Magyar Horgász, 1988 (42. évfolyam, 1-12. szám)

1988. január / 1. szám

Közös erőfeszítésekkel elérhetjük céljainkat Most, amikor visszatekintünk az elmúlt esztendőre, megállapíthatjuk, nem akármilyen évet hagytunk ma­gunk mögött. A közn­api életben és a horgászmozgalomban, a horgász­közösségekben is nem várt nehézsé­gek, gondok adódtak, amelyekkel olykor nem volt könnyű megbirkózni. Közéjük sorolható az első hónapok­ban a természetet sújtó rendkívül kedvezőtlen időjárás, a szokottnál jóval nagyobb hideg, minek követ­keztében sok helyen tömegesen el­pusztult a halállomány. Elsősorban sekély, elöregedett vizeken történt jelentős pusztulás, amely jelentős kárt okozott a horgászvizeken. A tél okozta gondok mellett a to­­vábbi hónapokban különböző vizeken gyakran jelentkeztek víz­szennyeződések, környezetvédelmi ártalmak. Gondoljunk csak a tata­bányaiak ivadéknevelő tavára, a Benta-patakra, a nagykanizsai Csó­­nakázó-tóra, s még sorolhatnánk. Sajnos, 1987-ben folytatódott egy másik, részünkre igen hátrányos fo­lyamat, a halárak évek óta tartó és rendszeres, fokozatos növekedése. Ez a múlt évben tizenöt százalékra tehető, ami azt jelentette, hogy a halasítást végző egyesületeknek, de a MOHOSZ-nak és intézőbizottsá­gainak mélyebben kellett a zsebük­be nyúlniok. So­k helyütt nem is tud­ták teljesen pótolni a halasításhoz szükséges összeget, annak ellenére, hogy a MOHOSZ jelentős erőfeszíté­seket tett. A felsorolt gondoktól, nehézségek­től eltekintve értékes eredmények is felmutathatók. Az egyik, hogy a tél és a vízszennyeződési, környezeti ár­talmak okozta károk zömét sikerült a horgászközösségek támogatásával pótolni. A MOHOSZ tizenkétmillió forint támogatásban részesítette a rá­szorulókat. Legalább ilyen jelentős a jövő évi horgászathoz szükséges­­halkihelyezés. A múlt év végén, ahol erre lehetőség volt, a szükséges hal­mennyiség a vizekbe került. A tele­pítés csupán ott maradt el, ahol a vizek állapota — kellő vízmennyiség hiánya, eliszaposodás stb. — ezt nem tette lehetővé, mert újabb kemény tél esetén a kihelyezett halak ismét veszélyhelyzetbe kerülhettek volna. A telepítéseket ezeken a vizeken ta­vasszal pótolják majd. Sikerült a horgászmozgalom né­hány területén előretekinteni, ami azt jelenti, hogy a szövetség vezető testületei olyan programo­kat, feladatterveket alakítottak ki, amelyeknek teljesítése jelentős ered­ményekkel, sikerekkel biztat. Ilye­­nnek az ifjúsággal való fokozott fog­lalkozás; az oktatás­-nevelési munka hatékonyságának a növelése; a hor­gászvizek minőségének megóvása, felújítása. És elégedetten számolha­tok be eredményeink között a nem­zetközi kapcsolatok ápolásáról, erő­södéséről. A baráti országok hor­gászszövetségeivel még rendszere­sebbé váltak találkozásaink, megbe­széléseink, s teljesítettük megtiszte­lő megbízatásunkat, a CIPS, a Nem­zetközi Horgászszövetség kongresz­­szusának megrendezését. Ezzel kap­csolatban az igényeknek becsülettel eleget tettünk. A vendégek vélemé­nye, megítélése alapján úgy véljük, nyugodtan elmondhatjuk: helytállá­sunk hozzájárult a magyar horgász­mozgalom jobb megismeréséhez, te­kintélyének növeléséhez. Az eredmények további ösztönzést kell adjanak az­­új év feladatainak teljesítéséhez. Nem könnyű időszak következik, bőven lesz tennivalónk Az egyik legfontosabb a közgyűlé­sekre történő felkészülés, mert a horgászkollektívák sok fontos dolog­ban itt hozzák meg döntéseiket. Ezek nagy körültekintést igényelnek, mert az eddigiektől eltérően