Magyar Ipar, 1941 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1941-01-01 / 1. szám

Magyar ipar betartása. Sajnos, sok magyar közműi­páros ennek súlyát nem érzi át kellően ! Pedig kányán veszítették el vevőiket a vállalt szállítási határidő be nem tartása miatt. Nem lehet ezt a kérdést fölényesen elintézni azzal, hogy ha a vevő pénteki szállítást kivon, csak vasárnapra van szüksége az árura. Ha ez előfordul, erre az iparos szoktatta reá a rendelőt. Igaza van tehát a rendelőnek, ha a pontatlan iparost megbízhatat­lannak tartja, mint az olyan iparost, aki rossz anyagból rossz munkát szállít. Az előbb említett piackutatás egyik vizsgálata, amely azt kutatta, hogy egyesek miért fordulnak csak egy ízben ugyanahhoz az iparoshoz, a válaszok 5­1%-ában a rossz munkát, 37%-ában a szállítási határidő be nem tartását álla­­javítás céljából. Az óvás gondosan megvizsgálta az órát és megállapítása is. Bizonyára Önök is ismerik annak a vidéki földbirtokosnak esetét, aki egyéb dolgát intézendő, a városban járt és egyúttal elvitte nem járó óráját a mesterhez meg­­javitás céljából. Az órás gondosan megvizsgálta az órát és megígérte, hogy másnap délre kijavítja. Hiába panaszkodott a földbirtokos, hogy ő az esti vonattal haza akar utazni, rövi­­debb terminust nem kapott. A párbeszédet végighallgatta a mester egy jelenlevő barátja, aki megdöbbenve látta, hogy a vevő távozása után a mester félreteszi az órát és egyéb mun­kához fog. Felháborodásának kifejezést adva, azt a választ kapta, hogy az óra öt perc alatt kijavítható, de ha ezt a megbízóval közli, az sokain­ fogja az árat. Nem vonom két­ségbe, hogy kivételesen egyes vevőkre nézve igaza lehet, de eltekintve attól­, hogy erre a ravasz gondolkodásra és el­járásra lelkiismeretes, jó munkát végző iparosnak nincs szük­sége, mégis azt állítom, hogy a vásárlóközönséggel így bánni károsabb, mint hasznos, és bizony sok vevő megy el más iparoshoz, aki rövidebb szállítási időt vállal és azt pontosan be is tartja. A másik, a kvalitásmunkát kiegészítő kellék, az előzékeny kiszolgálás. Fontos ez minden kereskedőnél is, de különösen fontos a soézmai párosnál. Hiszen a kézműipar létjogosultságá­nak egyik alapja az egyéni ízlés kielégítése. Az egyéni ízlésnek megfelelő árut kereső féllel tehát úgy kell bánni, mint az orvos a betegével ! Türelmesen meg kell hallgatni, meg kell ismerni az egyéniségét, a kívánságát. Azt lehetőleg ki kell elégíteni, vagy jóindulatú rábeszéléssel a helyes útra terelni. Modortalanság, türelmetlenség, udvariatlanság még egyetlen vevőt sem biztosított tartósan. Foglaljuk tehát össze! A kézműiparos legkitűnőbb rek­lámja a szakmunkája jó minősége, amihez pontos szállítás és előzékeny kiszolgálás párosul. Ezek a kvalitások biztosítják a kézműiparos részére az u. n. „Mundreklám“-ot, vagyis azt, hogy jó híre szájról-szájra jár és vevőköre gyarapodik. Azért mondja a közmondás, hogy jó bornak nem kell cégér. Azért persze ez sem száz százalékig igaz, mert már a bibliában meg vagyon írva, hogy balga az a szűz, amelyik véka alá rejti mécsesét. És itt reátérek a cégér kérdésére, mint a kézműiparos egyik reklámeszközére. Az bizonyos, hogy a cégérnek, a cégtáblának, ha azt nem egészíti ki kirakat, különösen kisebb városokban és különösen a ma szokásos formában, nem nagy a reklámértéke. Kis városban a vevő, aki egy bizonyos kézm­űiparost keres, egyszerű névtábla alapján könnyen megtalálja. Nagy­városban viszont olyan sűrűn állnak egymás mellett a cégtáblák és olyan magasan, hogy egy bizonyos cégtábla már pár méter távolságról sem ötlik a vevő szemébe. Egy azonos foglalkozású másik kézműiparos kirakata könnyem lekapcsolja a kényelmes vevőt. A cégtábla tehát csak akkor reklámhatású, ha a többi cégtáblák közül kiugrik. Ezzel a ténnyel sok kézműiparos egyáltalában nem számol. Látunk cégtáblákat, amelyek egyszerű névtáblák, egy a száz hasonló közül, ez is ütött-kopott, alig olvasható, így csakugyan nem is lehet reklámhatása. A leghelyesebb, ha a kézműiparos a cégtáblájával feltűnően jelzi mesterségének természetét és arra fokozottan felhívja a figyelmet. Általában szokásos és hatásos cégtábla, amely az ismert céhjelvényt tar­talmazza, mint amilyen a borbélynak a réztányér, a lakatos­nak a kulcs, a péknek a kifli. Ha az ilyen cégtábla jó helyen van kifüggesztve, meg is van világítva és ízléses