Magyar Jogász, 1877 (2. évfolyam, 150-300. szám)
1877-10-18 / 240. szám
Második évfolyam 1877. 240. sz. Budapest, csütörtök, október 18. „MAGYAR JOGÁSZ“ minden nap, hétfőt kivéve, megjelent Előfizetési ár: Egész évre ... 15 frt. — Fél évre .... 7 „50 ! Negyed évre. . . „ — Hirdetések: Egy hatodhasábos petitsor egyszeri hirdetéséért 19 kr., kétszer / 16 kr., és többszöri hirdetéséért MAGYAR JOGÁSZ JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP Szerkesztőség és ír kiadó - hivatal: ;133 "O. d. a.;pest, IV. Erzsébettér 14. sz. II. em., ; a hová a lap szellemi részét \ ~ illető közleményeken kivül, a ; az előfizetési s hirdetési di- djak, nemkölönben a beigta- í - tandó hirdetmények is külídendők. — Kéziratok csak így ismert kezektől fogadtat- nak el. ( 13 kr., minden beigtatásnál. A bélyegdij külön minden beigtatás után 30 kr. osztr. ért. A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. Közigazgatási codificatiónk. (Két közlemény.) I. Elvitazhatatlan tény, hogy a magyar nemzet eddigelé pusztán alkotmánypolitikát űzött. Törvénytárunk vaskos bombára, minden lapon tanúskodik erről. Még a magánjogi codificatio is csak mellékes foglalkozás volt, s Werbőczy „Hármas könyvének“ compillatioja óta, lábainkat csak ma kezdjük mozgatni a második lépésre. Nincs, még csak magánjogi codexünk sem, dacára, hogy 1848. óta csaknem permanens, évenkénti országgyűlésnek örvendünk, a „közigazgatási codificatiot“ pedig híréből is alig ismerjük. Holott jogállammá kiválniuk átalakulni! S nem vagyunk képesek észrevenni, hogy az alkotmányképződés epocháját körülbelül már mi is túlhaladtuk, és hogy a továbbfejlődés súlypotja nálunk a közigazgatásban fekszik. Nem, mintha ezáltal az alkotmány saját jelentőségét vesztené, hanem, mert épen az alkotmány által jutunk és utaltatunk a közigazgatásra. Bizonyos azonban, hogy alkotmányunk is mindez ideig csonkán, egyoldalúlag s félszeg irányban fejlesztetett, mert az administratív kellő berendezésére még csak nem is gondoltunk, s arra, hogy közjogi alkotmányunk az igazgatással egyenlépést tartva, fejlesztessék, fáradságot épen nem fordítunk. Az állami képződés teljes és szerves mnfolyamáról tehát, hazánkban még ma beszélni is háladatlan munka, minthogy valóban nagyon kevés ember van, aki tudja s érteni akarja, hogy a közigazgatástan az államtudományok „pandectáit“ képezi, s szükség, hogy e pandectákhoz alkalmazza az administratiót törvényhozásunk is, az „institutiók“ szellemében. Nálunk különösen emez institutiok rendszeres összege fogja megteremteni a közigazgatási tudományt, mi az Árpádok dicső hazájában még ma teljesen ismeretlen, s csupán a vak empirismus szüleménye. Pedig a közigazgatási tudományban, a közjogi rendszernek oly ifjú, de erőteljes sarját szemléljük, mely kiegészíti magát a jogtudományt is, s ezen utóbbinak roppant hézagát tölti be, s véget vet amaz egyoldalúságnak, mely a magánjogi felfogásnak absolut uralmat követel s melynek reactiója annál hevesebben nyilvánul a közigazgatási intézményekben, minél inkább érvényre jut a közjogi felfogás. E közjogi felfogás a társadalom három főirányzata, illetőleg alapalkatában nyilatkozik, melyek mindegyike részint hasisul, részint directivumul szolgál a törvényhozásokban, s melyek, valamint együttesen, úgy egyenként is, véghetetlen gazdagságát tárják föl az államok