Magyar Ifjúság, 1957. július-december (1. évfolyam, 27-55. szám)
1957-07-06 / 27. szám
JELENTI: Egy munkásélet jutalma öreg bányász, a munkásmozgalom régi harcosa, Zgyerka János mellére került a Munka Vörös Zászló Érdemrend abból az alkalomból, hogy sok évtizedes kétkezi munka után nyugalomba vonult. gw Oa240-ik... Sűrűn csattant fel a nézők tapsa a Vörös Csillag Traktorgyár kultúrtermében, ahol nemrégiben izgatott rokonok ismerősök és barátok jelenlétében tartotta nyilvános vizsgáját a kultúrotthon harmonika szakköre. Kétszáznegyven zenekedvelő — a gyár dolgozói s azok gyermekei — Patocsek János harmonikatanár vezetésével egész évi szorgalmas munkájukról adtak számot. A legidősebb vizsgázó már jóval túl van az ötvenen, a legfiatalabb, Kovács Józsika pedig még alig bírja el a hatalmas harmonikát. Két állandó zenekara is van a szakkörnek, az ötven tagú „Dunajevszkij“ gyermekzenekar, és a harminc tagú „Erkel Ferenc"” szimfonikus harmonikaegyüttes, melyek a többi kisebb „zenebrigáddal” együtt gyakran fellépnek a gyár rendezvényein. A vizsga közönsége egyformán lelkes tapssal jutalmazta a „Boci boci tarkáit játsszó gyermekeket és a Suppé: „Költő és paraszt” nyitányát bemutató felnőtteket. Augusztusi társaskirándulások a Német Demokratikus Köztársaságba és Lengyelországba Az „EXPRESS” Ifjúsági Utazási és Szolgáltató Vállalat augusztus folyamán 14 napos társaskirándulásokat indít. 15— 26 év közötti ifjúmunkások részére, a Német Demokratikus Köztársaságba, Thüringiába, a Keleti Érchegységbe, Rügen-szigetre (Keleti-tenger). A csoportok augusztus 2-án, 6-án, 14-én, 19-én és 26-án indulnak. Lengyelországba, ahova 15 és 30 év közötti fiatalok mehetnek ugyancsak 14 napra, a csoportok a következő útvonalakon utaznak: Varsó—Szczecin—Mledzyzroje (tengerpart), Varsó-Rudane (Mazuri tavak)-Wilkasy (Mazuri tavak)—Sopot (tengerpart): Varsó—Krynica—Czorsztyn— Zakopane. Részvételi díj: 1620, forint. Jelentkezés: „EXPRESS” iroda, V., Váci utca 10. Tel.: 380-111. hétvégi különvonatok: Július 13-14. Siófok 22,- Ft Fonyód 29,- Ft Július 1. Agárd 10,- Ft Zebegény 10,- Ft Siófok 22,- Ft Fonyód 29,- Ft Jegyek kaphatók: EXPRESS iroda, V., Váci utca 10. Tel.: 380-111. Nem csáki szalmája... Ne kerteljünk, vágjunk a tények közepébe: baj van a társadalmi tulajdon védelmével. A rendőrség, az igazságügyi szervek, a gazdasági ellenőrök napról-napra küldik figyelmeztető jelentéseiket az illetékes szervekhez. Az ellenforradalom következtében beállott lazulást a legkülönbözőbb zavarosban halászó elemek arra használják fel, hogy csáki szalmájaként kezelik a társadalmi tulajdont, üzérkednek, lopnak, csalnak s ott ártanak a népgazdaságnak, ahol tudnak. Itt vannak mindjárt a szinte hírhedtté vált helyreállítási ügyek. Csak az igazságügyi szervek a megmondhatói, hogy micsoda korrupciós hadjárat folyt és folyik még ma is az újjáépítés vámszedői részéről. Ismeretes például, hogy Budapest VII-ik kerületében az IKV, a Vegyesipari Javító Vállalat és a magánkisiparosok , összejátszása folytán hihetetlen összegű állami pénz folyt el különböző csatornákon. Volt olyan ház, amelyet — legalábbis a számlák bizonyítéka szerint egyszerre ketten is „újjáépítettek*’ — a maszekok és a vegyesipari vállalat. Másutt többszörösen elszámolták a felhasznált anyagot és