Magyar Horgász, 1988 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1988. január / 1. szám
Közös erőfeszítésekkel elérhetjük céljainkat Most, amikor visszatekintünk az elmúlt esztendőre, megállapíthatjuk, nem akármilyen évet hagytunk magunk mögött. A köznapi életben és a horgászmozgalomban, a horgászközösségekben is nem várt nehézségek, gondok adódtak, amelyekkel olykor nem volt könnyű megbirkózni. Közéjük sorolható az első hónapokban a természetet sújtó rendkívül kedvezőtlen időjárás, a szokottnál jóval nagyobb hideg, minek következtében sok helyen tömegesen elpusztult a halállomány. Elsősorban sekély, elöregedett vizeken történt jelentős pusztulás, amely jelentős kárt okozott a horgászvizeken. A tél okozta gondok mellett a további hónapokban különböző vizeken gyakran jelentkeztek vízszennyeződések, környezetvédelmi ártalmak. Gondoljunk csak a tatabányaiak ivadéknevelő tavára, a Benta-patakra, a nagykanizsai Csónakázó-tóra, s még sorolhatnánk. Sajnos, 1987-ben folytatódott egy másik, részünkre igen hátrányos folyamat, a halárak évek óta tartó és rendszeres, fokozatos növekedése. Ez a múlt évben tizenöt százalékra tehető, ami azt jelentette, hogy a halasítást végző egyesületeknek, de a MOHOSZ-nak és intézőbizottságainak mélyebben kellett a zsebükbe nyúlniok. Sok helyütt nem is tudták teljesen pótolni a halasításhoz szükséges összeget, annak ellenére, hogy a MOHOSZ jelentős erőfeszítéseket tett. A felsorolt gondoktól, nehézségektől eltekintve értékes eredmények is felmutathatók. Az egyik, hogy a tél és a vízszennyeződési, környezeti ártalmak okozta károk zömét sikerült a horgászközösségek támogatásával pótolni. A MOHOSZ tizenkétmillió forint támogatásban részesítette a rászorulókat. Legalább ilyen jelentős a jövő évi horgászathoz szükségeshalkihelyezés. A múlt év végén, ahol erre lehetőség volt, a szükséges halmennyiség a vizekbe került. A telepítés csupán ott maradt el, ahol a vizek állapota — kellő vízmennyiség hiánya, eliszaposodás stb. — ezt nem tette lehetővé, mert újabb kemény tél esetén a kihelyezett halak ismét veszélyhelyzetbe kerülhettek volna. A telepítéseket ezeken a vizeken tavasszal pótolják majd. Sikerült a horgászmozgalom néhány területén előretekinteni, ami azt jelenti, hogy a szövetség vezető testületei olyan programokat, feladatterveket alakítottak ki, amelyeknek teljesítése jelentős eredményekkel, sikerekkel biztat. Ilyennek az ifjúsággal való fokozott foglalkozás; az oktatás-nevelési munka hatékonyságának a növelése; a horgászvizek minőségének megóvása, felújítása. És elégedetten számolhatok be eredményeink között a nemzetközi kapcsolatok ápolásáról, erősödéséről. A baráti országok horgászszövetségeivel még rendszeresebbé váltak találkozásaink, megbeszéléseink, s teljesítettük megtisztelő megbízatásunkat, a CIPS, a Nemzetközi Horgászszövetség kongreszszusának megrendezését. Ezzel kapcsolatban az igényeknek becsülettel eleget tettünk. A vendégek véleménye, megítélése alapján úgy véljük, nyugodtan elmondhatjuk: helytállásunk hozzájárult a magyar horgászmozgalom jobb megismeréséhez, tekintélyének növeléséhez. Az eredmények további ösztönzést kell adjanak azúj év feladatainak teljesítéséhez. Nem könnyű időszak következik, bőven lesz tennivalónk Az egyik legfontosabb a közgyűlésekre történő felkészülés, mert a horgászkollektívák sok fontos dologban itt hozzák meg döntéseiket. Ezek nagy körültekintést igényelnek, mert az eddigiektől