Magyar Horgász, 1991 (45. évfolyam, 1-12. szám)

1991. január / 1. szám

kiküldő szervet csak az útiköltség terheli. Az el­nökség döntése értelmé­ben a horgászszövet­ségből egy ember vesz részt a tanulmányúton. Válogatott évzáró A Halfogó és Verseny­­sport Szakbizottság de­cember elsején tartotta meg a halfogó váloga­tott keret évzáró össze­jövetelét. Szűcs István szövetségi kapitány ér­tékelte az egész évi munkát, egyenként is kitérve egy-egy ver­senyző teljesítményére. Elmondták véleményü­­ket a keret többi edzői is, majd szó esett a jö­vő év feladatairól, köz­tük az augusztus végi, Szeged-Maty éren sorra kerülő halfogó világ­­bajnokságról, ahol ha­zai pályán a magyar sporthorgászoknak talán soha vissza nem térő le­hetősége lesz egy jó vb-szereplésre. Nyári Magazin díjkiosztó Az országos horgász­­szövetségben került sor a Nyári Horgász Maga­zin keresztrejtvény-pá­lyázat díjkiosztására. A szerencsés nyerteseknek a díjakat felajánló szponzoráló szervek képviselői adták át a nyereményeket. Az első díjat, a tízezer forintos belföldi utazásra jogo­sító utalványt Vagyóczki József, szekszárdi lakos­nak Nyári József, a Cooptourist irodavezető­je adta át. A fődíjat, a BNK-2-es Garda hor­gászladikot a miskolci Király Ernő, Kiss Csa­bától a Garda Kft. igaz­gatójától vehette át. A nagydíjat, a huszonöt­­ezer forintos horgász­­felszerelést Nagy And­rás, a HOKÉV Kft. ke­reskedelmi igazgatója nyújtotta át a monori ifj. Haulits Gyulának. Mérleg: 16 érem A magyar dalfogó vá­logatott 1990-ben — bár a világbajnokságon a csapat csak 16. lett — ismét eredményesen sze­repelt. A hazai és a külföldi nemzetközi ver­senyeken tizenegy arany, egy ezüst, és négy bronzérmet nyertek. Ami viszont szomorú, hogy a Bajnokcsapatok Világbajnokságán nem indulhattunk el, mert a rendező portugál hor­gászszövetség késve küldte el a meghívóját. Ismét eljönnek B. Kőnig írja a Fisch und Fang augusztusi számában, hogy az NSZK-ból, Leopoldsha­­fenből 11—16 évesek­ből álló fiatalok cso­portját vezette a Bala­tonhoz egy kis horgá­szatra. Csopakon, Ba­­latonfüreden, Tihany­ban és a Belső-tónál jártak, fogtak nappal­tól kezdve sokféle keszeget, szép kárászo­kat, sügért, vagyis na­gyon jól érezték magu­kat Magyarországon. Olyannyira, hogy jövőre ismét eljönnek. Lesz Csali? Tö­bb kísérletet tett szövetségünk vezetése — lapunk is írt róla —, hogy a tv-ben megszűnt népszerű Csali műsor ismét he­lyet kapjon a műsor­ban, de a kezdeménye­zések nem hoztak ered­ményt. A televízió új elnökéhez eljuttatott levél azonban meghall­gatásra talált. A tévé elnöke válaszában kö­zölte, hogy valamilyen formában ismét meg­jelenik majd horgász­­műsor a képernyőn. A TARTALOMBÓL: A szerkesztő jegyzete (3). Re­kordlista (4-7). Elfogyott a hal a Kis-Balatonból ? (8). Nemcsak a tillanyozás dühíti a horgászt (9). Tanácsadó szolgálat (10-11). Pályázatunkra érke­zett: Vízfelszini horgászat (12). Horgász polgár­­mester (13). Távoli vizeken (14-15). A MAHOR naptára 1991. (16—17). Hej halászok, halászok... Levél a dramatizálókhoz (18). Ezt mi írjuk. Fel­hívás ifjúsági vetélkedőre. Üzlet Velencén (19). Az olvasóé a szó (20). Visszahívta a versenyhőt (21). Az utolsó köszönet (22). Szolunáris táblá­zat (23). A MAHOR 1990. évi tartalomjegyzéke (25). Horgász vidámságok (26). Cserebere (27). Keresztrejtvény (30). repypete Akár karácsonyi—újévi ajándéknak is felfogható, hogy van végre alapszabályunk. Annyi előkészület és kisebb­­nagyobb kudarc után természetes, hogy ennek hallatán először az öröm érzése jelentkezik. Besoroltunk most már