Magyar Horgász, 2007 (61. évfolyam, 1-12. szám)

2007. január / 1. szám

Hatvan éve írtuk TALLÓZÁS A MAGYAR HORGÁSZ ELSŐ ÉVFOLYAMÁNAK (1947.) LAPSZÁMAIBAN FELHÍVÁS A MOHOSZ KÖRZETI TITKÁRAIHOZ ÉS AZ EGYESÜLETI VEZETŐKHÖZ! Hivatalos lapunk, a Magyar Horgász, melyet minden magyar horgász tagilletményként ingyenesen kap kézhez, rendszeresen kíván foglalkozni a MOHOSz minden tagegyletének belső életével, közölni kívánja minden közérdekű híranyagát. Felkérjük tehát a kör­zeti titkárokat és a tagegyesületek vezetőit, hogy közérdekű híreiket közlés végett lapunk szerkesztő­ségébe beküldeni szívesek legyenek. Szerkesztősé­günk köszönettel vesz minden olyan értesítést, mely a különböző egyesületi vizek horgászlehetőségét, el­szállásolási alkalmait tárgyalja, de szívesen közlünk érdekes fényképeket is. MIT KELL TUDNI AZ ÁLLAMI HORGÁSZJEGYEK KIVÁLTÁSÁVAL KAPCSOLATBAN? Az állami horgászjegyeket a horgász lakóhelye sze­rint illetékes közigazgatási hatóság. Budapesten a IV. kerületi elöljáró (Váci­ utca 62), városokban a polgár­­mesteri hivatalok, vidéken a járási főjegyzői hivata­lok adják ki. Evégett két példányban rövid kérvényt kell írni. A kérvényhez be kell mutatni a tagdíjbélyeg be­ragasztásával az 1947. évre érvényesített MOHOSz­­igazolványt, csatolni kell egy fényképet (a tavalyi ál­lami halászjegyről levett fénykép is lehet), igazolni kell a folyamodó foglalkozását, illetve azt, hogy ki tartja el (kinevezési okmánnyal, munkaadói igazol­vánnyal, szakszervezeti igazolvánnyal vagy más al­kalmas módon, keresetnélküli feleségnek a férje ál­tal, 18 éven aluli gyermeknek az apja, illetve gyám­ja által aláírt olyan értelmű nyilatkozatával, hogy fe­lesége, illetve gyermeke eltartásáról ő gondoskodik; iskolai növendékek belépéséhez az iskolaigazgató engedélye is szükséges­. Ezenkívül 15 forint értékű állami okmánybélyeget kell elvinni, amit majd a halászjegyre ráragasztanak. Itt jegyezzük meg, hogy a MOHOSz vállalkoznék az állami jegyek kiállítására, illetve kiadására is, ennek a kérdésnek a kedvező elintézése azonban még a pénz­ügyi hatóságokkal huzamosabb tárgyalást igényel. HOGYAN KÖTJÜK FEL A ZSINÓRVEZETŐT? Aki új zsinórvezetőt szerel fel botjára, annak bizony sok nehézséget okoz az, hogy csak nehezen tudja hely­ben rögzíteni a zsinórvezetőt, amíg a megfelelő kötést elkészíti. A munkát megkönnyíti egy kis darabka seb­tapaszcsík felhasználása. A zsinórvezetőt egyszerűen odaszorítjuk a bot megfelelő helyére, majd a sebta­­paszcsíkkal egy-két menettel odarögzítjük. A sebtapasz M­b helyben tartja a zsinórvezetőt, melynek másik talpát most már könnyen tudjuk selyemmel odakötni a bot­hoz. Ennek végeztével egyszerűen eltávolítjuk a ragta­paszcsíkot, és máris elhelyezhetjük a másik kötést. HORGÁSZVERSENY MOHÁCSON Érdekes horgászversenyt rendezett a Mohácsi Horgá­szok Egyesülete, melynek tagjai az elmúlt ősszel ki­vonultak a budai vizekre, hogy összemérjék horgász­tudományukat. A versenyen 34 tag vett részt, a telje­sítményt a meghatározott idő alatt kifogott csukák száma és súlya mellett az is meghatározta, hogy a horgászok hány kapásból mennyi halat fogtak meg. A résztvevők összesen negyven kiló csukát fogtak, az első díjat Pintér János nyerte 2,60-as, a másodikat Freund András kétkilós csukájával. Mennyiség szerint az első díj boldog birtokosa Seregélyesi József lett, aki négy kapásból négy csukát fogott meg, összesen 3,75 kg súlyban. A versenyt kedélyes halvacsora követte, melynek során dr. Szlávy Kornél főjegyző, a MHB elnöke osz­totta ki a díjakat. KÉT RÖVID HÍR Nagyobb mennyiségű eredeti Damyl importjáról foly­nak tárgyalások, 35,40,50 és 60-as vastagságban. A tárgyalások sikerrel kecsegtetnek, mely esetben horgászainknak megszűnnek a zsinórgondjaik, és szükségletüket hozzáférhető áron elégíthetik ki, és megszűnik a ma divatos Damyl-feketézés, melynek során a békebeli áraknak húsz-harmincszorosát kell megfizetni. Rövidesen ismét megindul a bevált Telescop-úszók