az 1988-as év tervezése nagyobb gondosságot kí­ván horgászegyesületektől, halgaz­dálkodási bizottságoktól, megyei in­tézőbizottságoktól egyaránt. Ennek okait­­a társadalmi, gazdasági élet­ben bekövetkezett változásokban ta­lálhatjuk. Az általános forgalmi adó, az egyéni jövedelemadó bevezetése, a bejelentett árváltozások következ­tében bizonyára növekednek majd a közösségi költségek is. Valószínű a határak további növekedése. A vízkezelő egyesületeknek a területi jegyárak, a szolgáltatások árait ala­posan meg kell vizsgálniuk, hogy biztosítják-e a horgászati feltételek szintentartását, vagy pedig intézke­déseik szükségesek. Nagyon fontos­nak tartom, hogy ezekben a kérdé­sekben a közgyűlés véleménye, egyet­értése, jóváhagyása alapozza meg a vezetőség tennivalóit. N­em kevésbé fontoa — a MOHOSZ 1986. évi országos közgyűlése határozata alapján — a hatékonyabb halgazdálkodás, a fo­kozott haltermelés. A szövetség és más horgászhasznosítású termelő­­bázisok az elmúlt években jelentős rekonstrukciót végeztek. Megújul­tak a szigetbecsei, a Cikolai-tavak, a Borsod megyei IB halastavai, s új kapacitás a makádi gazdaság bő­vítése során kialakított 47 hektáros vízterület. A termelőbázisok alkal­masak arra, hogy hatékonyabb munkával eleget tegyenek az igé­nyeknek, de további kapacitások kialakítása és termelésbe állítása is szükéges. A cél: 1988—89—90-re újabb nevelő-, nyújtó tavak terve­zése, építése, s ebből már az idén jelentős részt kell vállalni és telje­síteni. A következő időszaknak szintén egyik legjelentősebb feladata — minden vízen — a­ horgászati felté­telek további javítása. Sajnos, új vízterületek horgászati hasznosítá­sára nemigen van lehetőség, ezért a meglevők óvása, karbantartása, felújítása, rekonstrukciója nagy fel­adatunk. Mindezek komoly költsé­geket, nagy munkát, hosszú távú fel­adatokat jelentenek. Elvégzésükben közösen kell részt vállalni, együtt gondolkodni, hogy az elöregedett vizek megújuljanak, a téli károk minimálisra csökken­jenek, meg­szűnjenek.­asznosnak tartanám a saját vízterülettel rendelkező egye­sületeket biztatni, bátorítani erre a munkára. Javaslom, ennek során keressék a kapcsolatokat az intéző­­bizottságokkal és a MOHOSZ-szal. A szövetségnek szándéka az ilyen kezdeményezéseket anyagilag támo­gatni. A nagyobb figyelem, a foko­zott gondoskodás természetesen a MOHOSZ kezelésében levő vizekre is érvényes. Ennek szellemében a Tisza II. tározón megépült és átadás­ra került egy autóparkoló, s terve­zünk egy újabbat is, valamint csó­nakkikötőt. A tassi vízterület, a ma­kádi ezüstpart, az Egerszalóki-tá­­rozó fejlesztéséhez hasonlóan foly­tatjuk ilyen irányú tevékenységün­ket, így folyamatban van az ásvány­rárói tanya felújítása, s sor kerül a szepezdi és a tihanyi horgászta­nyák korszerűsítésére. Helyes lenne az egyesületeknek is gondolkodni, miként tudnák saját objektumaik­ban javítani a feltételeket. Másomat a múlt év nehézségei­vel kezdtem, most azzal feje­zem be: az idén is szembe kell majd néznünk a várható gondokkal. Az már bizonyos, nem szokványos év következik, de úgy ítélem meg, ha az egyesületek, a megyei szervek és a szövetség megfelelő önállósággal, felelősségérzettel végzi a dolgát, akkor az egyértelműen megfogalma­zott feladatokat teljesíthetjük, cél­jainkat elérhetjük. Ehhez a munká­hoz kívánok minden horgásztársnak, valamennyi kedves olvasónknak erőt, egészséget, horgászélemények­­ben gazdag, boldog új esztendőt! Czakó Béla, a MOHOSZ főtitkára , * 1 , 3

Next