Magyar Jogász, 1877 (2. évfolyam, 150-300. szám)
1877-08-01 / 176. szám
t második évfolyam 1877. 176.87. CS^OSOCEÄ.Cter3>x--na~i Orrl - I~T * „MAGYAR JOGÁSZ“ megje len minden nap, hétfőt kivéve. Előfizetőd ár: Egész évre . . 15 frt - Fél évre ... 7 „ 50 Negyed évre . . 4 — Hirdetések : Egy hatod hasábos petitor egyszeri hirdetéseért 19 kr., kétszer 16 kr., és többszöri hirdetéséért 13 kr., minden beiktatásnál. A bélyegdij külön minden beiktatás után 39 kr. osztr. ért Budapest, szerda, augusztus 1. | SZERKESZTŐSÉG I . kiadó hivatal : | Pest, Erzsébet tér 14. 8*., 5 II. emelet, | | hova a lap szellemi részét illető | ! közleményeken kívül, az előfize- | tési s hirdetési dijak, nem külön- g ij ben a beiktatandó hirdetmények | | beküldendők. Kéziratok csak is | | mert kezektől fogadtatnak »1. JOGSZAKI ÉS KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP. A zugirászatról. A lapunk tegnapi számában közlött belügyminiszteri rendelet sokkal mélyebben bevág az ügyvédi érdekekbe, min első pillanatra sejteni lehetne, s épen azért, korunk különben is veszélyeztetett existentiája érdekében tüzetesebben foglalkozunk a fölvetett kérdéssel. A rendelet első részét, melyben a minisztérium, hivatkozva az 1874. XXXIV. t. sz. 32. §-a,s a 2963/876.sz. igazságügyminiszteri rendelete, nem tartja szükségesnek, ,,hogy a zugirászat miatt a községi jegyzők ellen emelt alaptalan panaszok elhárítása czéljából intézkedés történjék, mert egyrészt a zugirászati cselekvény fogalma s büntetése a törvény által szabályozva van, más részről pedig minden egyesen erét esetben a bíróság van hivatva annak elbírálására, váljon a kérdésben forgó cselekmények a zugirászat tényét megállapítják-e, vagy nem? Ugyan azon okok miatt az sem czélszerű, sőt lehetetlen is, községi jegyzők ügyködési körét a felektől nyert megbízások elfogadhatását illetőleg rendeletileg meghatározni és tüzetesen körvonalazni,“ csak helyeselhetjük, amennyiben a rendeletnek ez a része perkorrestálni látszik minden praejudicálást a törvénynyel, vagy törvényes rendelettel szemben. Sőt tovább megy az idézett belügyminiszteri rendelet, midőn czélszerűtlennek nyilvánítja a községi jegyzők ügykörének tüzetes meghatározását, mert a bíróság kötelessége abban áll, hogy a törvény értelmében eljárjon, s mihelyt a bíró arra a meggyőződésre jut, hogy valaki anélkül, hogy ügyvéd lenne, a feleknek bíróságok, vagy hatóságok előtt való képviseletét üzletszerűen folytatja, a törvény által kiszabott büntetést reá fogja róni, még akkor is, ha a belügyminisztérium ebben a tekintetben a jegyzők ügyködési körére nézve rendelet útján intézkednék mivel az „üzletszerűség“ oly fogalom, melyet elvonttan meghatározni nem lehet, hanem az eljáró bíró által minden egyes esetben megvizsgálandó, s itéletileg eldöntendő. „De lehetetlen is, folytatja a kérdéses rendelet, a községi jegyzők ügyködése körét részletesen körvonalazni azon oknál fogva, mert a mindennapi élet követelményei oly változatosak és oly különfélék, hogy egy rendelet keretébe, anélkül, hogy bizonyos elvek mérvadókul föl ne állíttatnának, a községi jegyzők által teljesíthető munkálatok föl nem vehetők és föl nem sorolhatók.“ Mily szép dolgok volnának ezek, s mennyi örömmel üdvözölnék a minisztériumot azon az egyedül helyes útón, melyen beismeri, hogy nem áll hivatásában a létező törvényeket interpretálni, s még kevésbé azoknak rendelet útján praejudicálni. Azonban mint rendesen úgy itt sem lehet örömünk teljes és zavartalan, mert a belügyminiszteri rendelet, további folyamában teljesen agyoncsapja, kíméletlenül ledönti, az előbb hangsúlyozott szép elveket. A miniszteri rendelet ugyanis, daczára annak, hogy föntebb nem hivatása körében levőnek nyilvánítja a törvények interpraetatióját, vagyis a községi jegyzők működése körének szabatos meghatározását, később mégis jónak látja arra nézve, hogy mit szabad átalában a községi jegyzőknek végezni, s mely ügyekben járhatnak el, anélkül, hogy zugirászoknak volnának bélyegezhetők. Útmutatásul a következőket elmondani: „Zugirászatnak akkor tekintetik a felek képviselete, ha ez egy bizonyos egyén által, üzletszerűig gyakoroltatik, ha valaki mások nevében és érdekében többször jelenik meg a bíróságok, vagy hatóságok előtt a nélkül, hogy különös viszony, mint például rokonság, gazdatiszti minőség, léteznék közte és megbízója közt, s ha a képviseletet fizetés mellett teljesítvén, azt keresetforrásul használja.