Magyar Horgász, 2013 (67. évfolyam, 1-12. szám)
2013. január / 1. szám
'W~~fogalmunk sincs egyelőre a mögöttünk hagyott esztendő horgászfogásainak alakulásáról arról majd csak a fogási naplók összesítése után is lehet képet alkotnunk, de egy biztos: az előző évhez viszonyítva látványosan nagy emelkedésről nem fogunk beszélni. Ha horgász szempontból próbáljuk keresni az év legjellemzőbb dolgait, feltétlenül az elsők között, ha nem a legelsőnek kell említenünk azt a tényt, hogy vizeink szintje régen nem volt olyan alacsony, mint 2012-ben. Csapadékhiány, elpárolgás, következményükként oxigénhiány a vizekben, emiatt jó néhány helyen jelentősebb halpusztulás volt gond bőven. S akkor még nem vettem számba a negatívumok között a takarmányárak emelkedését, ami még a 2013- évben is hatni fog a telepítésekre, hiszen a horgászegyesületek drágábban jutnak halakhoz a tavaszi telepítésekhez. Sok egyesületnél erre is kevesebbre futja majd az amúgy is szűkre szabott büdzséből. Ám sokkal többet ér, ha előre tekintünk. Mit is kívánhatunk az új esztendőre? Bőséges és szép, tiszta vizeket. Bennük sok-sok halat, méltó ellenfelekként a horgok végén, hogy minél több izgalmas, élményteli percet, órát, napot tölthessünk a szabad levegőn. Tiszta, rendezett vízpartokat hobbink helyszíneként. Kulturált, etikus, egymást és a halakat tisztelő horgászokat. Ha mindezt számba vesszük, mindig arra lyukadunk ki, hogy kívánságaink teljesülése valamilyen formában módon rajtunk (is) múlik. Ez persze - nyugodtan nevezhetjük így - evidencia. Most az új év kezdetén két dolgot emelek ki közülük. Az egyik az összefogás. Sajnálatosan konstatálható, hogy a horgászszervezetek között is meg-megbillen a közös akarat, a közös szándék, márpedig az összefogás, a gondok közös megoldására való törekvés hiánya mindig erőtlenséget, gyöngeséget szül. Közhely ez, jól tudom, mégis ismételni kell újra meg újra, mert ahogy egy nagy német költő, Goethe írta annak idején, az igazságot nagyon gyakran kell ismételni, mert a hazugságokat is folyton ismételgetik. Nem hiszem, hogy kevesen vannak, akik ne tartanák ezt ma is (persze szigorúan csak a horgászberkekben maradva) nagyon-nagyon fontosnak. A parciális érdekek képviselete csakis parciális érdekképviselet lehet. A horgászok egyesületek, horgászklubok, szövetségek -, valamennyi érdekelt összefogásával lehet eredményesen megvédeni, megőrizni saját örömünk és a jövő generációinak örömére a vízi élővilágot. A másik kiemelendő a felelős horgász. A vizekért, a halakért, a horgásztársaiért, a közösségéért, a környezetéért felelősséget érző horgász, akiknek közös érdeke kell, hogy legyen az ország közkincsének, a természetes folyóvizeknek és tavaknak a megóvása. A közös ügyekért érzett felelősség mindig saját területünkön, a saját ügyeinknél kezdődik, s ezek adódnak össze a nagy közös szándékban. Ennek hiányát erősen érzem most, s arra bíztatom lapunk munkatársait is, hogy ezt a szemléletet próbáljuk mi is a magunk eszközeivel erősíteni. Vizeinket szennyezések fenyegetik, az ipari méretű kiszipolyozás, a túlhajtott erőművek destruktív hatásai veszélyeztetik. A természet ezek ellen egymaga már nem tud elegendően védekezni. Ebben segítségére lenni szép feladata ez a horgászok közösségeinek. Remélem sikerül a két ünnep között egy kis időt szánni a fogási napló összesítésére is, hiszen azt január első napjaiban mindenképpen le kell adnunk. És remélem, sok-sok horgásztársunk naplójában több az összesítenivaló, mint tavaly ilyenkor, de legyen még mindig levesebb, mint jövőre lesz. Boldog, örömteliszél új esztendeit, kívánok mindannyininknak.