Curiai Értesítő - Magyar Jogász, 1877 (2. évfolyam, 1-149. szám)
1877-05-23 / 117. szám
tellumban készíttetett. És ezen javaslatban egyúttal a magánjog egy nagy fontosságú alkatrészéből a családjogból a szülői hatalom jogviszonyai is szabályoztatók. Tehát ugyanazon javaslatban a politicum és juridicum, a közigazgatás és magánjog összekevertetik. A tisztán közigazgatási természetű javaslatban, a legfontosb magánjogi viszonyok szabályoztatnak. Hogy a jogeszméknek eme határtalan öszszekeverése, a codificatio okszerű elveivel merő ellentétben áll, semmi kétséget sem szenvedhet. Ez azonban még nem az egyedüli hiba ezen codificationális eljárásban. A részletenkint való codificálás csak úgy engedhető, s indokolható, ha a magánjognak önálló alkatrésze, egész összegben codificáltatik p. o. az egész örökjog, az egész kötelmi jog. Codificátoraink azonban a gyámügyi javaslatban a magánjognak nem egy részét, hanem a családjog részecskéjét szakították ki s codificálták Ily eljárás a törvényhozás józan elveivel össze nem egyeztethető, mert a hason természetű jogviszonyok külön szabályzat alá jutván, egy részük új szabályokat nyervén más részük a régieket tartván meg, temészetes következősén leend: a jogi zavarok tömkelege a gyakorlati jogéletben. Sőt még ez sem elég, több kirívóbb tévedésre bukkanhatunk még csak ezen egy codificationális feladatnál is. Nevezetesen nem lehet eléggé kárhoztatni, hogy a kérdéses javaslatban a családjognak egy része épen akkor codificáltatik kiszaggatva, a mikor maga az egész magányjog codificálás alatt áll s e munka már évek óta folytattik. Tehát ugyanazon tárgy felett kétfelé codificálunk! Hogyan lehessen itt öszhangzást, egyöntetűséget létrehozni — miután mindkét munkálat más kezekbe van letéve. És a jelen gyámügyi javaslatban, a legszembetűnőbb következetlenséggel, a codificatió alapelveinek ignorálásával, csak azért szabályoztatik a szülői hatalom stb., hogy pár év múlva, ha a polgárjogi codex elkészül , ismét eldobattassék ? Sajnáljuk, hogy ezen tekintetek s jognézetek a bizottságban s képviselőházban nem emelkedhettek felszínre s érvényre —megmentendők törvényhozásunkat egy újabb codificationális kudarcztól! Budapest, május 22. A képviselőház első bíráló bizottságának elnöke Paczolay János a következő értesítést teszi közzé: Verhovay Gyula úr megválasztott Czegléd kerületi országos képviselő ellen több czeglédi választó által a képviselőházhoz beadott kérvény következtében elrendelt vizsgálat befejeztetvén, ennek folytán a házszabályok 73-ik §-a értelmében a kérvény felett hozandó véghatározat tekintetéből az első bíráló bizottság f. év június 11-én reggli 10 órakor ülést fog tartani; erről úgy a kérvénynyel megtámadott s fent nevezett képviselő úr, mint a kérvényezők meghatalmazott ügyvéde dr. Török Béla úr, azon figyelmeztetéssel értesíthetnek, hogy a vizsgálati iratok a képviselőház irodájában megtekinthetők. Az egy Istent hivők felekezete Erdélyben ősidő óta valódi Ekloradója a válópert folytató házasfeleknek. Az első bírósági ítélet, sőt illő díj (700 ft.) lefizetése mellett a válóper megkezdésének igazolása is elegendő arra, hogy a consistorium összeüljön, s a jelentkező feleket a szentlélek nevében, törvényes házastársak gyanánt összeadja. Mint átalánosan tudva van, Patti Adeline is Erdélybe megy, hogy ottegybekelhessen kedvesével, kinek épen az a baja, ami Pattinak, hogy t. i. házas, s a végelválás nincs kimondva bíróilag válóperükben. Azonban ezen a csekélységen túlteszik magukat, áttérnek az unitákius vallásra, lefizetik a megszabott dijt, s ország-világ előtt férj és feleséggé lesznek, gúnyjára a kettős házasságot bűnnek nyilvánító törvényeknek, gunyjára a társadalmi rendnek, melylyel oly éles ellentétben áll az unitárius felekezet ebbeli szabadalma, elbirálása a kir. semmitőszék hatáskörébe nem tartozik. 