eltérően az 1988-as év tervezése nagyobb gondosságot kíván horgászegyesületektől, halgazdálkodási bizottságoktól, megyei intézőbizottságoktól egyaránt. Ennek okaita társadalmi, gazdasági életben bekövetkezett változásokban találhatjuk. Az általános forgalmi adó, az egyéni jövedelemadó bevezetése, a bejelentett árváltozások következtében bizonyára növekednek majd a közösségi költségek is. Valószínű a határak további növekedése. A vízkezelő egyesületeknek a területi jegyárak, a szolgáltatások árait alaposan meg kell vizsgálniuk, hogy biztosítják-e a horgászati feltételek szintentartását, vagy pedig intézkedéseik szükségesek. Nagyon fontosnak tartom, hogy ezekben a kérdésekben a közgyűlés véleménye, egyetértése, jóváhagyása alapozza meg a vezetőség tennivalóit. Nem kevésbé fontoa — a MOHOSZ 1986. évi országos közgyűlése határozata alapján — a hatékonyabb halgazdálkodás, a fokozott haltermelés. A szövetség és más horgászhasznosítású termelőbázisok az elmúlt években jelentős rekonstrukciót végeztek. Megújultak a szigetbecsei, a Cikolai-tavak, a Borsod megyei IB halastavai, s új kapacitás a makádi gazdaság bővítése során kialakított 47 hektáros vízterület. A termelőbázisok alkalmasak arra, hogy hatékonyabb munkával eleget tegyenek az igényeknek, de további kapacitások kialakítása és termelésbe állítása is szükéges. A cél: 1988—89—90-re újabb nevelő-, nyújtó tavak tervezése, építése, s ebből már az idén jelentős részt kell vállalni és teljesíteni. A következő időszaknak szintén egyik legjelentősebb feladata — minden vízen — a horgászati feltételek további javítása. Sajnos, új vízterületek horgászati hasznosítására nemigen van lehetőség, ezért a meglevők óvása, karbantartása, felújítása, rekonstrukciója nagy feladatunk. Mindezek komoly költségeket, nagy munkát, hosszú távú feladatokat jelentenek. Elvégzésükben közösen kell részt vállalni, együtt gondolkodni, hogy az elöregedett vizek megújuljanak, a téli károk minimálisra csökkenjenek, megszűnjenek.asznosnak tartanám a saját vízterülettel rendelkező egyesületeket biztatni, bátorítani erre a munkára. Javaslom, ennek során keressék a kapcsolatokat az intézőbizottságokkal és a MOHOSZ-szal. A szövetségnek szándéka az ilyen kezdeményezéseket anyagilag támogatni. A nagyobb figyelem, a fokozott gondoskodás természetesen a MOHOSZ kezelésében levő vizekre is érvényes. Ennek szellemében a Tisza II. tározón megépült és átadásra került egy autóparkoló, s tervezünk egy újabbat is, valamint csónakkikötőt. A tassi vízterület, a makádi ezüstpart, az Egerszalóki-tározó fejlesztéséhez hasonlóan folytatjuk ilyen irányú tevékenységünket, így folyamatban van az ásványrárói tanya felújítása, s sor kerül a szepezdi és a tihanyi horgásztanyák korszerűsítésére. Helyes lenne az egyesületeknek is gondolkodni, miként tudnák saját objektumaikban javítani a feltételeket. Másomat a múlt év nehézségeivel kezdtem, most azzal fejezem be: az idén is szembe kell majd néznünk a várható gondokkal. Az már bizonyos, nem szokványos év következik, de úgy ítélem meg, ha az egyesületek, a megyei szervek és a szövetség megfelelő önállósággal, felelősségérzettel végzi a dolgát, akkor az egyértelműen megfogalmazott feladatokat teljesíthetjük, céljainkat elérhetjük. Ehhez a munkához kívánok minden horgásztársnak, valamennyi kedves olvasónknak erőt, egészséget, horgászéleményekben gazdag, boldog új esztendőt! Czakó Béla, a MOHOSZ főtitkára , * 1 , 3