Magyar Ipar, 1903. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1903-07-05 / 27. szám
A munkaközvetítő harmadik éve. Szociális politikánk most kezdi szárnyait kibontani. Az egyik oldalon a baleset, aggkor és rokkantbiztosítás körvonalai már látszanak és sejtetik a nagy arányokat, a másik oldalon pedig a munkaközvetítés, az iparegyesületnek az a nagyfontosságú kezdeményezése rövid fennállása után most már teljes bizonyságot tesz arról, hogy alapja jó, az intézet feladatának megfelel és felépítése valóságos szükséget pótolt. A most megjelent harmadik évi jelentésben foglalt adatok bizonyítják, hogy az intézet kitűzött czéljának, amennyire azt a termelési viszonyok keretében tehette, megfelelt, sőt az elért eredmény egyes kiválóbb külföldi intézményekét meszsze felülmúlja. Budapesti munkaközvetítő intézetünk a kontinensen rangban a 3. helyen áll ma. Legnagyobb eredménynek azonban az erkölcsit tartjuk. A forgalom hatalmas növekedéséből világosan ki lehet venni a hivatása iránt való értéknek erőteljes terjedését, a múlt évben a munkakínálatok száma szépen emelkedett, tehát a munkaadók is érdeme szerint méltatják az ügyet. Bizonyítja ezt, hogy míg az intézetnél jelentkezett munkások száma 86.940 et tett, azaz majdnem ugyanannyit, mint a múlt évben, addig a munkakínálat, mely 1901- ben 44.541 volt, 1902-ben 47.319-re emelkedett, azaz 2778-al többet tett ki. Belső értékben gyarapodott az intézet munkája. 1901-ben a munkakeresők 36 százaléka, 1902- ben már 39,6%-a kapott állást. A forgalom növekedése folytán az intézetnek is bővülnie kellett és most is bár minden módon igyekszik a helyszűkén segíteni az igazgatóság, a helyiségek oly szűkek és a környék lakosságának panaszai oly gyakoriak, hogy az intézetnek saját czéljaira építendő házban való elhelyezése elmaradhatlannak látszik. A kereskedelmi kormány már foglalkozik e feladattal, amelynek megoldásánál egyesületi igazgatónknak a tanulmányútjáról hozott tapasztalatai praktikus útmutatás gyanánt fognak szolgálhatni. Dicséretes az az energia és munkakedv, amelyet az intézet a tulajdonképeni feladatával összefüggő rokon kérdések megoldása érdekében kifejt. Így pl., hogy a közvetítésben biztos kézzel működhessen, hitelesen kellene közölnie a képesítés részleteit, azt, hogy milyen munkanemben jártas különösen. Ennek a munkakönyvbe való beírása ártana a munkás érdekeinek, mert nehezebben kapna munkát és tudása egyoldalúan fejlődnék. Hátra volna a bizonyítványok kötelező kiállítása, de ezt a bélyegköltségek teszik kivihetetlenné. Az igazgatóságnak több irányban tett lépései tehát sikertelenek maradtak, de az ipartörvény revíziójánál a kérdés megoldást nyer majd. " Ugyanide vág az intézetnek "az a buzgalma, melylyel a felmerült peres és vitás eseteket törekszik elintézni. A békéltetés és a jogvédelem terén mozog ilyenkor, amikor egyrészt a munkás érdekeinek megvédésére mindent megtesz, mi módjában áll, másrészt módot és tanácsot ad a munkaadónak, hogy a rosszhiszemű munkás ne károsíthassa meg a nem eléggé óvatos munkaadót. Ilyenkor barátságos egyezséget próbál, ha ez nem sikerül, kioktatja a gyengébb felet, maga is eljár helyette, beadja a panaszt, világos rosszhiszeműség esetén kizárja a felet a közvetítésből stb. Mindez csak azt az örvendetes tényt igazolja, hogy a fiatal intézmény feladatának magaslatán áll. Az irányítására hivatott testületbe tartozó munkaadó és munkás elemek egyaránt elismeréssel vannak működése iránt. Ez a szép siker indította arra a keresk. kormányt, hogy a vidéki keresk.- és iparkamarák székhelyén azonos elvek alapján létesítsen munkaközvetítőket. Öt nagyobb és hat kisebb vidéki intézet tekintetében folynak most a tárgyalások a kormány, az illető városok és kamarák közt. A feladata teljesítésénél követett eljárásban is több üdvös újítást léptetett életbe az intézet. Így a jelentkezett vidéki munkást irányítja elsősorban a vidékről érkezett munkáskeresőhöz, s csak pótlólag küld innét oda munkásokat. Külföldre csak akkor küld munkást, ha a munkabérek, a költségmegtérítések stb. dolgában teljes bizonyosságot szerzett. A tanonczosztályban oly kevés a kínálkozó, hogy az elemi és egyéb iskolák igazgatóival keresett érintkezést a tanonetszegődtetés megkönnyítése végett. Rendszeres értesítési szolgálatot szervezett a napilapok számára is. Sajnálatos, hogy a semleges alapon létesült intézetek hivatása felől való nézetek még nem terjedtek el nálunk eléggé és még mindig vannak az intézetet ignoráló munkaközvetítő egyletek, testületek és hasonló alakulások. Ez emészti az erőket mindkét oldalon, gyanakvóvá tesz és árt az ügynek, anélkül, hogy bármely félnek hasznára válnék. A sütő-„háziipar.“ Szakmánknak örökös rákfenéje a „háziipar“ ezégére alatt űzött visszaélések. Országszerte sínyli a pékipar ezen túlkapásokat, de sehol sem úgy, mint a mi vidékünkön, különösen a mi városunkban, Makón. A kenyér és kalácssütők, kiknek a törvény megengedi, hogy azzal háziiparszerűleg foglalkozhassanak, forgalmukkal nagyban túllépik annak keretét,s amit a törvény a „háziipar“ fogalma alatt intenczionált, ennélfogva nemcsak azon előnyöket használhatják ki, melyeket a pékipar hátrányára a törvény egyébként is biztosít részükre, hanem egész üzletszerűleg nagyobbnál nagyobb forgalmat eredményeznek, mert versenyképességökhöz a jól megadóztatott, a köztisztaságot és közegészséget ellenőrző hatóság által jól megrendszabályozott pékiparosok közel sem férkőzhetnek. Amint már sok helyen, úgy mi is, makói sütőmesterek, megpróbálkoztunk ezen igazságtalan visszaélések ellen feljelentéssel élni, de nem találkozván az illetékes iparhatóságok előzékenységével főkép a bizonyítási eljárás körül, egyrészt ez, másrészt az ezen ügyről általánosságban való és a sütőkre nézve kedvezőtlen véleménye a hatóságoknak megakasztotta munkánkat. Újabban egy oly iparkihágással, illetve a „háziipar“ keretének túl-