Györgyi Kálmán szerk: Magyar Iparművészet 26. évfolyam 1923
1. szám - Györgyi Kálmán: A német iparművészet példaadása (Jegyzetek a müncheni deutsche gewerbeschauról)
A NÉMET IPARMŰVÉSZET PÉLDAADÁSA JEGYZETEK A MÜNCHENI DEUTSCHE GEWERBESCHAURÓL ÍRTA GYÖRGYI KÁLMÁN és német népnak, szívósságának lankadatlan szorgalmának imponáló bizonyítékát adta a müncheni Theresien-Höhe-n rendezett nagyszabású Deutsche Gewerbeschau, mely 1922. október hó 8-án bezárult. Ez az érdekes kiállítás rászolgált arra, hogy teljes egészében, mint egységesen megtervezett és megvalósult, komoly alkotást ítéljék meg. Minden kiállítónak, legyen az akár gyáros, iparos vagy művész, alá kellett magát vetnie úgy a kiállításra szánt tárgyak megválogatásánál, mint pedig elrendezésük módjában a kiállítás összhatása érdekében olyan megszorításoknak, mint amilyeneket eddig még egyetlen egy nagyobbszabású ipari kiállítás sem követelt a résztvevőktől. Húsznál több bírálóbizottság vizsgálta meg Németországban és Német-Ausztriában a bejelentett tárgyakat és határozott elfogadásuk mellett, vagy ellen. És a bírálat nem szorítkozott csupán a tárgyaknak technikai szempontból való megvizsgálására, hanem egyaránt szigorúan számbavették a jóízlés követelményeit is. A befogadásnak különös feltétele volt még, hogy a tárgyak megfeleljenek a jelenkor szellemének és formai igényének. Ezzel eleve kizárták a szolgai stílusutánzatokat és mindent, aminek formai megoldása közömbös, vagy lényegtelen volt. Abból a tényből, hogy ilyen szigorú feltételek ellenére mégis létesülhetett a Deutsche Gewerbeschau, joggal következtethetjük, hogy a jelenkor németjei megértették és vallják is az igazságot, melyet Franciaország vezető iparpolitikusai már а XVII. században, az angolok pedig а XIX. században magától értetődő dolognak tartottak, azt ugyanis, hogy az ízléskultúrának az ipari téren való érvényesülése, nem egyes emberek magánügye csupán, hanem, hogy ehhez az egész nemzetnek fontos érdekei kapcsolódnak. A németek jól tudják, hogy az idegen a művészi és az ipari élniakarású nemzetek felől kevés rokonérzés árad feléjük. De tudják azt is, hogy a népeket nem csupán az emberek jó, vagy rossz tulajdonságai szerint ítélik meg, hanem, hogy a vélemények kialakulására nagy befolyása van mindennek, ami az illető nemzet cégére alatt az idegenek szeme elé kerül, tehát elsősorban alkotásoknak. Ha most a németek az ipari termelés minden ágában a Deutsche Werkbund vezető igéjét következetesen érvényesíteni akarják, a „Durchgeistigung der gewerblichen Arbeit" és „Nur Qualitätswaare ! " ezzel elsősorban nemzeti ügyüknek akarnak szolgálatot tenni, mert a megbecsülés, ami a világpiacon a kifogástalan német készítményeknek kétségtelenül kijár, hovatovább átsugárzik majd a jó munkák készítőire, a német nép fiaira is. Bizonyos, hogy a Deutsche Gewerbeschau még nem adja a német iparművészeti termelésnek hű képét. Ma is készül elég selejtes, hazug, éretlen és jó ízlésbe ütköző munka. Nem is tagadják a németek. De azzal, hogy a selejtezést kérlelhetetlen szigorúsággal végezték,meg akarják mutatni a világnak az ipari és művészeti téren rendelkezésükre álló kiváló erejüket és alkotóképességüket. A kiállításra való befogadás pedig egyúttal bátorítás és elismerés volt az érdemes mestereknek és munkatársaiknak, a gondosan megválogatott, páratlan csínnal és nemes ízléssel elrendezett anyag maga pedig a szemléltető oktatásnak megbecsülhetetlen eszközévé vált, melyből a nagyközönség éppúgy, mint a szakmabeli körök bőséges tanulságot meríthettek. Látnivaló tehát, hogy a Deutsche Gewerbeschau egyaránt gazdasági és eszmei célokat tűzött maga elé. Meg akarja győzni a német népet, hogy annak ellenére, hogy a szerencsétlenségében elszegényedett, nem kell lemondania kulturális igényeiről és ne tűrjön otthonában maga körül selejtes holmit. Sőt éppen azért, mert most jobban kell takarékoskodnia, mint a béke boldog éveiben, oly árakra van szüksége, melyek !