Magyar Horgász, 1974 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1974. január / 1. szám

gászat növekvő társadalmi jelen­tősége. —Hosszú idő után végre pontot tehettünk például az úgynevezett „Ipoly-problémára”. 1974. január elsejétől az Ipolyon tilos a kis­­szerszámos halászati tevékenység. Így tudjuk most már érvényesí­teni a csehszlovák testvérszerve­zetekkel még 1969-ben megkötött egyezményt.­­Egyre fokozottabban érvénye­sül a mezőgazdasági és élelmezés­­ügyi miniszter elvtárs álláspontja az ivadékolás társadalmi ellenőr­zésében. Az 1973. évi ivadékolási kötelezettséget a htsz-ek nagy többsége már a horgászérdekeket is figyelembe véve teljesítette. Javulás tapasztalható az arányos teherviselésben is. —A halászati termelőszövetkeze­tekkel tavaly több ízben tárgyal­tunk és igyekeztünk megkeresni azokat a területeket, ahol érde­keink közösek. A közeljövőben közös elnökségi ülést is tartunk majd. Együttes elképzelést szeret­nénk például kidolgozni a Halá­szati Alap gazdálkodásának kor­szerűsítésére, de a vizek védel­mére, az orvhalász és orvhor­gász tevékenység visszaszorításá­ra is. Szeretnénk, ha kissé rész­letesebben is kifejtené: mi­lyen távlatokra számítha­tunk a halász—horgász együttműködésben? — Két dolgot kell itt látni. Egyrészt nyilvánvaló, hogy az egyre veszteségesebbé váló nyílt­vízi halászat hosszú ideig már nem tartható fenn. Másrészt az állandó viták a gazdálkodás biz­tonságának érzését veszélyeztet­hetik a halászok körében. Nyu­galmi állapotot kell tehát terem­tenünk, ez az érdeke a halász­nak, de a horgásznak is.­­A népgazdaságnak a halhúsra fokozódó szüksége van. Ezért kö­zös összefogással, megfelelő in­tézkedéssel biztosítani kell, hogy a halászok egyre inkább intenzív halgazdálkodást folytathassanak, tógazdaságokban és holtágakban. A természetes vízi halászatot olyan mértékben lehet csökken­teni, ahogyan az intenzív tógaz­dálkodás feltételeit a kormány­zat és a minisztérium meg tudja teremteni.­­ Mi arra gondolunk, hogy már a közeljövőben meg kellene vizsgálni, hogyan tudnánk húsz­huszonöt nagyobb település, ipari város körzetében a horgászat za­vartalanságát biztosítani. A MO­­HOSZ anyagi áldozatvállalásra is hajlandó annak érdekében, hogy ezekben a körzetekben halászni csak térbeli és időbeli korlátozá­sokkal lehessen.­­ Egyébként pedig a minisz­tériumtól azt a feladatot kaptuk, hogy idén, az első fél évben dol­gozzuk ki, hogyan látjuk 1982-ig a horgász­létszám várható ala­kulását és mely területeken kell esetleg ma még közös vízterüle­tek átadásával is biztosítani a horgászati feltételek javítását. —Mi a véleménye a horgász­­fegyelemről? — Kétségtelen, hogy 1973-ban a nagyarányú létszámfelfutással párhuzamosan bizonyos negatív tüneteket is tapasztaltunk. A régi horgászok hajlamosak voltak ar­ra, hogy előjogokat követeljenek maguknak. Az újonnan belépett kezdők viszont tudatlanságból, vagy mindenáron való zsák­mányszerzési vágytól vezettetve voltak fegyelmezetlenek. Mindkét tünet ellen fel kell lépnünk, ne­hogy a vélt előjogok feszültséget teremtsenek az egyesületen belül, illetve nehogy néhány év múlva a tavaly belépettek is azt higy­­gyék, hogy már előjogaik van­nak. Itt az egyesületek vezetőit is kérjük, hogy legyenek szigo­rúak, támaszkodjanak a becsüle­tes többségre és ne tartsanak at­tól, hogy ha megkövetelik a fe­gyelmet, akkor a tagok esetleg majd leváltják őket. — Mi a MOHOSZ kezelésében levő vizeken — tihanyi Belső-tó, Szelidi-tó, csepeli kavicsbánya ta­vak — tavaly ténylegesen meg­szigorítottuk az ellenőrzést. Így lényegesen több szabálysértésre derült fény, mint az előző évben. Minden egyes szabálysértést meg­toroltunk. A tihanyi Belső-tavon például tízezren horgásztak és a leleplezett szabálysértések miatt több mint száz horgászt kellett arra az esztendőre kitiltani a vízről, vagy fegyelmit, illetve sza­bálysértési eljárást kezdeményez­ni ellenük. Az idén szeretnénk ebben az irányban továbblépni és mindenek előtt a területi bi­zottságok kezelésében levő vízte­rületeken — például a Soroksári Duna-ágban, a Rakacai Víztáro­zón —, hasonló rendet teremteni. Reméljük, példánkat követik az egyesületek is. Ha a renddel és a magatartással kapcsolatos normá­kat szigorúbban vesszük, lehet­séges, hogy néhány ezerrel keve­sebben leszünk. De ugyanennyi­vel erősebbek is leszünk.­­Milyen feladatokat kell 1974-ben a MOHOSZ ap­parátusának megoldania? — Feladataink egyre sokasod­nak. Az év elején létre kell hoz­nunk az új, területi bizottságokat. Erősítenünk kell a szaktanács­­adást, de a szakfelügyelet is az egyre több és egyre jobb saját kezelésű vízen. Többet kell tö­rődnünk a belső és külföldi hor­gász idegenforgalommal. Új ala­pokra szükséges helyezni a napi­jegy-ellátást, lehetővé kell ten­nünk például, hogy minden je­lentősebb területre a központi irodában is lehessen napi jegyet kapni. Fel kell készülnünk arra, hogy saját szervezésben lehetőleg olcsó, ám jól előkészített horgász társas kirándulásokat indítsunk.­­ Valószínű, hogy a feladatok sokasodásával meg kell erősíte­nünk a MOHOSZ apparátusát, ez azonban nem jár azzal, hogy fel­emeljük azt az összeget, amelyet évek óta változatlanul fizetnek be a horgászok MOHOSZ tagdíj címén — fejezte be felvilágosítá­sait Keszéi Károly, a MOHOSZ fő­titkára. F­R

Next