Magyar Horgász, 1955 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1955. január-február / 1-2. szám
Megjelent a magyar horgászat kézikönyvének második kiadása Háromévi előkészítés után, 1951- ben jelent meg a »Horgászat« első kiadása. A könyv 2000 példányát szinte kézről kézre adták a horgászok. Bebizonyosodott, hogy a magyar horgásztársadalomban — nem utolsósorban a MOHOSZ nevelőmunkájának eredményeképpen — egyre több az olyan sportember, aki tudományos, elméleti ismeretekre is szert akar tenni, hogy ezáltal eredményesebben űzhesse kedvenc sportját. A »Horgászat« új kiadását, amelyre a múlt év végén került sor, sokezren várták tanulni vágyó érdeklődéssel. Joggal mondhatjuk, hogy a magyar horgászat kézikönyve teljesen kielégíti ezt a nagy érdeklődést. Herényi János, Farkasházy Tibor és Vigh József kitűnő szerkesztői munkát végzett. A legtapasztaltabb horgászok közül válogatták ki a könyv szerzőit. Világos és áttekinthető a mű szerkezete. A szerkesztő gondosságát dicséri az tény is, hogy a szerzői kollektívák által készített könyvek esetében szinte elkerülhetetlen ellentmondások és ismétlések számát minimumra csökkentették. A könyv első része a horgászathoz szükséges eszközöket ismerteti, megtanít azcrs használatára, kezelésére. A további részeik a horgászat különböző módjait tárgyalják a fenekezéstől a legmodernebb pengetésig. Részletesen foglalkozik a könyv legfontosabb nemes halainkkal, azok életmódjával és fogásával, ismerteti legfőbb horgászvizeinket. A »Horgászat« 5000 példányban megjelent második kiadása új fejezetekkel is bővült — biológiai ismereteket is nyújt az olvasónak, betekintést ad abba a munkába is, amelyet a MOHOSZ a halállomány fejlesztése érdekében végez, — egyszóval: olyan bőséges és sokoldalú ismeretet nyújt az olvasónak, amelyekkel még az évtizedek izgalmas halfogási kalandjaiban kitapasztalt öreg horgász is hasznosíthat. Külön érdemes beszélni arról, hogy ez a gazdag ismereteket nyújtó könyv — egyúttal remek olvasmány is. Nyoma sincs itt a szakkönyveknél oly gyakori tudálékosságnak, nagyképűségnek és szárazságnak. A könyv legtöbb szerzője elevenen, izgalmasan, sokszor humorosan, szellemesen s ugyanakkor komolyan és módszeresen dolgozza fel saját témáját. Ebből a szempontból — anélkül, hogy teljességre törekednénk — joggal lehet kiemelni Herényi János, Farkasházy Tibor, Vigh József, Rácz Elemér, Antos Zoltán, dr. Janitsáry Miklós és Szálkai Béla írásait. A halászat a magyarság ősfoglalkozása, halászati irodalmunk is jelentékeny. Petényi és Herman Ottó óta nem egy kitűnő könyv jelent meg a magyarországi halak életmód(A közgyűlési tudósítás folytatása a 3. oldalról.) horgásztanyákkal többet foglalkozik a szövetség, mint Agrárddal. Kérdezi: ki engedte meg az elektromos halászfakot a' Velencei-tavon? A halászok ne rakják a 'varsákat a beetetett horgászhelyekre. Deák József (Szolnok): javasolta, hogy minden egyesület létesítsen ívatótavat. Áldozatok árán is teremtsük meg a nagyobb terjedelmű horgásztapót. Külföldi horgászkönyveket is fordítsunk magyarra. Hová teszik az egyes HTSZ-ek a horgászok által halasításra befizetett összegeket? Viharos tapsközben javasolta, hogy először elektromos halkeltető gépeket gyártsanak és ha már nagyon sok hal lesz, akkor halásszanak villannyal. Györkös László (Győr): rámutatott, hogy a horgászok hiába