Curiai Értesítő - Magyar Jogász, 1877 (2. évfolyam, 1-149. szám)
1877-01-03 / 1. szám
törvényszék bírái közül többen elé fognak mozdít- t tatni, s helyük nagyobb részt a tszék fogalmazói személyzetéből töltetnek be. Nem igen szeretjük az ilyen epuratiót, mert a fogalmazó, ki a társas bí- . róság gyámkodása mellett működik, nem bírhat még azzal az önállósággal, mely a gyakorló bírónak 0 igy Az „Ébredés“ nevezetű kolozsvári újság, mely — mint értesülünk - csakugyan konservatív“ annyiban, hogy híreit hétről-hétre conserválja, ránk s még egy pár fővárosi lapra röffen — hogy hát miért lopdossuk mi el az ő kitűnő híreit. Isten gonoszképeit ne vegye, mi sohasem láttuk még azt az újságot, s most is csak egy jóakarónk figyelmeztetett, hogy a mi bőrünkre akar magának reclameot csinálni. Nem vettük mi át édes mister John Asbóth soha egy betűjét sem. Nem vagyunk mi ön, ki a „P. Ll.“-ba belelopta a más cikkét, s eltulajdonította Grünwald Béla eszméit szórólszóra 15 lapon kersztül. Azért hát kikérjük a gorombaságot. A gorombaság nem az, hogy valahonnan átvettünk valamit, hanem az, hogy az „Ébredés“ből vettük át. Tolvajtól lopni a cigánytól szenet! Urbán Károly báró, az 1848/9. erdélyi hadjáratokból ismert cs. tábornok, kedvezőtlen anyagi viszonyok miatt új év napján Brünnben egy bérkocsiban agyonlőtte magát. IRODALOM. Fegyházi reform Magyarországon című kézikönyvet irt Reső Ensel Sándor bpesti ügyvéd. A munkának második füzete most jelent meg az Eggenberger féle könyvkereskedés bizományában ; ára Go kr Szerző, kit a szakközönség fegyházi munkálatairól ismer, a fegyházakat javító intézeteknek kívánja vézetni, s ezért szemben azokkal, kik a munka megtagadásában súlyosító körülményt vélnek találni, helyes álláspontot elfoglalva munkára óhajtaná a fegyencet szoktatni, sőt eziránt buzgalmat ébreszteni benne. Hogy művelt államokban a börtönrendszer mily fokra emelkedett, azt részletesen ismerteti velünk szerző, ki hajlandó volna a humanismusnak leginkább megfelelő börtönök létesítésére, sőt a rendszerető s szorgalmas fegyencet gratifikációban is részesíttetni. Szerző tehát nem vette figyelembe viszonyainkat, melyek egyátalán nem engedik meg a most jelzett alapra fektetett börtönrendszert. Nálunk a nyomor közepette az ipari kereskedelem pangásánál fogva, a roppant megadóztatás mellett felszaporodott proletarizmus csakhamar bűnt követne el, hogy a börtön falai közt élvezze a nyugalmat, mit szabadon létében föl nem találhatott. A börtönrendszer nézetünk szerint szintén nem lehet mindenütt egyforma, hanem idomítani kell azt az ország társadalmi viszonyaihoz. Törvényszéki csarnok. Szüreti mulatság ágyúzással. Raczki Ignác korcsmáros igen kedélyes ember. A Ganz-gyárral szemben levő korcsmája, vendégeinek legnagyobb része a gyár munkásaiból áll, kikkel .aczki igen jó viszonyban van. Szüretkor meg szokta hívni vendégeit szőlejébe mulatságra, mely rendesen zavartalan derültséggel foly le. Az idén, október 1-én azonban tragikus eset szakította félbe a mulatságot. A munkások alig lábnyi hosszú