Magyar Idők, 2017. szeptember (3. évfolyam, 204-229. szám)
2017-09-16 / 217. szám
www.magyaridok.hu BELFÖLD 5 Gulyás Gergely szerint a durvaságra keményen, de nem durván kell válaszolni A Nyugat fittyet hány az uniós jogra Október 2-tól Gulyás Gergely váltja Kósa Lajost a Fidesz országgyűlési frakciójának élén. A politikus lapunknak elmondta: felkészült a durva kampányra, amelyben az ellenzéki pártok mellett egy harmadik erővel, a Soros György által támogatott hálózattal szemben ugyancsak meg kell védeniük a kormányzás eredményeit. Nagy Áron - Mikor és hogyan született meg a döntés, hogy ön váltja Kósa Lajost a Fidesz országgyűlési frakciójának élén? - A múlt heti elnökségi ülésen. A miniszterelnök arra kérte a Fidesz elnökségét, hogy támogassa Kósa Lajos miniszteri kinevezését. A Modern városok program nemcsak a megyei jogú városokat, hanem az infrastrukturális fejlesztéseken keresztül szinte az ország egész területét érinti, ezért indokolt az egységes kormányzati koordináció megteremtése. Mivel a kormánytagság és a frakcióvezetés összeférhetetlen, a képviselőcsoportnak új vezetőt kellett választania. Sokat hallottunk már arról, hogy minden eddiginél durvább kampány előtt állunk. Abban, hogy önre esett Orbán Viktor választása, szerepe lehet a fiatalságának is? A miniszterelnöktől nyilvánosan is többször lehetett hallani a régi bölcsességet - „fiatalokat a csatába, véneket a tanácsba” -, mégsem hiszem, hogy a korom döntő szerepet játszott a választásban. Az ellenzéki durvaságokra kortól függetlenül határozott választ kell adni. A Demokratikus Koalíció és a Jobbik szélsőséges pártok, a durva stílus önazonosságuk alkotóeleme. A többieknél pedig ugyanez az ellenzéken belüli háziverseny és a politikai számítás következménye. A politikai számításé, mert ők is tudják, ha érdemben vetjük össze a balliberális oldal máig ható károkat okozó országlását a 2010 óta tartó kormányzás teljesítményével, akkor a balliberális oldal pártjainak legjobb, ha ki sem jönnek az öltözőből. Ez a felismerés az oka annak, hogy a példátlan verbális durvaság mellet a valóság semmibevételének vagy tagadásának lehetünk tanúi az ellenzéki oldalon. A durvaságra keményen, de nem durván kell válaszolni. A választópolgárok kellően bölcsek ahhoz, hogy értékelni tudják a vagdalkozás és a nyugodt erő határozottsága közti különbséget. Említette a kormányzat eredményeit, amit az ellenzék vagy egészében elvitat, vagy relativizál, és ez egyszer már bejött a baloldalnak. A 2002-es választás tanulsága az volt, hogy a jó kormányzati teljesítmény segítség a jó választási eredmény eléréséhez, de önmagában nem elegendő a győzelemhez. Ezt a leckét megtanultuk, és tudjuk, hogy világossá kell tennünk: milyen eredményeket értünk el az elmúlt hét évben, hogy milyen veszélyek fenyegetik Európát és benne Magyarországot - a német kampányban is a bevándorlás az egyik legfontosabb politikai kérdés, és azt is, hogy az ellenzéki pártokról ma csak a józan észt zárójelbe téve feltételezhető, hogy nem teljesen alkalmatlanok arra, hogy kormányzati felelősséget viseljenek. - Hogyan látja egyébként az ellenzék helyzetét? Mielőtt a kérdésére érdemben válaszolnék, szeretném leszögezni: bármilyen is legyen az ellenzék állapota, ha valaki elhiszi, hogy a választást már megnyerte, az jó eséllyel el fogja veszíteni azt. Ami pedig az ellenzéki pártokat illeti: a tőlünk jobbra álló ellenzék, a Jobbik teljesen hiteltelenné vált, amikor a pénz-és hatalomszerzés érdekében elkezdte átmaszkírozni magát valamilyen ideológia, elvek és értékek nélküli középpárttá. Milyen hitele lehet annak a pártnak, amelynek elnöke üdvözletet küld hanuka alkalmából a hazai zsidóságnak, de megtűri frakciójában a holokauszt Duna-parti emlékművét leköpő képviselőt? A Jobbik alelnöke néhány éve uniós zászlót égetett, most Brüszszeltől várják a problémák megoldását, és készek lennének nagyobb hatáskört adni az uniós szerveknek, mindeközben máig nem módosított alapító nyilatkozatuk szerint a Jobbik számára elfogadhatatlan az uniós tagság. Néppártiságról beszélnek, mindeközben korlátozni akarják az általános választójogot. A Jobbiknak nincsenek külkapcsolatai, illetve akikkel mégis, azok nem nyújtják a kezüket, hanem lendítik a karjukat, ahogyan azt a Horvát Tiszta Jogpárt korábbi politikusával (Frano Cirko) való cimborálás mutatja. - De a Jobbik