halásítanák, ha egyes HTSZ-ek tollásszák a törvényeket. »Megölik az aranytojást tojótyukot« — ahogyan azt Rákosi elvtárs mondotta. Csacsovszky László (Bp. Petőfi H. E.) szerint a költségvetésben csak 28 százaléka horgászokat közvetlenül érintő kiadás. Nem tűnik ki a költségvetésből, miként lesznek vizeink a bal paradicsommá. A szennyvízkor élés megoldása nagy feladat, mert a mérgezésnemcsak a természetes szaporodást gátolja, hanem az ivadékot iselpusztítja. Tervszerűen történjék ,a halasítás. Öt-tíz dekás ivadékok szétosztását javasolta, 5—10 éves program szerint telepítsenek az egyesületek. Végül a közgyűlés ellenzése közben javasolta, hogy újságunk Halász—Horgász nem alatt egyesüljön a halászok lapjával. Nagy Gábor (Debrecen) indítványozta, ismételjék meg a tapasztalatcserére vonatkozó kirándulást a vidéki egyesületek részére. Tar Béla (Pápai Postás H. E.) elfogadta a költségvetést, de apisztrángtelepítést fokozni kívánja. Rossz a horgaisi hHlTíatlász viszony, a horgászok éi úllal telepített halakat — sajnos —, a halászok többhelyütt kifogják. Kötelezzék a halászokat is halasításra üdvözölte a horgászszövetkezet megalakítását. Kérte, hogy a Nagybudapesti H. E. horgásziskolájának tematikáját a vidéki horgászegyesületek részére is jutassák el. Pásztor Sándor (Sajóvidéki H. E.) az eredményekért elismerését fejezte ke, majd kínálta, hogy a miskolci intéző bizottság csak névleg működik. Többettörődjék a vezetőség a vidékkel — mondotta. Dr. Szenkovszky István (Nagykanizsai H. E.) azt kívánta, hogy a Magyar Horgász anyagi áldozatok árán is havonként jelenjék meg. Elpanaszolta, hogy egyes halászok az ívóhailakat is piacra viszik. Ugyancsak sürgette, hogy a szövetség vezetősége többet törődjék a vidéki problémáival. Beck Zoltán (Vásárosnamény) kijelentette: örül a felső-tiszai intéző bizottság megalakulásának, hasznos lesz a rablógazdálkodás megfékezésére. Kéri az F. M. képviselőjét, törődjék a minisztérium többet a Tiszával. A lap többletköltségét szívesen vállalta az egyesülete nevében, ugyancsak helyeselte a horgászcikkgyártó szövetkezetmegalakulását, sürgette az ellenőrzés kiszélesítését. A horgásziskola tananyagát kérte egyesülete számára. Prajda Gyula (Salgótarján) olcsó, könnyen elérhető horgászcikkek gyártását kérte. Ifj. Kovács András (Békéscsaba) javasolta a Magyar Horgász gyakrabbi megjelenését és e célra évi 5,5 forint megszavazását. Békéscsabán és vidékén a HTSZ-ek és magánosok mázsaszámra viszik piacra a nemes pontyivadékot — mondotta. Szigorú eljárást kért a szövetségtől. Zsáros Jenő (Sztálinváros) elmondotta hogy a sztálinvárosi horgászok 50 százaléka lemorzsolódott, mert ahalászokkal úgy aljanak, mint a Soroksári Dunaág a szennyezéssel. A horgászok által bérelt vizen — az öbölben — halászok fogják ki a halakat. A szövetkezet megalakulását üdvözölte, minőségi áru gyártását kérte. A walllasz-horgász viszony «kérdését vizssgátalja «ki a szövetség és az F. M. kiküldöttje adjon erről választ. Nánife Sándor (Győr) hangsúlyozta, hogy a szövetségnek 307 tagegyesülete van, ne várjunk mindent a MOHOSZ-tól, legyünk öntevékenyek. Ezt célozza a területi intéző bizottságok létesítése is. Eördögh Zoltán (Balatonboglári H. E.): A Balatonon is rossz a horgászok és a halászok viszonya. Jelöljenek ki olyan helyeket, ahol a halászok nem húzzák a hálót. Ha a horgászok