ágyút is vittek magukkal. Ezt az ágyút a gyárban készítették, és a gyár tűzvédsége nyári mulatságainál szoktak ebből puffogtatni. Amidőn a körülbelül a 40 főből álló társasági zöme a szőlőbe érkezett, a hegy tetején üdvözletükre az ágyú elsült, de igen szerencsétlen következménynyel. Hauer vasöntő az elsütés pillanatában épen az ágyú előtt a földről fölemelte a lőportartó dugaszát, és felemelkedvén, a fojtás helyett alkalmazott fa arcába vágódván, rögtön megvakult. Az ágyút Peck János sütötte el, és Pomájer Ferenc töltötte volt meg. A mai végtárgyalás után a bpesti fenyítőszék Peck és Pomájer testi biztonság elleni vétség miatt 14—14 napi börtönre, és Hauer számára 500 főt bírság fizetésére ítéltettek. Az ítéletben az elítéltek és a kir. ügyész egyaránt megnyugodtak, találta Lagoursallas asszony leányát, kit aztán magával vitt a szülői házba. Graff asszony nem tagadható, hogy anyagilag elősegítette az alig tizenhat éves leány szökését. Csupán azt állítja, hogy szánalomból, s minden utógondolat nélkül cselekedett; a védelemnek ez a rendszere azonban meg nem állhat. Következőleg Chevalier Veronika, férjezett Graffné vádoltatik: jöl, hogy az 1876. évben Párisban álnok módon elcsábította a még akkor kiskorú Lagoursallas Jeanne-Andréa Leopoldinát törvényes atyja házából, midőn az, még nem töltvén be tizenhatodik évét, apai hatalom alatt állt; másodszor, hogy ugyanabban az időben saját hasznára fordította a nevezett kisasszony által szüleitől eltulajdonított pénzösszeget; s-ot, hogy oly pénzt, mely nem tulajdona volt, hanem csak bizonyos célra rábizatott saját céljaira fordított. Eme bűnök , illetve kihágások a büntető törvénykönyv 354., 355., 380., 406. , 408. §§-iba ütköznek. Vádlott kihallgatása. Elnök úr először emlékezetbe hozza a kezdetleges érintkezéseket Graffné s Lagoursallas Jeanne között, valamint a gonosz befolyást, melyet a fiatal leányra gyakorolt. Graffné tagadja, hogy rész tanácsokat adott volna a leánynak. Azt állítja, mikép Jeanne kicsapongó volt s ő maga akart egyszerre minden áron távozni szülői házából. Elnök úr: Térjünk a dologra. 1876. julius 6-án Jeanne meglátta önt az utcán, amint reá várakozott. A légyott ki volt csinálva. Elhagyta szüleit, lement az utcára, ön őt egy ablakmélyedésbe vonta, ő szokás szerint édes pálinkával kínálta meg önt. Ön még Brüsselből is föntartotta vele az öszszeköttetést. Ön bírta rá, hogy oda utazzék, de az utazáshoz pénz kellett; a leány 200 frankról tett említést, melyet atyja épen most kapott, ön rábeszélte, hogy hozza el a pénzt. A leány hazament, ellopta a 200 frankot, ön elvette tőle, s aztán új öltözéket vásárolt abból számára. Feltűnő, az ön céljainak megfelelő öltözéket választott számára, őt a fürdőbe kisérte , ott felvétete vele az uj öltözéket, s aztán az északi vaspályaudvarba kisérte, hol jegyet váltott számára Brüsselig. Ki volt csinálva önök közt, hogy az első pénzt, melyet a leány Brüsselben keres, önnek küldeni, hogy ön is utána utazzék. A leány elutazott. — Felelet: Egy garast sem kaptam Lagoursallas kisasszonytól, elnök úr; eladtam neki egy kalapot s egy zubbonyt, s többé nem adtam neki inni. A raktárban ő maga vásárolta a kérdéses tárgyakat. , K. Elvezette őt a fürdőbe ? — F. Igen, ezt mondtam neki, „minthogy új ruhát vesz magára, szükséges megmosakodnia.