Magyar Horgász, 2013 (67. évfolyam, 1-12. szám)

2013. január / 1. szám

'W~~f­ogalmunk sincs egyelőre a mögöttünk hagyott esztendő horgászfogása­­inak alakulásáról arról majd csak a fogási naplók összesítése után is lehet képet alkotnunk, de egy biztos: az előző évhez viszonyítva látvá­nyosan nagy emelkedésről nem fogunk beszélni. Ha horgász szempontból próbáljuk keresni az év legjellemzőbb dolgait, fel­tétlenül az elsők között, ha nem a legelsőnek kell említenünk azt a tényt, hogy vizeink szintje régen nem volt olyan alacsony, mint 2012-ben. Csapadékhiány, elpárolgás, következményükként oxigénhiány a vizekben, emiatt jó néhány helyen jelentősebb halpusztulás­­ volt gond bőven. S akkor még nem vettem számba a negatívumok között a takarmányárak emelkedését, ami még a 2013- évben is hatni fog a telepítésekre, hiszen a horgászegyesületek drágábban jut­nak halakhoz a tavaszi telepítésekhez. Sok egyesületnél erre is kevesebbre futja majd az amúgy is szűkre szabott büdzséből. Ám sokkal többet ér, ha előre tekintünk. Mit is kívánhatunk az új esztendő­re? Bőséges és szép, tiszta vizeket. Bennük sok-sok halat, méltó ellenfelekként a horgok végén, hogy minél több izgalmas, élményteli percet, órát, napot tölthes­­sünk a szabad levegőn. Tiszta, rendezett vízpartokat hobbink helyszíneként. Kulturált, etikus, egymást és a halakat tisztelő horgászokat. Ha mindezt számba vesszük, mindig arra lyukadunk ki, hogy kívánságaink teljesülése valamilyen formában módon rajtunk (is) múlik. Ez persze - nyu­godtan nevezhetjük így - evidencia. Most az új év kezdetén két dolgot emelek ki közülük. Az egyik az összefogás. Sajnálatosan konstatálható, hogy a horgászszerve­zetek között is meg-megbillen a közös akarat, a közös szándék, márpedig az összefogás, a gondok közös megoldására való törekvés hiánya mindig erőtlen­séget, gyöngeséget szül. Közhely ez, jól tudom, mégis ismételni kell újra meg újra, mert ahogy egy nagy német költő, Goethe írta annak idején, az igazságot nagyon gyakran kell ismételni, mert a hazugságokat is folyton ismételgetik. Nem hiszem, hogy­ kevesen vannak, akik ne tartanák ezt ma is (persze szi­­gorúan csak a horgászberkekben maradva) nagyon-nagyon fontosnak. A par­ciális érdekek képviselete csakis parciális érdekképviselet lehet. A horgászok­­ egyesületek, horgászklubok, szövetségek -, valamennyi érdekelt összefogásával lehet eredményesen megvédeni, megőrizni saját örömünk és a jövő generáció­inak örömére a vízi élővilágot. A másik kiemelendő a felelős horgász. A vizekért, a halakért, a horgásztár­saiért, a közösségéért, a környezetéért felelősséget érző horgász, akiknek közös érdeke kell, hogy legyen az ország közkincsének, a természetes folyóvizeknek és tavaknak a megóvása. A közös ügyekért érzett felelősség mindig saját terüle­tünkön, a saját ügyeinknél kezdődik, s ezek adódnak össze a nagy közös szán­dékban. Ennek hiányát erősen érzem most, s arra bíztatom lapunk munkatár­sait is, hogy ezt a szemléletet próbáljuk mi is a magunk eszközeivel erősíteni. Vizeinket szennyezések fenyegetik, az ipari méretű kiszipolyozás, a túlhajtott erőművek destruktív hatásai veszélyeztetik. A természet ezek ellen egymaga már nem tud elegendően védekezni. Ebben segítségére lenni­­ szép feladata ez a horgászok közösségeinek. Remélem sikerül a két ünnep között egy kis időt szánni a fogási napló össze­sítésére is, hiszen azt január első napjaiban mindenképpen le kell adnunk. És remélem, sok-sok horgásztársunk naplójában több az összesítenivaló, mint tavaly ilyenkor, de legyen még mindig levesebb, mint jövőre lesz. Boldog, öröm­­teli­­szél új esztendeit, kívánok mindan­nyinink­nak.

Next