Magyar Ipar, 1932 (53. évfolyam, 1-18. szám)
1932-12-02 / 17-18. szám
MAGYAR IPAR ismert, érdemes úttörője volt. Eleinte a főváros területén, majd a hetvenes évek derekától kezdve, nem utolsó helyen a ma is a gyár vezetésében résztvevő Grünstein Márk igazgató érdeméből, az ország egész területére kiterjesztette munkakörét és az elismerten legjelesebb termékek közé sorozták áruit. Már 1870-ben alapította a gyár első fiókját. Kicsi kezdete a mai hatalmas fiókhálózatnak. A nyolcvanas években exportot mutathat fel és 1883-ban berendezkedik a csokoládégyártásra és a cukrászipar legelső félgyártmány szállítója lesz. Az ország első cukrászdája, Kugler Henrik is nála szerzi be szükségletét. 1885-ben az országos kiállításon mint zsűritag működik. Érdemei elévülhetetlenek, bár férfikora delén, már 1890-ben elhunyt. Elhunyta a gyár továbbfejlődésének iramát meglassította. Csak e század első éveiben folytatta a modernizálódás és az ipari tökéletesség célkitűzése terén azt az irányt, amelyet az alapító tűzött ki. Fiai, dr. Stühmer Géza és Stühmer Jenő, folytatják atyjuk munkáját és az üzemből fokozatosan az ország legkitűnőbben felszerelt és egyik legnagyobb csokoládé és cukorkaárugyára lesz. A cég részt vett a Magyar Kakaó- és Csokoládégyár alapításában, amelynek vezetésében dr. Stühmer Géza szintén irányító szerepet játszik. E részesedéssel egyidejűleg látott hozzá a cég fiókhálózatának kiépítéséhez, amely ma Budapesten és vidéken egy félszáz üzletet számlál. Ily nagymérvű fiókhálózat megteremtésével ismét úttörő munkát végzett a cég, mert e fiókok példás vezetésükkel, különösen pedig esztétikai kiválóságukkal, modern berendezésükkel és tökéletes tisztaságukkal a cukorkásboltok példáit szolgáltatják és nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a csokoládé és cukorkaárut forgalomba bocsátó cégek eladóhelyiségei az utóbbi esztendőkben magasabb nívóra emelkedtek. Különös elismerést érdemel még a cég azért, hogy nemcsak termékeinek kitűnő minőségére törekedett sikerrel, hanem áruinak csomagolását, saját utain járva, oly ízléssel látta el, hogy a régi Balkán felé irányuló exportjával szemben ma már nyugat felé irányuló kivitelt mutathat fel és párizsi fiókjában úgy árujának minősége, mint csomagolásainak ízléses volta méltó elismerésre talált. Ez a második vállalat, amelynek az egyesület igazgatósága a jubiláris aranyérmet megítélte. NAGY ANTAL ASZTALOSMESTER. Nagy Antal asztalosmester férfikorának delén, alkotó erejének teljében nyeri el azt a legnagyobb kitüntetést, amelyet egyesületünk magyar iparosnak nyújthat. A legkiválóbb kézműiparosokat jellemző három tulajdonság teszi erre őt érdemessé. Az egyik iparágában való kiválóság. Nagy Antal annak a kézművesiparágnak legkiválóbb képviselői közé tartozik, amely szerte a világon megbecsülést és elismerést szerzett a magyar tudásnak és teremteni akarásnak. Különös érdeme Nagy Antalnak az, hogy nemcsak a műszaki kivitel tökéletességére törekszik, hanem ízlésének biztos ítélete felismeri a kor törekvéseit és ő volt az első hazánkban, aki a lakberendezőipar modern törekvéseinek szolgálatába állott és ezen a téren úttörő munkát végzett. A másik kiválósága a kitüntetettnek a szövetkezeti eszme fontosságának felismerése és az asztalosipari szövetkezeti mozgalom nagymértékű előmozdítója. Számos szövetkezeti alakulat neki köszönheti megteremtését, vezető tevékenységét szentelte nekik és a kézművesiparosság exporttevékenységét általuk igyekezett megvalósítani. Végül tiszteletet és elismerést