Magyar Jogász, 1878 (3. évfolyam, 1-148. szám)
1878-05-30 / 125. szám
125. sz. III. évfolyam 1878. Budapest, csütörtök, május 30. ' „MAGYAR JOGÁSZ" Előfizetési ár: Egész évre ... 15 frt. — ' ! Fél évre .... 7 „ 50 . S Negyed évre . . 4 „ — ‹ Hirdetések. › Egy hatodhasábos petitsor egy ‹ ‹ szeri hirdetéséért 19 kr., kétszer › ( 16 kr., és többszöri hirdetéséért › MAGYAR JOGÁSZ JOGI ES KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP Szerkesztőség kiadóhivatal: 3BAadapest, V. József tér. 3. az, hová a lap szellemi részét illető közleményeken kívül, az előfizetési s hirdetési dijak, nemkülönben a beigtatandó hirdetmények is küldendők. — Kéziratok csak ismert kezektől fogadtatnak el és I megjelent minden nép, hétfőt kivéve, i 13 kr., minden beigtatásnál. Az bélyegdij külön minden beigtatás , 1 után 30 kr. osztr. ért. A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. Vidéki t. előfizetőink bárminemű megbízásában a fölebbviteli, valamint első folyamodású fővárosi bíróságok, s bármely hatóságnál mérsékelt díjazás mellett pontosan s gyorsan eljárunk, készkiadásaink fedezésére a megbízás minőségéhez képest 2—5 ft. előleget kérvén. Ezúttal értesítjük kortársainkat, hogy megkeresvényeik pontos teljesítéséről a leggyökeresebben gondoskodtunk, s hiszszük, hogy az itt-ott esetleg fölmerült panaszok végkép el fognak enyészni. Választás előtt. Cudar idő! A láthatár rideg, borús, sötét, csak olykor játszik át rajta az elégedetlenség cikázó villáma, s csak néha zúg el fölötte bizonyos fenyegető moraj. Majd tompa közöny kderekedik az elmékre, az akaratot a fatalismus penészes nyűge látszik lekötni, kétkedés rozsdásítja a lelkeket. Bármerre keres világító tornyot a bánatos hazafias szem, bármerre kutatja a biztos révet, melybe a haza roncsolt, hányatott hajóját szeretné pihenni látni: nem lát sehol egyebet, csak Scyllát és Charybdist, vészt, örvényt, zátonyt, szirteket! Szomorú valóságot beszélünk. Nem a túlvitt hazafiság, beteges aggódás, indokolatlan kétségbeesés vezeti tollunkat. Van-e egyetlen nyugpont, melyen megelégedéssel pihenhetünk ? Nem az örökös, veszedelmes változandóság üli-e diadalát s vad bachanaliáját viszonyainkon évek óta? Nem kell-e rettegnünk folyvást, hogy anyagi romlás fúrja meg hajónkat. A szellemi mételyről beszélni már teljesen fölösleges. S mi mindennek az oka ? Az, hogy nincs ember a gáton, hogy a kormányosok nem értenek a delejtühöz, hogy az önzés és más ezer vétek megkérgesítették a lelkeket. íme, kiszakítunk néhány gyomot s bokrétába füzzük, hadd illatozzék a választásokra. Adóügyi nyomorunkról, arról a példátlan miseriáról, melyben leledzünk, szólni fölöslegesnek tartjuk. Alig van nap, melyen panaszt ne kapnánk, vagy ne olvasnánk a dupla-kréta viselt dolgairól. E helyett azzal mulattatjuk az olvasót, hogy a karok és testületek existentiája ellen indított háborúra utaljuk. Az orvosok eddigelé legfölebb csak azon panaszkodtak, hogy látogatásaik nem vétettek taxa alá. Most már lesz módjuk panaszkodni egyébért is. Egyik vidék tiszteletes urat a kerületbeli orvosok följelentettek kuruzslás miatt. A belügyminisztérium szigorúan megvizsgálta az ügyet s úgy találta, hogy a tiszteletes ur ártalmatlan szerekkel gyógyít, tehát a kuruzslásban meg nem akadályoztatik. Ilyformán a kártyavetés is megengedhető, föltéve, hogy a javas asszony néha igazat jövendöl. Nem támadtatik-e meg hasonló rendelkezés által az orvosok existentiája ? A közjegyzők