gyártása, sikerült ugyanis olyan mennyiségű anyagot beszerezni, melyből több ezer békebeli minőségű és kivitelű ponty- és süllő,­ valamint csukaúszó állítható elő. A hír minden bizonnyal nagy örömet kelt a horgá­szok körében, akiknek így a tavaszi idény kezdetekor már nem okoz majd gondot a régen nélkülözött és tör­vényesen védett Telescop-úszók beszerzése. CSUKAINVÁZIÓ A SOROKSÁRI DUNAÁGBAN A befutó jelentésekből megállapították, hogy a Dunaágban az idén soha nem látott tömegben írtak le a csukák. Végig az 50 kilométeres ágban egy hé­ten keresztül folyt a csukaivás. A magas nagydunai vízállás folytán közel egy méterrel magasabb Dunaági vízárral elborított területeket olyan csukatö­megek keresték fel a fajfenntartási ösztönüktől hajt­va, hogy az Intézőbizottság az őszre tervezett csukatelepítésétől is el akar tekinteni, nehogy a csuka túltelepítésével a pontyállományt veszélyeztessék. DOBNI VAGY­­ VERNI A VIZET? Vannak horgászok, akik megfeledkeznek róla, hogy a hal is híve a félelemnélküli életnek. Megfeledkez­nek erről, és úgy verik dobás örve alatt a vizet, mint­ha csak haragban volnának vele. Hát persze, hogy a derék vízilakók úgy hagyják ott, mint azt az a bizo­nyos szent tette. A tanulság: dobjunk, de ne pofozzuk a víztükröt. Igaz, horgászni úgy is lehet, de a hetedik határba menekült halat megfogni­­ a legjobb akarat­tal sem sikerül. ITT A DÉVÉRSZEZON! A horgászszezon a dévér és a törpeharcsa „korszak­kal" kezdődik. Amikor a ponty még csak éppen éb­redni készül téli álmából és lustán pislog ki ver­melőhelyéről, a dévérkeszeg már elkezdi táplálék­­szerző körútját és igyekszik a nagy téli koplalásban soványra szikkadt bundájára egy kis húst és zsírt sze­rezni. A dévér egyike a legnagyobbra növő keszeg­fajtáknak, a másfél kétkilós dévér még nem számít rekordhajnak, érdemes tehát a tavaszi szezont dévérezéssel kezdeni. A dévérhorgászat módszereivel csak kevesen vannak tisztában. Az első és legfontosabb szabály: a dévérnek igen csücsök­, igen kis szája van, tehát csak egészen kis falatokra van „berendezve". Pontyhoz méretezett horoggal tehát kár fogásával kísérletezni, ha nem igyekezzünk a lehető legkisebb, a tizes szám­nál semmi esetre sem nagyobb horoggal zsákmányul ejteni. És mivel igen gyakran nagyobbacska dévér is akad horogra, semmi esetre se közönséges kékített tucathorgot használjunk, hanem jó minőségű, élesre fent márkás acélhorgot. A dévér nem tartozik a vadul kapó halak közé, igen óvatosan, mondhatni tapogatódzva harap, ennek megfelelőleg tehát igen finom készség, vékony zsinór és pehelykönnyű, igen érzékeny úszó ajánlatos. A tavaszi dévér legbeváltabb csalija a kis giliszta, máséval kár próbálkozni, a dévérnek ez ugyanis nem tartozik csemegéi közé akkor, amikor a víz még hi­deg. A gilisztának - melyet célszerű a horog egész hosszában végigfűzni, rövid szabad farkat hagyva, hogy a dévérnek legyen mit beszopnia - az az előnye ráadásul, hogy a tavaszi törpeharcsának is kedvenc csemegéje. A dévérezésnél vízközt úsztassuk a csalit, a fenéktől vagy 10-30 centiméternyire, a fenéken csak ritkán van kapás! Figyelem, ne várjunk arra, hogy a dévér úgy húzza meg a csalit, hogy az úszó eltűnjék. A dévér csak szopogat, az úszó antennája éppen csak hogy egy kicsit süllyed, ilyenkor ajánlatos azonnal, de nem túlzott erővel bevágni. Ha nem dévér, hanem törpeharcsa kerül a horog­ra, vigyázzunk nagyon. Mert a törpe két oldalúszója hegyes tüskében végződik, és ez a tüske rosszul gyó­gyuló, fertőzésre hajlamos, genyedő sebeket okoz. A legjobb a törpe fejét két ujjunkkal az oldalúszó felett erősen megragadni. És ha szokásához híven mélyen nyelte be a horgot, ne legyünk embertelenek, és ne operálgassuk a szerencsétlen élő állatot. Egyetlen tar­kójára mért ütéssel öljük meg, és amikor már kimúlt, akkor távolítsuk el torkából a horgot. Mert, aki az élő állat torkában faragcsál a bicskájával, az nem érdemli meg, sem a horgász, sem az ember elnevezést.

Next