Magyar Horgász, 1977 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1977. január / 1. szám

„A gazdálkodás horgászérdek” A múlt esztendő jelentős eseményekben gazdag időszak volt a magyar horgászmozgalom­ életében. Olyan időszak, amelynek a régebbi kérdéseket lezáró és a jövő feladatait kijelölő döntései hosszabb távra is meghatározzák fejlődésünk útját. Mindez a tisztújító közgyűlésen elfogadott határozatok­ban, a szövetség öt esztendőre szóló munkaprogramjában fejeződik ki meg­győzően. A jövőre nézve igen biztató, hogy azóta már a feladatok végre­hajtása is megkezdődött. Ehhez szövetségünk határozott támogatást kap felügyeleti szerveinktől, elsősorban a MÉM Vadászati és Halászati Fő­osztályától. Nem indokolatlan tehát, hogy az, új év elején értékelő tájékoz­tatást kérjünk a főosztály vezetőjétől, dr. Tóth Sándortól a múlt évi munkáról, a közös törekvések megvalósulásáról. A vízhasználati jogok — A múlt esztendőben — mon­dotta dr. Tóth Sándor — számos alapvető kérdés tisztázódott. Kiraj­zolódtak azok a tennivalók, ame­lyeknek napirendre tűzése nélkül nem lehetne tovább lépni. Most már látjuk, ismerjük azt, amire tö­rekednünk kell, amit a termelés fej­lesztése, a népgazdasági és a sport­célú feladatok megoldása érdeké­ben el kell végeznünk. A múlt év­ben a szövetség vezetőivel teljes egyetértésben rendeződtek a víz­használati jogok, lezártunk számos olyan kérdést, amelyek a MOHOSZ munkáját is akadályozták, bizony­talanságot keltettek a jövő gazdál­kodását, a létszám megtervezését, a vizek használatát illetően. Ugyan­akkor ösztönöztük azt a meglevő törekvést, hogy a vezetőség na­gyobb erővel forduljon az egyesü­leti, a közösségi élet kérdései felé. Örömmel látjuk, hogy ennek az alapjai létrejöttek, és például a Magyar Horgász is sokkal rendsze­resebben foglalkozik a horgászetika, a sportszellem istápolásával, bírálja a húshorgász szemléletet, a mohó­ságot, a szabálytalankodást. A termelés alapjai — A vízhasználati jogok hosszabb időre rendeződtek. A horgászok szá­ma azonban szüntelenül gyarapodik, a múlt év végén már túlhaladta a 160 ezret. Hogyan lehetséges ennek a gondnak a fel­adása? — A MOHOSZ-szal együtt nagyot léptünk előre a gazdálkodás meg­szervezésén. Erre jó kiindulással szolgáltak a múlt évi közgyűlés ha­tározatai is. A szövetség céltudato­san halad előre a végrehajtásban, s ez az alapja elsősorban a növek­vő igények kielégítésének. Felmér­tük az ország arra alkalmas vizei­nek termelőképességét, s az az ál­láspontunk, hogy azt az ivadék­mennyiséget, amelyet a szaktudo­mány megállapításai szerint a vi­zek elbírnak, ki kell helyezni. Ez kötelező. A termelés anyagi hátte­rét biztosítjuk — ez a szövetségre is vonatkozik. Meg kell mondanom, hogy amit a minisztérium a hor­gászoktól az ivadékolás területén elvár, azt a horgászok teljesítették is. — Úgy hisszük, a szövetség, az egész horgásztársadalom erre törek­szik majd a jövőben is. — Tapasztaljuk ezt a szándékot. Örömmel látjuk, hogy a MOHOSZ az ivadékellátás javítása érdekében hosszabb időre szóló szerződéseket köt a termelőkkel, a ragadozóhalak telepítése, így a harcsanevelési program iránt is érdeklődik, s nö­vényevő halakat is telepít. Ez utób­bi később anyagi bázissá is válhat, bizonyos méretű piaci termeléssé fejlődhet. — A horgász szövetség tehát ter­meljen és halat árusítson? — A horgászcélú halgazdálkodás feladata természetesen a horgászat eredményeségének az elősegítése. Ez azonban szükségszerűen párosul az okszerű gazdálkodás elemeivel, különösen