Magyar Jogász, 1878 (3. évfolyam, 1-148. szám)
1878-05-28 / 123. szám
111. évfolyam 1878. 123. sz. Budapest, kedd, május 28. 7 .A. „MAGYAR JOGÁSZ“ megjelen minden nap, hétfőt kivéve. Előfizetési ár: Egész évre ... 15 frt. — Fél évre .... 7 „50 Negyed évre . . . „ — Hirdetések: Egy hatodhasábos petitsor egyszeri hirdetéséért 19 kr., kétszer 16 kr., és többszöri hirdetéséért 13 kr., minden beigtatásnál. A bélyegdij külön minden beigtatás után 30 kr. osztr. ért. JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal, Budapest, V. Jómsler. 3. A7, hová a lap szellemi részét illető közleményeken kívül, az előfizetési s hirdetési dijak, nemkülönben a beigtatandó hirdetmények is küldendők. — Kéziratok csak ismert kezektől fogadtatnak el. A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. gSta§l““ Vidéki. előfizetőink bárminemű megbízásában a felebbviteli, valamint első folyamodása fővárosi bíróságok, s bármely hatóságnál mérsékelt díjazás mellett pontosan s gyorsan eljárunk, készkiadásaink fedezésére a megbízás minőségéhez képest 2—5 ft. előleget kérvén. Ezúttal értesítjük kartársainkat, hogy megkeresvényeik pontos teljesítéséről a leggyökeresebben gondoskodtunk, s hiszszük, hogy az itt-ott esetleg fölmerült panaszok végkép el fognak enyészni. Választások előtt. Az apostolok eloszlása megtörtént; a képviselők otthon élvezik a kilséget, mert pünkösd utánig nem lesz érdemlegesülés. Az egyesek gazdaságaik után látnak, mialatt Bécsben a delegátiók üléseznek, Budapesten pedig a pártok „végrehajtó bizottságai“ izzadnak a dologban. Mert ezeknek van ám dolguk. Meg kell állapítani ama „népies“ brochureöket, melyek befolyásolják a jó népet; jelöltekről kell gondoskodni azon vidékek részére, melyeknek képviselői a kormánypártból kiléptek; gondolkozni kell valamilyen ígéretekről, melyek új és jó hangzásúak legyenek; fölterjesztéseket kell tenniük, melyekben körvonalazva legyen, hogy kik és hol alkalmazhatók (s mily áron) főkorteseknek. Sok csingja-binja van a „választási előmunkálatoknak“, melyeket ez ideig nem öntöttek még paragraphusokba. És e tekintetben minden pártkörben megindult a mozgalom. A szélsőbaloldal hívei már tartottak is vándorgyűléseket: történtek már nagy kaliberű dictiók Hódmezővásárhelyit s másutt is; megtörtént a fölhívás arra nézve is, hogy a jelölteket be kell jelenteni a központi végrehajtó bizottságnak. Az orsz. szabadelvű kör is ekképen cselekedett, csakhogy nem oly nyíltsággal, mint amazok. Ennek szervezete jobb; a vidéki elnökökkel teszi magát érintkezésbe s innét csak intézi a dolgokat. A független szabadelvűekből, dissidensekből és conservativokból alakult „egyesült ellenzék“ sem maradt el. Pártorgánumaik tegnapi számában megjelent a proclamatio. Nem bíráljuk az abban foglaltakat s csak a mennyiben lapunkra tartozik, veszünk róla tudomást. A fölhívás egyúttal programma s felöleli magába többi közt a „pénzügyi zsarolások és hivatalos visszaélések ellen leendő pártatlan igazságszolgáltatást, törvénykezési és igazgatási reformokat a kormányzat minden ágában.