Magyar Horgász, 1991 (45. évfolyam, 1-12. szám)
1991. január / 1. szám
kiküldő szervet csak az útiköltség terheli. Az elnökség döntése értelmében a horgászszövetségből egy ember vesz részt a tanulmányúton. Válogatott évzáró A Halfogó és Versenysport Szakbizottság december elsején tartotta meg a halfogó válogatott keret évzáró összejövetelét. Szűcs István szövetségi kapitány értékelte az egész évi munkát, egyenként is kitérve egy-egy versenyző teljesítményére. Elmondták véleményüket a keret többi edzői is, majd szó esett a jövő év feladatairól, köztük az augusztus végi, Szeged-Maty éren sorra kerülő halfogó világbajnokságról, ahol hazai pályán a magyar sporthorgászoknak talán soha vissza nem térő lehetősége lesz egy jó vb-szereplésre. Nyári Magazin díjkiosztó Az országos horgászszövetségben került sor a Nyári Horgász Magazin keresztrejtvény-pályázat díjkiosztására. A szerencsés nyerteseknek a díjakat felajánló szponzoráló szervek képviselői adták át a nyereményeket. Az első díjat, a tízezer forintos belföldi utazásra jogosító utalványt Vagyóczki József, szekszárdi lakosnak Nyári József, a Cooptourist irodavezetője adta át. A fődíjat, a BNK-2-es Garda horgászladikot a miskolci Király Ernő, Kiss Csabától a Garda Kft. igazgatójától vehette át. A nagydíjat, a huszonötezer forintos horgászfelszerelést Nagy András, a HOKÉV Kft. kereskedelmi igazgatója nyújtotta át a monori ifj. Haulits Gyulának. Mérleg: 16 érem A magyar dalfogó válogatott 1990-ben — bár a világbajnokságon a csapat csak 16. lett — ismét eredményesen szerepelt. A hazai és a külföldi nemzetközi versenyeken tizenegy arany, egy ezüst, és négy bronzérmet nyertek. Ami viszont szomorú, hogy a Bajnokcsapatok Világbajnokságán nem indulhattunk el, mert a rendező portugál horgászszövetség késve küldte el a meghívóját. Ismét eljönnek B. Kőnig írja a Fisch und Fang augusztusi számában, hogy az NSZK-ból, Leopoldshafenből 11—16 évesekből álló fiatalok csoportját vezette a Balatonhoz egy kis horgászatra. Csopakon, Balatonfüreden, Tihanyban és a Belső-tónál jártak, fogtak nappaltól kezdve sokféle keszeget, szép kárászokat, sügért, vagyis nagyon jól érezték magukat Magyarországon. Olyannyira, hogy jövőre ismét eljönnek. Lesz Csali? Több kísérletet tett szövetségünk vezetése — lapunk is írt róla —, hogy a tv-ben megszűnt népszerű Csali műsor ismét helyet kapjon a műsorban, de a kezdeményezések nem hoztak eredményt. A televízió új elnökéhez eljuttatott levél azonban meghallgatásra talált. A tévé elnöke válaszában közölte, hogy valamilyen formában ismét megjelenik majd horgászműsor a képernyőn. A TARTALOMBÓL: A szerkesztő jegyzete (3). Rekordlista (4-7). Elfogyott a hal a Kis-Balatonból ? (8). Nemcsak a tillanyozás dühíti a horgászt (9). Tanácsadó szolgálat (10-11). Pályázatunkra érkezett: Vízfelszini horgászat (12). Horgász polgármester (13). Távoli vizeken (14-15). A MAHOR naptára 1991. (16—17). Hej halászok, halászok... Levél a dramatizálókhoz (18). Ezt mi írjuk. Felhívás ifjúsági vetélkedőre. Üzlet Velencén (19). Az olvasóé a szó (20). Visszahívta a versenyhőt (21). Az utolsó köszönet (22). Szolunáris táblázat (23). A MAHOR 1990. évi tartalomjegyzéke (25). Horgász vidámságok (26). Cserebere (27). Keresztrejtvény (30). repypete Akár karácsonyi—újévi ajándéknak is felfogható, hogy van végre alapszabályunk. Annyi előkészület és kisebbnagyobb kudarc után természetes, hogy ennek hallatán először az öröm érzése jelentkezik. Besoroltunk most már az egyéb társadalmi