munkát. Nem egy példa van arra is, hogy hivatalos ellenőrök, tíz-húsz százalékos részesedés fejében, bármilyen indokolatlanul magas számlát igazoltak. Nem lehet szó nélkül elmenni az állam pénzének olyasfajta herdálása mellett sem, mint amit a különböző nagylelkű OTP-kölcsönök folyósítása jelent. Ismeretes, hogy az ellenforradalom által a lakások bútorzatában, felszerelésében okozott károkra kölcsönt folyósítottak. Ezeket a lakóbizottságok elnökeinek igazolása alapján adták a rászorultaknak. A felelőtlen elbírálások azután arra vezettek, hogy boldog-boldogtalan OTP-kölcsönért folyamodott. Egy József körúti négyszobás lakás bérlője, akinek lakását mindössze három vagy négy géppisztoly-belövés érte, körülbelül huszonhatezer forint kölcsönt vett fel erre a „károsodásra”. Az is ismeretes, hogy egyes gazdasági, kereskedelmi szervek csak most tesznek feljelentést az ellenforradalom idején keletkezett káruk miatt, s ez egyúttal lehetőséget nyújt az érintettek számára, hogy részben az ellenforradalom előtti, részben a január óta keletkezett „hiányokat” is leírják a leltárkönyvből. Nevetséges és egyben felháborító az egyik IX. kerületi kereskedelmi vállalatnak az a minap tett feljelentése, amely egyben a következőket tartalmazza: „Kérjük a nyomozást megszüntető határozat mielőbbi kézbesítését, hogy a károkat leltárunkból leírhassuk” Szemmel látható tehát, hogy a vállalat nem is arra kíváncsi, hogyan keletkezett a kár és kik voltak a tettesek, hanem csupán a leltárhiány formai megszüntetése a fontos. Pedig az effajta nyomozás nem is mindig felelősleges. A IV. kerületben egy hasonló eset nyomozása kapcsán kiderült, hogy a lopásokat maguk a fejlentők követték el, mintegy 200—250 ezer forint erejéig. De talán még ennél is fontosabb számunkra az a nagyfokú lazaság, amivel az iparban, a vállalatoknál a társadalmi tulajdon védelmében találkozni lehet. Nincs kapuel XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX0OCXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX3OOOOOOOOOOOOO0 lenőrzés, a szerszámkiadás és visszavétel, az anyagfelhasználás, a vállalati gazdálkodás rendjével sok helyütt senki sem törődik. Az Óbudai Hajógyárban hihetetlenül elszaporodott, hogy az exportra készülő hajók drága felszerelési tárgyai „eltűnnek”. Nagyon sokan élnek ilyen lopott tárgyak árusításából. S az a sajnálatos, hogy a lakosság jelentős rétege megveszi a lopott holmikat. A rendőrség és az igazságügyi szervek mind nagyobb eréllyel lépnek fel a gazdasági téren jelentkező huligánokkal szemben. De természetesen a társadalmi tulajdon megvédése korántsem csak rendőrségi kérdés. Mindenki tudja, hogy kormányunk eltökélt szándéka a jelenlegi életszínvonal minden erővel való fenntartása. Ennek pedig egyetlen biztos alapja van, a növekvő termelésen alapuló társadalmi tulajdon. Védelme tehát mindnyájunknak legszemélyesebb ügye. A KISZ- tagok ne csak maguk becsüljék a társadalmi tulajdont, hanem környezetükben, üzemükben, vállalatuknál védjék is éberen a közös vagyont. B. R. Lehet-e az ügyésznek szíve? — döntsék el a kérdést, kedves olvasók. Abban, persze, mindenki egyet fog érteni, hogy magánhasználatra az ügyész is hordhat és használhat szívet. De hivatali működése közben, amikor szigorú és pártatlan számonkérőként, az, igazság lángoló