Magyar Ifjúság, 1980. május-augusztus (24. évfolyam, 18-35. szám)
1980-07-18 / 29. szám
öreg pallérok, kőművesek szerint a betonozáshoz és a mai térkeveréshez csak olyan vizet szabad felhasználni, amit még a ló prüszkölve megiszik ... ÖRÖKÖLT ÉS MEGVÁLTOZOTT HELYZETEK A Veszprém megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága 1980. április 29-i ülésén tárgyalta meg a megye vízellátási helyzetét, különös tekintettel a közegészségügyileg veszélyeztetett településekre. Sajnos nem véletlen, „rutinszerű” napirend volt ez a vb-ülésen! Igazából, az illetékeseken kívül még a megyében is kevesen tudják, hogy a Balaton mellett milyen vízellátási gondokkal küzd már évtizedek óta több város, nagyközség, falu .. . A Bakony pedig jó vízadó, karsztosodó terület, mészkő- és dolomitlerakódásai különböző földtörténeti korokban „emeleteket” alakítottak ki, és így a víz is más és más szinteken, mélységekben búvik meg — magyarázza Fájd Ernő, a Veszprém megyei Tanács vb építési, közlekedési és vízügyi osztályának vízügyi csoportvezetője. — Ez egy örökölt, objektív helyzet, ami végső soron öröm is lehet, mert a tiszta karsztvíz valójában nemzeti kincsnek számít. A bökkenő csak az, hogy az ember rákényszerül környezete átformálására, óhatatlanul megbolygatja azt, s ennek ára van ... — Pontosan miről van szó? — Megyénkben jelentős ipari központok létesültek, hagyományai vannak a szén- és a bauxitbányászatnak. A vizet tehát ipari vízként is hatalmas mennyiségben szívják magukba ezek az ipartelepek, és „ellenértékként” jelentős mennyiségű szennyvizet bocsátanak ki. Ugyanakkor közismert a bányák vízadó és vízelszívó hatása is. A föld méhének megbontása együtt jár a természetes állapotban levő karsztvizek helyzetének a megváltoztatásával is. Javarészt ebből erednek számottevő gondjaink, a karsztvíz vándorlása, eltűnése, váratlan felbukkanása érzékenyen érinti a megye ivóvízkészletét. Ásott és fúrt kútjaink egyik napról a másikra kiapadnak vagy elszennyeződnek. Ezért is sürget bennünket a „kényszer”, hogy időben, hosszú távra találjunk megoldást. VESZPRÉM MÉG IHAT, DE... ! Először nézzük meg, hogy mi a helyzet a megyeszékhelyen, a történelmi Veszprémben. Szabó Béla, a Veszprém megyei Víz- és Csatornamű Vállalat tapasztalt főmérnöke tájékoztat. — Veszprémben 1968-ban volt utoljára krónikus vízhiány. Pillanatnyilag ilyen veszély nem fenyegeti a várost, és 1984-től 90-ig elég is az a vízkészlet, amiből kútjaink táplálkoznak. A város környéki karsztvízből van utánpótlás, még az 1896-ban létesített első vízmű is ad vizet. Természetesen nem ülünk a „babérjainkon”, folyamatosan keressük a vizet, jelenleg a Séd völgyében folynak kutatófúrások. Később, évek múlva lehet baj. Megelőzésére azonban még van időnk. Akár egy jelentős nagyberuházás előkészítésével is, amelynek megvalósítása garantálja Veszprém hosszú távú vízellátását. — Mit terveznek? — Két lehetőség adódik. A nyírádi bauxitbánya nyitásával hatalmas menynyiségű karsztvíz kivételére nyílt mód. Jelenleg percenként 300 köbméter víz jön fel, amelynek egy része a Marcalon és a Rábán át a Dunába megy, másik része pedig Szigliget és Ederics között a Balatonba folyik. Igaz, ennek a mennyiségnek mintegy harmada hasznosítható csak, de az is bőven elég lenne Veszprémnek. Ennek a víznek a felhasználására készült az egyik tervjavaslat. A másik szerint pedig a Balatoniból nyertünk volna ivóvizet a megyeszékhely számára. — Mi a döntés? — Az első változat mellett maradtunk. Ami azt jelenti, hogy Nyírádról körülbelül 50 kilométernyi vízvezetéket kell Veszprémig elhozni. Ennek a költsége 1977-es áron 1,2 milliárd forint volt. Elbírja ezt a megye? — Nem, csupán összefogással valósítható meg. Az egyeztető tárgyalások már megkezdődtek, biztató a Nehézipari Minisztérium, az Országos Vízügyi Hivatal és a megye illetékes szerveinek segítőkészsége. — Nem tartanak a karsztvíz „szeszélyétől”? — Bekalkuláltuk — veszi át a szót Fájd Ernő —, mert valóban nem lehet pontosan megállapítani, hogy a föld alatti üregekben az áramlások milyen irányokban húzódnak. Példa erre éppen a nyírádi bányanyitással megjósolt vízelszívás. A szakemberek kör alakú hatást vártak, és arra számítottak,hogy először Tapolcánál jelentkezik vízcsökkenés. Erre a karszt egész más irányban, Pápa és Tapolcaié környékén éreztette hatását. Most már tudjuk, hogy Nyírádon a bauxit a karsztvíz alatt van, tehát mélyíteni kell a bányát, és feltételezhető további vízelvonó hatás. A nyírádi bányászkodás miatt már Veszprémtől körülbelül 15 kilométernyire, Herend és Szentgál határát közelítette meg a vízelvonás. A karsztvíz viszont adott, és ezt kell kihasználnunk. Hévíznek különben az volt a „szerencséje”, hogy nem a várt kör alakban jelentkezett a vízelszívás... A nyírádi beruházást a terveink szerint 1985-ben már kezdeni kell. A NYÁR VÍZHIÁNYT HOZ A MEGYÉRE Veszprém tehát nyugodt lehet, de mi a helyzet a megyében? Ismét Szabó Béláé a szó. — Ajka jelenlegi vízellátása kielégítő, öt évig nem is lesz gondja, utána viszont bajba kerülhet. Megoldásnak azt tartjuk, ha a nyírádi beruházás megvalósul, akkor „egy kalap alatt” Nyírádról önálló vezetéket ágaztatunk Ajkára. Pápán már roszszabb ahelyzet. Végső soron szintén egy nyírádi vezetékkel kívánjuk megoldani vízellátását. Ugyanakkor a Rába mentén is folytatunk vízkutatást, és a becslések szerint napi 40— 50 ezer köbméter nyerhető a folyóból is. Pápa jelenleg napi vízgondokkal küzd, mert a tapolcafői utánpótlás elapadt, mélyebbre került a víz, utána kell menni. Jelenleg három helyen is dolgoznak kutatófúróink. A Várpalotán nagyon kedvezőtlen helyzetben vannak. A helyi lignitbányák mellett a közelben lévő iszkaszentgyörgyi és kincsesbányai bauxitlelőhelyek elszívták a vizet. Mellettük még Pét és Inota is jelentős vízfelhasználó ipari bázis. — Mi a megoldás? — Bonyolult ügy — magyarázza ismét Fajd Ernő. — Két megoldás kínálkozik. Az egyik terv szerint a Dunából kellene a várost ellátni vízzel, ami nem kis költség! A másik változat szerint a Balatonból jönne a víz Várpalotára, a Péti Nitrogénművek ipari vízellátására. A variációk között szerepel még az a lehetőség is, hogy Várpalota vízellátását Székesfehérváréval együtt kellene megoldani... —1 Döntés? Egy zacskó víz... 14