szervezetek közé, amelyek mind keresik új helyüket, működésük folyamatosságának lehetőségét. Azt sem szabad azonban elhallgatni, hogy az új alapszabály érvényesülésében néhány átmenettel, végleges formájának kialakításában pedig seregnyi eddig ismeretlen tényezővel kell számolni. Vizeink a „nagy magyar ugaron” terülnek el és ennek az ugarnak a sorsa földestül, vizestül, lapunk zártakor még enyhén szólva bizonytalan, sőt az önkormányzati mozgásokat figyelve egyre bizonytalanabb. Nem zárható ki az a lehetőség, hogy töménytelen jogi és adminisztratv buktatóval kerülünk majd szembe. És a földtörvény még csak az első lépés lesz, nekünk meg kell várnunk a halászati törvényt is. Mert amíg ez a régi van érvényben, addig az új alapszabály keretei esetenként csak elméletiek. Vegyünk erre mindjárt egy példát. Legfontosabb vívmány, hogy mostantól kezdve a MOHOSZ az egyesületek önkéntes szervezete. A cégbírósági bejegyzéstől számított 60 napon belül az egyesületek nyilatkozhatnak, hogy tagok óhajtanak-e maradni. Azután pedig június végéig jelenthetik be a következő évre szóló kilépési szándékukat. Az új egyesületek pedig belátásuk szerint dönthetnek tagságukról. Csakhogy. Csakhogy az érvényes halászati törvény szerint az éves területi jegyeket — állami megbízatásból — a MOHOSZ osztja szét tagjai között. A vizeket is a MOHOSZ kapta meg, csupán használatra engedte át az egyesületeknek. Mi történjen azokkal az egyesületekkel — és tagjaikkal — amelyek nem tagjai a szövetségnek? Ezzel kapcsolatban álláspontot kell kialakítani, de mostanáig még ennek körvonalai sem láthatók. Másik dolog a tagdíj ügye. Minden horgász fizet az ún. állami jegyéért 350 forintot, amelyből 200 forint a MOHOSZ-tagdíj, amit az egyesületek fizetnek be a tagjaik után. Megváltozhat maga a 350 forintos keretösszeg is, de változnia kell a 200 forint felhasználásának is. Mire azonban az új alapszabály megszületett, az esztendőnek már az utolsó napjait számláltuk, nem volt idő arra, hogy az 1991-es esztendőt új rend szerint kezdjük. Ezért lényegében most még a régi módon történik az összeg felhasználása — a MOHOSZ gyűjti össze — és csak a következő közgyűlés fogadhatja el a felosztás részletes szabályozását. Az ideiglenes közgyűlésen néhányan sürgették, hogy válasszuk meg a leendő tisztújító közgyűlés jelölőbizottságát. Ennek a hiányzó törvények nem lennének akadályai, de új rend lépett érvénybe. Most már valóban „alulról építkezünk". Vagyis majd az esztendő elején az egyesületek választják meg azokat, akik a megyei küldöttgyűlésen érvényesítik akaratukat. És a megyei fórumok jelölik ki közvetlenül azokat a személyeket, akik a megyét az országos választmányban képviselik, illetve azt az egy személyt, aki az országos intézőbizottságba kerül. Azonkívül még delegálnak egy horgászt a jelölőbizottságba. Mire ez a valóban demokratikus folyamat lezajlik, alighanem májust írunk majd. Egyébként ennek a jelölőbizottságnak mindössze négy tisztségre kell esélyest állítania, de a választmányi ülésen más elképzelés is érvényesülhet. Ezeket szükséges volt elmondani, mielőtt kedves olvasónk tanulmányozni kezdené az alapszabály lapunkban közölt szövegét. Kényelmetlen körülmények ezek, de talán vigasztalhat bennünket, hogy közéletünkben más területen is, szinte minden területen számolni kell ilyen, vagy olyan bizonytalanságokkal. Nem furcsa tehát, ha ezeknek a gondolatoknak a jegyében kívánunk minden kedves olvasónknak mindenféle sikerekben gazdag, boldog új esztendőt! 3