Magyar Jogász, 1878 (3. évfolyam, 1-148. szám)
1878-05-23 / 119. szám
Ekkor teend a kormány a költségvetés appropriatiója tárgyában előterjesztést s vasárnap az albizottságok megkezdik működésüket. Szőgyényi-Marich László helyett, ki beteg, Szlávy József fog a delegátiók ülésein elnökölni. A képviselőház igazságügyi bizottsága folytatta a rendőri törvényjavaslat tárgyalását. — A 113. §, mely azok büntetéséről intézkedik, kik utcán vagy téren szarvasat, deszkát, gerendát akkint visznek, hogy ezáltal mások megsérülhetnek, mint helyhatósági szabályrendeletbe való, töröltetett. — A 115. §-ba új intézkedés vétetett fel, mely szerint a sebes hajtás 3 napig terjedhető elzárással s 50 forint birsággal, ismétlés esetén egy havi elzárással s 200 frt birsággal büntetendőnek mondatott ki. A 118. §-ból a kutyák tartása s utcára bocsátása iránti szabályok megszegőinek büntetése, mint helyhatósági szabályrendeletbe való töröltetett. A közegésség és testi épség elleni kihágások büntetéséről intézkedő fejezet többi §§-t érdemleges módosítás nélkül elfogadtattak. A német bír törvényhozás századunk korszelleme ús kinövésének meggátlásával foglalkozik. A német szövetségtanács socialista törvényt fogadott el. E törvény a német sociáldemokraták kihágásai ellen van irányozva. Fölhatalmazás kéretik a törvényhozástól, egyelőre 3 évre, hogy a socialistikus egyletek rendőrileg elnyomhatók és a gyülekezetek föloszlathatók, nyomtatványaik pedig, birói közbenjárás nélkül, lefoglalhatók legyenek. — Európa társadalmi kinövései már Amerikába, a szabadság honába is átharapóztak. — Ha a magyarországi parasztlázadásokra visszatekintünk, azok oka szembeötlő volt s azokat úrbéri törvényeink javítása a földtehermentesítés követte. Azokban az államokban, hol a feudalizmus már régebben megszüntetett, a társadalmi körök uj alakzataiban ismét kóranyagok képződtek s az államéletet és társadalmi viszonyokat megmérgezik. A nagy tömeg nem elégszik meg a platonikus küzdelemmel. Anyagi önérdekét tekinti mérvadónak, a küzdelem realistikussá vált s mind a két ellentétes tábor az államra appellál. Annak üldöztetése, ki a létért küzd, nem az a célszerű eszköz, melytől a társadalmi állapotok javulása remélhető. Mindenki belátja azt is, hogy az ideiglenes elnyomás csak nagyobb veszélyt fog szülni, ha időközben eszélyesebb rendszabályok nem alkalmaztatnak. Nem csekély feladat ily eszélyes rendszabályokat csinálni. A sociáldemokratismus nincs helyhez kötve. Terjed. Ha mi a divatos hóbort-eszmék meghonosulását tűrjük, az igazságszolgáltatás eszközei elégteleneknek fognak bizonyulni. Mostani kormányférfiainktól és törvényhozásunktól csak német plágiumot várhatunk. Vegyék fontolóra államéletünk és társadalmunk életszükségleti követelményeit. Irányozzák szellemi önzéstelen munkásságukat a suum cnique elvénél fogva, oly állapotok ellen, melyek csak istápolják azt, hogy az ember teljes erejű munkássága dacára, még a létért és megélhetésért is küzdeni kénytelen. (Ha a németeket pedig plagisáljuk, tegyük olykép, hogy törvénynyel igyekezzünk a célhoz, s nem rendelettel, miként ez nálunk történt.) Ta nnc ká nána. Az adó-kalamitások eme fénykorában több kiskereskedő- és szatócscsal történt meg, hogy noha a felemelt regaleadó miatt a szeszméréssel már f. é. jan. 1-től kezdve felhagytak s egyúttal ezt kellő időben nemcsak az illető adóhivatalnál, hanem a fővárosi kh. adófelügyelőségnél is írásban bejelentették: mindazáltal már a f. é. első negyedére nemcsak a felemelt regale adórészlet fizetési meghagyását kapták, de erre nézve nyomban adóvégrehajtást is kellett szenvedniük. Ez mind hagyján, — de egy szegény szatócs, aki üzletének és vele pálinka mérésének is f. év. jan. 1-től beszüntetését írásban bejelentette, következő kőnyomatu elintézést kapott. „Miután felszólandó 1878. évi regáleadója az ipartársulati szakférfiak meghallgatásával üzleti forgalmához képest lett megállapítva, s jelen felszólamlásában figyelembe vehető bizonyítékot és indokot annak leszállítására fel nem hoz e „felszólamlást kérelmével elutasittatik, stb.u — Node, a bizottság az üzletfelhagyási bejelentést, mely hozzáküldetett, felszólamlásnak nézte, elolvasni pedig miért olvasta volna el, mikor a határozat úgyis előre ki van nyomtatva. — „Ta nuc ka wána!