Magyar Idők, 2017. szeptember (3. évfolyam, 204-229. szám)

2017-09-16 / 217. szám

www.magyaridok.hu süt erősebben, míg a szél éjjel-nappal fúj, például télen aktívabb. „Az előbb és gyorsan elterjedt szél­­erőművek esetében úgy néz ki, hogy 80 euró/me­­gawatton stabilizálódik az ár - mondta egy szak­értő, aki mégiscsak vállalkozott az összehason­lításra. - A napenergiából termelt áram ára 300 euróról megawattonként mára 60 euróra esett, és szerintem a technológia korszerűsödésével ez a tendencia a következő években folytatódni fog.” Még egy érdekes dolgot közölt a szakértő: „Az emberekben sokkal nagyobb a hajlandóság arra, hogy elfogadjanak egy több tízezer panelből álló napenergiaparkot, mint a szomszédban tíz-egy­­néhány magasba meredő széltornyot.” Van még egy folyamat, amellyel a meglévő szél­erőműveket hatékonyabbá tehetnék, ez az úgy­nevezett „repowering”, azaz újraerősítés. Nagy­jából arról van szó, hogy lecserélik a már meglé­vő tornyokon a turbinákat, amelyek ma már sok­kal hatékonyabbak, mint elődeik. Miért állnak a széllapátok, amikor viharos erővel fúj a szél? Hogy meg ne sérüljenek. Éppen ezért kilencven kilométeres széllökésekkor az erőművek pihen­ni mennek, amikor ringlispílszerűen foroghat­nának a lapátok. Az új technológia 20-30 száza­lékkal nagyobb szélsebességet képes elviselni, így több áramot is fejleszt. A repowering technoló­gia másrészről is hasznos lehet: sokat bírálták a szélerőmű-tervezőket azért, hogy nem környe­zetbarát anyagokat használnak, a megsemmisí­tésük tornyonként több millió euróban mérhe­tő. „A turbinacsere nem valami szokásos nagyge­nerálnak felel meg, annál sokkal nagyobb mun­ka, ráadásul meg kell szerezni újból az engedélye­ket, ami Nyugat-Európában is éveket vesz igénybe - ez a véleménye a szélerőműpárti szakértőnek.­­ Viszont olyan helyen valósulna meg, amelyhez a lakosság szeme már hozzászokott.” A „maradiak” még a szélerőművek létjogosult­ságában is kételkednek, miközben a „modernek” hozsannákat zengenek a tornyok jövőbe mutató szerepéről. Nehéz lesz kompromisszumot elérni. Szélerőmű a kínai Dongfang strandja mögött. Megerőszakolt természeti adottságok? Fotó: Reuters Noha a 2015 júliusában elfogadott, az elektro­­mobilitás elterjesztését segítő Jedlik Ányos-terv ke­retében egyre több helyen alakítanak ki villámtöltő pontokat és gyorstöltőket, a megkérdezett szakem­berek szerint Kelet-Magyarországon például elég siralmas a helyzet. Hiába írja elő az Országos Tele­pülésrendezési és Építési Követelmények is a par­kolóházakban száz férőhelyenként töltőpontok te­lepítését, ha üzemeltetésükről már nem rendelke­zik. Tény, hogy a rendkívül drága vételárat (egy új Nissan Leaf állami támogatással „csak” hétmillió forint) ellensúlyozzák a zöld rendszámtáblával járó kedvezmények: ingyen parkolhatunk vele Buda­pesten (és például Székesfehérváron, Szolnokon, Debrecenben is), haladhatunk a buszsávban, in­gyen tölthetjük fel, valamint 2015. augusztus 1-je óta az elektromos autók után nem kell regisztrációs adót, cégautóadót és gépjárműadót fizetni, valamint nincs forgalomba helyezési illeték. Kérdés, hogy ez a kedvező helyzet akkor is tartható lesz-e, amikor - és ha - 2020-ra elérjük a Jedlik Ányos-prog­­ram céljaként kitűzött harmincezres járműparkot. Bár sokan idegenkednek tőle még, a villany­autó nem is annyira új keletű találmány, mint gon­dolnánk: valójában üzemanyaggal működő társá­val egyidős. Az első elektromos autót a XIX. szá­zad végén gyártotta le a brit Thomas Parker - ke­vés sikerrel. Az ötletet aztán az 1990-es években vette újra elő az amerikai General Motors (akko­riban a világ legnagyobb gyártója), és 1996-ban pár száz darabot forgalomba is helyeztek az EV1 jelű, kétajtós kupéból. A prototípusokat az Egye­sült Államokban először havi bérleti díj fejében használhatták az érdeklődök - akárcsak ma a főváros első elektromosautó-megosztó szolgál­tatása, a GreenGo esetében, ahol viszont perc­alapon lehet bérelni. Csak míg a General Motors egy idő után kénytelen volt visszahívni és bezúz­ni a mintadarabokat, mert eladni nem tudott be­lőlük egyet sem, addig a GreenGo 2017 márciu­sában, alig fél évvel indulás után bezsebelhette a hónap legsikeresebb startupvállalkozása díjat, valamint járműparkja is folyamatosan növekszik.