Magyar Horgász, 2013 (67. évfolyam, 1-12. szám)

2013. január / 1. szám

AZ OLVASÓ­ KÉRDEZ • HŰTŐTAVAKON CSAKNEM MINDEGY Milyen színű és aromájú etetőanyag-keveré­ket ajánlanak egy eutrofizált hűtőtóra, békés­halak tavasszal való horgászatára? CSERNYIK ZSOMBOR, KECSKÉD FERENCZY DÉNES: Tekintettel arra, hogy hűtő­tóról van szó, kevés a különbség a tavaszi és a nyári etetőanyag-összeállítás között, amennyi­ben a tó vize temperált, azaz télen sem hűl le jelentősen. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy csaknem ugyanolyan etetőanyag-össze­állítást alkalmazhatunk, mint nyáron, csak valamivel kisebb tápértékűt, hogy horgásza­tunk során ne lakassuk jó­ hamar halainkat. PONTYOZÁS MELEGBEN Délidőben is próbálkoztam az úszós pontyo­zással. Kapások voltak, de nem komolyak. Hogyan lehetünk úszós módszerrel akár a legmelegebb délidőben is sikeresek? CSEH ROLAND, SÁTORALJAÚJHELY HUNYADY ATTILA: Először is felhívnám figyelmét a különféle halfajok úgynevezett hőtűrő ké­pességére. Például a dévérkeszegé 31,8, míg a jóval tűrőképesebb pontyé 37°C fok. A ponty tehát akár a legforróbb délidőben is bekap­hatná az úszós készség horgán felkínált csalit, de... A lapunkban rendszeresen publikáló Papp Károlyné dr. tanulmányából idézve, amíg a dévér melegtűrésének határa körüli 32 fokos víz literében 7,305 mg oldott oxigén mutatkozik, addig a ponty esetében említett 37°C fokosban már csak 6,727 mg az oldott oxigén mértéke. Persze fentiek abszolút érté­kek, de könnyen érthető, hogy rekkenő hőségben - amelyben 2012 nyarán sokszor volt részünk - számos horgászvizünk hőmér­séklete tartósan meghaladta a 30°C fokot, amely már erősen oxigénhiányosnak mond­ható (7,558 mg/liter), s a benne lévő halak­nak inkább életben maradásukért kellett küz­deniük, semmint táplálkozniuk. Azonban készségének finomításával akár tűréshatár közelire felmelegedett vízben is eredményesebb lehet, amennyiben a pontyo­zásra alkalmas botján lévő peremorsójára 18- asnál nem vastagabb szuperzsinórt csévél, s a 15-ös előkésére kötött vékonyhúsú horgára kenyérrózsát nyom, netán 1-2 csontkukac mellé néhány árvaszúnyog lárvát tűz. Etessen „SZUPER-CARP” etetőanyaggal, amelyet sok csontival, vágott gilisztával, árvaszúnyog lárvá­val dúsítva turbósíthat fel. A FOGÁSI ESÉLYEK NÖVELÉSE Általában kisebb tavakon (0,5 és 2 ha között) 2 méteres maximális vízmélységben feneke­­zőszerelékkel (0,25-0,30 zsinór, 30 g-os ólom, 4-es, 6-os új vagy élezett horog) horgászom. Csalinak 25 mm-es pelletgumira fűzött 2 szem kukorica és 1 pufi a meglebegtetéshez. A kapásokra elég jól reagálva vágok be (mások azt mondják, hogy a legjobbkor), de elég sok­szor vagy azonnal, vagy 3-4 másodperc után leakad a hal. Mivel tudnék javítani a fogási esélyemen? CSŰRÖS ÁDÁM, SAJTOSNÁL CSONTOS JÓZSEF: Három alternatív javaslatom van. Az első az, hogy mindig akkora pufit válasszon - esetleg vágjon le belőle, ha na­gyobb -, amekkora nem emeli el túlságosan a horgot a fenéktől, inkább semleges közeli felhajtóerőt ad a horog-csak­ összeállításnak. Ezt az egyensúlyt úgy is elérheti, ha a horog­tól mindössze 2-3 cm távolságban parányi szylalmot rögzít a szilikoncsővel védett előke­­zsinórra. A megfelelő felhajtóerőt a parti se­kély vízben tesztelheti. Akkor jó az egyensúly, ha a csali a legkisebb vízmozgás hatására is „sétálni” kezd a fenéken. A másik javaslatom - biztos vagyok benne, hogy önnek is eszébe jutott -, hogy ne vágjon be rögtön, hanem várja meg, meg, amíg a hal határozottabban elindul a csalival. Ehhez esetleg érdemes csúszóra, gyöngyönfutóra alakítani a végszereléket. A harmadik