pallósaként kell fellépnie — akkor meghallgathatja-e, mit súg a mellkasában zakatoló, furcsa kis jófogas kérdés, ugye? Nehéz rámondani az igent is, a nemet is. Azért mégis, hogy megkönynyítsem — vagy talán befolyásoljam — az önök döntését, hadd mondjak el egy igaz történetet. Az élet nekem is feladta ezt a talányt, nem is olyan régen, amikor a fiatalkorúak ügyészeként szolgáltam ... Egyik reggel a segédhivatalialtiszt vaskos iratcsomót tett íróasztalomra. Nyugodtan megvallom, ilyenkor félre szoktam tenni minden más munkát,annyira izgattak az elém kerülő új „esetek*’, új sorsok. Ezúttal is bele-beleolvastam az iratokba, de különösebben érdekes nem akadt közöttük. Azaz, hogy talán egy akadt, W. Teréz ügye, amelynek borítólapjára a segédhivatal rástemplizte: „Letartóztatott. Azonnal.’* Mivel az utasítás azonnali intézkedést írt elő, nyomban hozzáfogtam az iratok alaposabb tanulmányozásához. Rövidesen a következő kép tárult elém: W. Teréz 17 éves fonónő az egyik budapesti textilüzemben dolgozik. Beteg édesanyjával él együtt egy szegényes lakásban. Szerény keresetéből bizony nem igen jut csinos ruhákra, kiskosztümökre, ausztrálgyapjú kardigánokra, raffinált formájú táskákra, nylonharisnyákra. Sőt, a mama gyógykezelésére is alig telik. Pedig Teréz már nagylány, vőlegénye is van, akinek tetszeni akar. Igaz, a vőlegény már többször felajánlotta, hogy segíti őket az esküvőig, de ő nem akar a kedvestől pénzt elfogadni ... Ho nem jutott ebben helyzetben a lopás gondolatáig? — kissé rejtélyes, de azért megérthető. Először csak egy nylonharisnyát vitt el a közös öltözőből, azután epv ..ennivaló’* kis selyemsálat, cipőt, ruhát, órát. Összesen vagy húsz vádpontot gyűjtött össze ellene a gyári rendészet. Amikor kiderült az eset, minden károsult felháborodottan követelte szigorú megbüntetését. Terézt átadták a rendőrségnek, innen pedig tovább került bűnei lajstromával együtt az ügyészségre. A bírósági tárgyalásig előzetes letartóztatásba helyezték. Ennyit tudtam meg az aktából.’* őszintén megmondom, nagyon elgondolkoztatott, kicsit el is cymorított ez az emberi tragédia. Itt van ez a szerencsétlen sorsú munkáslány, akiinek — íme — tizenhétéves korában kisiklik az élete vonata. Börtön várja, társai megvetése, anyja sírása kíséri, s a fiú, aki szerette, most bizonyára elfordul tőle... Eddig jutottam a gondolkodásban, amikor halkan, szinte félénken kopogtattakaz ajtón. — Tessék — szóltam ki határozott hangon. Középmagas, harminc év körüli barna, enyhén hullámosihajú fiatalember lépett be, áthatóan megtört arccal. Sejtik tán, ki lehetett: W. Teréz vőlegénye. Vállalati igazolványával igazolta magát, azután lassú akadozó szóval előadta jövetele célját. — ... Ügyész elvtárs, nézzen rám. Egy hete összetört embert vágnak. Nagyon szeretjük egymást Terézzzl és éppen holnap lett volna az esküvőnk. Itt a tanács igazolása is ... És most, most mindennek vége, ha maga nem segít... Higgye el, nem rossz az a lázvy, csak megtévedt. Én teljes mértékben felelősséget vállalok érte. Nem keresek túl sokat, de hajlandó vagyok kifizetni mindenki kárát. — De hát az elvtárs is tudja, hogy a törvény értelmében ... — próbáltam közbevágni. — Tudom, hon** bűnös —hallatta? fejét a fiú. — És mégis azt kérem, segítsen mitünk. Nem akarhatja, hogy Teréz elvesszen