Magyar Horgász, 2000 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2000. január / 1. szám
4 Magyar Horgász 2000/1 EGY ÉV A RIO EBRÓN Mindnyájan szívesen horgászunk olyan helyen, ahol a halsűrűség sokkal nagyobb, mint az adott víz más részein. A leghangsúlyosabban íváskor, vagy azt megelőzően állnak össze a halak. Aki „ült már bele” igazi jó tiszai küszívásba, az tudja, miről beszélek. A rengeteg, násztól vadult keszeg terített asztal a ragadozó halak számára. Meg is jelennek szép számban, és ahogy a keszegek, úgy ők is megfeledkeznek megszokott óvatosságukról. Nincs ez másképp Spanyolországban sem. Éppen csak sokkal több hal van a vizekben... Tiszai tapasztalataim alapján nagyon vártam, hogy megy itt a dolog. A jónak látszó ívóterületekhez képest rengeteg a hal. Próbáltam tájékozódni, hogy mennyire jellegzetes az Ebrón az ívási időszak, hol, milyen körülmények között ívnak a különféle halfajok. Sok segítséget nem kaptam, nem igazán érdekelt ez senkit. Egy ilyen jó vízen talán nem is akkora esemény ez? Vagy csak egyszerűen nem tulajdonítanak akkora jelentőséget a dolognak, mint mi Magyarországon? Az utóbbira gyanakodtam. Kollégám, Thomas állítása szerint szórványos kiszíváson és vadul nászoló pontyokon kívül ő bizony semmit sem látott. Ahogy elvonult az enyhe tél, egyre inkább vizslattam azokat a helyeket, ahol vélhetően ívhatnak a keszegek. Nem sokkal később megfogtam az első bodrikat, amelyek teste nászkiütésekkel volt borítva. Már nem volt messze az idő. Sajnos a bodorkák száma erősen megcsappant az utóbbi években, így igazán tömeges ívásra nem számítottam. Ezt igazolta az első nap is, amikor egy nagy öböl apró kákaszigetében felfedeztem a nászolók előőrseit. Tény János és Tamás is bodorkaívás idején vendégeskedett nálunk