Magyar Ipar, 1886 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1886-02-14 / 3. szám

3, hogy a helyes irányban vezettessék. Magát a moz­­­­galmat megindítani, a követendő irányokat kijelölni, a szükséges tervezeteket elkészíteni és esetleg az organizácziót tanácscsal és útmutatással vezetni, az országos iparegyesületnek feladatát képezi. Oly feladat ez, mely az ipartörvény életbe­léptetésének jelenlegi stádiumában az egyesület leg­sürgősebb és leghálásabb teendői közé tartozik, s melynek teljesítésével maradandó érdemeket szerez­het a hazai ipar fejlesztése körül. Ez okoknál fogva és hivatkozva az 1879-iki II. országos iparosgyűlés abbeli enuncziácziójára, mely a szövetkezetek létesítésének ügyét az iparegyesületek kezébe helyezte, bátor vagyok azon indítványt ter­jeszteni a tekintetes igazgatóság elé, hogy az ipar­egyesület mondja ki határozatilag, miszerint az ipar­­törvény által czélbavett testületi szövetkezetek ország­szerte leendő szervezésének ügyét különös feladatá­nak tekinti, s e szervezést az ügy nagy horderejé­­nek megfelelő módon és eszközökkel kezdeményezni kívánja. Ha az iparegyesület ez elvi határozatot magáévá teszi, az ez irányban teendő intézkedésekre nézve a következőket volnék bátor javaslatba hozni: 1. Mielőtt az ipartörvény által czélbavett szö­vetkezetek országszerte leendő szervezése iránt az actio teljes erővel megindíttatnék, a szövetkezeti ügy beható tanulmányozása alapján, egyfelül a takarék­ig hitelszövetkezetekre nézve, másfelől a különféle nyersanyag beszerzési, közös raktározási stb. szövetkezetekre nézve részletes gyakorlati útmutatásokkal ellátott minta­alapszabályok lennének kidolgozandók, mind a külföldi legjobban bevált mintáknak, mind a szövet­kezetek terén hazánkban tett tapasztalatoknak tekin­tetbe vételével. Ezen minta-alapszabályok és utasítások mintegy kézikönyv alakjában ki volnának nyomandók egy oly értekezés kapcsán, mely a szövetkezetek működési körét, hivatását, az általuk elérendő fel­adatokat ismertetvén, az érdekelteket a szövetke­zetek alakítására buzdítaná és egyszersmind ezen egész ügyben kifejtendő akcziónak mintegy programm­­ját képezné. 2. Ezen előmunkálat befejezése után, az akcziót teljes erélylyel meg kellene indítani különösen az országban akkorára megalakult ipartestületek alkal­mas módon — esetleg — egy ipartestületi nagygyűlés összehívása útján, a kérdés ma közlése mellett fel volnának szólítandók, hogy az akc­ió terére lépjenek, mi mellett különösen a fővárosi ipartestületekkel való közvetlen érintkezés által az ügy keresztülvite­lének itt helyben közvetlenül is egyengetni kellene az utat, mi­által a szervezkedés minden részleteire nézve vonzó példákat állíthatnánk az ország többi városainak szeme elé. Miután az 1. pontban érintett mű lenne hivatva a működés programmját és a netalán szükséges állami hatósági és társadalmi működés további részleteit kijelölni, ez alkalommal az ügy további részletezését mellőzhetjük, — és csupán annyit akarunk még ki­emelni, hogy a­mennyiben a kitűzött működés oly költségekkel járna, melyeket az iparegyesület saját eszközeiből alig volna képes fedezni, s a földműv­­és-, ipar- és kereskedelmi ministérium a teendők kijelölése mellett indokolt kérvényben fel volna ké­rendő, hogy az eminens fontosságú és sürgős teendők keresztül­vitelére, megfelelő összeget bocsásson az országos iparegyesület rendelkezése. Ha tekintetbe veszszük azon nagyszerű eredmé­nyeket, melyek a szövetkezeti ügy c­élszerű szerve­zésétől hazai iparosainkra nézve várhatók, alig hihető, hogy a kormány e csekély segélyösszeget az ipar­­egyesülettől megtagadhatná. Miután ez úgy keresztülvitelénél minden kése­delmet kerülni kellene, e javaslat elfogadása esetén a végrehajtó bizottságot megbizandónak vélném, hogy az 1. pontban érintett előmunkálatok elkészíttetésére nézve konkrét javaslatot terjeszszen a t. igazgató­ság elé. Budapest, 1885. deczember hó 31-én. Mudrony Soma, igazgató. Az igazgatóság ez indítványt egyhangúlag el­fogadta és annak értelmében fölterjesztést intézett a földmű-, ipar- és kereskedelemügyi ministeriumhoz. E fontos kezdeményezés fejlődésének további részletei­ről értesíteni fogjuk­­. olvasó­közönségünket. Az iparegyesület igazgatóságának e tárgyban való felterjesztése a következő: Nagyméltóságú minister úr! Az új ipartörvénynek egyik legfontosabb vívmányát azon intézkedések képezik, melyek az ipartestületeket nemcsak hivatottá, hanem ké­pessé is teszik arra, hogy az iparosok anyagi érdekeit kebelbeli szövetkezetek alakítása által előmozdítsák. Míg ugyanis az ipartörvénynek számos üdvös c­élzatai leg­nagyobbrészt arra irányulnak, hogy az iparos­­ osztály morális súlya növeltessék s a jövő nemzedékek szakszerű kiképezése előmozdíttassék, a most említett szövetkezeti intézmények az iparos­osztály anyagi jólétének előmozdítá­sára czéloznak és nem is a jövő nemzedékek, hanem épen a most élő és sok tekintetben kedvezőtlen viszonyok közt levő iparosok előnyére czéloznak. Ez intézmények ennélfogva rendkívül nagy bord­erével bírnak, mert hisz nem lehet titok, hogy ama morális és intellektuális c­élzatok is csak azon esetben valósulhatnak teljes mértékben, ha az iparos­­ osztály anyagi helyzete is megfelelően javíttatik. Nagy borderé­vel bírnak másfelől azon okból is, mivel a külföldi és részben a hazai tapasztalatok tanulsága szerint a szövet­kezeti ügy jól átgondolt és helyes alapokon keresztül vitt életbeléptetése esetén igen messzemenő anyagi elő­nyöket biztosíthat a résztvevőknek. Ennélfogva nagyon kívánatos, hogy a törvényben czélbavett szövetkezeteknek, és­pedig takarék- és hitel­­szövetkezeteknek, nyersanyagbeszerzési, közös raktáro­zási és esetleg egyes nagyobb termelési segédeszközök közös használatára c­élzó szövetkezeteknek életbelépte­tése, minél előbb megindíttassék, és pedig oly módon, mely a sikerre biztos kilátást nyújt. Miután azonban előrelátható, hogy iparosaink ön­­maguktól — ha e terén teljesen magukra hagyatnak —

Next