Magyar Horgász, 1998 (52. évfolyam, 1-12. szám)

1998. január / 1. szám

Az igazi megszállottakat, a Duna szerelmeseit, most egy olyan Milyen halakra horgászhelyre szeretném elkalauzolni, amely ellentétben Számíthatunk? a természetes vermelőhelyekkel nemcsak télen jó. Ez a hely, a Paksi Atomerőmű melegvíz-csatornájának kifolyója, amely a téli horgászok Mekkája. Hogy miért szeretnek a halak a hőfor­rások és melegvíz-befolyók környékén tartózkodni télen, gondolom, nem kell hosszasan ecsetelnem. Január, február hónapban a Duna átlaghőmérséklete 1-2 Celsius-fok. Az erőmű befolyójánál ek­kor kb. 14-15 fokos a víz. Jobban érzem magam a fűtött szobában én is, mint egy jégveremben. A Paksi Atomerőmű hihetetlen mennyi­ségű vizet használ fel a reaktorok hűtésé­hez. A Duna vizét a hidegvíz-csatornán keresztül vezetik be, majd miután ez a víz látogatást tett a reaktoroknál és elvégezte dolgát, felmelegedve a melegvíz-csator­nán keresztül jut vissza ismét a mederbe. A melegvíz-csatorna egy betonteknő, amelynek oldala és alja le van betonozva. Ebben a szűk, átlag 25-30 méter széles csatornában az iszonyatos víztömeg a fő­mederhez közelítve annyira felgyorsul, hogy a legvadabb hegyi patakokat is lepi­pálja. Ha az ember hosszabb ideig a meleg, gőzölgő, őrült tempóban rohanó vizet fi­gyeli, szabályosan elszédül. Félelmetes és egyben fantasztikus a látvány. A vizet, közvetlenül a torkolatnál egy betongát rendszerrel lassítják meg, ezt keszonoknak nevezik. A víz ennek köszönhetően némi­képp meglassulva kerül vissza a Dunába. De magas vízállásnál, ha a keszonokat el­lepi a víz, szabadon zúdulhat vissza a me­derbe. Télen ilyen nem fenyeget minket. A párolgó meleg víznek köszönhetően sajátos mikroklíma alakul itt ki télen. A levegő páratartalma rendkívül magas. 0 fok alatt pára és ködfelhő veszi körbe a befolyót, amely messziről látszik. A me­leg párának köszönhetően a levegő hő­mérséklete is lényegesen kellemesebb. A keszonokról és a partvédő kövezésről TI­LOS és életveszélyes a horgászat. Ezt gyakran ellenőrzi is a Vízirendőrség. Iga­zuk is van, hiszen gondoljunk bele, ha va­laki esetleg beöltözve, csizmával a lábán megcsúszna és beleesne a vízbe, mennyi esélye maradna a túlélésre? Szerintem se­mennyi! Csónakból engedélyezett a hor­gászat. Télen, a legkeményebb fagyok idején, december, január, február hónapokban, amikor tavainkat már vastag jégpáncél bo­rítja, akkor eszik legjobban a ponty! De milyen pontyok? Gyönyörű, egészséges, izmos, dunai nyurga, vagy tőpontyok, 2 és 7 kilogramm közötti súlyban, már amelyiket meg lehet fogni. Nyáron nyüzsögnek itt a keszegek, té­len csak nagy ritkán állnak össze bandába. Nem tudom, hová tűnik az apró népség, de kivételesen nem is nagyon bánt a do­log. Időnként megjelennek a márnák is, amelyek különösen kedvelik a meleg vi­zet. A ragadozók közül a harcsa szokta magát és hatalmas farkát néha mutogatni. Horogra viszont csak a kölyökharcsák ke­rülnek. Ritkán akad 10 kilósnál nem ki­sebb harcsa is. Hol keressük őket? Dunai horgászatról szóló cikksoroza­tomban többször hangsúlyoztam, hogy a tapasztalt helyi ismerős mennyire fontos. Itt meg aztán egyszerűen elengedhetet­len. Eleve csónakkal kell, hogy rendel- 4 Magyar Horgász 1998/1

Next