a számomra, s a becsületes élet számá.. Hirtelen egy gondolat ötlött fel bennem. Mi lenne, ha... ha szabadon bocsátanám a lányt és lehetővé tenném, hogy a fiatalok összeházasodjanak... A büntető perrendtartás nem ismer ilyesmit. De az élet ezt produkálta ... Végeredményben: mi is lenne a legcélszerűbb e fiatal lány nevelése szempontjából? Ha olyan új, jó környezetbe kerülhetne, amelyben soha többet nem juthatna eszébe hasonló ballépés. Nem sokáig töprengtem, a fiatalság bátorságával mondottam ki a szentenciát: — Nézze, W. Terézt azonnal Szabadon bocsátom. Maga itt előttünk felelősséget vállal érte. Kézenfogja őt, hazaviszi és holnap megtartják az esélyyét. Azután a jövő héten együtt felkeresnek és megbeszéljükhogyan képzelik el a károk megtérítését és a jövőt. A fiú arca felragyogott és szemei sarkából felszáradtak az árulkodó könnycseppek. Gyorsan kiállítottam a szükséges iratokat, s utasítást adtam a börtönparancsnoknak Teréz haladéktalan szabadlábra helyezésére. Mit mondjak még el? Egy hónap múltán került sor a tárgyalásra, amelyen megjelent az üzem számos munkásnője is. Szigorú vádbeszédet mondottam s olyan intézkedést javasoltam, amely a legalkalmasabb a büntetésre , a fiatalasszony átnevelésére. A bíróság egyetértett elképzeléseimmel, s a vádlottat egy évi börtönbüntetésre ítélte, de az ítélet végrehajtását három évi próbaidőre felfüggesztette. Mindenki megnyugodott ebben. Talán csak a károsultak háborogtak egy ideig (bár a fiatalasszonyt a teljes kár megtérítésére kötelezték), de mikor a folyosón az ítélet célját megvitattam velük, ők is igazat adtak. Azóta nerte hallottam W. Terézről. Bizonyos vagyok benne, hogy soha az életben nem kerül szembe még egyszer a társadalommal. Miért mondtam hát el mégis a történetet? Manapság gyakran hangoztatjuk, hogy csapásaink irányát gondosan kell megválasztanunk, s nem szabad a megtévedt, de alapjában azért becsületes dolgozókat az osztályellenség, vagy a rendszeres bűnözők közé lökni. Ezt persze, esetenként néha nagyon nehéz elbírálni. És ilyenkor, talán, nem árt, ha az ügyész is hallgat a szívére. Bányász Rezső ESKÜVŐ A MARKÓBÓL Sokba kerül EGY ZENESZEKRÉNY Kik lesznek a legjobbak? Indul az ifjúsági cséplőcsapatok versenye Az elmúlt években az ifjúsági cséplőmunkacsapatok immár hagyományossá vált versenye jelentősen hozzájárult, hogy a learatott, behordott termést gyorsan, alacsony szemveszteséggel csépeltük el. Ez évben ismét a fiatalok között született meg a gondolat: szervezzük meg a VI. VIT tiszteletére az ifjúsági cséplőmunkacsapatok versenyét. A KISZ országos szervező bizottsága, az EPOSZ országos elnöksége, a Földművelésügyi Minisztérium és a MEDOSZ országos elnöksége örömmel fogadja, helyesli és támogatja a fiatalok munkaversenyét. A verseny eredményességének fokozása, és a fiatalok lelkesedésének, munkájának megbecsülése érdekében felhívja a munkacsapatok, az igazgatóságok, a KISZ, EPOSZ és MEDOSZ bizottságokat arra, hogy a versenyt: A MEGYE LEGJOBB GÉPÁLLOMÁSI MUNKACSAPATA, AZ ÁG IGAZGATÓSÁGOK LEGJOBB CSÉPLŐMUNKACSAPATA CÍMÉRT írják ki. A verseny legfőbb célkitűzése: a gyors és az elérhető legalacsonyabb szemveszteséggel végzett cséplés biztosítása. A versenyben részvevő ifjúsági munkacsapatok eredményességét a következő feltételek alapján bírálják el: a gép egy dmm-re eső teljesítménye, . .