“ felelték neki s tovább exequálták. Bizony igaza van a derék tisztviselőnek: „Ta nuc ka nána.“ De az is igaz ám, hogy más államban az általunk élelmesnek tartott ily tisztviselőt el szokták csapni. Ott nem töltik be ép azokat a hivatalokat, melyekkel a közönség legtöbbet érintkezik — tisztelet a kivételeknek — a leghitványabb elemekkel, mint tenni szokás itt Magyarországon. — Rendelkezésére állok uram. — S neked mi bajod én jó leányom, hogy könytőlázott arcod ? Madarad repült el ? Alice hallgatott lesütő szemeit. Bathier arca lángvörös lett. — Jól van, szólt nekividámulva Veillemont. Értem. Szereted a tanár urat. Én is ily hamar szerettem meg anyádat. Ha megérdemel, az övé leszesz. Nem szeretem a regényes dolgokat. Én úgysem vagyok egészen boldog, legyetek ti majd azok! Csodálatos, hogy az atyai szív ily könnyen enged, de hát utó végre is megfejthető! A rendőr elfeledte pillanatra állapotát és a legboldogabb halandó volt. Majd ambitiójára, kötelességére gondolt és kutatott. Megkérde Veillemont urat, miért haragudott Largierre! — Egyedül vagyunk, megmondhatom. Egy szerencsétlen napon meggyalázta nővéremet, családom szeme fényét, az én büszkeségemet és — mást vett feleségül. Nővérem e miatt öngyilkossá lett — pedig kérkedett bűnével. E miatt hagytam el Párist s azóta nem is voltam ott soha. — Méltó ok uram a haragra, a boszúra is. Nem hitta ki? — De igen. Föl is hasitam jobb oldalát, nem vérzett el, meggyógyult. Későre járt az idő. Alice már az igazán boldogok álmát aludta. A rendőr elbúcsúzott Veillemonttól s lakására tért. Egy hétig nem ment el oda látogatóba. Ezalatt fölfedezte, hogy a talált rongydarab az egyik meggyilkolt béres gubájából való; hogy a meggyilkolt béres Largier megöletése hajnalán a berekben járt társával; hogy továbbá a béres Lancaster fegyverrel lövetett agyon. Az egész vidéken csak Veillemont Andréénak volt ily fegyvere. — Az lehetetlen, töprenkedik a rendőr, hogy e dologhoz Alice atyjának köze legyen. S ha mégis , úgy én a legszerencsétlenebb ember vagyok a világon. Szerelmesem atyját kellene a guillotine alá, vagy a Bagnába küldenem. Nem, nem, ő neki nincs köze a gyilkossághoz. Egy délután látogatóba ment a kastélyba. Veillemont korholta, hogy oly sokáig kimaradt. Alice akkor is kényezett. De fölvidultak mindketten. És folyt a társalgás. — Uram — mondá egyszerre Bathier — a Largier gyilkosának nyomában van a rendőrség. Veillemont kíváncsian kérdő : „Hogyan“ A rendőr leste Alice atyjának minden vonását. Nem változott az. Elmondta azt, amit eddig észlelt. — Én óhajtanám, hogy a bűnös fölfedeztessék, azonban ne beszéljünk erről. A rendőr iszonyú helyzetbe jutott. Szerelme és becsülete vívódtak egymással. Vádolja-e szerelmese atyját és gyanú alapján elfogassa, vagy hallgasson s Aliceval boldog legyen — de becsülete árán. A vívódásnak vége az lett, hogy sétálni mentek ; ő és Veillemont. Bevallá, hogy ő — titkos rendőr. Veillemont örvendeni látszott. — Jól van uram, örvendek. Fölteszem önről, hogy becsületes ember s nem kutatni jött hozzám; nem azért csempészte magát leányom szivébe, hogy azon keresztül az enyémhez jusson. Nekem különben a dologhoz semmi közöm. Késő este vígan étkeztek. Egyszerre Veillemont szobájába vonult. Távolléte már föltűnt, midőn az ajtóban szolga jelent meg kezében tálcával, melyen két levél volt. Az egyiken e cím volt: „Alice leányomnak“; a másikon: „Bathier Lajosnak“. Midőn a szolga a levelet átnyújta, lövés verte föl a csendet. Veillemont szobájába rohantak , meg volt halva. Az Alicehoz írt levél így szólt: Leányom! Meg kellett halnom. Lajosod megmondja, miért. Szeresd őt, legyetek boldogok. Fogadd áldásomat. Szerető atyád. A Bathiernek címzett tartalma ez volt: Kedves Lajos! Viselje gondját leányomnak. Ön ismeri titkomat, mondja el neki is. Largiert két cselédemmel én ölettem meg, azokat pedig sajátkezűleg némítottam el. Lelkiismeretem tiszta, mert levezekeltem bűnömet. Leányom öné, de maradjon ön a tanár. Szeretettel Veillemont. „Alice“ a titkos rendőr megtette jelentését, aztán hivataláról lemondott. És boldogan él ma is Aliceval. Ilyen az élet! Semmitőszéki döntvény. 