Magyar Horgász, 1983 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1983. január / 1. szám
Fantasztikus! — mondhatja bárki, aki végigolvassa rekordlistánk izgalmas, nem egyszer szinte hihetetlen élményeket tartalmazó beszámolóit. Bőséges és változatos az anyag, és sok tanulságot rejt. Bosszú bevezetés helyett lássuk tehát az eseményeket. HAJSZA AZ ÚSZŐ UTÁN A legizgalmasabb históriával kezdjük, amelynek a végén egy 36 kilós harcsába akad majd a vágóhorog. Az alábbiakban csupán jelentéktelen rövidítésekkel adjuk közre Sellei Sándor, (Pécsi HE) beszámolóját: „1982. augusztus 5-én kora hajnalban felkeltem, s pontyozni kezdtem stégemről a pécsi tavon. Mivel semmi kapásom sem volt, 6 óra tájban felmentem a nyaralómba. A mozgásra felébredt sógorom, Szűcs István, s én közöltem vele abban a percben született elhatározásomat: kuttyogatni megyünk. Meglepődött, de nem ellenkezett. Eszembe jutott azonban, hogy nincsen csali, mert a piócáim elpusztultak. Szerencsére az előző napon csirkét vágtunk, s a feleségem a csirkebelet nylonzacskóba tette, s a teraszon hagyta. Nagyon megörültem a hirtelen jött csalinak. 7 óra felé járt az idő, amikor a gát közelében elkezdtem a horgászatot. Az egyik felszerelésem fenekező volt, nagy hármashoroggal a zsinór végén. A másik botra amolyan csukázóféle úszós szereléket tettem. Az eresztéket 3 méter mélyre állítottam, s a két szereléket a csónak két oldalán a vízbe engedtem. A horgok alaposan meg voltak rakva csirkebéllel. Elkezdtem kuttyogatni. A gyenge szél déli irányba sodort, s még fél óra sem telt el, amikor úszós felszerelésemet majdnem berántotta a hal. A nyél végét megragadva iszonyú rántást éreztem, s a következő pillanatban eltörött a 2,70 m-es erős üvegszálas bot. Aztán néhány perces nehézkes fárasztás után elszakadt a 0,50-es lila színű zsinór is ... ” Elképzelhetjük, mit érzett a csónakban a két horgász. A harcsa azonban nem veszett el, mint a továbbiakból kiderül: „Megdöbbenve tartottam kezemben a törött botot az orsón maradt zsinórral. Azon töprengtem, hogy mit csináltam rosszul. Nagyon el voltam keseredve. Ám egyszerre csak megszólalt a sógorom: nézd, ott az úszó! Odakaptam a fejem, és tényleg az úszó szép egyenletesen haladt a mély víz felé. Kézbe fogtam tartalék , felszerelésemet, majd a csónakot az úszó felé irányítottam. Megkísérlem a lehetetlent: újra megfogni az elszabadult harcsát. Az volt a szándékom, hogy az úszóra dobom a villantót, s így talán sikerül a zsinórt is megkaparintanom. Igen ám, de a harcsa megérezte, hogy közeledünk feléje, mélyebbre úszott, s az úszó ismét eltűnt. Igen változatos játékot játszottunk, míg végre a harcsa eltévesztette az irányt: felénk tartott, az úszó feljött a víz színére és elhaladt előttünk. Ez volt az alkalmas pillanat... Már repült is a villantó. Túldobtam az úszón, s ahogy visszacsévéltem, a villantó horga beleakadt a leszakadt lila zsinórba. Sikerült kézbe vennem és sebesen a villantó horga köré kezdtem csavarni, nem törődve azzal, hogy össze-vissza szurkálom az ujjamat. Ezután folytattam a fárasztást Fél óra múlva a harcsa megállt a csónak alatt. Kihasználtam az alkalmat, a két zsinórt rendesen összekötöttem, a villantót levágtam. További 15 percig tartott a küzdelem, amikoris sógorom beleakasztotta a halba a vágóhorgot, s a hatalmas harcsát berántotta a csónakba. A kétszer megfogott hal adatai: súlya 36 000 g, hossza 167, kerülete 81 an.” (1. kép.) A másik harcsánk is rendhagyó, hiszen a 34 500 g-os nagybajuszú egy szem kukoricára kapott. Ráckevén, az Angyali sziget menti stégjén pontyozott a múlt év augusztus 15-én Kreisz Gyula, a Petőfi SE tagja. 6.30 órakor kapása volt, bevágott, majd amikor érezte, hogy nagy hal van a horgon, szom-