Magyar Jogász, 1877 (2. évfolyam, 150-300. szám)

1877-11-21 / 268. szám

_ Második évfolyam 1877. 208. sz. Budapest, szerda, november 21. _____ „MAGYAR JOGÁSZ“ megjelen minden nap, hétfőt kivéve. Előfizetési ár: Egész évre ... 15 frt. — Fél évre .... 7 „50 Negyed évre . .­­4 „ — Hirdetések: Egy hatodhasábos petitsor egy­szeri hirdetéséért 19 kr., kétszer 16 kr., és többszöri hirdetéséért 13 kr., minden beigtatásnál. A bélyegdij külön minden beigtatás után 30 kr. osztr. ért. MAGYAR JOGÁSZ JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP Szerkesztőség és­­ kiadó­­­hivatal: 1 _­S­ZB­u­d­a­pest,­­ V. József tér. 3. sz. hová a lap szellemi részét­­ illető közleményeken kívül,­­ az előfizetési s hirdetési d­­­í­jak, nemkülönben a beigta-­­ tandó hirdetmények is kül­­í­dendők. — Kéziratok csak » ismert kezektől fogadtat-­­ nak el. A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. Ismét a tengeri kígyó. (Értjük a büntető javaslatot.) Tegnapi vezércikkünkben második kérdé­sül azt vetettük fel, hogy váljon forog­nak-e fönn a szükségesség, és­pedig a sürgős szükségességnek oly momen­tumai, melyek ama javaslatnak min­den halogatás nélkül leendő életbelépte­tését elkerülhetlenül követelhetnék? Mert ha a törvényhozók arról vannak meg­győződve, mikép a közjólét, s az állam ma­­gas­ céljai tekintetéből valamely törvény kése­delem nélkül életbeléptetendő, akkor bizony nem szabad késedelmeskedni, sőt még a rendes tör­vényhozási eljárás rovására is, azonnal kell in­tézkednünk. A sürgős szükségességnek, mint valami extremae necessitatis esetei azonban na­gyobb törvényeknél, melyeket codexeknek szok­tunk nevezni, nézetünk szerint nem is forog­hatnak fönn. A jogélet, melynek kül­nyilvánulásai sza­­bályoztatnak a törvények által, folytonos fej­lődésben s alakulásban lévén, működése egyes szabályok hiánya, vagy elavultsága miatt fenn­akadást nem szenvedhet. Magának a gyakor­lati életnek mozzanatai, tényei nyújtanak irány­pontokat, mintegy vezérfonalat, mely szerint a jog működése folytonos lehessen. A jogszabályok codexben nyilvánuló töké­­letes­ítésének késedelme tehát hátránynyal jár­hat, de veszélylyel a jogéletben semmi esetre sem. És ez a nagyobb terjedelmű codificátiónál a sürgős szükségesség fogalmát már eo ipso kizárja. És ha ezek szerint átalában véve a büntető codex alkotása elodázhatlan szükségnek nem tekinthető, további kérdés az, hogy váljon a magyar jogélet specificus viszonyai olyanok-e, hogy a legsürgősb teendőnek tüntetik föl a­­büntető­ codex létezését, tehát, hogy váljon jogi bajaink mindenekfölött, és a legsürgősebben azt követelhetik-e, hogy legelőször is, és mindent megelőzőleg nálunk anyagi büntető codex te­remtessék ? Sajnosan kell constatálnunk, mikép e kér­dést törvényhozóink kellően nem tisztázták, tü­zetesen meg sem vitatták , pedig ettől függne nézetünk szerint annak eldöntése, hogy Cse­me­gi codexe kivételes, úgyszólván kiváltságos elfogadtatásban részesíttessék-e vagy sem? Azok a kitételek, hogy a büntető codex égető szükség, legsürgősb feladat, elodázhatlan teendő sat., mint csak puszta phrasisok, me­lyek érvekül csak akkor szolgálhatnának, ha igazoltatnék