Magyar Horgász, 1967 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1967. január / 1. szám
Üdvözöljük a jubiláló halászati termelőszövetkezeteket A Földművelésügyi Minisztériumban december 8-án tartották a halászati termelőszövetkezetek jubiláris közgyűlését. Bencze Ferenc, a Halászati Termelőszövetkezetek Intéző Bizottságának elnöke, a Paksi Vörös Csillag HTSZ elnöke nyitotta meg a közgyűlést és üdvözölte a termelőszövetkezeti halászokat és a meghívott vendégeket. Az elnökségben helyet foglalt Nagy Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, az FM Termelőszövetkezeti főosztályának főosztályvezetője, Halász Péter, az MSZMP mezőgazdasági osztályának helyettes vezetője, Ribiánszky Miklós, az Országos Halászati Felügyelőség igazgatója, Nádas Gáspár, a Földművelésügyi Minisztérium MSZMP Bizottságának titkára. Meghívták a közgyűlésre és jelen volt Nagy Dániel, az Elnöki Tanács tagja, a Halgazdasági Tröszt igazgatója, Földényi Sándor, a Halértékesítő Vállalat vezérigazgatója, dr. Donászi Ernő, az Országos Mezőgazdasági Minőségellenőrző Intézet osztályvezetője. Szövetségünket Berényi János főtitkár képviselte, Török János, Szövetségünk elnöke, betegsége miatt megjelenni nem tudott. Bencze Ferenc ismertette és méltatta az elmúlt 20 év eredményeit, melyből kitűnt, hogy a felszabadulás utáni idők halfogási eredményeit ma már a természetes vizeken és saját maguk építette halastavakban gazdálkodó HTSZ-ek sokszorosam túlteljesítik. Ismertette azokat az intézkedéseket, amelyeket a HTSZ-ek Intéző Bizottsága a gazdasági és politikai szakismeretek továbbképzése érdekében tett. jp Részletesen ismertette a halászati termelőszövetkezetek 1965. évi teljes és az 1966. évben várható eredményeit. A küldöttek hozzászólásaikban megerősítették a Bencze Ferenc által előterjesztett anyagot és kiegészítették azt a saját maguk területéről vett anyaggal. Nagy Sándor, az MSZMP Központi Bizottsága és a földművelésügyi miniszter nevében üdvözölte a jubiláris közgyűlést és a halászati termelőszövetkezetek jó munkájának elismerése után további jó eredményeket kívánt a magyar halászoknak. Szövetségünk főtitkára a horgászok baráti üdvözletét tolmácsolta, és ismertette azokat a törekvéseket, amelyeket a Szövetség, az intéző bizottságok, valamint az egyesületek vezetői a horgász—halász baráti együttműködés érdekében tettek. A jubiláris közgyűlés résztvevői a közgyűlés után a Paksi HTSZ Mártírok útjai halászcsárdájában közös ebéden vettek részt. A szerkesztőség, a Magyar Országos Horgász Szövetség vezetősége és a csaknem 80 000 főt számláló horgásztábor nevében további eredményes munkát kívánunk a halászati termelőszövetkezeteknek, tól pár milliméter távolságra. Az egyes „kaszák” hegyükkel lefelé lógnak, és az „élük” befelé, a „fokuk” kifelé néz. De a „kaszák” foka erősen rojtozott is és közelségük miatt egyik a másikba kapaszkodik, tehát ezáltal sűrű borosta képződik. Magától értetődően ezek a szilák nem egyforma hosszúak, mert elől a szájban rövidebbek, mint a torok közelében. Ilyen szilasorozat a szájpadlás jobb- és balfelén egyformán van és a szita szerepét játssza, mert a vizet tökéletesen átengedi, de viszszatartja a legkisebb állatkát is. Tehát akár csukva van a bálna szája, akár nyitva, ez a szitaapparátus