telve vannak panaszszal. A legvérmesebb reményekkel rendelték meg Wertheim szekrényeiket és bizonyos kárörömmel hittek duslakodni azon jövedelemben, mely a bírákat, ügyvédeket illeti. Hozattak aztán törvények, adattak ki rendeletek, melyek folytán bátran elveszíthetik a tűzmentes szekrényeket, hacsak zálogjegyeket nem akarnak bele zárni. Nincs-e megtámadva ez az ifjú intézmény szíve gyökerén ? A birák sopánkodnak, nyílt panaszra ajkukat nyitni nem merik. Függetlenségük illustrius még mindig. Föl van dúlva nyugalmuk, meglankasztva munkakedvük, állandó tűzhelyük folyvást veszélyben, tekintélyük csorbulva. Kérdezzük: ha árt-e emez eljárás az igazságszolgáltatásnak. S ráadásul arról is van szó, hogy ama hívatlanok, kik kést tettek a függetlenségre, Themis templomába nemsokára mint nagy táltosok tartják bevonulásukat. És az ügyvédi kar ? Hagyjuk ezt. Ne vesződjünk már akkor a magunk bajával, midőn a bajok tengere mos körül bennünket. Amit az agyafúrtság, furfanggal párosult erély e testület ellen megtehetett: mindent megtett. Az eredmény azonban nem fog kimaradni. A négyezer ügyvéd, mind zászlótartó, kik köré négy millió polgár csoportosul. Most már kezet foghat ügyvéd, orvos, közjegyző, birtokos és választhat lelkiismeretes meggyőződése szerint. Budapest, május 29. Ma úgy a főrendi- mint a képviselőház ülést tartott. Itt is, ott is kihirdettettek a következő, szentesített törvénycikkek : 1. Az 1878. évi máj. 31. napjáig viselendő közterhekről és fedezendő államkiadásokról szóló 1878. III. t.-c. hatályának 1878. jun. 16-ik napjáig kiterjesztése iránt ; 2. Az 1867. évi XIV. és XVI. törvénycikkek, az 1869. évi II. t.-c. és az osztrák-magyar Lloyddal 1871 nov. 18-án kötött postaszerződés hatályának ideiglenes meghosszabbításáról, valamint az osztrák nemzeti bankkal szemben a tényleges állapotnak ideiglenes föntartásáról; 3. A magyar büntető-törvénykönyv a bűntettekről és vétségekről; 4. A fővárosi közmunkák tanácsa és az osztrák államvasút között a nagykörútnak a nevezett vasút indóháza környékén leendő kiépítése iránt kötött egyességben elvállalt fizetési kötelezettség teljesítéséről; 5. A rézváltópénz szaporításáról; 6. A szőlőbirtok után járt és az 1868. XXIX. t.-c. által megszüntetett tartozások bejelentési határidejéről; 7. Az 1877-ki közös költségekre a magyar korona országai által pótlólag fizetendő összegekről; 6. A közösügyi bizottságok által rendkívüli hadiköltségekre megszavazott 60 milliónyi hitel Magyarországra eső részének fedezéséről; 9. A polgárosított határőrezredek területén fekvő erdők és havasi legelők ideiglenes megadóztatásáról; 10. A volt keleti magyar vasúttársulat kötvényeinek beváltására kitűzött határidő meghosszabbításáról. A büntető-codexet szentesítette a király. Most csak a gyakorlat vár reá. Szilárdabb s józanabb törvényt követelt volna nálunk a korszellem. Megmutatja a jövő, hogy mindig igazságosak voltunk bírálatunkban. Büntető-codexünk kizárva a jog igényeit, a politikai szempontoknak tömjénez a kormány" érdekében. A szigor, mely a codex ben nyilvánul, visszaveti a népet egy egész századra. Magyarország igazságügyének végelgyengülését a büntető-codex fogja elősegíteni. Ha Szalay László, a positívum és eszme között létező rokonság éles fejtegetője még élne, nem kapott volna lábra a németes szellem törvénykezésünkben, mely bennünket rákfekélyként pusztít. A pozsonyi ügyvédi kamara f. é. május 26-án tartott közgyűlésén Vrabélly Pál