nem elméleti okoskodással, hanem tényekkel, az életből merített adatokkal, mikép azok a bajok, melyek büntető igazságszolgál­tatásunkban tényleg égető szükséget képeznek, az anyagi büntető­ codex lérehozatala által csak­ugyan orvosoltathatnának. Ezt pedig soha sen­ki sem fogja igazolni, mert égető bajaink for­rása egészen más körülményekben rejlik, s azok orvoslása más tényezőktől függ. Miben állnak ezen égető bajaink, melyek a büntető­jog gyakorlatában annyira elterjedtek? Hiszen ezek nem újak, de már századosak, tehát bárki által könnyen fölismerhetek. N Nincs is senki aziránt kételyben, mikép­p bajok, az eljárás bizonytalanságában, a bírói önkényben, a törvénykezési közegek túlkapásai­ban, sokszor visszaéléseiben, s ezek folyomá­nyául a személybiztonság hiányában, a polgári szabadság fedetlenségében rejlenek. Ezt napon­ként lehet tapasztalni, mindenki észlelheti, tehát részletes kimutatást épen nem kívánnak. És most kérdjük, e bajokon, melyek büntető igaz­ságszolgáltatásunkat oly rész színben tüntetik föl, segítve teend­ e az anyagi büntető codex életbeléptetése által, é­s különösen épen csak Csemegi codexe orvosolhatná-e múlhatlanul s gyorsan ezeket a sebeket? A büntetőjog terén nagyon is ignotus in­­srael lehet az, ki e kérdésre igennel fe­lelne. Mellőzzük azt, mikép Csemegi jelen co­dexe, már­mint az anyagi jog codificálására is kirívóan hiányos s tökéletlen, és pedig nemcsak irányszabályainak, fogalmazásának s egyes in­tézkedéseinek hibássága miatt, hanem s főleg abból az okból, mert a büntető­jognak csak egy részére — a bűntettekre s vétségekre — szorítkozik; míg annak egyik nevezetes alkat­részét, a kihágások, rendőri esetek szabályozását magában nem foglal­­j­a. Hogy ez mily nagy hiány, érthető abból, mikép­­pen ezek a bűnesetek foglalják el büntető törvénykezésünk nagyobb részét. De mindettől eltekintve, mit fog Csemegi codexe nyújthatni a bűnvádi igazságszolgáltatás tökéletesítésére ? Azt, hogy bizonyos büntetőjogi fogalmakat némileg tisztáz, s a német jogfor­rások után határozottabb alakban helyezi a bí­­rák elé. Ezek — t. i. a­kik még nem tudják az egyetemről — tisztában leendnek aziránt, hogy miben áll a kísérlet, mily különbség van a csalás és sikkasztás,­­ a tol­vaj­­­ás és rablás stb. között; mily jogi tekintet alá esik a talált holmik elsajá­títása, az önvagyonnak fölgyújtása stb. Le­olvashatják belőle esetenként, hogy mily szabá­lyok szerint gyakoroltassák a beszámítás, mily mentségi és súlyosbító körülmények érvényesíthetők, és minden bűntettnél a maxi­mum s minimum között, mily büntetési fo­kozat alkalmaztassák. Ezáltalal azonban meg fognak-e szüntet­­tetni büntetőjogi állapotunk égető sebei, melye­ket föntebb jeleztünk? Meg fognak-e egy vágás­sal semmisíttetni azok a visszaélések s rendet­lenségek, melyek a jogbiztonságot naponként fenyegetik ; helyre fognak-e állíttatni a polgári szabadság biztosítékai ? Azt gondoljuk, nincs ember, ki Csemegi codexétől ily eredményeket várna. Ha pedig ez így van, akkor meg hogyan lehet itt sürgős dologról beszélni, mely a codex haladéktalan, rögtönzött életbeléptetését indo­kolhatná ? Tisztelt olvasóinkat kérjük: szíveskedjenek mielőbb előfizetni, hogy a lap szétküldése ne gá­­toltassék, s a nyomatandó példányok számára nézve tájékozva legyünk. Mindennap megjelenő lapunk előfizetési ára: egész évre 15 ft. félévre 7 ft. 50 kr. negyedévre 4 ft. — Kérjük olvasó­inkat, mikép lapunkat körükben terjeszteni szíves­kedjenek. Budapest, nov. 20. Minisztertanács. Ő felsége a király elnök­lete alatt ma minisztertanács tartatott. A tanács­kozás délelőtt 10 órakor kezdődött s délután két órakor még nem fejeztetett be. Jelen voltak a ta­nácskozáson a magyar­­ minisztereken kívül még gr. B­r­l­a­n­d­ij Kheidt közös hadügyminiszter és a zágrábi katonai főparancsnok F­i­l­i­p­p­o­v­i­c­s dr. A büntető­javalat átalános tárgyalása teg­napelőtt kezdetett meg a szabadelvű pártban. Z­s­e­d­é­n­y­i józan indokokkal támogatott beszédé­ben időelőttinek tartja a codexet, m­í­g az e­l­já­rást tár­gyazó javaslat elő nem ter­jesztetik. Ezt követeljük mi is, s minden ér­telmes jogász. Ellenben Csemegi hamis példák­kal mustrálja, hogy más országok is léteznek, hol hasonló viszásságok történtek. Kár, hogy a félhiva­talosak nem említették meg azokat az országokat, hogy módokban állott volna bebizonyítani azt, hogy azokban a viszonyok sohasem voltak oly abnormi­­sak, mint nálunk; a közbiztonság sohasem volt oly gyarló állapotban, mint nálunk; s egyátalában, hogy azokban az országokban léteztek garantiák, részint a jól fegyelmezett s iskolázott bíróságok eljárásá­ban; részint pedig a már létezett s a gyakorlat által bővített törvényes intézkedésekben; míg ellenben nálunk ily biztosítékokra nem akad­hatunk. Legföbb stélőszéki döntvények: 5866­877 sz. Valamely malomüzlet hasz­nálata bizonyos idő leteltével új szerződés hiányában szerződésszerűleg megszűnvén, hall­gatag megújításnak nem tekinthető, ha a tu­lajdonos a megszüntetési per folyamában, utólagosan lefizetett azon haszonbért felvette, mely a jogosulatlanul tovább folytatott hasz­nálatáért járt, s igy a múltban elvont hasz­nokért kártalanításul szolgált. 5782 877 sz. Az átruházási szerződés keletkeztekor az ingatlan vagyon már har­madik személy telekkönyvi tulajdonát ké­pezvén, az új vevők részére meg nem ítélhető azon az alapon, hogy a 3-ik személy javára tör­­tént bekebelezés joghatálya a perfeljegyzés folytán függőben maradt, ha a perfeljegyzés ugyan kéretett, de nem rendeltetett el. 6309­877 sz. Nem vehető bírói figye­lembe az elévülési kifogás azok részéről, kik csak a helyszínelés utján lettek tulajdonosok­ként a telekkönyvbe bevezetve, s tulajdonjoguk nem a telekk. rend. II. Rész értelmében ke­­beleztetett be. Ily helyszínelési tulajdonos irányában, a szóbeli vételszerződés utján birtokba jutott fél tulajdonjogi keresetének, illetőleg tulajdon­joga megállapításának útjában a bekebelezés elsőbbsége nem állhatott. 7929­877 sz. Az, ki az általa vett tel­ken magát eladó irányában bizonyos szolgá­lat teljesítésére, s e célból a szükséges készü­lék s épület jó karban tartására feltétlenül kötelezte, a rongálást saját költségén helyreiga­zítani köteles, habár az nem az Ő hibájából, hanem a sok használat folytán keletkezett. 625­ v. 8­77 sz. A bányaadományozás s a

Next