az egyéb társadalmi szervezetek közé, amelyek mind keresik új helyüket, működésük folyamatosságának lehe­tőségét. Azt sem szabad azonban elhallgatni, hogy az új alap­szabály érvényesülésében néhány átmenettel, végleges formájának kialakításában pedig seregnyi eddig ismeret­len tényezővel kell számolni. Vizeink a „nagy magyar ugaron” terülnek el és ennek az ugarnak a sorsa földes­tül, vizestül, lapunk zártakor még enyhén szólva bizony­talan, sőt az önkormányzati mozgásokat figyelve egyre bizonytalanabb. Nem zárható ki az a lehetőség, hogy tö­ménytelen jogi és adminisztratv buktatóval kerülünk majd szembe. És a földtörvény még csak az első lépés lesz, nekünk meg kell várnunk a halászati törvényt is. Mert amíg ez a régi van érvényben, addig az új alap­szabály keretei esetenként csak elméletiek. Vegyünk erre mindjárt egy példát. Legfontosabb vív­mány, hogy mostantól kezdve a MOHOSZ az egyesüle­tek önkéntes szervezete. A cégbírósági bejegyzéstől számított 60 napon belül az egyesületek nyilatkozhatnak, hogy tagok óhajtanak-e maradni. Azután pedig június végéig jelenthetik be a következő évre szóló kilépési szándékukat. Az új egyesületek pedig belátásuk szerint dönthetnek tagságukról. Csakhogy. Csakhogy az érvé­nyes halászati törvény szerint az éves területi jegyeket — állami megbízatásból — a MOHOSZ osztja szét tagjai között. A vizeket is a MOHOSZ kapta meg, csupán használatra engedte át az egyesületeknek. Mi történjen azokkal az egyesületekkel — és tagjaikkal — amelyek nem tagjai a szövetségnek? Ezzel kapcsolatban álláspontot kell kialakítani, de mostanáig még ennek körvonalai sem láthatók. Másik dolog a tagdíj ügye. Minden horgász fizet az ún. állami jegyéért 350 forintot, amelyből 200 forint a MOHOSZ-tagdíj, amit az egyesületek fizetnek be a tag­jaik után. Megváltozhat maga a 350 forintos keretösszeg is, de változnia kell a 200 forint felhasználásának is. Mire azonban az új alapszabály megszületett, az eszten­dőnek már az utolsó napjait számláltuk, nem volt idő arra, hogy az 1991-es esztendőt új rend szerint kezdjük. Ezért lényegében most még a régi módon történik az összeg felhasználása — a MOHOSZ gyűjti össze — és csak a következő közgyűlés fogadhatja el a felosztás részletes szabályozását. Az ideiglenes közgyűlésen néhányan sürgették, hogy válasszuk meg a leendő tisztújító közgyűlés jelölőbizott­ságát. Ennek a hiányzó törvények nem lennének akadá­lyai, de új rend lépett érvénybe. Most már valóban „alulról építkezünk". Vagyis majd az esztendő elején az egyesületek választják meg azokat, akik a megyei kül­döttgyűlésen érvényesítik akaratukat. És a megyei fó­rumok jelölik ki közvetlenül azokat a személyeket, akik a megyét az országos választmányban képviselik, illetve azt az egy személyt, aki az országos intézőbizottságba kerül. Azonkívül még delegálnak egy horgászt a jelölő­bizottságba. Mire ez a valóban demokratikus folyamat lezajlik, alighanem májust írunk majd. Egyébként ennek a jelölőbizottságnak mindössze négy tisztségre kell esé­lyest állítania, de a választmányi ülésen más elképzelés is érvényesülhet. Ezeket szükséges volt elmondani, mielőtt kedves ol­vasónk tanulmányozni kezdené az alapszabály lapunk­ban közölt szövegét. Kényelmetlen körülmények ezek, de talán vigasztalhat bennünket, hogy közéletünkben más területen is, szinte minden területen számolni kell ilyen, vagy olyan bizonytalanságokkal. Nem furcsa tehát, ha ezeknek a gondolatoknak a je­gyében kívánunk minden kedves olvasónknak minden­féle sikerekben gazdag, boldog új esztendőt! 3

Next