Magyar Ipar, 1907. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1907-07-07 / 27. szám
nak okok, melyek a modern kapitalisztikus fejlődésből és mások, melyek magából a kézművességből folynak. A kapitalisztikus fejlődés a termelés, a kereskedés, a forgalom és a szükségletek átalakulásával hatott a kézművesség háttérbe szorítására. A technika kifejlődését, nagyobb és nagyobb gépeket, főkép speciális gépeket csak a nagy és tőkeerős vállalatok tudnak alkalmazni; a nagyvállalatok a kézművesiparral szemben előnyösebb helyzetben vannak, mert tökéletesebb felszerelésekkel nagyobb menyiségeket állítanak elő és így olcsóbban termelnek , azonkívül jobban vannak kereskedelmileg szervezve, a bevásárlásnál épúgy, mint az eladásnál előnyben vannak. Maga a kereskedés fejlődése is kihatott a kézművesség állapotára; a tömeges gyártás folytán megszaporodtak a részletüzletek és azokat az iparczikkeket, melyeket előbb nagyobbrészt az iparosok hoztak forgalomba, üzletük körébe vonták. De számos ok található még magában a kézművesiparban, amely miatt a versenyben többé helyt nem állhatnak. Így hiányzik a kereskedelmi és technikai képzettségük, nincsen tőkéjük, mégpedig befektetésre épúgy, mint forgalomra; az erők a kézműiparban túlságosan szét vannak fecsérelve; üzletükben hiányzik a választékosság; aránylag drágábban termelnek, mert aránylag nagy a házbérük, melyet üzlethelyiségeikért fizetniük kell, magasak a munkabérek és üzleti költségek. A kereskedelmi üzletek épúgy panaszkodnak elnyomásról a nagy áruházak és a fogyasztási szövetkezetek részéről, amint a kézművesek a nagyipar ellen hangoztatják vádjaikat. Szerzőnk itt is azt az álláspontot foglalja el, hogy a tömeges termelés mindinkább arra törekszik, hogy eladási helyei is ne túlságos nagy mennyiségűek legyenek s igy a nagyobb üzletek felé hajlik; de a nagy üzletek számos gazdasági előnyeiknél fogva amúgy is háttérbe szorítják a kisebb üzleteket s igy a gazdasági fejlődés természetes következménye az, hogy a nagy áruházak előnyben vannak. A munka második részében maga a „középosztály-politika“ tárgyaltatik a lehető legnagyobb részletességgel. Szerzőnk mindenek előtt tisztába akarja hozni azt, mit értenek tulajdonképen „középosztály“ neve alatt. Elméletileg a középosztály nézete szerint „a többé-kevésbé művelt polgári osztály, belefoglalva a hivatalnokokat és a szabad foglalkozásbelieket, ellentétben egyrészt a népesség gazdag rétegével, melynek nagy a jövedelme és másrészt a birtoknélküli munkásokkal és a mechanikai szolgálatokat teljesítő osztályokkal. Vagy máskép mondva, a középosztály áll azokból a néprétegekből, amelyek szolgáltatásaik, műveltségük és vagyonuk által, a munkások nagy tömegéből kiválnak, anélkül, hogy jövedelmüknél fogva már a tőke- és birtokgazdag osztályba emelkednének“. Egyúttal kifejti a szerző, hogy a németországi Mittelstand - politika nem egy ilyen középosztályt lát maga előtt, hanem törekvéseinél más és más osztálybeliekre gondol, szóval nincs egységes fogalom, mely törekvéseinél czélul szolgálhatna. Kezdetben ez a politika csak a kisiparosokkal, később kézműves mesteremberekkel foglalkozott, azután átterjeszkedett a részletkereskedőkre, továbbá a hivatalnokokra és a magántisztviselőkre. Mintegy két sark körül forognak a viták: az egyik a régi középosztály, a kisiparosok és önálló foglalkozásbeliek, másik az új középosztály, a tisztviselők és szabad foglalkozásbeliek serege. A középosztály, melynek érdekében a németországi küzdelem folyik, szerzőnk szerint újabb időben erősen gyarapszik; az 1895-iki fölvételek az 1882. éveihez képest 42 százalékos gyarapodást tüntetnek fel, tehát nem áll az a panasz, mintha itt a gazdasági fejlődés a középosztály ártalmára lett volna. Szerzőnk egészen helyesen utal arra, hogy a középosztályban levő számos foglalkozás nem is tűr meg egy egységes mentési akciót és politikát, sőt ami az egyiknek hasznára látszik lenni, határozottan kárára van a másiknak, így a mezőgazdasági vámok, melyek a gazdák jövedelmének emelésére szolgálnak, ártalmára vannak a többi fogyasztóknak; a mezőgazdasági szövetkezetek károsítják a kereskedők érdekeit; az iparosok, ha nem háziurak, alacsony házbérekre törekszenek, a háztulajdonosoknak ellenben minél magasabb házbér az érdekük; a kereskedők és részben az iparosok is a fogyasztási egyletekben ellenségeket látnak stb., stb. Ez okból maga Posadowsky gróf is a birodalmi gyűlésen helyesen fejtette ki, hogy egységes középosztály-politika nincsen, mert mindenütt érdekellentétek jelentkeznek éppen a középosztálybeliek között. Miben nyilvánult eddig a németországi középosztály-politika ? Kezdetben az iparszabadság volt az a tárgy, mely ellen a küzdelem folyt és az iparszabadság elleni izgatás képezi alapját a középosztály-politikának. A folytonos izgatás alapján különböző egyesületek alakultak már: 1862-ben a „Deutscher Handwerkerbund“, 1882-ben az „Allgemeine Handwerkerbund“, 1884-ben a „Zentralausschuss vereinigter Innungsverbände“, 1891-ben a „Verband deutscher Gewerbevereine“ és 1895-ben a „Mittelstandspartei“