• a cséplésnél mutatkozó szemveszteség, magtisztaság, valamint a csépeltető (ÁG, tsz, egyéni gazdálkodó) által megtett észrevételek, a munkák minőségével kapcsolatos kifogások. A verseny a cséplés megkezdésétől a cséplés befejezéséig (legkésőbb szeptember 10-ig) tart. A teljesítményt ennek alapján értékelik. A megyék legjobb gépállomási munkacsapata, valamint KISZ országos szervező bizottsága az állami gazdaságok igazgatóságához tartozó gazdasági legjobb ifjúsági cséplőmunka csapata számára az alábbi jutalmat tűzzük ki: A megye legjobb gépállomás munkacsapata 10 000 F Az állami gazdaságok igazgatósága területén legjobb eredményt elért állami gazdaság munkacsapat 5000 jutalmat kap. Kiszisták! Eposzisták! Ifjúságséplő munkacsapatok tagjai Becsületes és lelkiismeretes munkával, fiatalos lelkesedéssel vigyétek győzelemre az ifjúsági munkacsapatok szociális munkaversenyét! Ezzel is szerezzetek megbecsülést a VVIT-re készülő magyar ifjúságnak! Földművelésügyi Minisztérium MEDOSZ országos elnöksége EPOSZ országos elnöksége Ősszel már egyedül jár Az iskola is új, a fotoriporter is szokatlan, nem csoda hát, hogy megilletődött kissé Gartner Anna, akit nővére vezetett el a beiratásra, a Deák téri leányiskolába. Ősszel, mikor már elsőosztályos komoly nagylány lesz, egyedül jár majd iskolába. ÉRETTSÉGIZETT FIATALOK! Jelentkezzetek felvételre a MÁV-hoz JELENTKEZÉS: MÁV Igazgatóság munkaügyi osztály, Bp. VIII., Kerepesi út 8. Elárvul a megtalált otthon? Három éve hadakoznak a bíróságok, hogy igazságot tegyenek egy szöszkehajú, három és féléves kisfiú sorsa fölött. Sz. T. gyámügyi előadó néhány éves praxisa során sem találkozott hasonló példátlan esettel. Meghökkenve, s ugyanakkor értetlenül hallgatta a hozzá beállított P. I.-t és feleségét, akik kijelentették: örökbe akarják adni kisebbik, György nevű gyermeküket. E kívánságukról 1954. augusztus 18-án írásos nyilatkozatot is adtak. D. M. negyvenkét éves sztahanovista csepeli munkás, ezekben a napokban jelentkezett a gyámügyi hatóságnál, hogy egy kisgyermeket örökbefogadjon. Felesége évekkel ezelőtt elesett egy zsák kukoricával, s tizennyolc napig hordta még szíve alatt élettelen magzatát. Súlyos fertőzést kapott, két évig járt gyógykezelésre, amíg talpra állt. Az asszony felgyógyult ugyan, de soha többé nem lehet gyermeke. Ők fogadták örökbe a nyolchónapos vézna, nagybeteg Gyurikát. Mondogatták is akkor a szomszédok: kár volt örökbe fogadni, úgysem marad meg szegény. Két hónappal az örökbeadó nyilatkozata után D. M. felkereste a gyermek szüleit,é s megkérdezte: fenntartják-e továbbra is augusztusban tett kijjelentésüket. Igen, volt a válasz. P-né könnyezve mondta el, hogy férje éppen reggel említette, mi lesz a gyerekkel, mikor viszi el már valaki. Estére nem kívánja már a lakásban látni. A súlyos beteg Gyurika még aznap örökbefogadó „szüleihez” került. Hosszú hetekig volt súlyos beteg, D. M.-né gondos ápolása mentette meg az életét. A gyermek édesanyja két héttel később levelet írt a kerületi gyámhatósághoz, melyben kérte vissza gyermekét. Az örökbefogadók a kis Gyurkát elvitték a szülőkhöz, s újólag megkérdezték: valóban kérik-e vissza gyermeküket. "— Nem — hangzott a válasz, — csak látni szeretnénk Gyurikát. Ezek után történt, hogy 1954. október 22-én megszületett a véghatározat, s kiállították az anyakönyvi kivonatot is, melyben D. M.