halfilé termelése 29%-kal, a halkonzervelártás 30%-kal növekszik. A Szovjetunió haldús vizeiről, a szovjet sporthorgászok életéről és az egyre fejlődő szovjet haliparról és haltenyésztésről tartott jórészt személyes tapasztalatok alapján előadást Kállay Vilmos horgásztársunk a Nagybudapesti Horgászegyesület egyik legutóbbi összejövetelén. Ebből az előadásból közöljük a következő érdekes szemelvényeket. A Szovjetunió a horgászok paradicsoma. Hatalmas folyók, tavak, tengerek állanak a horgászsport rajongóinak rendelkezésére, de a víztárolókban, a vízierőműveknél is szabad horgászni a tilalmi idő leteltével, mégpedig minden területi engedély nélkül. Az a horgász, aki kiváltotta állami jegyét, a Szovjetunió valamennyi vizében űzheti kedvenc sportját. Kivételek a kolhozok halastavai; aki itt akar horgászni, annak területi jegyet is kell váltania a kolhoztól. A mesterséges tavaknál különböző korlátozások vannak, csak bizonyos számú és mennyiségű halat szabad kifogni.* A legjobb horgászvíz a Volga A horgászok igazi eldorádója Sztálingrádnál kezdődik. »Volga anyácska« deltájánál van a Buzán-folyó, az egész világ legjobb horgászvize Szemet gyönyörködtető a táj: darvak, kócsagok, a legkülönbözőbb vízimadarak ezrei vadásznak itt a horgászokkal együtt a halra Hétvégeken külön hajók, vonatok, autóbuszok százai érkeznek ide, mind zsúfolásig telve horgászokkal. A vízparton mindenütt üdülők, dácsák, horgásztanyák. Innen senki sem megy haza had nélkül. Az új munkásüdüőket lehetőleg mind a vizek parján építik fel, s ezekben a pompás üdülökben sehol sem hiányoznak, s bárkinek rendelkezésére állanak a horgászfelszerelések, s a nagyszerű horgászladikok.* A horgászsport mint nevelőeszköz is kitűnően bevált a Szovjetunióban. A gyermeküdülőhelyeken, pionírtáborokban mindenütt ott találhatók a horgászfelszerelések. A horgászsport is fegyelemre neveli a fiatalságot. Csak a jó tanulók horgászhatnak! Az egyik sztálingrádi technikumban, ahol hétszáz hallgató tanult, a tanulási eredmény átlaga közepes volt mindaddig, míg az iskola épülete messze esett a víztől. Amikor a technikumot áthelyezték a Buzán-folyó mellé, az első esztendőben a tanulmányi eredmény 96 százalékban kitűnő lett! A tanulási idő a technikumban napi nyolc óra, a többi időt pihenéssel tölthetik el a fiatalok. Persze a Búzán mellett a pihenés és a horgászás egyet jelent. Az iskola vezetősége a horgászási engedélyt kapcsolatba hozta a jó tanulással. A rossz tanulók egyáltalán nem horgászhattak, a jók annál többet, így a legjobb tanulók a legjobb horgászok lettek, illetve a legszenvedélyesebb izihorgászok egyszersmind az iskola legkiválóbb tanulóivá váltak.* Tavasszal, amikor a halak feljönnek a Volgába, hogy ott leívjanak, a víz alsó szakasza valósággal forr a sok haltól. Hogy micsoda halakat lehet itt fogni, bizonyítja, hogy 1952-ben a halászok 140 olyan vizát fogtak, melyeknek legkisebbje egy mázsát, legnagyobbja kilenc mázsát nyomott. Persze jut ilyenkor viza, szép számmal a horgászoknak is. Hatvan, hetven kilós viza- nem ritka horgászzsákmány, aki csak harminc kilósat visz haza, azt azzal fogadja a felesége: »Hol jártál egész nap, hogy csak egy halat fogtál?!,« A horgászfeleségeik ugyanis mindenütt egyformák ... * Tavasszal a horgászok a Volgán rendkívül erős készséget használnak. Erős bambuszbot, nagyon erős zsinór, nagy