közigazgatásának. A társadalom amaz alapalkatainak elsője a nemzetségi, vagyis törzsszerkezet, melynek életelvét az embereknek a közös származás alapján egymás között való egység , másodikát pedig a rendi szerkezet képezi, melyben a hivatás közössége teszi az egység alapját és célját. A harmadik az állampolgári, helyesebben a polgári jogegyenlőség álladalmi szervezete, melynek elve az egyének egyenlősége és szabadsága, az egységen belül. Mielőtt azt vizsgálnék, hogy eme három alapalkat közül melyik tanúsít legpraegnánsabb kifejezést Magyarország államéletében, s mielőtt közelebbről megszemlélnék, hogy miképen idomultak közigazgatási intézményeink amaz alaptényezők egyikéhez vagy másikához. Európa államjogi történetéből szükség mindenekelőtt megjegyeznünk, hogy szárazföldünk beligazgatása ama három alapalkat szerint ugyancsak bíz már határozott s saját alakzattal, melyek közül törvényhozásunk, illetőleg közigazgatási codificatiónknak bármelyike, részint irányul szolgálhat, részint pedig mérvadóul arra nézve, hogy megítélhessük, hol állunk, merre tartsunk. A közigazgatás első alapalkatát az angol népnél kell keresnünk, melynél a végrehajtás s ezzel a beligazgatás elvileg az önkormányzat és az egyleti ügy tevékenységén alapszik ; míg a kormánynak mindkettőben csak csekély, sőt némely dolgokban igenis csekély része van. A közigazgatás második alapalkatát a francia népnél látjuk nyilvánulni, hol az egész beligazgatás csaknem kizárólag a kormány kezében van, míg az önkormányzat és egyleti ügy, majdnem hatalom és jognélkülieknek mondhatók. A jelzett alakzatoknak harmadik képviselője a német nemzet, mely sokszerűen eltérő módokon, de mégis egy s ugyanazon eszmét igyekszik kifejezésre juttatni, t. i. hogy a személyes és szabad igazgatás mindenütt természetes és szerves részvételt nyerjen az állami életben. S bár ha Németország az egész eszme megtestesítésére nézve még nagyon sokban hátra van, az tagadhatatlan, hogy egyes részletekben máris rendkívül való eredményeket képes felmutatni, s kitűzött magasztos célja felé szilárd kitartással halad , hogy hol áll Magyarország mindezekkel szemben, majd elmondjuk holnap. Budapest, okt. 17. A főrendiház jogügyi bizottsága tegnapi ülésében bevégezte a bagatellügyi törvényjavaslat tárgyalását, a törvényjavaslatot néhány irályi módosítás kivételével változatlanul elfogadta. A képviselőház mai ülésén befejeztetett a szeszadójavaslat két szakasz kivételével, melyek a pénzügyi bizottsághoz utasíttattak. Az ülésen báró Simonyi Lajos interpellált a Székelyföldön történt fegyverlefoglalások és elfogatások tárgyában. A tapintatos interpellatio ki fog adatni a miniszterelnöknek. Holnap nem lesz ülés, holnapután pedig hozzákezdenek a cukoradó tárgyalásához. A delegatiokat a hír szerint — december hó 10-én hívják össze. A képviselőház mentelmi bizottsága ma országos ülés előtt összeülvén, tárgyalta a sepsiszt.györgyi járásbíróság kérvényét, melyben Bakcsi Ferenc képviselő mentelmi jogának felfüggesztését kéri. A bizottság abban állapodott meg, hogy a nevezett képviselő mentelmi jogának felfüggesztését fogja javasolni a háznak. Semmitőszéki döntvények. 19819877. sz. A kincstár valamely közhivatalnok nyugdíját adó tartozása fejében tartván vissza, az annak kifizetésére irányzott kereset nem a bíróságok, hanem a közigazgatási hatóságok elbírálása alá tartozik. 