javaslat az, hogy alakítsa ön­akasztásra szereléket, és alkalmazzon egy nagyobb tömegű, 70-80 grammos fixre sze­relt ólmot, és 15-18 cm hosszú lágy pontyozó­­előkét. HA A TÖRPEHARCSÁK URALJÁK A TERÜLETET Székesfehérváron, a Palotavárosi-tavakon, ahol szinte kivétel nélkül matchbotos techni­kával békés halakra horgászom, tavasszal, amikor még hideg a víz, és nyugtunk van a törpeharcsáktól, gyönyörű dévéreket lehet fogni. Amint azonban felmelegednek a vizek, ezek a dévérek eltűnnek, mintha a föld, aka­rom mondani, a víz nyelné el őket. Sok min­dent kipróbáltam, de a dévérek nyáron elke­rültek, pedig táplálkozniuk csak kell. A nyári, meleg napokon milyen taktikával tudnám horogra csalni ezeket a halakat? DUDÁS ZOLTÁN, SZÉKESFEHÉRVÁR -----------------------------------N­ HUNYADY ATTILA: A horgásztársunk által vázolt jelenség titka abban rejlik, hogy­ a vízterület felmelegedése folytán a mohó törpeharcsa­fal­ka egyszerűen megszállja az etetett terüle­tet, nem hagyja csak­ közelbe jutni a hőn áhított dévéreket. Ilyen helyzetben aztán etet­hetünk bármivel, a törpék uralják a területet. Mégis mit lehet tenni? Jut eszembe, verseny­­horgász időszakomban mennyit szenvedtünk a különböző, „eltörpeharcsásodott” vízterüle­teken, amíg aztán sporttársainkkal kifundál­­tuk a következőt: a szemtelen törpék kire­kesztése céljából csinálj számukra záróete­tést! Ez aztán számos vízterületen, különösen tiszai holtágakon igen bevált. A módszer a következő: kiválasztom a számomra legalkal­masabb horgászsávot, s attól jóval kijjebb vagy inkább beljebb záróetetéssel kötöm le, rekesz­­tem ki a törpéket. Számukra élő anyagban, főleg sok vágott gilisztában dús etetőanyagot készítek, s juttatom be kiszemelt helyükre, míg a keszegféléknek növényi eredetű, mag­vas, esetleg aromásított anyagot gyúrok, s azokkal a gombócokkal etetem a horgászni kívánt szakaszt. Javasolom, tessék kipróbálni. A TAPASZTALT PONTYOZÓK A VASTAGHÚSÚ HOROGRA ESKÜSZNEK Pontyhorgászatnál miért fontos a horgok for­mája, vastagsága? Melyik horogtípus előnyö­sebb? DUNAI ISTVÁN, BAJA FERENCZY DÉNES: Pontyhorgokat a legkülönbö­zőbb formában készítenek. A tapasztalt pon­­tyozók többsége a meglehetősen vastaghúsú, nagy öblű, rövid vagy középhosszú szárú, be­hajlított hegyű, ún. „olasz” vagy „Beák” hor­gokra esküszik. Véleményük szerint ezeknek a szár felé behajló hegye egyrészt kisebb behatolási szöget biztosít, másrészt fárasztás közben jobban „tartja” a halat, mint az egye­nes hegyű horgok. Emellett azonban számos forma van, amely alkalmas pontyozásra. Lényeges azonban, hogy a horog öble kellően tág legyen, mert az ilyen horog jobb akadást biztosi - több húst fog -, mint a szűk öblű horgok. A pontyozóhorog anyagának vastagsá­gát a horgászati körülmények szabják meg. Nyílt víznél, hajlékonyabb botot, vékonyabb zsinórt használva, ha nem kell erőszakosan fárasztanunk, nyugodtan használhatjuk a vékonyhúsú Mustad 286 A típusú horgot, amit szinte minden horgászboltban meg lehet vásárolni. Olyan helyeken viszont, ahol nem engedhetünk fárasztás közben a halnak (nádfal, tartás), feltétlenül vastaghúsú, erős horgot kell használnunk. A vastaghúsú horog­nál kevésbé fordulhat elő, hogy erőszakosabb fárasztásnál (a horog végigszántsa a hal tor­kát) elveszítsük halunkat, vagy hogy a horog kiegyenesedjen, esetleg törjön. Nem mindegy, hogy a csalit a horogra, vagy esetleg a bojli­­horgászatnál szokásos módon a horog alá lógó hurokra fűzzük. Előbbi esetben valami­vel nagyobb horog használata a célszerű, de átlagos pontyokra számítva ilyenkor is elegen- a Magyar Horgász 5

Next