6089/877. sz. A másodbiróság az első bíróság ítéletét nem a törv. rdtts. 108. §-a alapján, hanem a tárgyalási jegyzőkönyvek alaki hiányai miatt oldván föl, holott eme hiányok pótlása az ítélet feloldása nélkül is eszközölhető lett volna, a feloldó végzés a törv. rdttás 297. §. 1. potja alá eső semmiséget képez. 3651/877. sz. A közgyámok, külön gyámhatósági megbízás nélkül a kiskorúaknak bíróság előtti képviseletére hivatva nincsenek. feszített munka után sikerült neki elég hű utánzatokat létrehoznia. Elismerni, hogy körülbelül 275, egyenként 120 francról, s így összesen 33000 francról szóló bonokat gyártott, de azt állítja, hogy legnagyobb részüket megsemmisítette 1877 januárban, anélkül, hogy használta volna őket. Bizonyos, hogy csak 23 mutattatott be a Crépins háznál kifizetés végett. Moyaux 1877 január 4 és 5-kén adta ki ezeket különféle kereskedőknek 2770 franc értékű áruk fejében. Pibon-hamisitás kellemetlenségekre adott okot a Moyaux házaspárnál; a nő jelen volt azon hosszú munka folyama alatt, melyet férje a hamisítványok készítésére fordított s bármennyire kérte is őt ez a segédkezésre, mindig megtagadta a beleavatkozást. Szóváltások keletkeztek, s ezek közben gyakran fenyegetőzött a nő feljelentéssel, s egy ily alkalommal Cousinné előtt azt a választ nyerte: „ha feljelentesz, agyonlőlek.“ Ugyanezen időtájban egy más körülmény is meghasonlásra szolgált okul; a nő magaviselete a hűtlenség gyanúját keltette a férj lelkében: a hír azt beszélte, hogy vétkes viszonyt folytat egy szomszédjával. És semmi kétség sem maradt fent e tekintetben akkor, midőn neje Philadelphiába utazott ezen emberrel, a kinek szolgálójaként adta ki magát, kinek azonban a körülményekből következtetve, kedvesévé lett. Moyauxné két nappal elutazása előtt lányát özv. Bagneuxné, vagy mint nevezték Amourné, bagneuxi lakosra bizta. A következő augusztus hóban Moyaux elvitte a lányt onnan és Charlesnénál, a lány volt dajkájánál helyezte el Sensban. Pár napig maga is e városban maradt. Időközben neje visszajött Amerikából, s megtudván, hogy a lány Sensban van, rögtön oda sietett, hogy azt visszakövetelje. Moyauxt nagyon felingerelte az aszony megérkezése; durván fogadta; kivonatát kereken viszszautasította és rögtöni távozásra intette; ő maga másnap elhagyta Sens-t s Párisba ment revolvert és töltéseket venni, oly czélból, hogy nejét megölje azon esetre, ha megkisérlené a gyermeket magához venni. Ez időtől kezdve Moyauxt csak egy gondolat foglalkoztatta az, hogy leányát elvehetik tőle, s az ismét anyja hatalma alá kerülhet: „inkább szeretném holtan látni, mondá, mint anyja kezei közt.“ Augusztus 30-án visszavitte leányát Lensból Párisba s ott egy Lenchonné nevű divatárusnőnél rejtette el. S midőn igy a leányt anyja elől jól elrejtve tudta, szeptember 6-án Belgiumba ment, félve attól, hogy neje feljelenti. Brüsselben viselete gyanúsnak tűnvén fel, elfogatott csavargása miatt s a nála levő revolvert confiscálták. Pár nap múlva visszanyerte szabadságát s Monsba utazott, ahol megismerkedett egy Decrucq Luiza nevű rosz életű leánynyal, ki minden nehézség nélkül ráállt arra, hogy Párisban őt felkeresi. November 19-én Montrougeban telepedtek le együtt és ugyanazon hó 23-án Moyaux elhozta leányát Lenchonnetől, s ágyasa gondviselése alá adta. Ezen évi január 4-én mindhárman elköltözködtek Bereybe, a Morte utczába, bár még előbbbi lakásukon sem járt le a béklési idő. Két nappal később, minthogy ágyasa hazájába visszatért, kénytelen volt Moyaux leányát visszavinni Bagneuxbe Marchaisnéhoz, aki a leányt igen szerette, s kész volt azt bármikor visszavenni. Alig múlt három nap, midőn Moyaux január 