egymást ellenőrzik, nem jut idejük horgászatra. Az ellenőrzést a rendőrök és a Halászati Vállalat megbízottai végezzék el. (Többen közbeszóltak: vajon mennyi rendőr kellene ehhez?) Sólymosi Róbert (Zalabér) és Bándy Béla (Óbudai Dolgozók H. E.) szintén egyes halászok különböző szabálytalan eljárását bírálta. Ezután Fehér Mihály (Szarvas) tiltakozott a Magyar Horgásznak a Halászat című lappal való egyesítése ellen. Nagy taps és helyeslés közben a mi saját lapunk érdekében történő áldozatvállalás mellett szállt síkra. Kovács János (Váci H. E.) hangsúlyozta: az egyesületek neveljenek sportszerűségre, a szövetség pedig fegyelmi téren gyakoroljon felügyeletet. A horgászok igenis ellenőrizzék egymást! Nia egy tapstól kísérve tiltakozott a két lap fúzióterve ellen. Kolosszus elnök felkérte Faragó Sándort, az F. M. képviselőjét, nyilatkozzék az elhangzottakkal kapcsolatban. Faragó Sándor, az F. M. képviselője, kijelentette, hogy nem tud konkrét választ adni, a jegyzőkönyv alapján az F. M. illetékes szervei majd intézkednek, fáról, fogásáról. A »Horgászat« ezekhez képest is tud újat mondani, mert a legmodernebb horgászati módszerekkel is megismertet és szerencsésen alkalmazkodik vizeink jelenlegi viszonyaihoz. Módomban volt néhány újabb külföldi szalonunkét átnéznem, túlzás nélkül állíthatom, hogy a »Horgászat« nem marad el mondjuk, Piper kitűnő német könyve (Der vielseitige Angler), vagy akár az izgalmas és érdekes szovjet szakkönyvek mögött (Ribolov-Szportszmen). Az első kiadás óta eltelt négy év alatt természetesen történtek változások horgászvizeinkben és a magyar sporthorgászat fejlődésében is. Ezért feltétlenül hasznos lenne, ha a MOHOSZ egy későbbi időpontban, a »Horgászat«nak egy új, harmadik kiadásánál ezeket is figyelembe venné. Addig is forgassuk, olvasgassuk ezt a könyvet, amely komoly segítség a kulturáltabb és eredményesebb sporthorgászat elsajátításához. Fekete Sándor Működhetnek-e horgász-szakosztályok Szövetségünk múlt év októberében felhívástküldött ki az összes sportegyesületi, sportköri és egyéb horgász szakosztályoknak. A fehívás értelmében minden horgászszakosztályrak, horgásztársaságnak és egyéb elnevezésű horgászcsoportnak, mely önálló alapszabállyal nem bírt, december 15-ig kellett tartania önálló vállalati, hivatali, üzemi egyesületté történő alakuló közgyűlését. A közgyűlés elé kellett terjeszteni a szövetség által rendelkezésre bocsátandó alapszabálytervezetet. Közöltük azt is, hogy csak olyan szakosztályok alakulhatnak önálló egyesületté, ahol az 1954. év folyamán legalább harmincan kiváltották az állami jeggyel egyesített MOHOSZ-igazolványukat. A harmincnál kisebb létszámú horgászegyesületek fenntartása ugyanis nem szolgálja a horgászközösség érdekeit. Ilyen kis egyesületekben nem lehet egyesületi életet élni, nem lehet a tagságot nevelni Több horgász-szakosztály a felhívás ellenére sem tartotta meg önálló egyesületté alakuló közgyűlését, vagy nem jelenette be azt, hogy nem alakul át egyesületté, mivel a megkívánt létszámmal nem rendelkezik, hanem beolvadt a területileg legközelebb eső horgászegyesületbe. Tudomásulvétel végett közöljük, hogy ezeket a szakosztályokat 1954. december 31-ével automatikusan töröltük a MOHOSZ tagegyesületeinek sorából. Az ilyen horgász-szakosztályoktól 1955. évre MOHOSZ jegyigényléseket nem fogadunk el.