Magyar Horgász, 1977 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1977. január / 1. szám
„A gazdálkodás horgászérdek” A múlt esztendő jelentős eseményekben gazdag időszak volt a magyar horgászmozgalom életében. Olyan időszak, amelynek a régebbi kérdéseket lezáró és a jövő feladatait kijelölő döntései hosszabb távra is meghatározzák fejlődésünk útját. Mindez a tisztújító közgyűlésen elfogadott határozatokban, a szövetség öt esztendőre szóló munkaprogramjában fejeződik ki meggyőzően. A jövőre nézve igen biztató, hogy azóta már a feladatok végrehajtása is megkezdődött. Ehhez szövetségünk határozott támogatást kap felügyeleti szerveinktől, elsősorban a MÉM Vadászati és Halászati Főosztályától. Nem indokolatlan tehát, hogy az, új év elején értékelő tájékoztatást kérjünk a főosztály vezetőjétől, dr. Tóth Sándortól a múlt évi munkáról, a közös törekvések megvalósulásáról. A vízhasználati jogok — A múlt esztendőben — mondotta dr. Tóth Sándor — számos alapvető kérdés tisztázódott. Kirajzolódtak azok a tennivalók, amelyeknek napirendre tűzése nélkül nem lehetne tovább lépni. Most már látjuk, ismerjük azt, amire törekednünk kell, amit a termelés fejlesztése, a népgazdasági és a sportcélú feladatok megoldása érdekében el kell végeznünk. A múlt évben a szövetség vezetőivel teljes egyetértésben rendeződtek a vízhasználati jogok, lezártunk számos olyan kérdést, amelyek a MOHOSZ munkáját is akadályozták, bizonytalanságot keltettek a jövő gazdálkodását, a létszám megtervezését, a vizek használatát illetően. Ugyanakkor ösztönöztük azt a meglevő törekvést, hogy a vezetőség nagyobb erővel forduljon az egyesületi, a közösségi élet kérdései felé. Örömmel látjuk, hogy ennek az alapjai létrejöttek, és például a Magyar Horgász is sokkal rendszeresebben foglalkozik a horgászetika, a sportszellem istápolásával, bírálja a húshorgász szemléletet, a mohóságot, a szabálytalankodást. A termelés alapjai — A vízhasználati jogok hosszabb időre rendeződtek. A horgászok száma azonban szüntelenül gyarapodik, a múlt év végén már túlhaladta a 160 ezret. Hogyan lehetséges ennek a gondnak a feladása? — A MOHOSZ-szal együtt nagyot léptünk előre a gazdálkodás megszervezésén. Erre jó kiindulással szolgáltak a múlt évi közgyűlés határozatai is. A szövetség céltudatosan halad előre a végrehajtásban, s ez az alapja elsősorban a növekvő igények kielégítésének. Felmértük az ország arra alkalmas vizeinek termelőképességét, s az az álláspontunk, hogy azt az ivadékmennyiséget, amelyet a szaktudomány megállapításai szerint a vizek elbírnak, ki kell helyezni. Ez kötelező. A termelés anyagi hátterét biztosítjuk — ez a szövetségre is vonatkozik. Meg kell mondanom, hogy amit a minisztérium a horgászoktól az ivadékolás területén elvár, azt a horgászok teljesítették is. — Úgy hisszük, a szövetség, az egész horgásztársadalom erre törekszik majd a jövőben is. — Tapasztaljuk ezt a szándékot. Örömmel látjuk, hogy a MOHOSZ az ivadékellátás javítása érdekében hosszabb időre szóló szerződéseket köt a termelőkkel, a ragadozóhalak telepítése, így a harcsanevelési program iránt is érdeklődik, s növényevő halakat is telepít. Ez utóbbi később anyagi bázissá is válhat, bizonyos méretű piaci termeléssé fejlődhet. — A horgász szövetség tehát termeljen és halat árusítson? — A horgászcélú halgazdálkodás feladata természetesen a horgászat eredményeségének az elősegítése. Ez azonban szükségszerűen párosul az okszerű gazdálkodás