Magyar Jogász, 1877 (2. évfolyam, 150-300. szám)

1877-10-25 / 246. szám

Második évfolyam 1877. 246. sz. Budapest, csütörtök, október 25. Egész évre ... 15 írt. — Fél évre .... 7 „50 Negyed évre . . . „ — Hirdetések: Egy hatodhasábos petitsor egyszeri hirdetéséért 19 kr., kétszer 16 kr., és többszöri hirdetéséért I6 kr., minden beigtatásnál. A bélyegdij külön minden beigtatás után 30 kr. osztr. ért. MAGYAR JOGÁSZ JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP Szerkesztőségj ‹ , kiadóhivatal: Budapest, V. József tér. 3. sz. ( hová a lap szellemi részét › › illető közleményeken kívül, ) ; az előfizetési s hirdetési di ~ › jak, nemkülönben a beigtajtandó hirdetmények is külídendők. — Kéziratok csak ismert kezektől fogadtat-dnak eL „MAGYAR JOGÁSZ“ megjelen minden nap, hétfőt kivéve. Előfizetési ár: A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. Akadályok. Aki lapunknak számait csak felületes figyelemre méltatja is, néha az unalomig tapasztalja, hogy a Curián rendkívül sok a pör. Az előadók túl vannak halmozva teendőkkel s az elismerés nem nyújthat oly koszorút, mely kevés ne lenne amai érdemek elismerésére, melyeket biráink a magas fórumokon kiérdemelnek lankadatlan erélyük, szorgalmuk, kimeríthetlen munkásságuk által. Mi nem csodálkozunk sem azon, hogy a Curia bírái személyszaporítást követelnek, sem azon, ha nem tartozik a ritkaságok közé, hogy az illetékes magas fórum is botlik ítéleteiben. Oly tömeget nyugodtan áttanulmányozni, mint amily itt öszszejő, s oly tömegben biztos Ariadne-fonalat találni Herculest illető munka, kit félistennek tart a rege, de nem véges eszü bírót. S mik azon tényezők, melyek az abruálást teremtik? Azok közül csak két körülményre hivatkozunk. Mindenki ismeri — akit érdekel — igazságügyi viszonyainkat. Csak tegnap írtunk azon visszás helyzetről, melyben birói karunk, a törvényszékek s járásbíróságok személyzete sinlk. Követelhető-e a bírótól, ki fölött Damocles kardjaként függ, a más állomásra való parancsoltatás, hogy lelkének egész hevével, legkitűnőbb tehetségeivel szolgálja a fontos ügyet?! Vagy, hogy egyebet kérdezzünk: rendben vannak-e az alsófokú bíróságok? A reductio törvényszékeket szüntetett meg, és járásbíróságokat ruházott föl telekkönyvi hatósággal. Ha tekintet lett volna arra, hogy telekkönyvvel foglalkozott egyének kapjanak elsősorban állomást és kenyeret a most említett hatóságoknál, nem lenne ma annyi anomália. Ámde ez nem történt. Esély, protectio voltak irányadók e kinevezéseknél, aminek sajnos és ki nem heverhető eredménye az, hogy a jogot keresőknek eddig nem tapasztalt serege föledbez telekkönyvi ügyekben, és a felső bíróságok nem győzik visszavetni, megmásítani az ítéleteket, ami aztán új meg új perorvoslatnak lesz szülőanyjává! Íme ez az egyik oka a Curiai bírák elhalmozottságának. A másik és szintén méltánylandó ok: a köznyomor, mely ezer és ezer új küzdelmet hozott létre. Az erkölcsök hanyatlottak. A tulajdon szentsége paradoxonná lett: a hamis eskü, rokongyilkosság, rablás, tolvajlás, gyermekvesztés stb. stb. bűnök bokor számra vannak napirenden, sőt a mi ellen Solon törvényt nem hozott, mert nem hitte, hogy ilyenre szükség legyen), apagyilkosságok sem tartoznak a fehér hollók közé. Epidémia alakját öltötték a különfaju bűnök, s a Curia büntető tanácsainak vénei álmélkodva emlegetik a Rózsa Sándorok boldog idejét. Csak ezen két körülményt említjük