kivitelű, reklámhatása elvitathatatlan. A transparens cégtábla igen hatásos reklámeszköz. A cégtáblánál nagyobb reklámhatású a kirakat. Vannak kézműipari szakmák, amelyek ű­zése kirakat nélkül elképzel­hetetlen, mint amilyen pl. a pékipar vagy a hentesipar, ahol az iparos készítménye önmagának reklámja. A reklám fel­adata, mint tudjuk, az árura felhívni a figyelmet és az érdek­lődést vételkedvre átalakítani. A jó kirakat gyakran mind a két feladatot megoldja. Az első feladat­a könnyebb. Mégis a közismert eszközöket észszerűen kell alkalmazni. A kirakatot kopogtató automatát pl. zajos utcában nem sok eredménnyel alkalmazunk. Csendesebb utcában azonban igen hatásos. Hasonlóképpen alkalmas a gyanútlan járókelő figyelmének felébresztésére a mozgó tárgy, az elalvó-felgyúló fényhatás, az esti kivilágítás, bizonyos esetekben a színesen kivilágított kirakat stb. Ezek azonban mind olyan u. n. Blickfangok, amelyek kereskedő vagy iparos kirakatánál egyaránt haszná­latosak. A második, nehezebb feladat, a figyelem felhívása után, az érdeklődésnek vételkedvre való átalakítása. Itt veszi át a szerepet az áru. Minthogy pedig a gyári tömegáruval szemben a kézművesipari terméknek az egyéni ízlést kielégítő kvalitás az előnye, a feltálalás egyéb technikai fogásainak igénybevételével, a kézműiparos kirakatának elrendezésénél egyetlen feladat, az áru kitűnő minőségének meggyőző módon való hirdetése. Éppen ezért a kereskedő dolga a kirakata elrendezésénél sokkal könnyebb, mint a kézműiparosé. Az előbbi ízléses elrendezésben bemutatja áruja sokféleségét, az iparosnak azonban a mestermunka kitűnőségét kell kihang­súlyoznia. Az iparos kiállított áruján a közönségnek azonnal látnia kell a mester összes képességeit. A fogyasztó ugyanis kitűnően reagál a kézműipari készítmények különbözőségére és azonnal felfedezi, hogy egyik hentes felvágottja miben külön­bözik a másikétól. Csak természetes, hogy a fogyasztót az áru jóságáról jobban meggyőző kirakat fogja megnyerni és reá­­bírni arra, hogy szükségletét ott fedezze. Minthogy pedig, mint mondottuk, a kirakat az összekötő kapocs az iparos és a fogyasztó között, kitűnőnek kell lennie annak a horognak, amelyik megfogja és az üzletbe bevonja a vevőt. Éppen ezért egyenesen érthetetlen, hogy egyes kézműiparos mennyire nem törődik a kirakatával. Látni pékkirakatot, amelyben néhány hónapos összeszáradt, poros kifli, henteskirakatot, amelyben üres véres tál, ortopéd cipész kirakatát, amelyben egy halom beteg korcs láb poros, piszkos és visszatetszést keltő gipsz­­lenyomata éktelenkedik. Azt nem lehet mondani, hogy a kéz­­művesiparost a kirakata nem érdekli. Mert kell, hogy érde­kelje. Nincs kézenfekvőbb, mint az, hogy a vevő a kirakatról az iparos képességeire fog következtetni. Lehet-e egy elhanya­golt, rendetlen kirakatról egyéb következtetésre jutni, mint arra, hogy a mester is hanyag és rendetlen? Sajnálatos és gyakori jelenség az is, hogy az iparos olyan tárgyakkal rakja tele kirakatát, amelyek semmi, vagy csak igen kevés követ­keztetést engednek a kézműiparos teljesítőképességére, ügyész­ségére és ízlésére. Nem kevésbé sűrűn tapasztalható hiba az is, hogy egyes kézműiparos kirakatát rosszul vagy helytelenül világítja meg. Ezek a negatívumok alkalmat adnak a kérdés­nek pozitív megválaszolására, hogyan rendezze be az iparos kirakatát? A kirakat legyen helyesen és jól megvilágítva, állandóan rendben tartva és ízléses elrendezésben hangosan hirdesse a mestermunka kiválóságát. Nagyon hatásos pék, hentes, cukrász kirakatában a felvágott, étvágygerjesztő áru bemutatása, egyes ipari szakmákban a készítés egyes fázisai­nak bemutatása. Ajánlatos a kiállított áru sűrű cserélése. Végül még egyet Az áru soha ne hazudjon. Ha a kirakat becsalta a vevőt a boltba, az az áru a kézben is ugyanolyan kitűnő és kifogástalan legyen, mint amilyennek a kirakatban látszott. A piackutatók érdekes megfigyelése az, hogy kirakatról főként olyan kézműiparosok gondoskodnak, akik nem rende­lésre, hanem vételre készítik az árut, vagyis az áru elkészítése­kor még nem tudják, ki lesz a vevő. A felvett statisztika a kirakatok sorrendjét a következők­ben adja: pék, hentes, cukrász, órás, ékszerész, kalapos, szűcs, nyerges, bőröndös, asztalos, kárpitos, a sor végén a cipész, szabó, szerelő, stb. Vonjuk le tehát azt a tanulságot, hogy a 2

Next