9-kén egészen magánkívül rohant Bagneuxbe sáros kézzel, betört orral, rendetlen öltözékben. Mindenáron magához akarta venni leányát. Sem ennek könyei, sem özvegy Marchaisne kérései nem változtathatók meg határozatát , a gyermeket karjára véve, elvitte. Néhány pillanat múlva a bhatilloni lóvasút közelében nejét pillantotta meg, bizonyos Centner úr társaságában. A kocsiról leszállva, nejére rohant, Centner védelmezvén a nőt, viharos jelenet fejlődött ki közöttük, melynek csak többek közbelépése vethetett véget. Jeanne rejteke fel volt fedezve, tehát atyja nem akarta őt tovább egy perczig sem Bagneuxben hagyni. Január 9-ke után nehéz volna pontosan követni vádlott nyomait; azt tudják, hogy leányát két napig a Barreau családnál hagyta a Francs- Bourgeois-utczában, valamint azt is, hogy 11 én Párisban revolvert vásárolt annak helyébe, amelyet Belgiumban elvettek tőle; 12-kén Monsban volt Jeanne-nál, s 15-kén Sensba érkezett vele, hogy Charles asszonynál újból menedéket találjon a gyermek számára. Moyauxt ekkor sötét gondolatok gyötörték; jövedelmi fonásai, melyeket a Crespinház bánjainak hamisítása által nyitott, kiapadtak; leánya nagy zavarba hozta őt, mivel lehetetlenség volt rá nézve, hogy fölnevelje, a Decrucq leány pedig, kire ezt bizni akarta, nem tudta, vagy nem akarta magára vállalni a terhet, s másrészt, ha elválik Jeanne-től gondolta, védtelenül ki leend téve neje üldözéseinek,Otti ellen halálos gyűlölettel viseltetett ily gondolatok között, irtózatos tervet koholt. Február 2-kán búcsút vett Charles asszonytól, kinek azt mondá, hogy leányát Belgiumba viszi, mire Párisba utazott, hová d.u. négy óra felé érkezett. (Folytatjuk.) Semmitőszéki döntvények. 18887/876. sz. A törv. rdtzs. 558. §ának az okiratok birság terhe alatti kiadására vonatkozó rendelkezése, az e tekintetben fennállott törvények hasonlatos rendelkezésén alapulván, a birság úgy azelőtt, valamint jelenleg is rendszerinti peres eljárás alapján hozott bírói ítélettel határozható meg. Az, vajon alperes a perben előadott és bebizonyított körülmények alapján a keresetben megjelölt okiratok kiadásában marasztalható volt e, érdemleges kérdést képezvén, Legfőbbitélőszéki döntvények. 3596/877 sz. A valódiságra nézve alperes által kétségbe nem vont kötelezvényben a kamatfizetés nyilván kötelezve lévén, s a közjegyzőileg ugyan azon kötvényre vezetett törlesztési jegyzékben nem lévén kitüntetve, hogy felperes a kamatok iránt kereseti jogáról lemondott volna, azok az egész követelés után megítélendők. 3609/877. sz. Gyámhatósági végzés ellen a jogorvoslat kizárólag az illető fölöttes hatóság hatáskörébe tartozván, peres eljárás tárgyául nem szolgálhat. Vegyes közlemények. Közrendészetünk jellemzésére szolgál a „Torontál“-ban Pirty Miklós szolgabirótól megjelent közlemény, melyben az mondatik, hogy a személy és vagyonbiztonság mily mérvben van az alibunári szolgabirói járásban veszélyeztetve, azt bizonyítják az eddig itt elkövetett lopások, rablások és gyilkolások; ha csak a károsok maguk nem nyomozták és állították elő a tetteseket, azok az erre hivatott rendőri közegek által soha nem nyomoztattak, mert az alibanári járásban lévő 13 darab élhetetlen, gyáva csendlegény legtöbbnyire magánszolgálatok teljesítésére használtatnak, csak arra nem, amire hivatják. Annyi a vasúti garantia, oly nagy a kegyenczek miatt hivatalától megfosztott nyugdíjazott hivatalsereg, hogy nem jut a közrendészetre. A pandúrok alkalmasint fát fűrészelnek, vagy valamely közigazgatási úri egyén házát építő rabokat őrzik, s az adózó lakosság kergeti a betyárokat. Szép közigazgatás, s ha még ezenkívül szemügyre veszszük a s semmi józan nemzetgazdasági elveken nem alapuló kormányzást, az adózó népnek túlterheltetés folytán pusztu