érdemel azért az odaadó és fáradhatatlan munkáért, amelyért iparostársai ügyét és a magyar ipar fejlődését szolgálja, mint a Budapesti Asztalos Ipartestület és az Asztalosmesterek Országos Szövetségének elnöke, újabban pedig, mint a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara alelnöke. Ő a harmadik, akinek az igazgatóság az egyesület aranyérmét megszavazta. Az Iparegyesület 9 évtizede. írta: BELICZAY ENDRE, a Beliczay Béla cég tulajdonosa. Az Országos Iparegyesület 90 éves jubileuma alkalmából az OMKE decemberiki száma a következő cikket közölte: Ezelőtt negyven évvel egy boldog Magyarország ünnepelte a félszázados Iparegyesületet. Az ország legjobb szónokai emlékeztek meg kegyelettel Kossuth Lajos és Bathyány úttörő munkájáról. Az öregebbik József főherceg a hallgatóság példátlan lelkesedése között buzdította az ország iparosait, törjenek mindig előbbre, mig csak a tetőpontot el nem érik. Ugyancsak József főherceg felvetítette már akkor a díszterem vásznára az egykor elkövetkezendő centennáriumot. Forró fohászkodás tört ki kebléből, vajha elmondhatnák a százados ünnepélyen utódaink: áldjuk a mi apáinkat, akik a göröngyös utat mi előttünk törték, hogy mi odajuthattunk, hogy egész Európával egy színvonalon állunk. Most már csak tiz esztendő választ el ettől a százados ünneptől. Nem él már az apostoli király, aki a hatvanéves ünnepen sajátkezű írásban fejezte ki elismerését az Országos Iparegyesületnek. Nem él már se gróf Zichy Jenő, se Matlekovits Sándor, akik egy-egy negyedszázadon keresztül magasra emelték az Iparegyesület lobogóját. Nem élnek a fáradhatatlan szellemi munkások, Mudrony és Gellért és maga az ország is megcsonkulva, töméntelen nehézségekkel küzdve tengeti életét. A t. Szerkesztőség engemet tisztelt meg azzal, hogy a 90 éves jubileum alkalmával egy-két szóval méltassam Kossuth és Matlekovits nagy alkotását: az Iparegyesületet. A megtiszteltetés alapja az, hogy cégemnek 100 év előtti megalapítója, Beliczay Imre ott volt az Iparegyesület bölcsőjénél és mi azóta szünetlenül, megszakítás nélkül részt veszünk az érdemes egyesülés munkájában. Hálistennek vannak más vállalatok is, ha nem is nagy számban, amelyek már léteztek 90 évvel ezelőt, de ezek nem voltak az Iparegyesületben még akkor. Azok közül, akik Kossuth hívó szavára beállottak az Iparegyesület táborába, itt állok én megváltozott viszonyok között, de meg nem tört reménységgel, hogy a nagy célt vállvetett munkával, egyesült erővel el fogjuk érni. És amikor meghajtom lobogómat a múlt kiváló nagyságai előtt, egyúttal tisztelettel kívánok sok szerencsét a lelkes, érdemes vezetőségnek, elsősorban Tolnay Kornélnak, a kiváló elnöknek és az ő munkatársainak: Dálnoki Kováts Jenő és Naményi Ernő igazgató uraknak. Sikerüljön nekik a nagy feladat, hogy minden válságokon keresztül átvezessék az Iparegyesület hajóját a békés ipari fejlődés révébe. Az Országos Iparegyesület nagy vezetőinek irányítása mellett mindig megtalálja a helyes ipari politika útjait. Csak a legnagyobb lelkesedéssel gondolhatunk vissza arra a szívós, bátor harcra, amit az Iparegyesület élén Matlekovits vezetett a túlzott vámpolitikai elzárkózás ellen s ma is fennáll az a tétel, amelyet egy korábbi jubileum alkalmával hirdetett az Iparegyesület: ne az állam segítségétől várjuk az ipar boldogulását, mert az állam segélye az ipar terén egyeseknek nyújthat ugyan előnyt, az egész iparnak azonban csak gyenge alamizsnát adhat, amely gyökeresen nem segíthet a magyar ipar általános bajain.