ma föl. Az utóbbin a viszonyok javulta üdvös reactio (mikor ?) segitni fog; az előbbin a kormánynak segitnie kell! Ha már fölfüggesztetett a birói függetlenség, ha ez abnormis állapotnak még tartania kell: rajta, válogassa ki a miniszter a tehetséges embereket, s minden befolyástól mentsen paralysálja a gyenge bíróságokat, beosztott tehetséges férfiakkal. Ha ez megtörténik, akkor a felső és legfelső bíróságok nagy haszonnal, kitűnő eredménynyel fognak munkálkodhatni, addig azonban nem. Konkolyos földtől ne követeljünk tiszta búzát! Budapest, okt. 24. Figyelemreméltó mozgalom indult meg a lajtán túl a vidéki közjegyzőségek tekintetében. A szakkörök nagy része ugyanis a mellett agitál, hogy a vidéken ne választassék el a közjegyzők hatásköre, oly élesen az ügyvédekétől, nevezetesen, hogy ne tartassanak fönn a vidéken bizonyos teendők, különösen a közjegyzők számára. Fölhozzák, hogy a közjegyzői rendtartás szerint a közjegyzők perenkívüli ügyekben képviselhetik a feleket, sőt még a peres ügyekben való képviselettől sincsenek föltétlenül elzárva, csak oly peres ügyben nem képviselhetvén a feleket, amelyek általa kiállított okmányból keletkeztek. Ennek következménye aztán az lett, hogy a közjegyzők a vidéken az ügyvédeket egészen háttérbe szorítják, mert ezek is nagyrészt peren kívüli ügyek vitelével foglalkoztak, s most ezen ügyek kizárólag a közjegyzők kezeibe kerültek; némely ügyletekhez ugyanis a törvény föltétlenül közjegyzők közbejöttét kívánja, így különösen bizonyos telekkvi átírásoknál, s igy természetes, hogy a felek a további lépések megtételére is a közjegyzőt bízzák meg. Vitatják, hogy a sokak által megdönthetlennek tartott amanxióma, hogy a közjegyzőség és ügyvédség összeférhetlen, egészen helytelen, és így egyrészt nem kell a közjegyzőket elzárni az ügyvédségtől, másrészt azonban a közjegyzők hatáskörét meg kell szorítani, mert különben a vidéken ügyvédnek existálni lehetetlen. — Nálunk a közjegyző közbejötte, tudvalevőleg, csak igen kevés esetekben kötelező, s épen az ellenkező viszony forog fönn ; nálunk ugyanis a közjegyzők nem tudnak a vidéken megélni, s azt hiszszük, hogy épen az ellenkező oldalról fog az agitatio megindulni. Kum kötelezni akarja arra, hogy az elhalt bpesti fenyítő járásbíró által elsikkasztott összegeket, térítse meg. Az eddig constatált hiány 10.000 írton fölül emelkedik. Módunkban áll ezt az ügyet pár nap múlva egész részletekben ismertetni, mely alkalommal nézetünket is el fogjuk mondani. Semmitőszéki döntvények. 12743 817. sz. A végrehajtás bányakönyvbe iktatott bányarészre, s ezután járó nyereményre intéztetvén, annak, mint bányászati tárgynak lefoglalása, elárvereztetése, hogy az e körül fölmerült tulajdoni s elsőbbségi igénynek elintézése, a kivételes bányabiróság, tehát az arra hivatott törvényszék illetékességi körébe tartozik. Legfőbb stélőszéki döntvények: 8081877. sz. A közjegyzői okirat tétele ki nem zárja annak bizonyíthatását, hogy kívüle, de tartalmára vonatkozólag előzetesen bizonyos szóbeli megállapodás jött létre, különösen azon irányban, mikép a szóbeli megállapodás szerint a közjegyzői okirat bizonyos pontja csak szmleges. Vegyes közlemények. Az Ivánka Oszkár-Weiszberger-féle párbaj ügyben a legfőbb ítélőszék, ma mondotta ki ítéletét , mely szerint a kir. táblának Ivánka Oszkárt 3 havi, két segédet 4, illetve 1 havi börtönre marasztaló határozata, egész terjedelmében