Magyar Horgász, 1954 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1954. január-március / 1-3. szám

KÖZGYŰLÉSÜNK UTÁN A MOHOSZ önkormányzati jogának visszaállításával új fejezet kezdődik a szövetség és ezen keresztül a horgászközösség életében. A szövetség életében is mód nyílik rá, hogy az egyszemélyi vezetés helyett megszilárduljon a széles tömegekre támaszkodó­­ kollektív vezetés. A szövetség vezet­ősége a közgyűlés által meghatározott feladatokat az egye­­sü­leti vezetőségekkel szoros együttműködésben fogja végrehajtani. E feladatok közé tartozik horgászlehetőségeink fejlesztése, a horgászközösség szakmai, politikai nevelése és nem utolsósorban horgászetikájának emelése. A horgászlehetőségek fejlesztéséhez jelentősen hozzájárul a szövetség által épített ráckevei halkeltető. Az itt mesterségesen ivatott halakból az ország csak­­nem minden vizébe telepítünk zsenge ivadékot. A halkeltető fejlesztéséhez tarto­­zik a nevelőtavak létesítése, hogy a zsenge ivadékok védett helyen növekedhesse­­nek. Ugyancsak a horgászlehetőségeket mozdítja elő a szövetség által ez évben létesítendő balatonkenesei horgásztanya, továbbá az egyesületeknek nyújtandó jelentős tanyaépítési segély és a horgászversenyek jutalmazására szánt értékest korszerű versenydíj-felszerelés.­­ A szövetség feladata, hogy a szakosztályok és egyesületek vezetőségeit tovább serkentse és támogassa az egyesületi élet kollektivizálása útján. Nem kisebb fon­tosságú feladat ez és nem kevésbbé könnyű, mint a szövetség fentebb röviden vázolt gazdasági feladatainak teljesítése. Vannak egyesületi vezetők, akik nem ismerik fel a közösségi élet jelentőségét és megelégszenek azzal, hogy a tagság éven­ként legfeljebb kétszer vesz tudomást arról, hogy egyesülete is van: először évi jegyének kiváltásakor, másodszor esetleg az évi közgyűléskor. Gyakorlati tapasz­talatokból tudjuk, hogy az olyan egyesületekben vagy szakosztályokban, amelyek­nek munkájába a tagság nem folyik bele, ahol hiányzik a kollektív együttműködést ott hiába végez a vezetőség bármilyen jó, önzetlen munkát a közösség érdekében, azt a tagság nem veszi és nem veheti észre és az évi közgyűléseken a tagság részé­ről az egyesületi ügyek nem ismeréséből származó helytelen állásfoglalásokra kerülhet sor. A még szép számmal sorolható hiányosságok ellenére is megállapítható, hogy az egyesületi élet kollektivizálására irányuló erőfeszítések, amelyeket a szövetség több mint egy éve folytat, szép eredményeket is hoztak. Hosszan sorolhatnánk azokat az egyesületeket, amelyeknek vezetőségei — felismerve kormányprogram­­munk jelentőségét — bevonták a széles tagságot az egyesületek munkájába és a téli időszakot kihasználták a tagság szakmai, politikai és horgászetikai tudásának fejlesztésére. Szövetségünk célja továbbra is az, hogy gazdasági feladatainak elvégzésén túl, az önkormányzatának visszanyerése révén kibővült vezetőségével még nagyobb segítséget nyújtson az egyesületeknek, illetve szakosztályoknak a közösségi élet kialakításában, hogy a horgászsport országunk többi sportja mellett az őt megillető méltó helyét elfoglalhassa. Kolosseus József a MOHOSZ elnöke .

Next