Györgyi Kálmán szerk: Magyar Iparművészet 28. évfolyam 1925
1. szám - Elek Artúr: A művészetek apja
Magyar Iparművészet, 1925. A MŰVÉSZETEK APJA IRTA ELEK ARTÚR annak régi mondások, szaknak példájáról? A monumentális műmelyeknek — miközben részét törekvései nálunk sohasem tudtak nemzedékről - nemzedékre erőre kapni megfelelő feladatok és az általok öröklődnek — kipereg az kínálkozó gyakorlat és hagyományfejlődés eredeti értelmük és csak híján. Székely Bertalan legszebb kartonjai az üres frázissá csépelt vázlatoknak maradtak. És néhai Kőrösfői héjuk marad meg. Ilyen az Kriesch Aladárnak, ki a reneszánsz míveaz ősi mondás, hogy az építészet a művéseire emlékeztető mesterségbeli alaposságszerek apja. Apja annyiban, hogy föltétele gal és művészetünkben szinte példátlan áliminden művészetnek. Mert először volt a tattal készült egész életével a monumentális ház, azután lett mindaz, ami külső és belső festés feladataira, hány ilyen feladatban díszítése: a szobor, a festmény, az egész jutott része ? Közvetetlenül a háború előtt iparművészet. Az épület a határok közé volt néhány évi időszaka művészetünknek, fagott tér, minden egyéb művészet a tér melyben a főváros nagy építőprogrammja kitöltője vagy tagozója. Olyan nyilvánvaló a különböző művészeteknek is juttatott éret, mint a sarkigazságok s mégis megtékes feladatokat. De az ilyen összedolgoeshetett, hogy jó egy évszázadon át megzásban járatlan építészetünk azok számára feledkezett róla a művészet egész gyakor sem tudott megfelelő építészeti keretet tárlata. Száz év óta a szobrászat és festés vezni. Véletlenül simának maradt falfelüleelszakadt az építészettől. S ha különösen telire kerültek a freskók és az épület egéünnepélyes feladatok — egy-egy színház, szével össze nem függően helyeződtek el a minisztérium, törvénykezési palota stb. épít-szobrok, kezésen egybe is térítették őket, egyesül így volt ez a múltban és így lesz a jövőben lélük csak amolyan alkalmi összebékülés is, ha építőművészetünk szelleme meg nem volt s a művészeti eredmény nem logikus változik. Az építészetnek feladata, sőt önelőzményekből fejlett, hanem mestersége- maga mivoltából következő kötelessége, sen, sőt sokszor erőszakos módon, hogy a maga koncepcióinak keretében hibás ebben az építészet volt s hogy helyet juttasson a többi művészetnek, a helyzet máig sem javult, az is az . Hiszen nélkülök el sem lehet. Bizonyság mulasztása. Az építőművészek azok, akik erre, hogy szurrogátumaikról soha le nem a művészet virágzó korszakaiban a többi mondott. A gipsz és újabban a műkő a művészet számára az alkotó alkalmat és szobrászat hatóeszközeinek bevonását a számára való feladatokat megteremtették, akarja jelenteni, de a szobrászművész. Valamikor büszkesége volt az építés művészeinek, hogy építményeikkel koruk más kiváló művészeit foglalkoztatták. És nyilvánvaló, hogy például az olasz reneszánsz óriási festői és szobrászi tehetségpotenciája önmagában fulladt volna meg azok nélkül az alkalmak nélkül, melyeket az építőművészet adott neki a széttágulásra és alkotásokban kifejeződésre. Hol vagyunk annak a nagyszerű művészeti korHaranghy Jenő: Ex libris, tehát a tulajdonképpeni alkotó kihagyásával. Volt idő, amikor legvirágzóbb művészetünk — a gipszöntés volt. Bizonyára gazdasági okai is voltak annak a tartózkodásnak, mely a tulajdonképpeni művészeket nem bocsátotta az építészet feladataihoz. A tervező építészek mindig is azzal védekeztek a néha felhangzó vád ellen, hogy költségvetésükben nem fértek el a monumentális szobrászat és festés költ- lz íxbre ííbporoio Deíee manos dsrí íibrero, Que cuoncto ío esíd ofnheaudo ЕдЬэооез ±e esíó. •cerxdieríjCio*'