Magyar Horgász, 2003 (57. évfolyam, 1-12. szám)

2003. január / 1. szám

A MOHOST A VELENCEI-TÓ HASZONBÉRLŐJE Miután a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Mi­nisztérium szakmai grémiuma, az Országos Halá­szati Bizottság másodszorra is egyhangúlag a Ma­gyar Országos Horgász Szövetség pályázatát ítélte a beadott pályázatok közül a legjobbnak, december elején az állam nevében eljáró FVM a MOHOSZ-szal kötötte meg az elkövetkezendő 15 évre a Velencei­tó haszonbérleti szerződését. Ezzel hosszú ideje tartó bizonytalan állapot vé­gére tett pontot a minisztérium. Az országos hor­gász szövetség - a térség önkormányzataival és horgász egyesületeivel is együttműködve hivatott a horgászati feltételeket biztosítani a Velencei-tavon. A MOHOSZ VÁLASZTMÁNYÁNAK ÜLÉSE November 15-én tartotta 2002. évi utolsó ülését - Lajos Zsigmond alelnök elnökletével - a MOHOSZ választmánya. Az első napirendi pont keretében a testület meghallgatta és egyhangúlag elfogadta az ügyvezető elnök beszámolóját a legutóbbi testületi ülés határozatainak megvalósításáról, a két ülés kö­zötti munkáról, majd második napirendi pontként, jóváhagyólag elfogadta ugyancsak Szalay Ferenc előterjesztésében a vagyoni kérdéseknek a Legfőbb Ügyészség 1995. évi, majd 1997-ben megerősített óvásai által szükségessé vált rendezésével foglalko­zó előterjesztését (e kérdésre lapunkban részletei­ben is visszatérünk). A harmadik napirendként a 2003. évi költségvetés irányelveit és fő sarokszá­mait tárgyalta a választmány. A részletes tervezetet a 2002. évi tényszámok ismeretében az év elején terjeszti a szövetségi iroda a testületek elé. A SPORTHORGÁSZAT - SPORT Az egyesült­ államokbeli Colorado Springsben tartot­ta ülését november 21:24-én az AGFIS (Nemzetközi Sportági Szövetségek Általános Szervezete) vezető­sége. Ez az a nemzetközi szervezet, amely a külön­böző sportágak nemzetközi szövetségeit egyesíti, s így nyilvántartja azokat a sporttevékenységeket, amelyeket a sportvilág sportágként ismerhet el. A Nemzetközi Sporthorgász Szövetség hosszú évek óta tartó érdekképviseletének eredményeként a szervezet a sporthorgászatot immáron valóban sportágként ismerte el. A döntést a kongresszusnak is meg kell erősíteni. Ez az állásfoglalás ugyanakkor új távlatokat nyit a sporthorgászatban (egyik következő lapszámunkban részletesebben foglalko­zunk e nagy jelentőségű határozattal). VELENCEI-TÓ: NEMZETKÖZI SPORTHORGÁSZ CENTRUM Lapunkban már beszámoltunk arról, hogy a Nem­zetközi Sporthorgász Szövetség (FIPSed) velencei­tavi evezőspályán lévő horgász versenypályát Nem­zetközi Sporthorgász Centrummá nyilvánítja. A FIPSed elnöksége december 1-jén, Párizsban megtartott ülésén, amelyen részt vett Szalay Ferenc.► Folytatás a 6. oldalon A­mint az lapunk hír­rovatában olvasható, véglegesen eldőlt a Ve­­­e­lencei-tó halászati haszonbérletére kiírt pályázat: a haszonbér- JL -­letve a tó eddigi halászati jogosultjával, a Magyar Országos Hor­gász Szövetséggel kötötte meg a szerződést a minisztérium. A MOHOSZ dolga lesz tehát, hogy az eddigieknél még jobb, biztosabb, nyugalma­sabb horgászlehetőségeket biztosítson hazánk egy­ik legszebb vizén. Amikor az érvényes halászati-horgászati törvénynek megfelelően sorra jelentek meg az egyes vizek halászati hasznosítására kiírt pályá­zatok, kezdettől fogva azt az álláspontot képviseltük, hogy a horgászvi­zek horgászkezelésben vannak a legjobb kezekben. A kisebb vizek az azokat gondozó-őrző-vigyázó egyesületek, megyei-területi szövetségek kezelésében, kezében, az országos