Magyar Horgász, 1976 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1976. január / 1. szám

Tovább a megkezdett úton követelnek. Holnapi jobb életünkért ma kell hatékonyabban és jobban dolgoz­nunk. Ez lehet alapja egész népünk szebb életének, a dolgozók munka utáni nyugodtabb pihenésének. Ma már senki előtt sem kétséges, hogy a horgászatnak jelentős szerepe van a széles dolgozó tömegek pihené­sének, felfrissülésének szempontjából. Pártunk XI. kongresszusának határo­zata a horgászszervezetekkel és a horgászmozgalommal szemben erős kö­vetelményeket támaszt. A határozat szerint: „A szabad idő értelmes, kultu­rált eltöltése társadalmi ügy, jelentő­sége mind az egészség megőrzésében, mind a személyiség formálásában nö­vekszik. Államunk részesítse előnyben a dolgozó kollektívák közös pihenését, sportolását, utazását. Meg kell gyorsí­tani - elsősorban a belföldi turizmus igényeinek kielégítésére - az üdülő- és kirándulóközpontok, a szükséges keres­kedelmi és szolgáltatóhálózat létreho­zását, fejlesztését.” A magyar szakszervezetek XXIII. kongresszusának határozatában a kö­vetkező szerepel: „A munkaidő-csök­­kentéssel még inkább megnőtt a sza­bad idő. Különösen hétvégeken van több szabad idejük a dolgozóknak. A kongresszus szükségesnek tartja az olyan szemlélet kialakítását, hogy a dolgozók a növekvő szabad időt esz­köznek tekintsék a tartalmas emberi élet megvalósításához, a szocialista életmód kialakításához. A szakszerveze­tek karolják fel a szabad idő eltöltésé­nek új, egyéni és kollektív formáit és azok elterjesztését. Kezdeményezzék, hogy javuljanak a szabad idő eltöltésé­nek feltételei.” Mezőgazdasági és Élelmezés­­ügyi Minisztérium vezetői figye­lembe véve a növekvő horgász­­igényeket, a megyei párt és tanácsi szervek állásfoglalásait, 1975-ben újabb jelentős vízterületeket bocsátot­tak a horgászok rendelkezésére. Egye­sületeink szövetségünk támogatásával részben már az ősz folyamán meg­kezdték, és ez év tavaszán erőteljesen folytatják az új horgászvizek halasítá­­sát, fejlesztik és szervezik az eredmé­nyes horgászatot és gazdálkodást. Ez a folyamat az említett határozatok, a növekvő igények, s a horgászat hasz­nos társadalmi szerepének elismerése folytán tovább fog erősödni. Szövetségünk előtt azonban most nem az az alapvető feladat, hogy újabb vízterületek megszerzését szor­galmazza, még akkor sem, ha tudjuk, hogy egyes megyékben részben meg­oldatlanok és kielégítetlenek a hor­gászigények. Most az a feladatunk, hogy az ötödik ötéves terv előírásainak megfelelően a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium tervcéljai­val összhangban a kezelésbe vett víz­területeken - legalábbis a jelentős, nagy vízterületeken - megkezdjük a szakszerű és viszonylag rövid idő alatt eredményeket hozó gazdálkodást is. Pusztán a telepítés és a visszafogás már nem elegendő. Egyre növekvő méretekben kell foglalkoznunk ivadék­­neveléssel és továbbtenyésztéssel. A magyar halászat előtt álló fel­adatok óriásiak. 1980-ra a brut­tó haltermelést - amely magá­ban foglalja az étkezési halat, a te-,­nyészanyagot és az exportot - a jelen­legi 30 ezer tonnáról több mint 44 ezer tonnára kell fejleszteni. Ezen be­lül jelentősen növelni kell a horgászat fogási eredményeit is. A terv célkitű­zése szerint a jelenlegi 18 kg körüli át­lagfogást mintegy 22 kg­ra, illetve a 174 vagonnyi összfogást 350-390 va­gonra kell felemelni. Az ilyen nagymértékű emelkedés a mostaninál jóval nagyobb igényt tá­maszt az ivadék-előállító gazdaságok­kal szemben. De ezen túlmenően, na­gyobb vízterületeinken nekünk is kell ivadéktenyésztéssel foglalkoznunk. Ez a szakszerűségen, a tervszerű és áldoza­tos munkán kívül jelentős pénzügyi támogatást is igényel. A minisztérium felelős vezetői régi kívánságunkat teljesítik, amikor a Ha­lászati Alappal való gazdálkodás el­veit és gyakorlatát megváltoztatják. A horgászok által egyénileg fizetett hoz­zájárulással a jövőben szövetségünk ve­zető szervei rendelkeznek, a miniszté­rium ellenőrzése mellett. Ezt a jelentős, csaknem 3,5 millió forintnyi összeget a jövőben a horgászvizek halállományá­nak módszeres fejlesztésére kell fel­használni. F­eladataink gyarapodása és sok­rétűsége a horgászszervezetek vezetőivel szemben is nagyobb követelményeket támaszt. Az egyesületi, a középszervi és az országos vezetősé­gi választások során ezt alapvető szem­pontnak kell tekinteni. Fontos, hogy az irányításra valóban olyan megfelelő tes­tületek jöjjenek létre, olyan horgászok kerüljenek tisztségekbe, akik alkalma­sak a növekvő feladatok végrehajtá­sára, felelősséget éreznek a közösség ügye iránt, s akiket a horgászok veze­tőknek elfogadnak. A választások so­rán korszerűsíteni kell szervezeti fel­építésünket, módosítanunk kell alap­szabályunkat. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium egy sor jogkört és hatás­kört a megyei tanácsoknak adott át. A minisztériumi szervek, a megyei taná­csok joggal igénylik, hogy minden me­gyeien nagyobb jogkörrel rendelkező területi szerveket hozzanak létre a vá­lasztások során a horgászok is. Felül kell vizsgálni és egyszerűsíteni kell a horgászélettel kapcsolatos admi­nisztrációt, a területi jegy­beszerzéstől kezdve az állami horgászjegy kiadá­sáig. V­an tehát bőven teendőnk. Az egyesületi tisztségviselők odaadó munkát végeztek az elmúlt években. Nélkülük nem fejlődhetett volna ilyen eredményesen a horgász­mozgalom. A MOHOSZ vezetősége biz­tos abban, hogy túlnyomó többségük munkájára a jövőben is számíthat. Ha egy kicsit tervszerűbben, fegyelmezet­tebben és korszerűbben dolgozunk, végrehajtva előző határozatainkat, to­vábbi szép sikereket tudunk elérni a horgászmozgalom felvirágoztatásában és egyben segíteni tudjuk a XI. kong­resszus és az ötödik ötéves terv céljai­nak megvalósítását. DR. DABRÓNAKI GYULA a MOHOSZ elnöke A

Next