megerősíttetett. A budapesti kir. tszék elnökét a miniszte rt olasz büntetőjavaslat. Fontos újítása a javaslatnak, az elitéltek feltételes szabadon bocsátása. Némely bűntényeknél nincs helye e kedvezménynek, nevezetesen gyilkosok, rablók, ismételt emberölők és megrögzött tolvajok, ki vannak zárva élvezetéből. A visszaesés büntetése tekintetében két rendszer közt kellett választani. Egyik rendszer csak bizonyos bűntényeknél tekinti a visszaesést súlyosbító körülménynek, s büntetését a büntető törvénykönyv különös részében szabályozza; a másik visszaesést feltétlenül súlyosbító körülménynek veszi, tekintet nélkül arra, hogy milyen természetű volt az első bűntény, s hogy meg lett-e a tettes annak folytán büntetve, vagy sem. Ez az utóbbi rendszer természetesen az átalános részben tárgyalja a visszaesés büntetését, hatályban van a legtöbb államban, s Mancini javaslata is ezt fogadja el. Súlyosbító körülmény gyanánt azonban csak akkor szolgál a javaslat szerint a visszaesés, ha meghatározott idő alatt és ugyanazon bűnös indokok folytán történt. Az ugyanazon bűnténybe való visszaesés (recidiva genera) nem mint olyan, hanem csak átalában, mint visszaesés büntettetik. Ami a föntebb említett meghatározott időt illeti, nincs a visszaesésnek súlyosbító hatása, ha a büntetés kiállása vagy más módon elenyészése óta tíz, illetőleg kihágásoknál 5 év telt el. Annak megítélésénél, hogy forog-e fönn visszaesés, azt az elvet követi a javaslat, hogy részakaratból elkövetett bűntény miatt elitélt nem tekintetik visszaesőnek, ha részakarat nélküli bűntényt követett, valamint megfordítva, a részakarat nélkül bűntényt elkövető egyén nem visszaeső, ha később gonosz szándékot tanúsító bűnténybe esik; továbbá nem vétetik tekintetbe sem a tisztán katonai vétségek miatt, sem a külföldi bíróságok által kiszabott, sem az amnestia által elengedett büntetés. A visszaesés büntetése — bűntényből bűnténybe való visszaesésnél — a különbeni büntetés fölemelése 1—5 évig, amihez ugyanoly időre terjedő rendőri felügyelet alá helyezés is járulhat. Bűntényből kihágásba, vagy megfordítva való visszaesésnél az illető vétségre kiszabott legnagyobb büntetés alkalmazandó, sőt még ez is súlyosbítható egy vagy két fokkal. Az ugyanazon vétségbe való visszaesés (recidiva genera) csak közönséges visszaesésnek vétetik, s a most kifejtett elvek szerint büntetendő. Különösen fontos még az elévülés félbeszakításának kérdése. A toscanai iskola és büntetörvény szerint az elévülés csak az ítélet kihirdetése által szakíttatik félbe, más elmélet és igen sok büntetőtörvény szerint (így a francia, az osztrák, valamint az Olaszország legnagyobb részében jelenleg érvényben álló törvények szerint) már a vizsgálat maga is megszakítja az elévülést. Mancini javaslatában — csekély változtatással— a toscanai rendszerhez csatlakozott, hogy a hossszú, hol félbeszakított, hol újra megkezdett vizsgálatok jövőre elő ne forduljanak. A budapesti kir. kereskedelmi és váltó törvényszék árverési naplója: Lerner K. okt. 25. d. u. 3 ó.; — Leyrer T. okt. 30. d. u. 3 ó.; —Schmertz J. okt. 31. d. u. 3 ó.; — Nedeczky I. nov. 3. d. u. 3 ó.; — Kühner I. nov. 13. d. u. 1 ó; — Kobányi M. okt. 29. d. u. 4 ó.; — Wechselman H. okt. 26. d. u. 4 ó.; — Benyerits M. okt. 26. d. u. 4 ó.; — Neumann M. okt. 29. d. u. 3 ó.; — Konancz Á. és Fölkel A. okt. 30. d. u. 4 ó.; — Nádor S. okt. 25. d. u. 3 ó.; — Gruber J.