Magyar Horgász, 1980 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1980. január / 1. szám
Papp Jenőné újságíró, háromszoros evezős Európa - bajnok (Ráckevei HE): Ne szegényedjen a növény- és állatvilág! 1. Bár időnként még most, az év utolsó heteiben is megúsztatom csalihallal felszerelt horgomat, nem számítok arra, hogy az „év végi hajrával” túl sokat javíthatok az idei, enyhén szólva gyenge fogási eredményemen. Inkább csak indok az utolsónak a vízbe lebbenő őszi levelek közt szelíden megülő úszóm, öreg nádbotom őrzése arra, hogy élvezettel elüldögéljek a teljesen elcsendesedett vízparton, bámuljam a megunhatatlan, örökké változó arculatú tájat, meglessem a nádi, a vízi élővilág titkait. " Ez volt egyébként egész évben elsődleges indokom, célom, amikor botjaimmal, szákommal kivonultam a horgászállásra vagy kieveztem a sü- '-’-táshoz. Ha fogási naplómban k.'^rcs a bejegyzés, mégsem érzem vezetésinek magamat. A horgászattal töltött órák a teljes kikapcsolódás, a csendes szemlélődés, az érlelődő gondolatok örömével töltöttek el, egyegy kifogott csuka vagy süllő csak hozzátett ehhez az örömhöz. Ha többnyire üres maradt a szák, akkor sem maradt soha üres az a láthatatlan táj, melybe az emlékezésre érdemes élményeket gyűjtöm. Annak ellenére, hogy horgásznaplóm tanúsága szerint még soha nem zártam ilyen gyenge évet, legnagyobb fogásom mégis erre az évre esik. Októberben gyönyörű kapás és izgalmas fárasztás után egy 115 centi hosszú csukát szákoltam! 2. A jövő évtől — realista vagyok! — nem azt várom, hogy az utóbbi években makacsul lefelé tendáló horgászati eredménygörbém egyszercsak felfelé fog mutatni. Inkább abban reménykedem, hogy a vízen, a vízparton sportoló, horgászó, pihenő emberek egyre inkább megértik, hogy ők is sokat tehetnek a környezet, a víz tisztaságáért, rendjéért, a csendért, azért, hogy ne szegényedjen tovább a Ráckevei Duna egykor oly gazdag növény- és állatvilága. Paksi Imre pákozdi lakos, a székesfehérvári KÖFÉM dolgozója (Székesfehérvári Dolgozók HB): Soha rosszabb esztendőt . Számomra a Velencei-tó igen szép zsákmányt adott: másfél mázsa pontyot sikerült fognom, de kiszákoltam egy tízkilósnál nagyobb csukát is. Igaz, nagyon kifáradtam, mire a partra vonszoltam, de az „élet-halál harc” örökké emlékezetes marad. Olyan lakodalmat csaptunk belőle, mint disznótorkor szokás. A fejét kipreparáltattam, ma is a lakás dísze. 2. Ne legyen rosszabb ez az év sem, mint a legutóbbi. És jó volna a kipreparált csukafej mellé egy valamivel nagyobbat is elhelyezni a szobában. Mondjuk, egy szép bajuszos harcsafejet. Fráter Gedeon, a Magyar Állami Operaház karnagya (Balatoni HE): Várom, a Balaton pótolja a mulasztást! 1. Az elmúlt évvel a magam részéről nem voltam elégedett, 1979 az egyik legrosszabb évem volt!. Balatonon horgászom és nyilvánl s én hibám, nem tudom követni a biológiai változás hatására meg^T-^rtozott halszokásokat. || 2. 1980-tól természetesen azt írom, hogy „téli álmomban” kitervelt új módszereim meghozzák az eredményt és az időjárás, valamint a Balaton kárpótolja az 1979-es mulasztást. A felsorolt vélemények és remények jól tükrözik horgásztársadalmunk hangulatát. Eredményes évet zártunk, amiért köszönet illeti a horgászokat, az egyesületi vezetőket, mindenkit, aki jó munkával, önzetlenül, sportszerű magatartással segítette a fejlődést, hogy a vizeken, a vízpartokon a pihenni, felfrissülni vágyó emberek mind jobb lehetőségek között hódolhassanak kedvenc szenvedélyüknek. A jövőben hasonló magatartást és tevékenységet várunk mindenkitől, ehhez kíván az új esztendőben jó erőt, egészséget a Magyar Országos Horgász Szövetség és a Magyar Horgász Szerkesztő Bizottsága. Nagy Ferenc, a Posta Központi Magasépítési üzemrészleg vezetője (Postás HE): Alkalmazkodni kell a környezetváltozáshoz . Mint igen sok horgásztársam, ilyentájt az összesítés előtt én is átlapozgatom a fogási eredménynaplómat. Én elégedett vagyok az 1979. évvel. Kevesebb is volt talán az általam kifogott halak száma, mint régen, azonban mint horgász is igazodtam a megváltozott körülményekhez. Régebben kizárólag a keszeg- és pontyhorgászatban leltem örömömet. Ma már mind jobban előtérbe kerül az úgynevezett márkás halak vadászata. A harcsa, a csuka, a süllő megkeresése, becserkészése igen-igen szórakoztató és izgalmas feladatot jelent a horgásznak. Erre rákényszerített a szórakozáson kívül az a tény is, hogy a Postás Horgász Egyesület tassi vízterületén és a környező vízterületeken is partvédelmi munkálatok során a parti nádasokat teljesen kipusztították. E sorsa jutottak a régi és megszokott pontyozó területek is. A meder kotrása teljesen megváltoztatta a halak tartózkodási helyét, szokásait is. Abba a helyzetbe kerültünk egyesületi horgásztársaimmal együtt, hogy újra kell tanulni a területi sajátosságokat. 2. Azt hiszem, az 1980. év eredményeinek sikerei is arra alapozódnak majd, ki hogyan próbálta megfigyelni 1979-ben a sajátos környezetváltozást. Mert halak azért vannak, hiszen nap mint nap gyönyörű példányok ficánkolását láttam. Ennek látványa bizsergető érzést vált ki a horgászból. Mivel én annak vallom magam, ez egyúttal optimizmussal tölt el. Ezért várok többet 1980-tól, remélve az ez évi tapasztalataim hasznosítását mind darabban, mind kilóban. "