Magyar Horgász, 2013 (67. évfolyam, 1-12. szám)
2013. január / 1. szám
AZ OLVASÓ KÉRDEZ • HŰTŐTAVAKON CSAKNEM MINDEGY Milyen színű és aromájú etetőanyag-keveréket ajánlanak egy eutrofizált hűtőtóra, békéshalak tavasszal való horgászatára? CSERNYIK ZSOMBOR, KECSKÉD FERENCZY DÉNES: Tekintettel arra, hogy hűtőtóról van szó, kevés a különbség a tavaszi és a nyári etetőanyag-összeállítás között, amennyiben a tó vize temperált, azaz télen sem hűl le jelentősen. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy csaknem ugyanolyan etetőanyag-összeállítást alkalmazhatunk, mint nyáron, csak valamivel kisebb tápértékűt, hogy horgászatunk során ne lakassuk jó hamar halainkat. PONTYOZÁS MELEGBEN Délidőben is próbálkoztam az úszós pontyozással. Kapások voltak, de nem komolyak. Hogyan lehetünk úszós módszerrel akár a legmelegebb délidőben is sikeresek? CSEH ROLAND, SÁTORALJAÚJHELY HUNYADY ATTILA: Először is felhívnám figyelmét a különféle halfajok úgynevezett hőtűrő képességére. Például a dévérkeszegé 31,8, míg a jóval tűrőképesebb pontyé 37°C fok. A ponty tehát akár a legforróbb délidőben is bekaphatná az úszós készség horgán felkínált csalit, de... A lapunkban rendszeresen publikáló Papp Károlyné dr. tanulmányából idézve, amíg a dévér melegtűrésének határa körüli 32 fokos víz literében 7,305 mg oldott oxigén mutatkozik, addig a ponty esetében említett 37°C fokosban már csak 6,727 mg az oldott oxigén mértéke. Persze fentiek abszolút értékek, de könnyen érthető, hogy rekkenő hőségben - amelyben 2012 nyarán sokszor volt részünk - számos horgászvizünk hőmérséklete tartósan meghaladta a 30°C fokot, amely már erősen oxigénhiányosnak mondható (7,558 mg/liter), s a benne lévő halaknak inkább életben maradásukért kellett küzdeniük, semmint táplálkozniuk. Azonban készségének finomításával akár tűréshatár közelire felmelegedett vízben is eredményesebb lehet, amennyiben a pontyozásra alkalmas botján lévő peremorsójára 18- asnál nem vastagabb szuperzsinórt csévél, s a 15-ös előkésére kötött vékonyhúsú horgára kenyérrózsát nyom, netán 1-2 csontkukac mellé néhány árvaszúnyog lárvát tűz. Etessen „SZUPER-CARP” etetőanyaggal, amelyet sok csontival, vágott gilisztával, árvaszúnyog lárvával dúsítva turbósíthat fel. A FOGÁSI ESÉLYEK NÖVELÉSE Általában kisebb tavakon (0,5 és 2 ha között) 2 méteres maximális vízmélységben fenekezőszerelékkel (0,25-0,30 zsinór, 30 g-os ólom, 4-es, 6-os új vagy élezett horog) horgászom. Csalinak 25 mm-es pelletgumira fűzött 2 szem kukorica és 1 pufi a meglebegtetéshez. A kapásokra elég jól reagálva vágok be (mások azt mondják, hogy a legjobbkor), de elég sokszor vagy azonnal, vagy 3-4 másodperc után leakad a hal. Mivel tudnék javítani a fogási esélyemen? CSŰRÖS ÁDÁM, SAJTOSNÁL CSONTOS JÓZSEF: Három alternatív javaslatom van. Az első az, hogy mindig akkora pufit válasszon - esetleg vágjon le belőle, ha nagyobb -, amekkora nem emeli el túlságosan a horgot a fenéktől, inkább semleges közeli felhajtóerőt ad a horog-csak összeállításnak. Ezt az egyensúlyt úgy is elérheti, ha a horogtól mindössze 2-3 cm távolságban parányi szylalmot rögzít a szilikoncsővel védett előkezsinórra. A megfelelő felhajtóerőt a parti sekély vízben tesztelheti. Akkor jó az egyensúly, ha a csali a legkisebb vízmozgás hatására is „sétálni” kezd a fenéken. A másik javaslatom - biztos vagyok benne, hogy önnek is eszébe jutott -, hogy ne vágjon be rögtön, hanem várja meg, meg, amíg a hal határozottabban elindul a csalival. Ehhez esetleg érdemes csúszóra, gyöngyönfutóra alakítani a végszereléket. A