-et vérszerinti szülőknek ismerik el, a gyermek pedig a D. Mihály nevet kapta E határozatról értesítették gyermek szüleit is, akiknek jogában lett volna 15 napon belül megfellebbezni a határozatot. Nem tették. Sőt, a határozat előtt lemondtak fellebbezési jogukról is. Közben teltek múltak a hónapok. A kis Mis felgyógyult súlyos betegségéből. Megjelent a kis csöppség arcán a mosoly, s már gügyögve szólította „apát”, „anyát” miközben megindult a véget nem érő pereskedés. Az örökbeadók ismét meggondolva magukat, visszakövetelték a gyereket. Előbb a budapesti bíróság, majd a Legfelsőbb Bíróság polgári kollégiuma elé került az ügy. Ennek döntése után az örökbefogadó óvást emelt a Legfőbb Ügyészségnél Közben a múlt év augusztusában a Legfelsőbb Bíróság határozatában az örökbefogadást hatálytalanította, ugyanakkor D. M.-et 748 forint perköltség megtérítésére kötelezte. Ezt az összeget le is vonták a fizetéséből. Most mi lesz? Harminchárom hónap után visszakerül a kisfiú szüleihez, akiket nem is ismer, elszakítva azoktól, akiket rajongásig szedet, akikben az apját és anyját látja? Szomorú történet, s mégis dönteni kell, emberséggel mérlegelni a körülményeket, mert tűrhetetlen, hogy három évig odázzanak egy aktát, melyben egy fiatal emberpalánta életéről, jövőjéről van szó. Ha az anyára gondolok, ak már ezerszer megbánta vétkes könnyelműségét, megértem kétségbeesését. De ha a kis szöszke fejű Misire gondolok, aki a minap ott állt íróasztalom előtt, s láttam, milyen ragaszkodással csimpaszkodik „édesapja” lábába — úgy vélem súlyos hiba lenne az 1954. októberében törvényes keretek között megkötött örökbefogadást megmásítani. Vajon mi lesz veled kis szöszke Misi? A paragrafusok arcod mosolyát fenyegetik. Persze mindezt te nem tudod, s nem is szabad hogy megtudd. Te a kis biciklit várod, amit megígértek neked, hogy megkapsz a nyáron. Vajon tényleg meg tudja neked venni az „édesapád”? Zele Ferenc négy nyári bléz AZ ELSŐ: puplin, karton- vagy sifonblúz, újszerűen elhelyezett zsebekkel. A MÁSODIK: gallértalan, japánujjas, egyszínű anyagból varrható, sima és húzott szoknyához egyaránt csinos. A HARMADIK: türkiszzöld vagy tengerészkék puplinból lenne a legszebb, fehér szoknyához. De nylonból is megvarrhatjuk — az őszi kosztüm alá is jó lesz. A NEGYEDIK: nagy mintás, húzott szaténkarton aljhoz illő délutáni, esti blúz. A szoknya mintájának legsötétebb színével, vagy egyik élénk, de ritkán előforduló színével egyezzen. jEz a divat A SZOVJETUNIÓBAN Nemrégen mutatták be a moszkvai Sportpalotában a Szovjetunióban rendezett nemzetközi divatkongresszuson is „felvonultatott’*'legszebb szovjet modelleket. Baloldali képünkön tarka szoknya sárga blúzzal. Jobboldalt, nagymintás könnyű vászonruha Ipl I I II FELTEKENYSEGROL Érdekes és tanulságos levelet kapott rovatunk ezen a héten egy fiatal férjtől. Reméljük a levél közlése segítségére lesz problémája megoldásában és okulásul szolgál mások számára is. A levél így hangzik: Sok fiatal fordul manapság remélyes, de mások érdeklődőére is számot tartható problémáival a Magyar Ifjúsághoz, és kap z újságtól, s az olvasóktól heves tanácsokat. Azt hiszem az én panaszom sem egyedülálló. Másél