“ Tudjuk jól, hogy azon pártnak, mely e fölhívást kiadta, tagja Szilágyi Dezső. Ez a név ma előttünk tiszta zászló, programm maga a név, melynek hinni tartozunk. Eddig is minden párt ígérte a „pártatlanságot“ az igazságszolgáltatásban, de ígéretét nem váltotta egyik sem. Ígért mindegyik reformokat a törvénykezés terén, de a reformok vagy nem foganatosíttattak, vagy nem volt bennük köszönet. Hogy pedig inkább lehetővé tétessék az üdvös reform, az kiváltkép olvasóinktól függ. Vagy válaszszanak olyan képviselőket, kik a nemes ügynek szószólói legyenek az országgyűlésen, vagy választassák meg magukat. Azt vethetnék ellenünk, hogy az ügyvédi kar eléggé van képviselve a köngyűlésen. Ez igaz lehet mennyiségileg, de nem minőségileg. Akik itt vannak, azok — kevés kivétellel — koncleső szolgalelkek, kiket önzés vezet a szavazásban. Jórészt olyanok, kik alig beszélnek akkor mikor kell, s midőn diktiókat tartanak, mindig egyébről van szó, mint törvénykezésről s az ügyvédi kar megtámadott érdekeiről. Sapienti pauca! Politikai laptársaink jelszók mellett csoportosulnak, megkezdték a harcot. Ez a körülmény följogosít bennünket is arra, hogy hangot adjunk véleményünknek. Ama jelöltek mellett kell az ügyvédi karnak küzdeni, kik tiszta bort mérnek. Ezek győzelmét fogjuk — csekély, de minden erőnkkel támogatni mi is. Ehhez van jogunk, s jogunkat föl fogjuk használni a legkiterjedtebb mérvben, mivel meggyőződésünk, hogy vánszorgó hazánkon legeslegelső sorban a helyes kodifikáció, igazi olcsó és gyors igazságszolgáltatás segíthet. Legyünk e téren inkább pazarok: a nép nem bánja meg. A delegátiók Bécsben megkezdték ismét működésüket. Az osztrák delegátió annyival előbbre haladt, hogy annak pénzügyi bizottsága már letárgyalta a hozzá utasított anyag nagy részét. A magyar delegátió is szorgalmasan dolgozik. Andrássy gróf valószínűleg holnap nyilatkozik a keleti kérdésben s egyúttal indokolni fogja a 60 millió megszavazásának szükségét. A semmitőszék ama teljes ülési megállapodását illetőleg, mely szerint az ügyvédek a törvény rovására ugyan, de az igazságszolgáltatás érdekeinek állítólagos előmozdítása céljából a tanúzási és szakértői díjakra nézve elsősorban tétetnek felelősekké, Magyarország egyik legkitűnőbb jogásza úgy vélekedik, hogy a fölmerült kérdés akkor nyert volna leghelyesebb megoldást, ha a semmitőszék kimondotta volna azt, miszerint az a fél, ki a perben oly bizonyítási módot akar alkalmazni, mely költséggel jár, köteleztetik az e célból kitűzött határidőig a szükséges összeget a bíróságnál rövid úton (elnökileg) letéteményezni, mit ha nem tesz, a kérdéses bizonyítási módtól elállottnak tekintendő, így azután nem fog sem a fél, sem az ügyvéd zaklattatni és a törvény értékét sem fogjuk csökkenteni. Egyébiránt ez az eszme nem új. Nyomát találjuk az osztrák perrendtartásban, mely odáig is megy, hogy perbiztosítékot követel attól, ki pert indít, hogy abból minden költség fedezhető legyen, sőt még az ellenfél költsége is, ha felperes pervesztessé lett. Az ügyvédi kar reformjára vonatkozólag, a trienti ügyvédi kamara a következő véleményt és javaslatot nyújtotta be az osztrák jogászgyűléshez: A trienti ügyvédi kamara tagjai, az igazságszolgáltatás terén még nem hanyatlottak annyira, hogy felsegélyezésüket illetőleg rendkívüli eszközökhöz kellene nyúlni. A trienti ügyvédi kamara nem érzi magát hivatottnak arra, hogy Ausztria tartományai számára javaslatot készítsen az ügyvédi kar reformjáról, de abban a nézetben van, hogy területükön kivihetlen volna az, hogy restrictív szabályokkal, az ügyvédkedés kinevezéstől téhessék függővé. E tekintetben a szabad ügyvédkedés szószólói ennélfogva határozottan ellenzik azt, hogy az ügyvédi gyakorlat bármi tekintetben megszoríttathassék, vagy az ügyvédek száma a terület és lakosság viszonyaihoz képest szabályoztassék. Ami