6314878. sz. Tekintve, hogy a közjegyzői törv. 173. § a szerint a közjegyzői óvadék zálogul szolgál mindazon kötelezettségekért, melyek kártérítés címén a közjegyző hivatalos cselekményeiből, vagy mulasztásaiból erednek, és más követelés miatt az óvadék csak a most érintett igényeket illető elsőbbségi jog sérelme nélkül foglalható le, ebből folyólag az ily kártérítési igény a közjegyző óvadékának kiadása iránt az idézett törvény 43 — 46. §-aiban előirt eljárás megindítása után, annak folytatása tekintetében fölfüggesztő hatálylyal bir. (Teljes ülésből). Legtöbb stélőszéki döntvény, 248v. 878. sz. A viszonbiztositási szerződés folytán a viszonbiztositott díjtartalékját is átruházván a viszonbiztositóra, — a viszonbiztositott életbiztosítási társaság biztosítottjai, a biztosítási viszonyt tovább folytatni nem tartoznak, a köztük alakult bizt. szerződést érvényteleníthetik s az addig jóhiszeműen tett összes befizetéseiket visszakövetelhetik. — Oly gyakorlat, mely szerint viszonbiztositás dijául a díjtartalék átadatik, törvényesnek nem tekinthető. magyar-óvári kir. gazdasági akadémián a jogisme tanára. Magyar-Óvár, 1878. 117 lap. Szerző előszava szerint a munka megírására következő körülmény adott okot: „Ifjú,koromból merített saját tapasztalásomból, úgymond, meggyőződtem, hogy az akadémiai ifjúság a tantárgyaknak nagy részét s ezek közt a jogismét is legkönnyebben és legmaradandóbban elsajátíthatja, ha az előadások szorgalmas látogatása és feszült figyelemmel kísérése mellett, magának az előadások alatt lehetőleg pontos jegyzeteket készít.“ Tökéletesen igaz szerző ezen érvelése, miért is ez ellen csak kötekedés lenne kifogást tenni. Mindamellett azzal az észrevétellel adunk igazat neki, hogy a mi szabad és dicsérendő tulajdon az akadémiai ifjú hallgatónál, az nincs helyén s legkevésbé sem megengedhető a meglett férfiú- u. n. szaktanárnál. Szaktanártól, ki bizonyos tárgygyal foglalkozik, többet kívánunk, mint puszta vázlatos jegyzeteket. Szaktanártól komolyan rész néven veszszük, ha elővesz egy magyar magánjogi munkát és abból álló segítségével vázlatos kivonatot állít össze oroszul. Quod licet Jovi, non licet bovi, — azt tartja a latin. Mert, hogy szerző mezei gazdasági jogisméret nem egyéb, mint Suhayda magyar magánjogi munkájának rövid, de ügyetlen kivonata, azt mindenki szembeszökőleg azonnal észreveszi, aki fáradságot vesz magának e két munkát egymással összehasonlítani. Úgy, hogy, bátran mondhatjuk, ha Suhayda munkája előbb meg nem jelenik, Nedeczky úrnak részhiszemű és jogszerűtlen plagiátori műve sem fogja soha elhagyni a sajtót. Boldog Suhayda! Ő már nem tarthat tőle, hogy az irodalmi téren is nem fognak maradni utódai. Ott van Knorr és ott van Nedeczky, kiknek neveit sohasem ismerte volna meg az irodalmi világ alapos és elismert tekintélyű derék tudósunk, Suhayda János ur magánjogi könyvének megírása nélkül. Fájdalom azonban, hogy az ilyen pávatollas ivadékok nem sok igaz örömet szoktak okozni szüleiknek. Mert nincs bennük köszönet. Uj benne, ami Suhaydában nincs, a vadászati törvény (1872. 6. t.-c.), a cselédtörvény (1876. 13. t.-c.) és függelékül az egyenes adókról szóló törvény (1876. 15. t.-c.) kiollózása, ép úgy, mint ez Suhayda munkájával történt. Nedeczky úr e munkájával azt mutatta meg, ami még eddig soha nem történt. Megírta a fönti címzett munkát, nem tollal, nem cerusával, hanem jó ollóval. Isten óvjon meg bennünket attól, hogy lábral kapjon az ollóval írás. Isten óvja meg irodaii munkát attól, hogy a fönt címzett munka kelendőségnek örvendjen! Azonban nem értjük, hogy miként tűrhet a kormány nyilvános intézetben oly tankönyvet, mint az említett. Csak a képtelenségek jellemzésére, melytől a munka hemzseg, hozzuk föl azt a tanút, hogy a kezest akkor lehet megtámadni, ha az adósnak semmije sincs, s hogy a dolog, mely elzálogosittatott, zálogjognak neveztetik stb. Jogirodalom. „Vezérfonal a mezei gazdasági jogismeihez.“ Irta Nedeczky János, a magyaróvári főhercegi uradalom ügyésze és a