harmadik javaslat az, hogy alakítsa önakasztásra szereléket, és alkalmazzon egy nagyobb tömegű, 70-80 grammos fixre szerelt ólmot, és 15-18 cm hosszú lágy pontyozóelőkét. HA A TÖRPEHARCSÁK URALJÁK A TERÜLETET Székesfehérváron, a Palotavárosi-tavakon, ahol szinte kivétel nélkül matchbotos technikával békés halakra horgászom, tavasszal, amikor még hideg a víz, és nyugtunk van a törpeharcsáktól, gyönyörű dévéreket lehet fogni. Amint azonban felmelegednek a vizek, ezek a dévérek eltűnnek, mintha a föld, akarom mondani, a víz nyelné el őket. Sok mindent kipróbáltam, de a dévérek nyáron elkerültek, pedig táplálkozniuk csak kell. A nyári, meleg napokon milyen taktikával tudnám horogra csalni ezeket a halakat? DUDÁS ZOLTÁN, SZÉKESFEHÉRVÁR -----------------------------------N HUNYADY ATTILA: A horgásztársunk által vázolt jelenség titka abban rejlik, hogy a vízterület felmelegedése folytán a mohó törpeharcsafalka egyszerűen megszállja az etetett területet, nem hagyja csak közelbe jutni a hőn áhított dévéreket. Ilyen helyzetben aztán etethetünk bármivel, a törpék uralják a területet. Mégis mit lehet tenni? Jut eszembe, versenyhorgász időszakomban mennyit szenvedtünk a különböző, „eltörpeharcsásodott” vízterületeken, amíg aztán sporttársainkkal kifundáltuk a következőt: a szemtelen törpék kirekesztése céljából csinálj számukra záróetetést! Ez aztán számos vízterületen, különösen tiszai holtágakon igen bevált. A módszer a következő: kiválasztom a számomra legalkalmasabb horgászsávot, s attól jóval kijjebb vagy inkább beljebb záróetetéssel kötöm le, rekesztem ki a törpéket. Számukra élő anyagban, főleg sok vágott gilisztában dús etetőanyagot készítek, s juttatom be kiszemelt helyükre, míg a keszegféléknek növényi eredetű, magvas, esetleg aromásított anyagot gyúrok, s azokkal a gombócokkal etetem a horgászni kívánt szakaszt. Javasolom, tessék kipróbálni. A TAPASZTALT PONTYOZÓK A VASTAGHÚSÚ HOROGRA ESKÜSZNEK Pontyhorgászatnál miért fontos a horgok formája, vastagsága? Melyik horogtípus előnyösebb? DUNAI ISTVÁN, BAJA FERENCZY DÉNES: Pontyhorgokat a legkülönbözőbb formában készítenek. A tapasztalt pontyozók többsége a meglehetősen vastaghúsú, nagy öblű, rövid vagy középhosszú szárú, behajlított hegyű, ún. „olasz” vagy „Beák” horgokra esküszik. Véleményük szerint ezeknek a szár felé behajló hegye egyrészt kisebb behatolási szöget biztosít, másrészt fárasztás közben jobban „tartja” a halat, mint az egyenes hegyű horgok. Emellett azonban számos forma van, amely alkalmas pontyozásra. Lényeges azonban, hogy a horog öble kellően tág legyen, mert az ilyen horog jobb akadást biztosi - több húst fog -, mint a szűk öblű horgok. A pontyozóhorog anyagának vastagságát a horgászati körülmények szabják meg. Nyílt víznél, hajlékonyabb botot, vékonyabb zsinórt használva, ha nem kell erőszakosan fárasztanunk, nyugodtan használhatjuk a vékonyhúsú Mustad 286 A típusú horgot, amit szinte minden horgászboltban meg lehet vásárolni. Olyan helyeken viszont, ahol nem engedhetünk fárasztás közben a halnak (nádfal, tartás), feltétlenül vastaghúsú, erős horgot kell használnunk. A vastaghúsú horognál kevésbé fordulhat elő, hogy erőszakosabb fárasztásnál (a horog végigszántsa a hal torkát) elveszítsük halunkat, vagy hogy a horog kiegyenesedjen, esetleg törjön. Nem mindegy, hogy a csalit a horogra, vagy esetleg a bojlihorgászatnál szokásos módon a horog alá lógó hurokra fűzzük. Előbbi esetben valamivel nagyobb horog használata a célszerű, de átlagos pontyokra számítva ilyenkor is elegen- a Magyar Horgász 5