“ K. Elvezette a pályaudvarba? — F. Elnök úr, ő vezetett engem oda. Mindaz amit mondtam elnök úr, tiszta igazság. K. Megegyeztek önök abban, hogy ön utána megy Brüsselbe ? — F. Nem, minek is ? Kis kicsapongó, minőnek én láttam őt. S én, nekem gyerme- Ikeim vannak, kikkel foglalkozhatom. Ellenkezőleg, így szóltam hozzá: „Mit akar ön Brüsselben, ha ott senkit sem ismer ?“ K. Ekkép ön szerint ön még le akarta őt beszélni az elutazásról. Azonban ön mondta meg neki Hortense asszony lakását du Nord-utca 2. sz. ? Brüsselbe érkezvén, a leány közvetlenül oda ment. — F. Beszéltem neki a Nord-utcáról, de számot nem említettem. K. A Rue-utca- i Hortense asszonyról? — F. Úgy tudtam, hogy Hortense asszony varrónő. K. Pedig Hortense asszony nyilvános leányokat tartott. — F. Azt nem tudtam. De hát kérem szépen elnök úr, minek ment Lagoursallas kisasszony Brüsselbe ? K. Saját érdekében figyelmeztetem, ne beszóljon ily hangon. A vizsgálat folyamán teljesen elismerte ön az anyagi tényállást ; csak annyit jegyzett meg ön, védelmére, hogy gyöngeség, jóság, s az hatott önre, hogy szerencsétlennek látta őt, s ezért segítette elő szökését a szülői házból, „tudatlanság, jóság, s meggondolatlanság.“ Ezek az ön saját kifejezései. — F. Az igaz, el hagytam magam csábittatni. De nem tettem semmit. K. Azt is mondta ön : „Annyira sirt, hogy így szóltam hozzá: „igen kis cocotte, hozzád fogok menni.“ — F. Elnök úr, nem mondtam, hogy utána fogok menni. K. Tehát a vizsgálóbiró találta ki eme szókat, s azt is: „igen, kis cocotte.“ — F. Anyi igaz a dologban, hogy ezt mondtam neki: „igen, kis cocotte, elkísérlek a pályaudvarig.“ (Vége köv.) A semmitőszék utóbbi tanácsaiban elintézett ügyek. 21636. e, 21691. v. 21704, e. 21728. e. 21753’ ms. 21768, e. 21841, k. 21923, e. 21946, ms. 21958, e. 21999, v. 22000. ms. 22012, ms. 22051. e. 22663, v. 22082, e. 22127, ms. 22157, e. 22189. e. 22174, k. 22209, e. 22216, ms. 22474, e. 22438, e. v. 22889, ms. 21423, ms. 21455, e. 21460. ms. 21598, e. 21599, e. 21610, kh. 21612, e. 21665, e. 21666, ms. 21672, ms. 21739, v. 21743, ms. 21804. ms. I 21806, ms. 21817, e. 21820, e. 21900, ms. *21961, ms. 22823, e. 23346, e. 22831, e. 19781, ms. 19804. ms. 10805, e. 19825, ms. 19830, ms. 1985o, ms. l9S5pi ms. 19874. e. 19879, e. 19893, e. 19915, v. j992o5 e. 19965, ms. 19993, ms. 20014, k. 20022, k- 20065, ms. 20106, e. 20127, e. 20131, ms. 20146, e 20200. ms. 20203. e. 20243, e. 20274, e. 20275, e. *20316, ms. 20317, ms. 20365, ms. 20371, e. 20407, e. 20478, ms. 20486, e. 20495, ms. 20550, e. 20574. ms. 20597, e. 20612, e. 20663, e. 20681, ms. 20690, e. 20697, ms. 20722, e. 20810, v. 20831, k. 20903. e. 20906, e. 17819, e. 17820, ms. 17829, v. 17852, ms. 17853, k. 17862, e. 17863, e. 17912, e 17913, ms. 17926. ms. 17935, k. 