Magyar Horgász, 1982 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1982. január / 1. szám
Mostani rovatunkban egy-két szinte hihetetlennek tűnő esetről is beszámolunk. A horgászszerencse kiszámíthatatlan. Ha az alkalom megragadásának tudományával, gyakorlottsággal is párosul a szerencse, az eredmény nem marad el. Ezt példázza néhány alább következő harcsakaland is. „Saját főzsinóromat elharaptam.. „Június elsején a Nitrokémiia HE tanyája előtt „rablóztam” a Balatonon. 9.30 órakor kapásom volt, bevágtam, s a hal egyenletesen húzni kezdett. Egy ideig a parton követtem, majd a közelben csónakból keszegező Gyurita Gábor horgásztársam jött a segítségeimre. Csónakba szállás közben elvesztettem a kontaktust a hallal, a zsinór meglazult, s úgy látszott, hogy zsákmányom kereket oldott Csalódottan felcsévéltem a zsinórt, ám a végén meglepődve láttam, hogy a horog egy „idegen” zsinórt is magával hozott. Megértettem, hogy ezt a zsinórt is hal vihette el, amelyet megakasztott valaki, de elszakította a zsinórt. Ebbe akadt most bele az én horgom. Ekkor, vágószerszám híján a saját fő zsinóromat elharaptam és összekötöttem a másikkal. Az én zsinórom 0.35-ös, a másik, „idegen” zsinór 0.50-es volt. Ezután kezdődött a tényleges fárasztás, amely nem kevesebb mint két óra hosszat tartott. A vágóhorgot Molnár Kálmán sporttárs akasztotta a harcsába. Ő egy másik csónakkal kísért bennünket. Mint kiderült, az idegen szerszám horga a harcsa jobb oldali mellúszójába volt akadva. A harcsa súlya 41 000 g, kerülete 76, hossza 191 cm.” Íme, a valóban érdekes história. Kovács Gyula esetének megtörténtét a Nitrokémia HE elnöke és otkara igazolta. No és tanúsítja a jól sikerült felvétel. (1. kép.) Egy csodálatos horgásznap Németh Lajos (Vas megyei Munkás HE) amiatt mentegetőzik levelében, hogy nem tudott fotót mellékelni két rekordlistás halához, az 59 900 grammos harcsához és a 13 410 grammos süllőhöz. Mint írja, a múlt nyáron egy 20 kilón felüli amurt is fogott, de fotó hiányában nem tartotta érdemesnek megküldeni az igazolólapot. Mielőtt Németh Lajos csodálatos horgásznapjának leírására rátérnénk, ismét leszögezzük, hogy a fotó jól kiegészíti ugyan az igazolólapot, de nem feltétele annak, hogy bármely arra érdemes hal rekordlistára kerüljön. Lássuk azonban a „medvét” ! Németh Lajos, mint szombatihelyi lakos, leginkább a Rábára jár horgászni, s a múlt őszén kiváló harcsázóhelyet talált. Szeptember 15-én meg is akasztott ott egy hatalmas harcsát, de a hal fárasztás közben lemaradt, mert a 6 0-ás csehszlovák gyártmányú horog teljesen kiegyenesedett. Szeptember 11-én reggel, az említett jól beetetett helyen, ismét harcsára vetette be horgait, mert az utóbbi időben nagy bulványlásokat észlelt a vizen. Az egyik fenekező horgára ezüstkárászt tűzött, a másik, vízigolyós készség 2/0-ás, hoszszúszárú horgát pedig vörösszárnyúval csalizta. Azon a helyen a Rába nagyon széles, tele nagy fákkal. A horgászok általában elkerülik, mert tartanak a beszakadástól. Déli egy óra körül a víz álló részén, a folyás szélében a vízigolyó elindult, majd merülni kezdett A horgász vagy négy méter zsinórt engedett, aztán bevágott. Azt hitte, harcsa van a horgon, ám mintegy 15 perces fárasztás után kiderült, hogy egy hatalmas süllőt fogott, amely a másik készség zsinórját is elhúzta, s annak horgán az ezüstkárász elpusztult. (A 13 410 grammos süllőt a rend kedvéért a többi süllő között regisztráljuk.) 4