Magyar Horgász, 1957 (11. évfolyam, 3-12. szám)

1957. március-április / 3-4. szám

A Szövetség országos választmánya március 17-én az Épí­tésügyi Minisztérium klubjában választmányi ülést tartott, amelyen a választmányi és vezetőségi tagokon kívül részt vettek az összes bizottságok tagjai is. Kolosszus József elnöki megnyitójában rámutatott azokra a nehézségekre, amelyekkel az elmúlt évben meg kellett küz­denie a Szövetség vezetőségének. Elsősorban foglalkozott a Földművelésügyi Minisztérium halászati osztálya és a Szövet­ség között fennállt ellentéttel. Az ellenforradalmi események után a halászati osztály átszervezésével beállott személyi vál­tozások az ellentéteket úgy látszik, megszüntették. A Szövet­ség és felügyeleti szerve, az FM Halászati és Vadászati Főfel­ügyelősége között a viszony ma már sokkal jobb, mint volt 1956-ban és a közvetlen azelőtti években. A vizsgálat — és ami mögötte volt Közölte azt is, hogy 1956 nyarán — különböző rosszindulatú feljelentések miatt — a Szövetségnél az Állami Ellenőrzés Minisztériuma vizsgálatot kezdett. Két revizor több, mint há­rom hónapig vizsgálta a Szövetséget és a Horgász Szövetke­zetet, eljárt a tagegyesületeknél és a vizsgálatot főleg olyan irányban igyekezett terelni, hogy bebizonyítsa: a MOHOSZ-ra, mint összefogó érdekképviseleti szervre nincs szükség. Ez a szándék nem volt ismeretlen a Szövetség vezetősége, de a horgászok előtt sem, mert hiszen a halászati szövetkezetek értekezletén felvett és a horgászegyesületeknek megküldött jegyzőkönyvben, valamint lapunk 1956. szeptember—októberi számában „Amiről végre beszélni kell” című cikkben napvi­lágra került a kérdés: szükség van-e a MOHOSZ-ra. A Földművelésügyi Minisztérium halászati osztálya felhasz­nálva az Északmagyarországi Horgászegyesület és MOHOSZ közötti feszült viszonyt, az AEM revizorait úgy tájékoztatta, hogy vannak olyan horgászegye­sületek is, amelyek a horgász­ügyek intézését szívesebben bíznák a megyei tanácsokra, mint a MOHOSZ-ra. , Jellemző, annak ellenére, hogy a revizorok sok horgász­­egyesületet felkerestek és igyekeztek a MOHOSZ ellen han­gulatot kelteni, a miskolci Északmagyarországi Horgász Egye­sületen kívül egyetlenegy egyesület sem volt, amelyik azt mondta volna, hogy a MOHOSZ-ra nincs szükség és a hor­gászok ügyeit a megyei tanácsok intézzék. Szükség van a HOHOSZ-ra ! A választmány tagjai — több mint 25 felszólalás után — egyöntetűen kijelentették, hogy a MOHOSZ-ra igenis szükség van és mind a választmány, mind a tíz kerületi intéző bízott­ ta­vaszi keszegezés a győri Kis-Dunán (Csacsovszky Géza felvétele) BESZA a MOHOSZ országos­ ság, de az ország összes horgászegyesülete is olyan értelem­ben foglalt állást, hogy a horgászok ügyeinek intézésére ki­zárólag a horgászok jogosultak. A Horgász Szövetséget a hor­gászok hozták létre és a Szövetségnek köszönhető, hogy a horgászok létszáma a felszabadulás óta több mint tízszeresére emelkedett. A titkári beszámolóban a Szövetség vezetősége tájékoztatta a választmányt arról, hogy a vizsgálat több mint három­ hó­napig tartott és közvetlenül az októberi események előtt ért véget. Nem történt szabálytalanság A vizsgálat semmiféle olyan lényeges pénzkezelési vagy­ ügyviteli szabálytalanságot nem észlelt, amely bármiféle in­tézkedést tett volna szükségessé. A vizsgálat anyagát és a vizsgálat folyamán bevont ügyiratokat, pénztári mellékleteket stb. az AEM-től a Szövetség visszakapta. Ismét beigazolódott, hogy annak az egy-két — mindig ugyanabból a baráti körből adódó — feljelentőnek sohasem volt igaza és a legmagasabb szinten megtartott vizsgálat sem tudott szabálytalanságot a MOHOSZ vagy annak vezetősége terhére megállapítani. A vizsgálat anyagába tartozott Csacsovszky László, a Petőfi H. E. tagjának az 1955. évi közgyűlésen elhangzott bejelen­tése, valamint Zorger Antal, ugyancsak a Petőfi H. E. tagja és öt társának olyan bejelentései, amelyeket már az ABM előtt mindenféle hatóság kivizsgált. Mindenesetre szomorú az, hogy az ABM két alkalmazottja több mint három hónapig foglalkozott olyan ügyekkel, ame­lyeket előttük már több hatóság és szerv kivizsgált és sem­miféle szabálytalanságot nem észleltek. Reméljük, hogy a jövőben hasonló esetek nem fordulhatnak elő. Az Állattenyésztési Főigazgatóság vezetője­­ a halász-hor­gász érdekellentétek FM-nél történt tárgyalása alkalmával kijelentette, hogy a MOHOSZ autonóm szerv, kizárólag a tagdíjakból tartja fenn magát és ennek megfelelően a jövő­ben csak a horgászközösség által választott bizottságok lesz­nek jogosultak a Szövetség gazdálkodását felülvizsgálni. Az állami szervek kizárólag azt ellenőrzik, hogy a Szövetség alapszabályszerűen működik-e és nem folytat-e államellenes tevékenységet. A jövőben tehát a Szövetséget megkímélik attól, hogy né­hány ember vélt személyes sérelme, vagy személyi bosszúja alapján állami hivatalok nagy költségen felesleges munkát végezzenek. A hosszantartó vizsgálat miatt nem tudta a Szövetség ve­zetősége az országos választmányt összehívni, majd amikor a lehetőség arra már meglett volna, közbejöttek az októberi események, ami miatt a közgyűlést is el kellett halasztani. Határozat a közgyűlés megtartásáról A Szövetség vezetőségének javaslatára a választmány úgy határozott, hogy amint a fennálló rendeletek lehetővé teszik és a hatóságok az engedélyt megadják, újabb előkészítő vá­lasztmányi ülés után meg kell tartani — lehetőleg június vé­géig — a közgyűlést. Addig is az 1956. évi költségvetési kere­teken belül kell intézni a Szövetség anyagi ügyeit. A titkári beszámolóhoz több mint huszan szóltak hozzá és a megadott válaszok után azt a választmány tudomásul vette. A Szövetség könyvelője rövid beszámolóban ismertette a pénzügyi helyzetet. Általában túllépés nem volt, a helyen­kénti eltérés abból adódott, hogy 1956. december 31-ig 34.719 felnőtt és 6616 ifi­horgász kapott állami horgászjegyet, ami 30 százalékos emelkedést jelent a tervezettel szemben. Ez az örvendetes emelkedés természetszerűen magával hozta, főleg az adminisztrációs és ellenőrzési költségek emelkedését is.

Next