“ „Ettől a működéstől tiltja el az 1874-iki évi XXXIV. törvénycikk 39-ik §-ban mindazokat, kik nem ügyvédek, az ily működés tekintendő zugirászatnak." „Nem tekinthetők tehát zugirászatnak, és az idézett törvény alapján nem szünthető meg a magán ügynökök, vagy a községi jegyzők azon működése, mely szerint magánfeleknek peres és nem peres ügyeiben dij mellett tanácscsal szolgálnak s a magán felektől nyert megbízásokat — ha ezek, a biróság vagy hatóság előtti képviselet tényét magukban nem foglalják — dij mellett teljesítik.“ Végén csattan az ostor / A minisztérium rendelete záradékában, előbbi minden állítását halomra döntve, s a törvénymagyarázó magas fa lovára ül, s elmondja nagy fennen, hogy mi tekintendő a törvény értelmében zugirászatnak, mi nem , még pedig oly praecisioval, minél különbet kívánni sem lehetne, pedig föntebb minden ily értelmezést célszerűtlennek, sőt keresztülvihetetlennek nyilvánított, de a vége felé már eszébe jutott a kérdéses miniszteri rendelet fogalmazójának, hogy kár volna elszalasztani a jó alkalmat, anélkül, hogy az ügyvédi kar különben is anyira megtámadt érdekeit még jobban ne veszélyeztesse. Fogja magát tehát, s feljogosítja a magán TÁRCZA. Rémséges anyagyilkosság. (Folytatás.) A mentő tanuk kihallgatása. Pigot Urbán, csigakereskedő. Tanú: Boyer az utósó pillanataiban hivatott magához, így szólt hozzám: „Halálom előtt látni szeretném leányomat.“ Elmentem Marseillebe, s magamhoz kéretvén, őt, értesítettem atyja óhajáról, így felelt: „Nagyon szeretem atyámat, de a kolostor-élet tetszik nekem.“ Noviciatusi öltözetben volt. Aztán így folytatá: „Ne higyje ön, hogy ez a nővérek befolyása, mert tulajdon akaratom.“ Engedjék meg, hogy még egy szót tegyek hozzá. Bevallom, hogy épen nem foghattam föl, hogy miért idéztek Montpellierből, ezek elmondása végett. Nem látom be célját. Nekem Montpellierben üzletem van. (Nevetés.) Kérem mentsenek föl. Elnök: Ön távozni óhajt ? Tanú: A feleségem is vár. (Hangos kacagás.) Pigot-Bonnier Louise: Boyer úr mellett voltam utósó óráiban. Leányát óhajtotta látni. Azonban a kicsike nem akart eljőni. B o i s s e r i n : Hogyan viselte magát Boyerné asszonyság, férje halála után? Tanú: Csak egy rongyos nadrágot akart adni vele a sírba. Fösvény volt. Elnök: Tud ön valamit Vitalis felől ? — Tanú: Semmit. Fahre Ferencz, ötvenhárom éves fényképész : Földemet 3750 frankért adtam el Bayerné asszonyságnak. B o i s s e r i n: Ki eszközölte a vételt? Tanú: Vitális keresett föl 1876. augusztus havában; megtekinté a földet, s igy szólt: „Igen nagy befolyásom van az asszonyságra, azonban kissé szállítsa le a vételárt. Aztán együtt látogattak meg, az özvegy, ennek leánya s Vitalis, kiről később tudtam meg, hogy nem rokonuk. A kisaszszonyt mindig közönyösnek láttam, minden alkalomra kacagott, gyermeknek tartottam. Vitalis volt közbenjáró, s csakugyan létre is hozta az ügyletet. Elnök (Vitalishoz): Nos, Vitalis? Vitalis: Nem volt nagy befolyásom Bayerné asszonyságra. Elnök: Valamilyen mégis csak volt. Simon Edmound-Zachar, egykori tiszt, birtokos, ötvenöt éves. Boszerin: Vitalis atyja volt önnél egy kis birtok megvétele végett? Tanú: Igen. Utósó árban 26.000 frankot kértem. Azt mondta, hogy a vétellel egy marseillei asszonyság bízta meg. Erre megtekintő a birtokot. Visszatérve így szólt: „Ez a birtok nem csupán Boyerné asszonyságé lesz, hanem fiamé is, ki nőül veendi leányát.“ Özvegy Busset Eugénie, negyvenkét éves. Keresztanyja voltam a leánynak. Boyer úr igen becsületes, de kissé eredeti ember volt. Nem volt képes sem keresztapát, sem keresztanyát találni. Férjem és én megtettük neki ezt a szolgálatot. Boyer Mária Montpellierben az Ursulitáknál nevelkedett, kikre nagynénje, atyjának nővére, szintén Ursulita, mindenét hagyományozta. Elnök rendeletet ad a törvényszolgáknak, hogy őrjárat által oszlassák el az ablakok alatt csevegő tömeget, s főkép a gyermekeket, kiknek lármája miatt alig lehet a teremben szót érteni. Tanú (folytatva) : Vitalis igen obscéne könyveket adott olvasás végett az anyának, s leányának, nevezetesen egy igen rosz regényt, „Afréd, vagy a jött-ment huszár“ czímmel. A leány egész életét ilynemű regények olvasásával töltötte, ez volt mindennapi tápláléka. Boyerné asszonyság ismételve beszélt előttem Vitálisról, ki nőül kéri Boyer Máriát, csak az az