Magyar Horgász, 1972 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1972. január / 1. szám
dalmunk teljes vertikumát tartalmazza, magába foglalva a munkásosztály, a parasztság és az értelmiség legkülönfélébb kategóriáit. Olvasni kívánja lapunkat a néhány általánost végzett segédmunkás éppúgy, mint a tudós egyetemi tanár. S bármilyen különös, mind a kettő elsősorban új ismereteket vár az újságtól — természetesen a horgászat szakterületén. De olvasmányt, színes élménybeszámolót is. Nehéz a témák sokféleségében, megragadásuk, feldolgozásuk mélységében és módszerében a legmegfelelőbb szintet kialakítani, a nagy tudásbeli és érdeklődésbeli különbségeket egy nevezőre hozni. Mindez csak megközelítő értelemben lehetséges, s az a feladatunk, hogy munkánkkal a megközelítés minél magasabb fokát érjük el. Az ünnepi frázis, azt mondhatnám, a sors hozta úgy, hogy az elmúlt negyed század valóban korszakot zár le lapunk történetében, s ezen az évfordulón új korszak elébe nézünk. A horgászok sajtója a következő hónapokban lép ki igazán a nyilvánosságra. Azok a szervezeti és alkotmányos változások, amelyek Szövetségünk és az egyesületek viszonyát új alapra helyezik, szükségképpen megváltoztatják a Magyar Horgász státusát is. A lap gazdája a jövőben is a szövetség lesz, de hogy hány horgászhoz jut el, az az egyesületek döntésén, s a tagok spontán elhatározásán múlik. 25 év küzdelmes helytállása után szerkesztőségünk teljes bizalommal néz a következő évek és évtizedek elé. Számít és épít horgásztársadalmunk szeretetére, egyetértő támogatására, s minden törekvése az, hogy a megbecsülést, az olvasótábor hűségét a lap külső formájának és belső értékeinek szüntelen csiszolásával, nemesítésével viszonozza. Ezzel a szándékkal kezdünk hozzá a második negyedszázad munkájához. VIGH JÓZSEF a Magyar Horgász felelős szerkesztője . A most 26. évfolyamába lépő Magyar Horgász fennállása óta 5 féle címlappal jelent meg. Az első és második összetett szám (akkoriban kéthavonként jelent meg 16 oldalon a lap) igen tartalmas. A harmadik oldalon olvasható beköszöntő Gyurkovits Károly nemzetgyűlési képviselőnek, a MOHOSZ elnökének közgyűlési beszéde. Csak néhány szót idézünk belőle, amely a MOHOSZ céljait öszszegezi: „.. . ebben a felfordulásban rendet teremteni, ezeket a kifosztott, tönkretett vizeket újra benépesíteni, azokat a tömegeket pedig, amelyek most akarnak belépni a horgászat berkeibe, megtanítani bizonyos etikára és arra, hogy mi tulajdonképpen a horgászat.” Van cikk az első számban a nylonról, mint újdonságról, a vízbérleti szerződések megkötéséről, a horgászrendről, a MOHOSZ első évi működésének tapasztalatairól. Egy írás címe fennen hirdeti: „A ragasztott bot a múlté. A jövő? — az üvegbot.” Egy másik cikk javasolja: „Honosítsuk meg a pisztrángsügért, a sporthalak királyát!” Dr. Visegrády József vitatkozó szellemű cikkének címe: „A halászszövetkezetek és a horgászok”. A kalandot viszont Herényi János egy 25 kilós harcsa megfogásáról szóló élménybeszámolója képviseli. Ám folytassuk mi rejtőzik a fent látható címlapok mögött? Beköszöntött a papírhiány, s 1951 márciusától a Magyar Horgász kis formátumban, eleinte havonta, később csak negyedévenként 8 oldalon jelenhetett meg. Küzdelmes időszak volt, de a szerkesztők, a kis terjedelem ellenére igyekeztek érdekessé tenni a lapot. Persze sok helyet foglaltak el a kis értesítőben a közgyűlési beszámolók (a zárszámadást és a vagyonmérleget is közölték), s egyéb hivatalos jellegű anyagok. Régi formátumában, de némileg új címlappal csak 1955-ben kerülhetett ismét az olvasók kezébe a Magyar Horgász — Kolosseus József, a MOHOSZ akkori elnöke írt „Új köntösben” címmel vezércikket ebben a számban. A lap hódolt Herman Ottó emlékének halála 40. évfordulója alkalmából, beszámolt a Horgászat című kézikönyv második kiadásának megjelenéséről, a MOHOSZ közgyűléséről, s egy új halfaj, a maréna telepítésének megkezdéséről. Színes olvasmánnyal Vígh József „Viharlámpával a pontyok ellen” című írása szolgál, amely az éjszakai nádi pontyozásról szól. Ebben a számban cikksorozat kezdődött a horgászok haltenyésztő munkájáról „Gyártunk magunknak” címmel. Az ellenforradalom zűrzavara után, 1957-ben a március—áprilisi szám ismét új külsővel, címoldalán egész oldalas képpel jelent meg. A tizenegyedik évfolyamába lépő újság munkáját, feladatát vezércikk ismertette, cikk taglalta az 1956-os októberi eseményeket, s részletes beszámoló jelent meg a MOHOSZ választmányának üléséről, amely a Szövetségben lefolytatott állami vizsgálat eredményét ismertette. Ismét van vitacikk is a lapban a halász-horgász viszony aktuális kérdéseiről. A „Horgászhírek innen-onnan” című rovat bel- és külföldi horgásztárgyú híreket közöl. „Pergessünk, tapogassunk, mártogassunk” — mondja egy szakcikk címe, amelyet Rácz Elemér írt. Fekete Sándor egy érdekes paducozás históriáját meséli el. „Néhány szó a Hunil-ról” — ez a címe egy beszámolónak, amely horgászatra is alkalmas műanyagszál hazai gyártásáról ír. Sajnos, ez a kezdeményezés nem hozott sikert... A bal alsó címlap már a MOHOSZ legfrissebb tagjai előtt sem ismeretlen, hiszen 1971 áprilisa óta jelenik meg lapunk ebben a köntösben. 25 év alatt öt címlap, de ami mögötte van, s egyetlen törekvésből táplálkozik: egyre korszerűbben és színvonalasabban szolgálni a horgászközösség ügyét, céljainak megvalósítását.