titkár fölolvassa az igazságügy minisztériumhoz felküldendő évi jelentést. Gervay indítványozza, hogy a minisztériumot felkérjék, hogy a jogakadémiákon és egyetemeken a mulasztó hallgatók irányában nagyobb szigorral járjanak el. Indítványozza továbbá, hogy az évi jelentésben figyelmeztessék a minisztériumot, hogy a telekkönyvi hivatalokban uralgó visszaéléseket megszüntesse. A közgyűlés a pénztárnoknak — számadásait rendben találván — megadta a fölmentvényt. — Az 1878. évre szóló költségvetést elfogadták, és pedig a kamarai titkár fizetése 800 frt, az ügyészé 400 írt. lesz. A Szlemenics-féle házban bérlendő lakás bútorzására 400 frtot szavaztak meg, egy hivatalszolgának pedig szabad lakáson kívül 300 frtot. A tagok évi díja 10 frtban állapíttatott meg. — Beck Antal egy ügyvédsegélyző alapszabályzatát olvasta föl. Az alapszabályokat csekély módosítással elfogadták s a minisztériumhoz terjesztik. A jogi szakosztályba dr. Zipser Náthánt, dr. Karvassy Sándort és Keresztessy Dénest választották. Az angol parlament legutóbb igen érdekes üléseket tartott , fontos jogi reform-kérdések kerültek szőnyegre s épen ezért részletes tudósítást fogunk azokról hozni. Egyelőre is megjegyezzük azonban, hogy az angol parlamentirigylendő önérzetességgel kimondotta azt, hogy reformmunkálatainál nincs szüksége a külföldi jogszolgáltatás ismeretére; az ő törvényeik a legjobbbak, mert ők az életet tanulmányozzák, s nem idegen nemzetek nyomtatott könyveit, codexeit; ismerik a népviszonyokat, azt a társadalmat, melynek tagjai, s elég önálló az angol parlament, hogy módját tudja találni a bajok orvoslásának. Míg tehát az angol törvénykezés, melyre mi szüntelenül hivatkozunk, nem tudákoskodik, nem compilál, hanem preservatív szerrel igyekszik pusztítni a társadalmi fekélyeket, addig mi — viszonyaink diagnosisát nem keresve — folytonosan idegen receptek szerint akarjuk javítani kuruzsolók módjára az igazságszolgáltatást. Összetett bizonyíték bűnvádi ügyekben. — Két cikk. — II. Azok a jogtudósaink, a fórumon kik az összetett bizonyítékok alapján, a marasztaló ítélet hozatalát megengedhetőnek nem találják, a törvényes gyakorlatra hivatkoznak, s avult nézetüket annak védszárnyai alá helyezik. Hogy ezen u. n. törvényes gyakorlat mily forrásból származott reánk, előbbi cikkünkben tisztába hoztuk. Egészen idegen forrásból, melyeket jogforrásnak talán mégsem kellene elfogadnunk. Annyi bizonyos, hogy nincsen semmi törvényünk, mely azt a büntetőjogi szabályt szentesítené, vagy ahhoz csak támpontot is nyújtana. Ezt törvénytudóink elismerik. De különben is az ily gyakorlat már igen meg van támadva alapjaiban. Már e század elején nem merte azt Vuchetich nyíltan s határozottan védni. Elősorolta ugyan a „Nemesis Carolina“ érvelését, de azonnal hozzátette, mikép az újabb törvényhozások azt az elvet már megtagadták, s megengedik a marasztaló ítélet hozatalát közvetett bizonyítás alapján is. És csak ama véleményt fejezte ki, miszerint emez a közvetett bizonyítási eljárás: „maiorem deposcat judicis applicatione casuum singularium solicitudinem, ac prudentiam, quod majoribus subjaceat dificultatibus, ac alii probandi modi, praecipue si reus in costanti negativa persistat.“ Mi is elismerjük, mikép ezen bizonyítási módnál nagyobbak a nehézségek, s azért nagyobb óvatosság, érettebb tapasztalat s emberismeret szükségeltetik a bírák részéről, de ebből korántsem következik ezen bizonyítási eszköz tarthatatlansága