17946, ms. 17970, e. 17971, ms. 17997, e. 18003, k. 18038, k. 18039. k. 18055, ms. 18059, ms. 19538. ms. 23455, ms. 18076. e. 17077, e. 18093, k. 18094, e. 18104, ms. 18138. e. 18149, e. 18174, e. 18190, ms. 18199. ms. 17144, k. 17145, k. 18201, ms. 18387, e 18409, e. 18625, ms. 18730, ms. 19203, ms. 20820, ms. 23072, e. 23081, ms. 23125, ms. 23138, e, 23147, ms. 23148, ms. 23176, e. 23219, e. 23220, e. 23228. ms. 23369. e. 23388, e. 23392, e. 23398, e. 23414, e. 23415, e. 23421, v. 23432, ms. 23443, ms. 23444, e. 23458, k. 23472, ms. 23525, k. 23535, v. 23536, ms. 23541, e. 19586, e. 19597, e. 19605. e. 19624. e. 19656, e. 19691, e. 19709, v. 19710, e. 19755, ms. 19756, rns. 19792, e. 19793. e. 19815, e. 19845, v. 19876, ms. 19924, p. 19950, e. 19952, ms. 20053, v. 20054, v. 20112, e. 20114, k. 20128, e. 20138, ms. 20145, k. 20155, e. 20183, e. 20202, ms. 20238, v. 20250, ms. 20262. ms. 20297, e. 20298, e. 20315, e. 20356, k. 20357, k. 21954, e. 21899, e. 23293, e. 23312, e. 23320, e. 23329, ms. A „BUDAPESTI KÖZLÖNY“ kivonata. Kitüntetés. Horváth Miklós Ipolysági tszéki elnök nyugdíjaztatása alkalmával, hoszszu és hű szolgálatainak elismerése mellett a királyi tanácsosi címet díjmentesen nyerte. Kineveztettek. Elnökké az ipolysági tszkhez : Pintér Miklós m.-óvári nyugalmazott tszki elnök; — birákká: a nyitrai tszkhez Mérei Ottó ottani tszki jegyző; a győri tszkhez: Thamm Frigyes soproni jbgi albiró; a jászberényi tszkhez: Áraik ottanijbirósági albiró; a deési tszkhez :Hoszszu L, köz- és váltóügyvéd; a nyíregyházi tszkhez: Fehér Barna ottani jbgi albiró; továbbá lbirákká : a félegyházi jbghoz: Fövenyessy József ottani jbgi albiró, és a szepesszombati jbghoz: Bethlenfalvy Antal homonnai jbgi albiró; albirákká pedig: a bpesti IV—X. kerületi fenyitő jbghoz : Anos Károly bpesti keresked. és viszki jegyző; az edelényi joghoz: Balogh János gyakorló ügyvéd; a n.-kállói joghoz: Thoma István nyíregyházi tszki jegyző; a segesvári joghoz: dr. Binder Vilmos erzsébetvárosi tszki jegyző; a szarvasi joghoz: Kovács Sándor köz- és váltóügyvéd ; a rékasi joghoz: Schmidt Lajos tekei jogi aljegyző; a temesvári jbghoz: Du 1i János zilahi tszki aljegyző; a margittai jbghoz : Szentiványi Adorján n.-váradi jbgi aljegyző ; a topolyai jbghoz: Serly Antal köz és vártól ügyvéd; a szabadkai jbghoz: Crainiceanu Mihály n.-kikindai tszki jegyző; az újegyházi jbghoz: Henter Béla erzsébetvárosi tszki irodatiszt; az oravicabányai joghoz: Szüszmann Gyula besztercei tszki segédtelekkönyvvezető; a felső-vissói joghoz: Héder János m.-szigeti tszki aljegyző, és az adonyi joghoz: Sohár Béla sz.-fehérvári tszki aljegyző. — II. oszt. számtisztté az igazságügyminiszteriumhoz Pray Valér földmivelés-, ipar-és keresked. minisztériumi számtiszt;— III. oszt. számtisztté Vinda Károly számvevőségi dijnok;— pénzügyminiszteri fogalmazóvá:Graef Károly fogalmazó segéd. Áthelyeztettek : Saját kérelmükre: Veresmarthy Bertalan gödöllői jbirő a pestvidéki tszkhez, Berzeviczi Szilárd sirokai jbirő a nyitrai tszkhez, Vit