Magyar Ipar, 1920 (41. évfolyam, 1-22. szám)

1920-11-21 / 19-20. szám

testületek kérték a minisztert, hogy az adó élet­­beléptetését halassza el, de sajnos, teljes ered­ményt nem értek el, csak úgy, mint azokkal a részletes kérésekkel, hogy a végrehajtó uta­sítás, egy és más különösen sérelmes intézke­dést változtassák meg, ámbár a kiadott utasítás az Iparegyesületnek nem egy javaslatát tartal­mazza. Most azt kértem az Iparegyesület a minisztertől hogy sürgősen adjon módot, hogy azok a sérel­mek, amelyek a gyakorlatban az ipart sújtani fogják, orvoslást nyerhessenek. Reméljük, hogy ennek a sürgős előterjesztésnek lesz némi ered­ménye. — A munkaügyi bíráskodás rendezése. A kormány legújabb rendelete szerint a munka­ügyi bíróság hatáskörébe tartoznak mindazok a perek, amelyek az iparos és kereskedő, munka­adó és a vele szolgálati jogviszonyba álló munka­­vállaló, tehát iparos- és kereskedősegéd, tanonc, gyár­munkás, tisztviselő stb. között merülnek fel. Ugyanebben az üzemben alkalmazottak között felmerülő perek is ide tartoznak, ha a szolgálati szerződésből származnak. Ehhez a bírósághoz tartozik tehát: mindazon per, melyik a szerző­désben vállalt kötelezettségek elmulasztásából, a szolgálati viszony idő előtti megszűnéséből, a munka tárgyain vagy eszközein okozott kár meg­térítése végett keletkezik. A munkaügyi bírásko­dást Budapesten a kir. Központi járásbíróság gya­korolja. A rendelet szerint munkaadóknak vagy munkavállalóknak kell érteni mindazokat, akik a következő üzemek vagy vállalatoknál működnek: fogadó, vendéglő korcsma, sörház, pálinkamérés, kávéház és kávémérés, zsibáruskodás, állásköz­vetítő és cselédszerző, kéményseprés, személy­szállítás, építésvállalás, mérges anyagok, gyógy­szerek és robbanószerek gyártásával foglalkozó üzemek és azok elárusításával foglalkozó üzletek; mezőgazdasági és erdei termeléssel, állattenyész­téssel, halászattal, szőlőmiveléssel, selyemtenyész­téssel és méhészettel foglalkozó, továbbá ezekkel kapcsolatos mellékipari üzemek, ideértve az erdei fakitermelő, kőfejtő stb. vállalatokat is; háziipar; bányák, kohók és bányászati segédművek, katonai intézetek és üzlettelepek, házaló kereskedés és vándoripar; műszaki és ügynöki irodák, színházak, gyógyintézetek. Nem tartoznak a rendelet alá az állami egyedárusági és ezzel összekötött vállatokban az állami törvényhatósági és községi üzemekben mű­ködő közszolgálati és egyéb alkalmazottak. A ka­tonai intézetekben és üzlettelepekben alkalmazó-: katonák, katonai tisztviselők, altisztek és szolgák, a színházaknál működő színészek, a gyógyintéze­tekben alkalmazott orvosok, a gazdatisztek gaz­dasági cselédek, mezőgazdasági munkások, gaz­dasági segédmunkások és napszámosok, dohány­kertészek, erdőmunkások és napszámosok, a vízi munkálatok, út- vagy vasút építésnél föld vagy ezzel kapcsolatos munka elvégzésére szerződött munkások és napszámosok és a háztartási alkal­mazottak. Azok, akik fizetésüket havonként, vagy ennél is hosszabb időszakonként kapják és évi javadalmazásuk összege 60.000 koronán felül van, nem tartoznak a rendelet alá. Azok az iparo­sok, akik valamely ipartestület tagjai és az ezeknél alkalmazott segédek és tanoncok peres ügyüket az illető ipartestület békéltető bizottsága elé vihetik mindaddig, m­íg egyikük a bíróság elé nem terjesztette az ügyet. A békéltető bizottság határozata és az előtte megkötött egyezségről felvett jegyzőkönyv végrehajtható közokirat. Az a fél, aki a békéltető bizottság határozatával elé­gedetlen 8 nap alatt a munkaügyi bíróság elé viheti az ügyet. A bíróság a járásbíróság ítélő bírájának elnöklete alatt háromtagú tanácsban tárgyal és határoz. A tanács egy tagját a munka­adók, egy tagját a munkavállalók sorából jelölik ki. A bíróság a keresetet minden körülmények között elfogadni tartozik. A rendelet részletesen szabályozza a bíróság eljárását is. Az ítélet ellen felebbezésnek csak akkor van helye, ha a per tárgyának értéke 1000 koronát meghalad. A feleb­­bezés felett a törvényszéki tanács határoz. A ren­delet felsorolja azokat az egyesületeket és testü­leteket, amelyek ülnökök kijelölésére jogosultak. Az új eljárás november 1-én életbe lépett.­­ A kikészítési eljárás vámszabályainak reformja. A Magyar Vámpolitikai Központ elnöki tanácsa igen látogatott ülést tartott legutóbb a GYOSZ helyiségében, dr. Chorin Ferenc és B­e­­­a­t­i­n y Artur elnöklete alatt. Dr. Chorin Ferenc elnök az ülést megnyitva, felhasználta az alkalmat arra, hogy igen melegen üdvözölje Belat­iny Artúrt, a budapesti kereskedelmi-és iparkamara elnökét, aki e minőségében alapsza­bályszerűen a Vámpolitikai Központ elnöke is. B­e­l­a­t­i­n­y Artur elnök köszönetét nyilvá­nítja Chorin Ferenc szives szavaiért s meg­­emlékszik azután elődjének, Lánczy Leónak működéséről. Az általános helyesléssel fogadott megnyitók után az elnöki tanács a vámmentes kiké­­szítési eljárás kezelési szabályaira vonatkozó reformkívánságokat tárgyalta. A Vám­központ irodája e tárgyban már évek óta s a legközelebbi múltban is folytatott adatgyűjtést s a reformkivánságok röviden a következőkben foglalhatók össze : — Szükséges, hogy a kikészítési eljárás vámkedvezményét a legkülönbözőbb iparágak számára minél nagyobb terjedelemben biztosítsa a kormány. Az azonosság fizikai bizonyításától, valamint a próbagyártástól is, ahol ez nehézsé­gekkel jár, el kell tekinteni s pótolni ezt az üzemek és a könyvek ellenőrzésével. A transito­­kereskedelem megkönnyítése céljából fel kell eleveníteni a hitelraktárak intézményét, melyek régebben Fiuméban engedélyezve voltak. Az ilyen raktárakban ugyanis az importőrök áruikkal sza­badon rendelkezhetnek, azokat akár a határokon belül, akár külföldre eladhatják, de a vámot csak a belföldön megmaradó áruk után kell megtérí­teni. A kikészítési eljárás reformjának figyelem­mel kell lennie arra is, hogy a passzív kikészí­­tési eljárásnak a kiviteli vám*k és ill*ték*k k#-

Next