­­ Többéves tervezgetés és számtalan hamvába holt ötlet után végül tavaly novemberben indul­tunk el 45 elektromos autóval, ebből gyorsan 75 lett, most pedig újabb húsz darabbal készülünk emelni a létszámot, hiszen egyre többen jönnek be az irodába regisztrálni - magyarázza Micha­­letzky Bálint, az e-autómegosztó ügyvezetője. Ennek egyik legszembetűnőbb bizonyítéka, hogy Budapest utcáin egyre gyakrabban lehet belebot­lani az itt-ott parkoló, fehér, jellegzetes zöld csík­kal díszített csinos kis járgányokba. Ami nem is annyira meglepő, hiszen az autómegosztás (cars­­haring) a 2010-es évek óta egyre népszerűbb ha­zánkban, elég csak a különböző telekocsi-szolgál­­tatókra gondolnunk (például Oszkár). A GreenGo a töltéssel járó macerát is leveszi a vállunkról, hi­szen a bérlési zónán belül leparkolt autókat a cég munkatársai esténként összeszedik, és elviszik töl­teni, így nekünk reggel nincs más dolgunk, mint az okostelefonos alkalmazáson keresztül lefoglalni a hozzánk legközelebb eső járművet, fél órán be­lül odaérni, és már indulhatunk is. Mindez per­sze elsősorban a harmincas-negyvenes célközön­ség számára egyszerűsíti a használatot.­­ Van, aki csak azért veszi igénybe a szolgál­tatást, mert nem akar elegáns ruhában, tárgya­lásra vagy színházba készülve a tömegközleke­déssel bajlódni, esetleg ideig-óráig szeretné ki­próbálni, milyen elektromos autót vezetni. De elég sokan napi szintű felhasználók, akiknek különböző okokból nincs saját autójuk, nem akarnak parkolási díjat fizetni vagy a gépkocsi fenntartására sokat költeni, vagy éppen a bel­városban laknak, és csak a munkahelyi ingá­záshoz van rá szükségük. Mindemellett ügy­feleink és saját magunk számára is az jelenti a legtöbbet, hogy segíthetünk csökkenteni a zaj- és levegőszennyezést - részletezi Michaletzky a GreenGo kihasználtságának okait. A felmérések szerint tényleg ez utóbbi az elektromos autók legnagyobb vonzereje, hogy nem bocsátanak ki magukból környezetszeny­­nyező anyagokat - szaknyelven szólva: emisz­­sziómentesek. Ehhez kapcsolódik a másik problémakör, amire Csiszár Csaba docens hívta fel a figyel­münket a villanyautókkal kapcsolatban: - Igaz, hogy a jármű lokális hatásai pozití­vak, hiszen káros anyagokat tényleg nem bocsát ki magából, de a lítiumionakkuk celláinak elő­állítása jókora ökológiai lábnyomot hagy, az au­tók karosszériájához pedig ugyanúgy bányász­ni kell. Az elektromobilitás elterjedése hosszú távon jó eredményt csak ott hozhat, ahol meg­újuló energiaforrásokon alapul - bár a tech­nológiai fejlődést nehéz megjósolni. Elektromos versenyautók a Formula-E bajnokságon a moszkvai Kreml előterében 2015-ben. Feltöltés és hatótávolság Fotó: Reuters LUGAS 3 MADARAK A mozgási energiát több ezer éves története során először vitorlák­kal fogták fel. Az első szél által hajtott gép, a szélkerék a Krisztus utáni első században Hérán felfedezése volt. A mai Irán területén az első szélmalmok a IX. század környékén tűntek fel. India és Kína is átvette ezt az újí­tást, és a 1200-as években Északnyugat-Eu­­rópában is megjelentek ezek a szerkezetek, amelyek elsősorban gabona őrlésére, földek lecsapolására szolgáltak. A szélenergiából elektromosság termelésére a XIX. század végén kezdődtek kísérletek. A XX. század második felének végén reneszánszát élte, de ekkor már erőművek formájában, amelyek elektromos áramot termelnek. A szélener­gia jó része nagy magasságokban keletke­zik, itt a sebessége több mint 160 kilométer/ óra. Dániában a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján kezdték el gyártani sorozatban a szélturbinákat. Jelenleg Kína rendelkezik a legnagyobb szélenergia-termelő kapacitás­sal, az ázsiai országot követi az Egyesült Ál­lamok. Magyarországon tavalyi kormány­­rendelet értelmében nem lehet több szél­farmot létrehozni, ugyanis hazánkban ezek működtetéséhez nincs megfelelő erősségű és tartós szél. Az energetikai szakemberek egy része ezt vitatja, szerintük a jelenlegi öt százalékról felmehetne tíz százalékra is az ország szélkapacitás-teljesítménye. Különösen a nagy testű madarakra ve­szélyesek a szélerőművek körben forgó la­pátjai. Egy ilyen lapát mintegy ötezer kilo­gramm, és három van belőle. Főleg a sasok­nak, vércséknek ellenségei a szélturbinák. Ha nem törődnek a vonulási útvonalaikkal, akkor darvak, ludak is áldozatukká válhat­nak. Négy éve történt meg az amerikai Wyo­ming államban az első eset, amikor egy ha­zai nagyvállalatot, a Duke Energyt egymillió dolláros pénzbüntetésre ítélték, mert nem körültekintően tervezte meg a szélerőmű­vek elhelyezkedését, és többtucatnyi ma­dár, köztük 14 szirti sas is beszállt a lapá­­tos^közé, amelyektől elpuszull,. ^ vyo(1

Next