elemeivel, különösen az 50 hektárnál nagyobb vízterületeken. A Velencei-tó, a Tisza II., a nagyobb víztározók halállományának a horgászokra kedvező alakulása, összetétele, a víz tápláléktermelésének egyensúlyban tartása és megóvása elképzelhetetlen bizonyos fokú tervszerű gazdálkodás nélkül. Jelenleg az ivadéktermelésre és főképpen kihelyezésre terjed ki a szövetség gazdálkodása. Gondolni kell azonban a szelektálásra is, s ebből származhat majd piaci hal, s olyan bevétel, amely ismét nemeshal-telepítésre fordítható. Helyesnek tartom, hogy a szövetség már foglalkozik a megoldás módozataival. Járható út, akár a htsz-ekkel való együttműködés, akár saját halászbrigád létrehozása. Mindez a gazdálkodás fejlesztését, s a horgászérdekek hatékonyabb szolgálatát jelenti. Az ilyen irányú fejlődést jogilag is alátámasztja majd a halászati szabályok módosítása, amely más vonatkozásban is erősíti a horgászat társadalmi helyzetét. Turizmus és egyéb kérdések — Mi a teendő a kisebb vizeken? — Minden vízterület más, s ezért sajátos, egyedi elbírálást, gondozást kíván. A kisebb víztározók száma egyre gyarapodik országszerte. A vízügyi hatóságokkal való megegyezés alapján ebben a szektorban újabb és újabb lehetőség adódik a horgászok számára is, tekintve, hogy az olyan tározókat, amelyek intenzív gazdálkodásra nem alkalmasak, a horgászok bérletébe kívánjuk juttatni. Van most más lehetőség is. Befejeztük az állami kezelésben levő halastavak vizsgálatát. Megállapítottuk, hogy a 25 ezer hektárnyi halastó területből kb. ezer hektár alkalmatlan üzemi halgazdálkodásra, de a környékbeli szövetkezetek vagy a horgászok nagy részüket hasznosítani tudnák. Közösen meg is vizsgáljuk majd, s megegyeznek, hogy ki, melyik, tavat kívánja bérbe venni. Ez is bizonyos támogatást, segítséget jelent a horgászok elhelyezésére. Itt kell megemlítenem a horgászturisztika kérdését. Jó megszervezése szintén hozzájárulhat bizonyos gondok enyhítésére. Például ahhoz, hogy a még kevésbé zsúfolt vizeket könnyebben felkereshessék a horgászok. Itt van fővárosunk szomszédságában a Velencei-tó. A jelenleginél sokkal több horgászt elbírna. A létszám növekszik is, s én tudom, hogy a további növekedéshez bizonyos feltételek — például csónakok, csónakkikötők — még hiányoznak. Mindenesetre a szövetség programja ebben a tekintetben is dicséretes, s nem kis eredmény, hogy a turista területi jegyek kérdésében már közös nevezőre jutottunk, a jegyek kiadása egyszerűbbé válik. S ami szintén nem elhanyagolható: a jegyek árát teljes egészében — kizárólag horgász célú halasításra kell fordítani. — Mit üzen a horgászoknak az új év elején? — Mindenekelőtt eredményes horgászatot, a jó munka után jó pihenést kívánok mindenkinek. Az új esztendőben is fontosnak tartom az egyesületi, a szervezeti élet, a jó sportszellem ápolását, előmozdítását. A mennyiség mellett a minőség fokozott érvényesülését és érvényesítését. Miért nincs például a MOHOSZ-nak etikai bizottsága, amely folyamatosan foglalkozhatna ennek a problémakörnek minden részletével, s kimunkálná a tennivalókat? Persze ez elsősorban a szövetség ügye. Befejezésül gratulálok a múlt évi eredményekhez, ahhoz, hogy a MOHOSZ vezetői céltudatosan haladnak azon az úton, amely az állami, gazdasági, termelési célok megvalósulásával együtt a horgászat további fejlődéséhez, feltételeinek, körülményeinek, eredményeinek javulásához vezet. A Vadászati és Halászati Főosztály vezetője a MOHOSZ munkájáról 5