Magyar Ipar, 1932 (53. évfolyam, 1-18. szám)

1932-12-02 / 17-18. szám

MAGYAR IPAR ismert, érdemes úttörője volt. Eleinte a főváros területén, majd a hetvenes évek derekától kezdve, nem utolsó helyen a ma is a gyár vezetésében résztvevő Grünstein Márk igazgató érde­méből, az ország egész területére kiterjesztette munkakörét és az elismerten legjelesebb termékek közé sorozták áruit. Már 1870-ben alapította a gyár első fiókját. Kicsi kezdete a mai ha­talmas fiókhálózatnak. A nyolcvanas években exportot mu­tathat fel és 1883-ban berendezkedik a csokoládégyártásra és a cukrászipar legelső félgyártmány szállítója lesz. Az ország első cukrászdája, Kugler Henrik is nála szerzi be szükségletét. 1885-ben az országos kiállításon mint zsűritag működik. Ér­demei elévülhetetlenek, bár férfikora delén, már 1890-ben el­hunyt. Elhunyta a gyár továbbfejlődésének iramát meglassí­totta. Csak e század első éveiben folytatta a modernizálódás és az ipari tökéletesség célkitűzése terén azt az irányt, amelyet az alapító tűzött ki. Fiai, dr. Stühmer Géza és Stü­hmer Jenő, folytatják atyjuk munkáját és az üzemből fokozatosan az or­szág legkitűnőbben felszerelt és egyik legnagyobb csokoládé és cukorkaárugyára lesz. A cég részt vett a Magyar Kakaó- és Csokoládégyár alapításában, amelynek vezetésében dr. Stühmer Géza szintén irányító szerepet játszik. E részesedéssel egy­idejűleg látott hozzá a cég fiókhálózatának kiépítéséhez, amely ma Budapesten és vidéken egy félszáz üzletet számlál. Ily nagymérvű fiókhálózat megteremtésével ismét úttörő munkát végzett a cég, mert e fiókok példás vezetésükkel, kü­lönösen pedig esztétikai kiválóságukkal, modern berendezé­sükkel és tökéletes tisztaságukkal a cukorkásboltok példáit szolgáltatják és nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a csokoládé és cukorkaárut forgalomba bocsátó cégek eladó­helyiségei az utóbbi esztendőkben magasabb nívóra emelked­tek. Különös elismerést érdemel még a cég azért, hogy nemcsak termékeinek kitű­nő minőségére törekedett sikerrel, hanem áruinak csomagolását, saját utain járva, oly ízléssel látta el, hogy a régi Balkán felé irányuló exportjával szemben ma már nyugat felé irányuló kivitelt mutathat fel és párizsi fiókjában úgy árujának minősége, mint csomagolásainak ízléses volta méltó elismerésre talált. Ez a második vállalat, amelynek az egyesület igazgatósága a jubiláris aranyérmet megítélte. NAGY ANTAL ASZTALOSMESTER. Nagy Antal asztalosmester férfikorának delén, alkotó ere­jének teljében nyeri el azt a legnagyobb kitüntetést, amelyet egyesületünk magyar iparosnak nyújthat. A legkiválóbb kézmű­­iparosokat jellemző három tulajdonság teszi erre őt érdemessé. Az egyik iparágában való kiválóság. Nagy Antal annak a kéz­­művesiparágnak legkiválóbb képviselői közé tartozik, amely szerte a világon megbecsülést és elismerést szerzett a magyar tudásnak és teremteni akarásnak. Különös érdeme Nagy An­talnak az, hogy nemcsak a műszaki kivitel tökéletességére tö­rekszik, hanem ízlésének biztos ítélete felismeri a kor törek­véseit és ő volt az első hazánkban, aki a lakberendezőipar mo­dern törekvéseinek szolgálatába állott és ezen a téren úttörő munkát végzett. A másik kiválósága a kitüntetettnek a szövetkezeti eszme fontosságának felismerése és az asztalosipari szövetkezeti moz­galom nagymértékű előmozdítója. Számos szövetkezeti alakulat neki köszönheti megteremtését, vezető tevékenységét szentelte nekik és a kézmű­vesiparosság exporttevékenységét ál­taluk igyekezett megvalósítani. Végül tiszteletet és