15363 877. sz. A fölhivási keresetnek címzett beadvány nem az abban előterjesztett számadás helyeslésére, vagy a kifogások előterjesztésére, hanem a marasztalás kimondására intéztetvén — az a fölhivási eljárás megindítására alapul nem szolgálhat. Vegyes közlemények. A budapesti V. ker. járásbíróság nov. 1-től fogva V.kerület váci körúton 83/24 sz. a. levő Krajcsevits-féle házban lesz elhelyezve, hol is a beadványok nov. 1-nek 9 órájától fogva elfogadtatnak. Háború. Ázsiában az idei hosszú dráma utósó felvonásakép, nagy ütközetről hoz hírt a távíró. Aladsa-Dogh környékén Mukhtár basa serege négy oldalról támadta meg az oroszokat, az oroszok hátrálni kezdettek, de a győzelem még ez óráig nincs eldöntve. Ha itt nagy vereség érte az oroszokat, e körülmény oly leverő hatással lenne az európai harctéren történendőkre, hogy a cár nem erőszakolhatja tovább a háborút s kudarccal kénytelen lesz seregeit kivonni török földről. Már hírlik is, hogy a cár Péter várra készül. Aki törvényes formák mellett akar meghalni, Brünnből távirják. Srnec József lautschitzi földbirtokos mérgezés miatt már egyszer halálra ítéltetett, de a semmitőszék uj vizsgálatot rendelt. Tegnap ismét egyhangúlag bűnösnek találtatott s ismételten halálra ítéltetett. Irodalom. „Bírálati észrevételek az 1868. LIV. t. c. módosítása tárgyában alkotott törvényjavaslat fölött“ című 93 lapra terjedő munkát irt Molnár Jenő budapesti V. ker. kir. aljárásbiró. Ára 50 kr. Kapható a szerzőnél és a budapesti könykereskedésekben. Szerző birói gyakorlata alatt szerzett szép ismereteivel száll síkra a javaslat hiányai ellen, és amily helyesen reflektál a javaslat azon szakaszára, mely a döntvényeknek törvényerőt akar tulajdonítani, és oly alapossággal és józan bírálattal tette próbára a javaslatnak általunk is hiányosnak talált lényeges intézkedéseit. A döntvény kötelező erejére vonatkozólag igen jellemzőleg mondja szerző: „Ezután majd az egyetemen nem törvényeket és jogi elveket kellene tanítani, hanem oly jogi eseteket, melyeket, a felsőbb bíróságok — a khinaiak módjára — összegyűjtenek. ” Ennek az lesz a következménye, hogy a törvényt Magyarországon meg nem lehet tanulni, s úgy az ügyvédek, mint a bírák, csízió módjára fogják a felsőbb bíróságok határozatait keresgélni. Valóban szép dolog lesz, mikor majd a felek kérelmüket akképen fogják indokolni, hogy ennek és ennek az egyénnek ily ítéletet hozott, vagy mondott a bíróság, tehát nekik is olyan kell! Döntvényre nincs szükség, ha világos a törvény. — A törvényhozásnak nem az a hivatása, hogy döntvényhozásra felhatalmazást adjon, hanem igenis az, hogy oly törvényt alkosson, melyet magyarázni ne lehessen. — És ha a már meghozott törvény értelmezést igényelhetne, azt másra ne bízza.“ A gyakorlati jogászt kellő feszültségben tartó munka zárszavában szerző a községi bíráskodást jellemezve, szintén kifejezést ad annak, hogy nálunk sajátságos hazai viszonyaink figyelmen kívül hagyásával a codificatio meddő munka marad, s azzal fejezi be munkáját hogy: kisebb összegű személyes kereseteket a községi bíráskodás alá kell rendelni, sommás ügyekben pedig a birtokon kívüli felebbezhetés hozassák be, s a célszerű törvénykezési eljárás meg lesz alkotva. Az érdekes munkát ajánljuk codifikátoraink s különösen a törvényhozók figyelmébe.