az 50 hektárnál nagyobb vízterületeken. A Velencei-tó, a Ti­sza II., a nagyobb víztározók hal­állományának a horgászokra ked­vező alakulása, összetétele, a víz tápláléktermelésének egyensúlyban tartása és megóvása elképzelhetet­len bizonyos fokú tervszerű gazdál­kodás nélkül. Jelenleg az ivadék­termelésre és főképpen kihelyezésre terjed ki a szövetség gazdálkodása. Gondolni kell azonban a szelektá­lásra is, s ebből származhat majd piaci hal, s olyan bevétel, amely ismét nemeshal-telepítésre fordít­ható. Helyesnek tartom, hogy a szö­vetség már foglalkozik a megoldás módozataival. Járható út, akár a htsz-ekkel való együttműködés, akár saját halászbrigád létrehozása. Mindez a gazdálkodás fejlesztését, s a horgászérdekek hatékonyabb szolgálatát jelenti. Az ilyen irányú fejlődést jogilag is alátámasztja majd a halászati szabályok módosí­tása, amely más vonatkozásban is erősíti a horgászat társadalmi hely­zetét. Turizmus és egyéb kérdések — Mi a teendő a kisebb vizeken? — Minden vízterület más, s ezért sajátos, egyedi elbírálást, gondozást kíván. A kisebb víztározók száma egyre gyarapodik országszerte. A vízügyi hatóságokkal való megegye­zés alapján ebben a szektorban újabb és újabb lehetőség adódik a horgászok számára is, tekintve, hogy az olyan tározókat, amelyek intenzív gazdálkodásra nem alkal­masak, a horgászok bérletébe kí­vánjuk juttatni.­­ Van most más lehetőség is. Befejeztük az állami kezelésben le­vő halastavak vizsgálatát. Megálla­pítottuk, hogy a 25 ezer hektárnyi halastó­ területből kb. ezer hektár alkalmatlan üzemi halgazdálkodás­ra, de a környékbeli szövetkezetek vagy a horgászok nagy részüket hasznosítani tudnák. Közösen meg is vizsgáljuk majd, s megegyeznek, hogy ki, melyik, tavat kívánja bérbe venni. Ez is bizonyos támogatást, segítséget jelent a horgászok elhe­lyezésére. Itt kell megemlítenem a horgászturisztika kérdését. Jó meg­szervezése szintén hozzájárulhat bi­zonyos gondok enyhítésére. Például ahhoz, hogy a még kevésbé zsúfolt vizeket könnyebben felkereshessék a horgászok. Itt van fővárosunk szomszédságában a Velencei-tó. A jelenleginél sokkal több horgászt elbírna. A létszám növekszik is, s én tudom, hogy a további növeke­déshez bizonyos feltételek — pél­dául csónakok, csónakkikötők — még hiányoznak. Minden­esetre a szövetség programja ebben a tekin­tetben is dicséretes, s nem kis ered­mény, hogy a turista területi je­gyek kérdésében már közös neve­zőre jutottunk, a jegyek kiadása egyszerűbbé válik. S ami szintén nem elhanyagolható: a jegyek árát teljes egészében — kizárólag hor­gász célú halasításra kell fordítani. — Mit üzen a horgászoknak az új év elején? — Mindenekelőtt eredményes hor­gászatot, a jó munka után jó pihe­nést kívánok mindenkinek. Az új esztendőben is fontosnak tartom az egyesületi, a szervezeti élet, a jó sportszellem ápolását, előmozdítását. A mennyiség mellett a minőség fo­kozott érvényesülését és érvényesí­tését. Miért nincs például a MO­­HOSZ-nak etikai bizottsága, amely folyamatosan foglalkozhatna ennek a problémakörnek minden részleté­vel, s kimunkálná a tennivalókat? Persze ez elsősorban a szövetség ügye.­­ Befejezésül gratulálok a múlt évi eredményekhez, ahhoz, hogy a MOHOSZ vezetői céltudatosan ha­ladnak azon az úton, amely az ál­lami, gazdasági, termelési célok megvalósulásával együtt a horgá­szat további fejlődéséhez, feltételei­nek, körülményeinek, eredményei­nek javulásához vezet. A Vadászati és Halászati Főosztály vezetője a MOHOSZ munkájáról 5

Next