Magyar Horgász, 1975 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1975. január / 1. szám
Könnyű a horgászoknak? „Könnyű a horgászoknak. Valamit fizetnek a területi engedélyért és elviszik a rengeteg halat, jóformán ingyen, és még ők követelőznek, zúgolódnak.” Ezt mondotta a közelmúltban a magyar halászok egyik közismert, általam is nagyra becsült vezetője egy tanácskozás során. Nem először hallottam tőle és a halászok más képviselőjétől is ilyen megjegyzést. Ettől a véleménytől már csak egy lépés a következő feltevés: „Ha a horgászok több halat kívánnak fogni, fizessenek többet, vállaljanak több terhet, és akkor nem károsítják a gazdálkodó halásszervek halfogó tevékenységét.” A MÉM miniszteri értekezletének álláspontja alapján tanácskozások, egyeztető tárgyalások folytak egyes megyékben abból a célból, miként lehetne a növekvő horgászlétszám igényét 1982 előtt is, egyes közösen használt vízterületek átadásával vagy az ott folyó halászat tér és időbeli korlátozásával, a halasítási előírások módosításával javítani. E tanácskozásokon az OHF képviselői a következőkkel érveltek: „Helyes-e a 120 000 horgásznak előnyt, több lehetőséget adni a 10 millió lakos rovására? Hiszen a horgászattal kifogott hal lényegében az áruhal-alapot csökkenti.” Nem kell sokat gondolkodni azon, hogy megértsük: az ilyen és ehhez hasonló véleményeket, nézeteket hangoztatók a horgászokban csak halfogó riválist, konkurrenciát látnak, és nem ismerik vagy nem akarják elismerni azokat az áldozatokat, amelyeket a horgászok hoznak a vizek halutánpótlása érdekében. Nem ismerik, milyen társadalmi, szociálpolitikai, kultúrpolitikai indítóokok játszanak közre e sportág egyre fokozódó terjedésében. Úgy tűnik, hogy néhány haltermelő és szakigazgatási szakember véleménye eléggé egybehangzó: a horgászati tevékenység befolyásolja a gazdálkodó halászok munkáját, sőt csökkenti az áruhal-alapot és károsítja a 10 millió magyar állampolgár választékos halhús-ellátását. Hogyan látjuk mi horgászvezetők ezt a kérdést? Mi az igazság ezekkel a véleményekkel szemben? Mennyivel járulnak hozzá a horgászok az általuk kifogott hal utánpótlásához? Ezekre a kérdésekre kívánunk választ adni az 1973. évi statisztikai adatok felhasználásával. A horgászok zsákmánya és költségei Mindenekelőtt a horgászlétszámot ismertetem. 1973- ban 89 379 felnőtt, 18 288 ifjúsági, összesen 107 687 tagja volt a horgász szervezeteknek. A fogási eredménynaplót leadta: 91 462 felnőtt és ifjúsági horgász, az összlétszám 84,9%-a. A zsákmány megoszlása vízterületenként az alábbi volt: — A Balaton és vízrendszere 205 165 kg, — HTSZ vizek 528 120 kg, — MGTSZ és egyéb vizek 42 591 kg, — MOHOSZ vizek 887 750 kg, összes horgász zsákmány * 1 663 626 kg. Ezek szerint az 1 leadott fogási naplóra eső átlag fogás 18,1 kg volt, ami a következőképpen oszlik meg: Az összes fogás, 34,6%-a ponty 22,4%-a egyéb nemes hal 43,0%-a keszegféle. Mennyien horgásztak és mennyit fizettek ellentételként az egyes vízterületeken a horgászok? Elöljáróban nézzük a területi engedély szerepét és célját. Véleményem szerint a területi engedély ára az alábbi célokra használható fel: — a vizek ivadék utánpótlására szolgáló költségekre, , — a vizek őrzésével összefüggő feladatok ellátására, — a vizek karbantartásával kapcsolatos feladatok, teendők költségeinek fedezésére. a) A balatoni helyzet 1973-ban a balatoni jegyforgalom (éves, heti, napi bélés külföldi) 27 498 db volt. Területi jegyért a horgászok összesen 3 179 040,5 Ft-ot fizettek. b) HTSZ vizek 1973-ban az összes jegyforgalom 63 175 db volt. Ezért az igénybe vevő horgászok 8 829 185 Ft-ot fizettek. c) Az mgtsz és egyéb vizekről nincs adatunk .) A MOHOSZ és szervei vízterületén 1. a területi és egyesületi kezelésben levő vizeken 130 856 db volt a jegyforgalom, amelyért a horgászok 7 620 101,— Ft-ot fizettek. 2. A MOHOSZ közvetlen kezelésében levő vizek jegyforgalma 13 286 db volt, amelyért a horgászok 541 950,— Ft-ot fizettek. 3.1973-ban 1759 különböző típusú „országos jegy” volt forgalomban, amelyért az érintettek 295 545,— Ft-ot fizettek. Összességében tehát a 107 677 horgász a mezőgazdasági termelőszövetkezetek vizeit és egyéb vizeket kivéve 235 956 db (éves, heti, napi) területi engedélyért 15 465 821 Ft-ot fizettek és egészében 1 663 626 kg halat zsákmányoltak. A horgászoknak azonban egyénileg — 1962-ben önként vállalt kötelezettség alapján felnőtt után évi 30,—, ifjúsági horgász után évi 10,— Ft halászatfejlesztési hozzájárulást is kell fizetniök. Elvileg ennek az összegnek is részben az ivadék-utánpótlást kell szolgálnia. Ezen a címen 1973-ban a horgászok 2 864 250,— Ft-ot fizettek be a Halászati Alapba. A MOHOSZ ezen túlmenően a használatában levő vizekért 316 631,— Ft bérleti díjat is fizetett. Csak mellékesen említem meg, hogy minden horgász évi 20,5 Ft állami illetéket is fizet, egyesületi és MOHOSZ tagdíján túl. Ez az állami illeték 1973-ban 1 507 068 Ft-ot tett ki. Ez nem a vizek halutánpótlását szolgálja, de növeli a horgászat költségeit. Szándékosan nem foglalkozom az egyesületi tagdíjak és MOHOSZ- tagdíjak mértékével, mert az e címen fizetett összegek funkciója különbözik a horgászatért fizetett díjakétól. A helyzet tehát a következő: — területi engedélyért fizettünk 15 465 821,— Ft-ot — halászatfejlesztési hozzájárulást fizettünk: 2 846 250,— Ft-ot — a MOHOSZ vizek használatáért fizetünk: 2 864 250,— Ft-ot összesen: 18 646 702,— Ft-ot vagyis a horgászok által fogott hal minden kg-jára 9,17 Ft területi engedély, 0,19 Ft halászatfejlesztési hozzájárulás, 0,19 Ft vízterületi bér, összesen tehát: 11,08 Ft kiadás jutott. Ezen túlmenően minden kg kifogott hal után 0,90 Ft állami illetéket fizettünk. Ez az összeg azonban még nő, mert hiszen ezen túlmenően a horgászatot egyéb költségek is jócskán terhelik (pld. utazási költségek, a felszerelés, a felhasznált etetőanyag költségei stb.). A horgász tehát nem azért horgászik, mert „olcsó” halhoz akar jutni a gazdálkodó szervek rovására, hiszen az általa kifogott hal véleményem szerint drágább, mintha üzletben vásárolná. Ennél sokkal, de sokkal többről van szó: a természet szeretetéről, a hasznos pihenésről, azon