elismerést érdemel azért az odaadó és fáradhatatlan munkáért, amelyért iparostársai ügyét és a magyar ipar fejlődését szolgálja, mint a Budapesti Asztalos Ipartestület és az Asztalosmesterek Országos Szövetségének el­nöke, újabban pedig, mint a Budapesti Kereskedelmi és Ipar­kamara alelnöke. Ő a harmadik, akinek az igazgatóság az egyesület arany­érmét megszavazta. Az Iparegyesület 9 évtizede. írta: BELICZAY ENDRE, a Beliczay Béla cég tulajdonosa. Az Országos Iparegyesület 90 éves jubileuma alkalmából az OMKE de­cember­­iki száma a következő cik­ket közölte: Ezelőtt negyven évvel egy boldog Magyarország ünnepelte a félszázados Iparegyesületet. Az ország legjobb szónokai em­lékeztek meg kegyelettel Kossuth Lajos és Bathyány úttörő munkájáról. Az öregebbik József főherceg a hallgatóság pél­dátlan lelkesedése között buzdította az ország iparosait, tör­jenek mindig előbbre, mig csak a tetőpontot el nem érik. Ugyan­csak József főherceg felvetítette már akkor a díszterem vász­nára az egykor elkövetkezendő centennáriumot. Forró fohász­kodás tört ki kebléből, vajha elmondhatnák a százados ünne­pélyen utódaink: áldjuk a mi apáinkat, akik a göröngyös utat mi előttünk törték, hogy mi odajuthattunk, hogy egész Euró­pával egy színvonalon állunk. Most már csak tiz esztendő választ el ettől a százados ünneptől. Nem él már az apostoli király, aki a hatvanéves ünne­pen sajátkezű írásban fejezte ki elismerését az Országos Ipar­egyesületnek. Nem él már se gróf Zichy Jenő, se Matlekovits Sán­dor, akik egy-egy negyedszázadon keresztül magasra emel­ték az Iparegyesület lobogóját. Nem élnek a fáradhatatlan szel­lemi munkások, Mudrony és Gellért és maga az ország is meg­csonkulva, töméntelen nehézségekkel küzdve tengeti életét. A t. Szerkesztőség engemet tisztelt meg azzal, hogy a 90 éves ju­bileum alkalmával egy-két szóval méltassam Kossuth és Matle­kovits nagy alkotását: az Iparegyesületet. A megtiszteltetés alapja az, hogy cégemnek 100 év előtti megalapítója, Beliczay Imre ott volt az Iparegyesület bölcsőjénél és mi azóta szü­net­­lenü­l, megszakítás nélkül részt veszünk­ az érdemes egyesülés munkájában. Hálistennek vannak más vállalatok is, ha nem is nagy számban, amelyek már léteztek 90 évvel ezelőt, de ezek nem voltak az Iparegyesületben még akkor. Azok közül, akik Kossuth hívó szavára beállottak az Iparegyesület táborába, itt állok én megváltozott viszonyok között, de meg nem tört re­ménységgel, hogy a nagy célt vállvetett munkával, egyesült erővel el fogjuk érni. És amikor meghajtom lobogómat a múlt kiváló nagyságai előtt, egyúttal tisztelettel kívánok sok szeren­csét a lelkes, érdemes vezetőségnek, elsősorban Tolnay Kor­nélnak, a kiváló elnöknek és az ő munkatársainak: Dálnoki Kováts Jenő és Naményi Ernő igazgató uraknak. Sikerüljön nekik a nagy feladat, hogy minden válságokon keresztül átve­zessék az Iparegyesület hajóját a békés ipari fejlődés révébe. Az Országos Iparegyesület nagy vezetőinek irányítása mel­lett mindig megtalálja a helyes ipari politika útjait. Csak a legnagyobb lelkesedéssel gondolhatunk vissza arra a szívós, bátor harcra, amit az Iparegyesü­let élén Matlekovits vezetett a túlzott vámpolitikai elzárkózás ellen s ma is fennáll az a tétel, amelyet egy korábbi jubileum alkalmával hirdetett az Iparegyesület: ne az állam segítségétől várjuk az ipar boldo­gulását, mert az állam segélye az ipar terén egyeseknek nyújt­hat ugyan előnyt, az egész iparnak azonban csak gyenge ala­mizsnát adhat, amely gyökeresen nem segíthet a magyar ipar általános bajain.

Next