Magyar Ipar, 1920 (41. évfolyam, 1-22. szám)

1920-12-15 / 20. szám

XLI. kötet. Budapest, 1920. december 15. 20. szám. MAGYAR IPAR „IPARÜGYEK.“-AZ ORSZÁGOS IPAREGYESÜLET HETILAPJA. Megjelenik havonként kétszer. — Az Iparegyesület tagjainak tagsági dijakér­t jár. Az előfizetési dij egész évre 160 K. Szerkesztőség: Budapest, VI., Gróf Zichy Jenő­ utca 4. Telefon: 26—75. és 162—00. Kiadóhivatal: II., Lánchíd-utca 4. (Magyar Lap- és Könyvkiadó r.-t.) Telefon: 77.— Felelős szerkesztő: dr. Soltész Adolf. Uj utakon. Irta: Zsombor Géza államtitkár. A magyar iparosság nem igen tanul más­nak a kárán. Sőt a saját kárán sem szokott tanulni, így azután majdnem egy évszázadon át a közéletben, a gazdasági termelés és politikai érvényesülése érdekében folytatott küzdelmével ott áll, ahol körülbelül 100 év előtt állott............... " Lelki szemeim előtt elvonulnak e derék, dolgos és becsületes osztálynak a legutóbbi 30 év alatti küzdelmei. Ott voltam, amikor szép, hangzatos programmokat terveztek. Amikor a legkülönbözőbb helyeken zöld és fehér asz­talnál elmondott szép szónoklatok, fogadkozá­sok hangzottak el. Ott voltam számtalan orszá­gos gyűlésen, kongresszuson, felvonuláson, küldöttségben. Mindenütt e derék, de már régóta a végsőkig elkeseredett osztály jajkiál­tása hangzott fel. A magyar iparosság már évtizedek óta tudatára ébredt annak, hogy az egyesülésben rejlik az erő és ezért az egyesülésért a magyar iparos osztály mindenkor kész volt elszánt küz­delmet folytatni. Azonban a programmok csak nyomtatvá­nyok maradtak. A küldöttségeknek adott vála­szok csak mézes ígéretek voltak, amelyeknek komoly megvalósítására ritkán került a sor. Nem fejlődhetett tehát ki az iparososztály egy­séges, hatalmas alkotó ereje. Szervezetlenül érte a világháború befejezése. Most, amikor nemcsak a termelésre, hanem több termelésre volna szükség, most, amikor az anyagbeszerzés s a munkáskérdés problémái,valóságos boszorka­táncot járnak , az a szervezettség, mellyel ma­napság az iparososztály biz, édeskevés ahhoz, hogy oly hatalmas munkát végezhessen a ter­melés terén, mint aminőt egyrészt az iparos­osztály saját érdeke, másrészt a nyomorúságba döntött magyar nemzet érdeke megkíván. Őszinte örömmel üdvözlök tehát minden olyan mozgalmat, amely a jelentékenyebb ipari szervezetek állandó együttműködését kívánja biztosítani. Ez volna ugyanis az első komoly lépés az iparos érdekek hathatós képviseleté­nek intézményes biztosítására, melyet bizonyára mihamarább követni fog az ország valamennyi iparos szervezetének egységes, hatalmas táborba való egyesülése. Ismétlem, a magyar iparosság már évti­zedekkel ezelőtt felismerte az egyesülésben rejlő erőt és ezen egyesülés megvalósítása céljából vezérei felhívására valamennyi iparos­szervezet mindenkor készséggel sorakozott a zászló alá, sajnos, nagyrészt eredménytelenül. Most azonban — mint a jövendő Magyarország felépítésének elsőrendű tényezője — joggal el­várhatja a megélhetéséért nehéz küzdelmeket vívó magyar iparosság, hogy szervezeteinek, testületeinek vezérkara, megértve a nehéz idők intő szavát, félretesz minden kicsinyeskedést, minden széthúzást és teljesíti kötelességét, a magyar iparosság egyesítését. Az ipartörvény módosítása. Az ipartörvény módosításáról szóló törvény­­javaslat előadói tervezetét, amelyet júniusban és júliusban az érdekeltség széles köreinek be­vonásával napokon át tartott­ankénten tárgyal­tak, R­u­b­i­n­e­k Gyula kereskedelemügyi mi­niszter átdolgoztatta és most megküldötte az ipari és kereskedelmi érdekképviseleteknek vé­leményadás végett. A tervezetet december 15-én kezdődő értekezleten fogják tárgyalni. Ez az értekezlet nem lesz olyan széleskörű, mint a múltkori volt. Erre csak a kereskedelmi és ipar­kamarák, az Országos Iparegyesület, a Baross­ Szövetség, az Ipartestületek Országos Szövete

Next