éve, hogy megnősültem. Háasságunk igazi szerelmi házaság, nagyon szeretem az asszonyomat, mégis az utóbbi időben gyre többet veszekszünk, felestem magatartása egyre jobban megmérgezi szépen indult családi létünket. Már, amikor udvarolom neki, akkor is igen féltékeny ermészetű volt, de úgy gondolom a házasságban ez majd elmúlik. Sajnos, nem így történt, szintén mondhatom nem adtamot eddig gyanakvó bizalmatlanágára, hiszen szeretem őt, mégis sokszor egészen megaláz, elkeserít, és felidegesít oktalan féltéenységi mániájával. Mert már el tudom másnak nevezni. Hadd mondjak el csak néhány példát. Mindennapos dolog nála, hogyunkahelyemre napjában többzör is telefonál, s ha véletlenül em talál az Íróasztal mellett, már innek is a felelősségre vonó kérések: „Hol voltál? Kivel beszélettél? Miért nem voltál a helyben? Mikor jössz haza?” Nem gyszer akkor is telefonál munkaelvemre, amikor már eljöttem megkérdezi hány órakor távozni, s csak késsek félórát, már égő hossza nincs a panaszos emrehányásnak, sírásnak, ingellt vitáknak. Kollégáim bontlandóan csúfolnak, gúnyos megegyzéseket tesznek, s ez igen egalázó számomra. Előfordult em is egyszer, hogy a nekem kezett hivatalos levelet felbonotta, ez is nagyon felbosszantott, újtakaptam azon is, hogy kiforgatja a zsebeimet, az ég tudja mit eres bennük, talán valami bizonyítékot, szerelmeslevelet, nem tudom mit. Ilyenkor természetesen végnélküli viták következnek, ő esküdzik, mindez csak azért van, mert nagyon szeret engem, s nem akar elveszteni. Nem egyszer megkérdeztem tőle, miért nem bízik bennem, miért él benne állandóan a gyanakvás? Ilyenkor azt válaszolta, bennem bízik, de annyi rossz házasságot látott, fél, hogy egyszer én is megingok. Az ideges vitákban nem tudom megmagyarázni neki, hogy a mi házasságunk olyan szép és harmonikus volna, ha a féltékenysége nem támasztana időről időre visszatérő viharokat. Mielőtt megnősültem természetesen nekem is, mint minden fiatalembernek voltak jóbarátaim, akikkel ma is szívesen beülök egy-két órácskára sörözni, beszélgetni. Ők is nős férfiak már, ezek a beszélgetések teljesen ártatlanok, egymás ügyeiről, munkájáról, életéről, problémáiról jól esik néha elbeszélgetni. De a feleségem ezt nem érti meg, úgy érzi, hogy a barátok eltávolítanak tőle — pedig eszküszöm nincs igaza — s egy-egy ilyen baráti találkozás otthon véget nem érő veszekedéssel végződik. Néha úgy érzem, kezdek belefáradni ebbe a megalázó féltékenységbe. S ha lesz valami, ami tönkre teszi a családi életünket, boldogságunkat, úgy ez lesz és a feleségem lesz érte a felelős. Próbáltam mindezt szép szóval megmagyarázni neki, de nem sikerült, mert csak a magáét hajtogatja, sír, durcáskodik, nem hallgat meg. Tanácstalan vagyok, nem tudom mit tegyek, hogyan tudnám megváltoztatni. Tudom, hogy nagyon szeret s ebből fakad mindez, de már nem tudom elviselni, hogy emberi méltóságomban megaláz, hogy nem hisz nekem, kutat utánam. Ez késztetett ennek a levélnek a megírására, s az a titkos remény, hogy ő is elolvassa levelemet és elgondolkozik rajta, sok más féltékeny asszonnyal együtt. Elnézést kérek, hogy nem írom meg a nevemet, de ez csak újabb veszekedésre adna okot. Ha esetleg levelemre érkezne az olvasóktól néhány hozzászólás vagy tanács, nagyon örülnék, ha leközölnék.