legalább egységes, így Orbán Viktor első számú kihívója mégiscsak Vona Gábor lehet. Nem így gondolja? - Kétségkívül igaz, hogy a Jobbikban legalábbis látszategység van. A pártelnök általa is bevallottan lélekölő politikájának kritikusai háttérbe vonultan várják, hogy a majdani választási eredmény lehetőséget ad-e visszatérésükre. A baloldalról ez nem mondható el. Ott ugyanazokkal a problémákkal küzdenek, mint 2010, illetve - a Gyurcsánypárt kiválásával - 2012 után. Ez részben az indokolt és jogos erkölcsi megsemmisülés következménye, amely a 2002 és 2010 közötti, az országot tönkretevő kormányzati politika miatt állt elő. Részben pedig annak folyománya, hogy a baloldal elemeire esett szét, kisebbnagyobb pártokra szakadt, s ezek vezetői egymást talán még jobban utálják, mint bennünket. Baloldali publicisták és politikai elemzők nemegyszer izgatottan taglalták, vajon miféle, a Fideszt az utolsó pillanatban elsöprő atombomba lehet Simicska Lajos arzenáljában. Bombázásra is felkészültek? - Simicska Lajos mint bombagyáros - ez egy érdekes felvetés. Komolyra fordítva a szót: nem tudom elképzelni, hogy Simicska bármilyen formában befolyásolni tudná a magyar politikát, túl azon, amit már elért. Ez pedig nem kevés. A Jobbik az ő politikai bosszúhadjáratának eszközévé vált, ami nem kis teljesítmény, hiszen a pillanatnyi állás szerint az ország második legnagyobb pártját sikerült megszereznie. Ezt a pártot nyilván saját céljai érdekében fogja harcba indítani, de nem hiszem, hogy ennél nagyobb, meglepetésszerű befolyást tudna gyakorolni a választásokra. Létezik ugyanakkor egy harmadik ellenzéki erő is. Egy civil aktivistákból, magukat jellemzően jogvédőnek felcímkéző szervezetekből és a balliberális sajtóból álló konglomerátum, amely bármiféle demokratikus legitimáció nélkül, de mégis politikai szereplőként lép fel a kormány ellen. Mennyire érzi veszélyesnek ezt a hálózatot? Egyre világosabban látjuk, hogy az a külföldi támogatás, amely korábban a balliberális pártok mögött jelent meg, most nem talál magának politikai erőt, ezért új szervezeteket próbál meg felépíteni, és a civil világból igyekszik létrehozni a maga kormányellenes egységfrontját. E tekintetben a migráció volt az első olyan kérdés, amely összehozta ezeket az egyébként döntően Soros György által támogatott alakulatokat. Ezek a szervezetek mára európai polgártársaink szabadságjogainak képviselete helyett a bevándorlók érdekképviseletét, sőt adott esetben utaztatását tekintik legfontosabb küldetésüknek - ahogyan azt például még a baloldali olasz kormány által is tűrhetetlennek minősített tevékenységük igazolja. Az ellenzéki pártokkal egyenlő feltételek mellett csatázhatnak az Országgyűlésben vagy a kampányban, de mit tehetnek ezekkel a szervezetekkel, amelyek gyakran találnak szövetségesre a strasbourgi emberi jogi bíróságban, vagy az európai uniós testületekben? Hogy meszszebb ne menjünk, itt van például a luxembourgi kvótaper! Bár a kvótaper végkimenetele komoly csalódást okozott a számunkra, mi továbbra is ragaszkodunk ahhoz, hogy a jog - ideértve a nemzetközi jogot és uniós szerződéseket is - talaján állunk. A külső határvédelem - jogi kötelezettség. Azt, hogy a menekültügyi eljárást az első biztonságos országban kell lefolytatni, ugyancsak a nemzetközi jog része. A bajaink abból fakadnak, hogy egy teljesen téves, önmagát liberálisnak nevező ideológia jegyében, a közösségi jogra fittyet hányva Európa nyugati fele divattá tette a migránsok befogadását, és ennek most az általuk előidézett baj szétterítésével a jogalapját is megteremteni igyekszik. A mi válaszunk erre akkor is a jog talaján álló kell legyen, ha azt látjuk, hogy az európai bíróság jogértelmezése messze túllép a lisszaboni szerződés keretein. Persze az embernek nehéz megőriznie a hidegvérét, amikor olyan ügy - a menedékkérők befogadásának elmulasztása - miatt van kötelezettségszegési eljárás hazánk ellen, amelyet a 28 uniós tagállamból 27 szintén nem teljesített. Ez világos, de Strasbourgban például egymás után születnek a nemzetközi jog kereteit kitágító, a jogintézményeket újradefiniáló ítéletek, és mintha az Európai Bíróság előtt, a kvótaperben is nagyobb súlya lett volna a jogi tényekkel szemben az ideológiának. Meg lehet állítani ezt a folyamatot? - A fundamentalista emberi jogi megközelítés eddig csak az Európa Tanács