Magyar Ipar, 1906. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1906-07-08 / 27. szám
kákkal és a Berliner Tagblatt-ban például egy elismert tekintély, többek között a következőket írja: A milánói kiállításon kevéssé örvendetesen hat az iparművészetek terjedelmes csoportja. Nagy része — sajnos, a legnagyobb rész — egy nagy áruház benyomását teszi. Csak a magyar kiállítás, azat igen ízléses elrendezésével és kivitelével váltja be azt, amit az „iparművészet“ felirat ígér. Itt a lakásdiszités néhány uj gondolatának ügyes kivitelét is látjuk s látjuk a nemzeti motívumoknak a modern ízléssel való összeegyeztetésére való törekvőt is, de minden szóbeli és írásos dicséretnél többet nyom a latban a közönség ítélete, mely a bevásárlások eredményeiben nyilvánul. A magyar osztály ebben a legnagyobb sikert érte el minden más külföldi osztály fölött, mert eddig havonként átlag 15.000 líra bevétele volt. Mindezek után fölkérem Hadik Barkóczy Endre gróf urat, a Magyar Iparművészeti Társulat újonnan, nagy akklamáczióval és megérdemelt bizalommal megválasztott elnökét, méltassa figyelemre a Társulat által, a magyar tervezőművészek és műiparosok egységes támogatásával Milanóban elért korszakos sikert, hívja föl erre a magyar arisztokráczia pártoló figyelmét és állandósítandó jóindulatát. Nagyon helyes volna továbbá és ezt mint konkrét indítványt ajánlom Elnök úr becses figyelmébe, ha e kiállításunkról egy színes albumot adnánk ki, mely a kiállítási szobákat, tárgyakat, dekorácziókat és a többi összes fontos részleteket az utókor számára is megőrizné, nemcsak azért, hogy későbben is fölhasználhassuk ezeket, hanem főleg azért, hogy a magyar műipar e messzeható sikerének dokumentálására mindig kezünk ügyébe essen a kétségtelen bizonyíték. Ezt fölhasználhatjuk azok ellen is, akik még mindig jónak látják a műipar terén elért kétségbevonhatlan haladásunkat lekicsinyelni. E honi, házi kritikáért azonban kárpótolhat bennünket az illetékes külföld komoly elismerése és e réven szimpátiájának folytonos megmegnyilatkozása. Végezetül nem lehet elhallgatnom, hogy e sikerben nagy része van a kiállítás műszaki osztályának, Fittler és Fischer urak bevált ízlésének, végre Czakó Elemér dr. kormánybiztos-helyettesnek, a mi ottani állandó képviselőnknek, akinek jó ízlése, tapintata és választékos modora a siker biztosításán fölül is megszerzi számunkra az olaszok és a kiállítás többi számottevő látogatóinak őszinte, meleg rokonszenvét. Valóban kitűnő választás volt e jeles szakférfiúnak Milánó számára való kiszemelése, mert nemcsak páratlanul jó szeme és választékosan finom ízlése jellemzi értékes egyéniségét, hanem kiváló szorgalma és példás kötelességtudása is, melylyel e fontos pozícziójában a magyar ügynek valóban igen jeles szolgálatokat tett. * Nem lehet említés nélkül hagyni azt sem, hogy Magyarország részvétele a vasúti osztályban és a mezőgazdasági gépcsarnokban szintén impozáns. Vaggongyáraink készítményei, mozdonyaink, vasúti intézményeink, új hidaink modelljei feltűnést keltenek és mezőgazdasági gépeink iránt is általános az érdeklődés, mert ez utóbbiakat igazán jó hír előzte meg. Mindent egybevetve tehát arra a konklúzióra kell jutnunk, hogy a magyar bizottság, mely Szterényi államtitkár elnöklete alatt végezte e kiállításon való részvételünk előkészítését, oly sikerről számolhat be, amelyre igazán büszke lehet, főleg, ha figyelembe veszzük, hogy aránylag oly kevés költséggel intéztük el e kiállítást, amilyen szerény arányokról kül ipari balesetstatisztika. Öt év óta a kereskedelemügyi minisztérium évről-évre nyilvánosságra hozza az egy-egy esztendő ipari baleseteit, külön kötetekben számolva be az illető évek baleset-statisztikájával. Ebben a sorozatban most ötödik kötetet bocsátja közre Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter. Ez a kötet az 1904. év ipari baleseteit ismerteti, kiterjeszkedve az anyaország mellett a társországokra is és felölelve a gyáripar mellett a kisiparban előfordult sérüléseket is. A munkásélet egyik legszomorúbb oldalával foglalkozó, de egyúttal nagyon tanulságos kötetből kitűnik nemcsak a balesetek száma, de azok súlyosságának foka, az okozott munkaképtelenség tartama, a balesetek módja, a sérültek kora, neme és családi állapota is, s megtudhatjuk belőle, hogy mely testrészeket érték a sérülések s mely munkagépek, eszközök és készülékek mellett való foglalatoskodás közben sújtotta a munkásokat a baleset. Világosságot vet a kötet a balesetek havonként és a hét különböző napjai szerint való hullámzására, a kifizetett táppénzek, kórházi ápolási dijak és temetkezési segélyek összegére. Mindezen adatok iparcsoportonként, sőt részben iparáganként vannak részletezve s igy mód nyílik az egyes iparcsoportok, illetőleg iparágak veszélyességének mértékére s általában a balesetekben való szerepére következtetnünk. A 203 lapra terjedő, világos beosztású táblázatos részt egy 38 oldalnyi szöveges bevezető rész előzi meg, amely a fő eredmények összefoglaló és a múltra is visszatekintő ismertetésével és az adatokból levonható tanulságok föltárásával foglalkozik, meg az adatok áttekintéséhez és megértéséhez szükséges arányszámításokat tartalmazza. földi reprezentáczió tekintetében a többi kulturállamok eddig alig álmodtak . . . Gelléri Mór.