Magyar Horgász, 1969 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1969. január / 1. szám

Amidőn egy eseményekben és eredményekben gazdag óesz­tendőtől búcsúzunk, ugyanak­kor a tekintetünk a jövőbe néz és lel­kesen, magabiztosan készülünk az új esztendő feladatainak végrehajtására. Lelkesít bennünket az a tudat, hogy társadalmi rendünk politikailag és gaz­daságilag szilárd, hogy új gazdasági irányítási rendszerünk némi hiányos­ságtól eltekintve beváltotta a hozzá­fűzött reményeket. Az életszínvonal a harmadik ötéves terv első három évében a tervezettnél nagyobb mértékben emelkedett, illetve elérte az 1970-re tervezett életszínvo­nal emelkedést, örömmel és bizako­dással tölt el bennünket a népgazda­ság 1969. évi terve is, melynek a szám­adatai arról győznek meg bennünket, hogy népgazdaságunk tovább erősödik és nő a dolgozók reálbére. E­zeknek az örvendetes esemé­nyeknek és biztató jövőnknek a jegyében ünnepeltük az őszi­rózsás Polgári Demokratikus Forrada­lom 50., a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, majd pedig a Kommunis­ták Magyarországi Pártjának 50. év­fordulóját. A Szövetségünk párt alap­szervezete külön ünnepi keretek között emlékezett meg pártunk 50. évforduló­járól, mint egyik legjelentősebb törté­nelmi eseményről. A kommunista párt megalakulása a magyar dolgozó nép szempontjából igen nagy jelentőségű, mert történelmünk során a Kommunis­ták Magyarországi Pártja volt az első olyan párt Magyarországon, amely a marxizmus-leninizmus eszméjét képvi­selte és amelynek később a Magyar Tanácsköztársaság létrejöttében, majd pedig a Horthy-fasizmus elleni küzde­lemben történelmi jelentőségű szerepe volt. A kommunista párt volt a Horthy-el­­nyomás legnehezebb éveiben a magyar munkásmozgalom szellemi irányítója, vezetője az elnyomott dolgozók bátor szószólója, melynek tagjai és vezetői az üldöztetés legnehezebb éveiben sem szűntek meg harcolni az emberi jo­gokért, a szabadságért, és egy új, sza­badabb társadalmi rendért A mikor pedig elérkezett a várva­­várt felszabadulás, a kommu­nista párt volt az, amely a le­rombolt és kifosztott ország remény­telennek látszó helyzetéből megmutat­ta a kivezető utat, a párt vezetésével és dolgozó népünk lelkes, áldozatos munkájával olyan eredményeket értünk el az elmúlt 23 év alatt, melyekre büsz­kék lehetünk és melyeket még az el­lenség is kénytelen elismerni. A ma élő embernek adatott meg az a lehetőség, hogy nemcsak tanúja le­het a szocializmus és a kommunizmus világméretű győzelmes kibontakozásá­nak, hanem cselekvő részvevője és ala­­kítója is. Horgászmozgalom­i szempontból ese­ményszámba megy az 1968. december SZEBB LEBgifl fl H01BHP 15-én megtartott küldött közgyűlésünk is, mert az utóbbi évek egyik legsike­rültebb közgyűlése volt sok szempont­ból. Többek között azért is, mert dr. Gergely István miniszterhelyettes elv­társ, aki a Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztérium képviseletében szólalt fel, a legnagyobb elismerés hangján beszélt Szövetségünkről, kü­lönösen pedig a horgász­sport nép­szerűsítése érdekében végzett munká­járól. Ennek a tevékenységnek a jelen­tősége a tervezett mun­kaidő-csökken­­téssel méginkább nőni fog, mondotta a miniszterhelyettes. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után dr. Gergely István miniszteri ki­tüntetést és pénzjutalmat adott át Tö­rök János elnöknek, Berényi János fő­titkárnak, dr. Schrenckh Pál főkönyve­lőnek és Martiny Bélának a Győr és Győr vidéki IB. elnökének. A kitüntetést, amely lelkesítően ha­tott az egész közgyűlésre, úgy értékel­jük, mint az egész horgászközösség jó munkájának az elismerését. A­hhoz azonban, hogy az elisme­réshez a jövőben is méltók le­gyünk, fokozni kell az erőfeszí­tésünket a még szebb, a még nagyobb eredmények elérésére, a munkánkban még fellelhető hiányosságok megszün­tetésére. Most érkeztem el oda, hogy nevén nevezzem a gyermeket, más szóval, hogy néhány kérdésre, mint jövőbeni felada­tainkra felhívjam az egész horgásztár­sadalom figyelmét és egyben kérjem a horgásztársakat, hogy legyenek a se­gítségünkre megoldásában. Az egyik ilyen kérdés, ami azt hi­szem, hogy hosszabb időn át állandó feladatunk kell hogy legyen, a hor­gászmorál, a horgászetika megjavítá­sa, a másik a szocialista egymás mel­lett élés erkölcsi törvényeinek megtar­tása, a közösségi szellem ápolása. Számos példát is meg lehetne em­líteni a fenti kérdésekkel kapcsolatban, ettől azonban ezúttal eltekintünk, mert reméljük, hogy a kérdések felvetése és a figyelem ráirányítása is elgondol­koztatja azokat, akiket illet. O­lyan kérdések ezek, amelyekkel az új esztendő folyamán ki­emelten kell foglalkozni, annál is inkább, mert pozitív, vagy negatív vonatkozásaival szinte minden nap ta­lálkozunk a horgásztanyákon,, a víz­parton és általában érintkezéseink so­rán. Az utóbbi években ugyanis ezek a szép és nemes emberi tulajdonságok egy kicsit megkoptak, elhalványultak. Ennek okát egyrészt abban látjuk, hogy az utóbbi 5-6 esztendő alatt a Szövetségünk taglétszáma jelentős mér­tékben megnőtt. Ez természetesen nem volna baj, ellenkezőleg örvendetesnek mondható. A hibát azt hiszem ott kö­vettük el, hogy nem foglalkoztunk any­­nyit ezekkel a kérdésekkel, mint amennyit jelentőségüknél fogva meg­érdemelnek. Az utóbbi években sok olyan új tag került a horgászközösség nagy családjába, aki nem élt ezt megelőzően horgászszövetségi életet, és ezért nehezen tudja megszokni a horgászfegyelmet, a kollektív horgász­élet formáit és az évtizedek során ki­alakult olyan írott is íratlan törvénye­ket, amelyeknek ismerete és megtartá­sa egységesebbé kovácsolná­­ a mi nagy horgászközösségünket. Feltételez­hető az is, hogy vannak számosan az új és régi horgászok között is olyanok, akik nem ismerik eléggé a horgász­rendet, a halászati törvénynek, vagy alapszabályunknak horgászokra vonat­kozó rendelkezéseit és ennél fogva akarva nem akarva szabálytalanságo­kat követnek el. A­zt hiszem, érdemes egy kicsit mindezen elgondolkozni és több figyelmet szentelni arra, hogy a hosszú téli estéken, a taggyűléseken, vagy egyéb horgász összejöveteleken az eddigieknél tervszerűbben és beha­tóbban foglalkozzunk ezekkel a kérdé­sekkel. Úgy gondolom, hogy ez nemcsak az egyesületek, intéző bizottságok felada­ta, hanem feladata a Szövetségünk vezetőségének is, figyelembe véve és a cél érdekében felhasználva a Magyar Horgász hasábjait is. K­érjük az intéző bizottságok és egyesületek vezetőit, hogy ezek­nek a gondolatoknak a szelle­mében végezzék munkájukat, figyelje­nek fel minden olyan jelenségre, ami károsan hat a mi közösségi életünkre, egyengessék azt az utat, amelyen el­jutunk a fent vázolt céljaink megvaló­sításához. E gondolatok jegyében kívánok ked­ves horgásztársaimnak sikerekben gaz­dag, boldog új esztendőt. Török János a MOHOSZ elnöke .

Next