érdekeltségű nagy horgászvizek pe­dig, mint amilyen a Velencei-tó vagy a Tisza-tó a horgászok döntő többségének, a hazai horgász­szervezeteknek érdekeit képviselő orszá­gos horgász szövetség kezelésében. Sokszor elmondtuk, megírtuk, érve­lésünk okait, most csupán egyetlen vonást szeretnék kiemelni: ebben az esetben ugyanis a horgász szervezetek sajátjuknak érzik az állam tulajdonát, a vizet, a benne lévő halat, s ilyen alapállással próbálnak meg - természetesen lehetőségeikhez, erejükhöz mérten - a lehető leg­jobb gazda módjára őrködni a rájuk bízott vizek felett. Lehet a Velencei-tavi fogásokat néha kevesellni, lehet (illik?) fa­nyalogni, hogy kevés a tóban ez vagy az a halfaj (mindig attól fü­g­­gően, ki mit nem fogott éppen), lehet leszólni, mint szinte valameny­­nyi vizet az országban. Ám a szokásos horgász-fanyalgáson túl azon­ban egy dolog mindenképpen vitathatatlan -s ezt a tavon horgászók döntő többsége nem is vitatja az országos szövetség rengeteget tett azért, hogy hazánk egyik legszebb horgászvize jó lehetőségeket kínál­jon a nyugodt kikapcsolódásra, a jó szórakozásra, a halfogásra. Ahogy mondani szokás: hosszan lehetne sorolni, mit tett és mit tesz a kezelő országos szövetség. A Velencei-tó halutánpótlása például mindig megoldott, s ebben döntő szerepe a MOHOSZ - többek között éppen az e célra létrehozott és működtetett - halgazdaságának, hal­keltető állomásának van. A Velencei-tó a telepítések hatására (mely telepítéseket a térség sajtójában előre meghirdet a MOHOSZ, csak hát könnyebb kritizálni látatlanban, mint elmenni telepítés-nézőbe) ma az egy­ik legjobb pontyos, legerősebb csukás víz, jó süllős víz, s az or­szág egyik legnagyobb balinállománya található itt. a keszegféléket már nem is említem, a horgászversenyeken három óra alatt az egy főre eső fogás csak időváltozások, frontok idején marad 7-8 kiló alatt. Egy horgászvízbe mindenekelőtt hal kell, jó, sok és jól őrzött horgász­hal. A halászati haszonbérlet ugyanis erről szól. És ne feledjük a lényeget: még akkor is, ha az infláció miatt a te­rületi jegyárakat valamelyest emelni is kell, a jegyárak bárki számá­ra elérhető, nyugodtan mondhatom: baráti szinten maradnak. S ezt csakis az ország valamennyi horgászának érdekeit szem előtt tartó MOHOSZ tudja - együttműködve természetesen a helyi önkormány­zatokkal, társadalmi szervezetekkel - megtenni és meg is teszi. Igaz ugyan, kicsit váratott magára a döntés, két és fél éve hirdette meg a pályázatot a halászati hatóság. Rá néhány hétre a MOHOSZ is beadta pályázatát, az FVM szakmai grémiuma rövidesen egyhangú­lag állást is foglalt a MOHOSZ pályázata javára, azonban ilyen vagy olyan, most nem firtatandó okból a döntés csak most született meg. (Sajnos ebben tevékeny szerepet játszott a MOHOSZ egyik tagszerve­zete, mégpedig éppen a tó melletti néhány egyesületet is­­ viszont két­harmadnál nagyobb részben budapesti horgászokat­­ tömörítő velen­cei-tavi szövetség, árkot igyekezvén ásni az országos szövetség és a helyi önkormányzatok közé.). De végül is a józan belátás győzedel­meskedett a kiscsoportos érdekek felett: ezt az országos, sőt nemzetkö­zi érdekeltségű horgászvizet országos érdekeket képviselő horgász szervezetre bízták­, amely mögött ott áll az ország horgásztársadalmá­nak színe-java. Reméljük, hogy azok a gondolatok, amelyek jegyében a minisztérium e döntést meghozta, a többi esetben is erősebbek lesz­nek egyéb megfontolásoknál. A minisztérium bölcs döntést hozott, Magyarország egyik kincse jó kezekben maradt.

Next