az ügyvédi kar jólétének törvényhozásilag leendő előmozdítását, illeti: kívánják a zugírászatnak kiirtását és kimondását azon elvnek, hogy képviseletre, kivéve a törvényes képviselet eseteit, csak az ügyvéd jogosultassék. Kívánják továbbá, hogy az ügyvédi és közjegyzői hivatal egyesíttetvén, minden ügyvéd teljesíthessen egyszersmind közjegyzői functiót is. A mondottak számbavételével, minden további részletezést fölöslegesnek tart a trienti ügyvédi kamara. Hogy az engedmény milyen bélyeggel láttassa ki, el, arra nézve az osztrák cs. kir. orsz. pénzügyigazgatóság múlt évi december 18-án kelt 38270. számú végzésével érdekes elvet mondott ki. A vevő kötelezte magát az illeték megfizetésére. Az illetékszabási hivatal az adásvevési szerződésre a II. scála szerinti bélyeget vetette ki, a következő évekre pedig az állandó 50 kros illetéket. A vevő cedálta ezen követelését, még a tulajdonjog bekebelezése előtt a bécsi osztrák takarékpénztárra, amely cessioban szavatol egyszersmind a követelés, illetőleg az adásvevési szerződés valódiságáért. Ezen nyilatkozat és engedmény 50 kros bélyeggel láttatott el. A kerületi pénzügyigazgatóság az engedményt új jogügyletnek tekintvén, követelte a II. fokozat szerinti bélyegilletéknek újból leendő megfizetését, azonban az orsz. p. v. igazgatóság e végzést föloldotta, kimondván azt, hogy a cessio bekebelezés előtt nem képez új jogügyletet, mert a vevő csak akkor lépett volna a birtok tulajdonába, ha azt saját nevére bekebelezteti. Így pedig mivel a telekkönyvi tulajdon az első birtokosról egyenesen a harmadikra szállott át, a második birtokos nem volt tulajdonosnak, hanem csakis birtokosnak, és mint ilyen közvetítőnek tekintendő, mert nem azon célból vette a birtokot, hogy ezáltal saját részére, hanem azért, hogy az osztrák takarékpénztár részére kössön jogügyletet. _____ Hóhér-iskolákat szorgalmaz a „Vasmegyei Lapok“ című közlöny. Azt mondja s igen helyesen. Az ítélet a halálos büntetéseknél csupán az élet elvesztésével sújtja a gonosztevőt, de azt nem mondja sehol, hogy a bűnös meg is kínoztassék, sőt ez ellen az ítélethozó bírák emberi érzülete határozottan tiltakozik. És mégis a divó kivégzési mód mellett, s a kivégzést teljesítő hóhérok kellő jártasságának hiányában a halálra ítélt akkép veszti életét, hogy a halálnál magánál százszor iszonyúbb kínokat szenved. Tehát egyszerre kettős büntetés! Az a kötél, melyet a nyomorultnak nyakára hurkolnak, mielőtt az életet kioltaná, oly kunokot idéz elő, melyektől megőrül a gondolat. Annak idején szemtanuk, mint bizonyosat beszélték, hogy midőn a rablás miatt Szombathelyit felakasztott Hőkét a bitóról le s a létrán végig eresztették, többszörösen rázkódott és vonaglott. Ezek után, mondja a nevezett lap, ha már éppen nem akarjuk a kötelet ősi jogaiból kiszorítani, nem kellene-e arról gondoskodni, hogy a halálos büntetést oly hóhérok hajtsák végre, kik annak végrehajtásához a kellő elméleti és gyakorlati ügyességet megszerezték, hogy az élet kioltása csak pillanat műve legyen, s az elitélt a kínzástól megmentessék. Nálunk a hóhér csak úgy tevődik, senki sem kutatja, váljon bire azon ügyességgel, melyet tőle szomorú hivatása megkövetel. Bizony bizony itt volna az ideje, hogy e körülmény is figyelem tárgyát képezze. Különben az utókor nem lesz tévedésben, ha azt állítja felőlünk, hogy a humanismus csak ajkunkon volt, de cselekedeteink nem vallottak reá. Budapest, május 27.