mindenképpen megszűri a tengervizet. „Egy tele száj” a bálnánál pár száz liter vizet jelent, mert a torka bőrének mély ráncai vannak, alaposan ki tudja a száját tátani és ezáltal a szájüreg is megnövekszik. Ha becsukja a száját a felső és alsó állkapocs között, akkor is látható a szilák széle és a felesleges víz ott folyik ki, akárcsak vízierőműnél a rácson. És most jön segítségül a nyelv. A szájban maradt vizet kipréseli a planktonok közül, közben a bálna összeszorítja a torkát, hogy a nyelve kitöltse a szájüreget, amely most végigsepri a borosta eddigi aratását, hátratolja és a bálna nyel egyet. Ily módon táplálkozik a bálna anélkül, hogy hordószámra inná a tengervizet. Ezek az állatóriások, amelyekhez a legnagyobb cetfajták, a kékbálna és finnbálna is tartozik, jelentős részben éppen a legapróbb állatokkal és növényekkel, az ún. planktonnal táplálkoznak, ezekkel az alig látható élőlényekkel, amelyek mérhetetlen tömegekben élnek, lebegnek a tenger vízében. Ha a tenger színe néha olajzöld, néha pedig rózsaszínű, ez a töméntelen planktonállatkáktól ered. De a bálnák táplálékához tartoznak még a puhatestűek és az apró rákok, valamint a seregekben járó parányi halak is. Egy zoológus egy bálnagyomorban ezer liter egy centiméternél kisebb hasadtlábú rákot talált. A tengernek ez a pazarló gazdagsága planktonállatokban némiképpen megmagyarázza a sziláscetek táplálkozását, mert a torkuk olyan szűk, hogy csak egészen apró állatok férnek be rajta, olyan aprók, amelyek nem vastagabbak egy gyermekkornál. Óriási vándorútjaik is a planktonélet fejlődéséhez igazodnak. Már a baszkok, a középkor leghíresebb bálnahalászai pontosan tudták, mikor kell a Biscayai öbölben, mikor Izlandnál és mikor Ojfundlandnál várni a bálnákat. A tenger planktontartalmának gazdagságához tartották magukat. A temérdek plankton kiszűréséhez kell a bálnának a szilákból álló szűrőberendezés, amely a felső szájpadlásról lelógó, óriási keféhez hasonlítható. (A szila szarunemű anyag, ami a kereskedelemben „halcsont” néven ismeretes.) Nehéz feladat a szilát leírni, sőt fénykép nélkül kilátástalan megmagyarázni annak, aki egy bálna hatalmas száját sohasem látta, és hogy a szellemes berendezés hogyan működik. Egyetlen szila a kaszához hasonlít. Egy sorban 160—200 ilyen szila lóg egymás 2 T&ttea &cLte4*iGLuuS hz „Uranus” nevű bremerhaveni halászgőzös legénységének ritka szerencséje akadt. A nyugat-grönlandi partok előtt a mélytengeri halászok kb. 400 m mélységben egy két és fél méter hosszú és több mázsa súlyú hólyagosfókát fogtak. Ez az ötödik példány, amit az utolsó hét évben zsákmányoltak. A feltámadt fagyasztott hal A teheráni halpiacon a népek összesereglettek, hogy megszemléljék azt a csodát, miként elevenedett meg egy fagyasztott hal. Gholam, a tulajdonos aznap reggel kapott a Kaspi tengerről egy szállítmány fagyasztott halat, amit húsz nappal azelőtt csomagoltak és indítottak útnak. A tulajdonos, amikor kibontotta a ládát, elképedve látta, hogy 38 hal közül egy felelevenedett és fickándozni kezdett. A kereskedő azonnal bedobta egy készenlétben tartott víztartályba, ahol vidáman úszkált a többi hal között. A rejtély megoldása: még élve csomagolták be őket a jég közé, útközben megfagytak és ez az egyetlen példány mindent átvészelt.