alá tartozó strasbourgi bíróság elmúlt éveit jellemezte. Sajnálatos lenne, ha ezt a rossz gyakorlatot az unió luxembourgi bírósága is követné. Sajnálatos, ugyanis az egyezmények szövegével ellentétes jogértelmezés gyengíti azt a közösséget, amelynek tagjai egyébként azok eredeti értelme szerint aláírták, és ezzel magukra nézve kötelezőnek ismerték el az adott szerződéseket. Ezt mi nagyon károsnak tartjuk, mert Magyarország egy erős Európában és egy erős Európai Unióban érdekelt. Az erő viszont nem azt jelenti, hogy Brüsszel bármikor az unió valamely tagállamának polgárai akarata ellen fordulhat, bízva abban, hogy a közösségi jog és az közösség alapelveinek végtelenül kiterjesztő értelmezése majd alátámasztja a hatáskörtúllépést. - De ha egyszer az „európai értékek” védelme ezt kívánja... - Európa sokszínű - ezt ideje lenne megérteniük azoknak, akik egyfolytában a toleranciáról és az elfogadásról akarnak kioktatni bennünket. Az unió keleti és nyugati felében sok mindenről mást gondolunk - és itt most nem a kormányokra, hanem a társadalmainkra gondolok: ellentétesek a nézeteink a kereszténységről és a kereszténység társadalomban betöltött szerepéről, a migrációról, az integrációról, a párhuzamos társadalomról vagy a házasság fogalmáról és a családpolitikáról. Ezekben a kérdésekben nem fogunk tudni egymással közös nevezőre jutni, de az EU-alapszerződés nem is kötelez minket erre. Mi ehhez tartjuk magunkat, és bár véleményünk van róla, mégsem jut eszünkbe Németországon számon kérni, hogy törvénybe iktatták az egyneműek házasságát. Az unió fennmaradásának biztosítéka, ha mindenki tiszteletben tartja az értékvitákban született társadalmi döntéseket. Mi ezt teszszük. És ugyanezt várjuk el Brüsszeltől és a többi tagállamtól is. Érezhetően az ország védelme lesz a kampány egyik fő témája. Tekintettel a kvótaperben született ítéletre, megpróbálják megcélozni a kétharmados többséget, hogy aztán a Jobbik által meghiúsított, a migránsok betelepítését kizáró alkotmánymódosítást keresztülvihessék a választás után? - Semmiképpen sem tűznék ki olyan célt a választásokon, amely kormánypárti többség mértékére vonatkozik. A mi célunk és szerintem az ország érdeke az, hogy 2018-ban is Orbán Viktor alakíthasson kormányt, amelyhez száz parlamenti mandátum szükséges. - Milyen programpontokra számíthatunk még a Fidesz részéről? - A következő kormányzati ciklusban az eddigi eredményekre építve szeretnénk folytatni az ország megerősítését és a nemzetegyesítés határokon átívelő programját. Amikor polgári Magyarországról beszélünk, akkor nemcsak olyan életszínvonalra gondolunk, amely a béreket tekintve közelít az uniós átlaghoz, hanem hogy művelt, a modern világ megértéséhez szükséges tudásban versenyképes társadalmat szeretnénk, amelynek erős az önazonossága, tisztában van gyökereivel, becsüli és ápolja hagyományait. A kormány számos vállalása túlmutat egy-egy kormányzati cikluson. Ez igaz arra, hogy megvédjük a határainkat és a kultúránkat, de igaz a munkahelyteremtésre és a gazdaságélénkítésre is. 2010-ben azt mondtuk, tíz év alatt egymillió munkahelyet szeretnénk, és hét év után időarányosan teljesítettük az ígéretet, pedig akkor kevesen hitték, hogy valóra válható. - Az ellenzék a jobbikos béruniótól a törpepártok garantált alapjövedelméig egymás után áll elő a populistábbnál populistább vállalásokkal. Lehet ezeknek bármiféle hatásuk a választásra? A béruniós kezdeményezést jóváhagyó határozatában az Európai Bizottság világossá tette, hogy a polgári kezdeményezésnek nincs közvetlen hatása a tagállami bérekre. Tehát mindaz, amit a Jobbik láttatni akar, nem egyszerűen populizmus, hanem hazugság. Az alapjövedelem ügyében szintén bízom a magyar társadalom bölcsességében. Ma Magyarországon a 2010-es kormányváltáskorihoz képest több mint 700 ezer emberrel többen, összesen majdnem 4,5 millióan dolgoznak. Ez a szám soha nem volt ennyire magas a rendszerváltozás óta, és ez tette lehetővé, hogy emelkedtek a bérek, több jut a családtámogatásra. Ezek után mindenki tegye fel magának a kérdést, hogy mi a jobb egy országnak. Ha munka nélkül lehet jövedelemre szeret tenni, vagy ha a társadalom és a gazdaság a munkára és a munka becsületére épül? ! ! A Fidesz új frakcióvezetője úgy véli, Magyarország érdeke, hogy 2018-ban is Orbán Viktor alakíthasson kormányt Fotó: Havran Zoltán