Magyar Jogász, 1878 (3. évfolyam, 1-148. szám)

1878-05-30 / 125. szám

125. sz. III. évfolyam 1878. Budapest, csütörtök, május 30. ' „MAGYAR JOGÁSZ"­­ Előfizetési ár: Egész évre ... 15 frt. — ' ! Fél évre .... 7 „ 50 . S Negyed évre . . 4 „ — ‹ Hirdetések. › Egy hatodhasábos petitsor egy­ ‹ ‹ szeri hirdetéséért 19 kr., kétszer › ( 16 kr., és többszöri hirdetéséért › MAGYAR JOGÁSZ JOGI ES KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP Szerkesztőség kiadó­­­hivatal: 3BAa­d­a­pest, V. József tér. 3. az, hová a lap szellemi részét illető közleményeken kívül, az előfizetési s hirdetési di­jak, nemkülönben a beigta­­tandó hirdetmények is kül­dendők. — Kéziratok csak ismert kezektől fogadtat­nak el és I megjelen­t minden nép, hétfőt kivéve, i­­ 13 kr., minden beigtatásnál. A­z­­ bélyegdij külön minden beigtatás , 1 után 30 kr. osztr. ért. A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. Vidéki t. előfizetőink bárminemű megbízásában a fölebbviteli, valamint első folyamodású fővárosi bíróságok, s bármely hatóságnál mérsékelt díjazás mellett ponto­san s gyorsan eljárunk, készkiadásaink fede­zésére a megbízás minőségéhez képest 2—5 ft. előleget kérvén. Ezúttal értesítjük kortársainkat, hogy megkeresvényeik pontos teljesítéséről a leg­gyökeresebben gondoskodtunk, s hiszszük, hogy az itt-ott esetleg fölmerült panaszok végkép el fognak enyészni. Választás előtt. Cudar idő! A láthatár rideg, borús, sötét, csak olykor játszik át rajta az elégedetlenség ci­kázó villáma, s csak néha zúg el fölötte bizonyos fenyegető moraj. Majd tompa közöny k­derekedik az elmékre, az akaratot a fatalismus penészes nyűge látszik lekötni, kétkedés rozsdásítja a lelkeket. Bár­merre keres világító tornyot a bánatos hazafias szem, bármerre kutatja a biztos révet, melybe a haza roncsolt, hányatott hajóját szeretné pihenni látni: nem lát sehol egyebet, csak Scyllát és Cha­­rybdist, vészt, örvényt, zátonyt, szirteket! Szomorú valóságot beszélünk. Nem a túlvitt hazafiság, beteges aggódás, indokolatlan kétségbe­esés vezeti tollunkat. Van-e egyetlen nyugpont, melyen megelégedéssel pihenhetünk ? Nem az örökös, veszedelmes változandóság üli-e diadalát s vad ba­­chanaliáját viszonyainkon évek óta? Nem kell-e rettegnünk folyvást, hogy anyagi romlás fúrja meg hajónkat. A szellemi mételyről beszélni már telje­sen fölösleges. S mi mind­ennek az oka ? Az, hogy nincs ember a gáton, hogy a kormányosok nem értenek a de­­lejtühöz, hogy az önzés és más ezer vétek meg­­kérgesítették a lelkeket. íme, kiszakítunk néhány gyomot s bokrétába füzzük, hadd illatozzék a választásokra. Adóügyi nyomorunkról, arról a példátlan miseriáról, melyben leledzünk, szólni fölöslegesnek tartjuk. Alig van nap, melyen panaszt ne kapnánk, vagy ne olvasnánk a dupla-kréta viselt dolgairól. E helyett azzal mulattatjuk az olvasót, hogy a karok és testületek existentiája ellen indított háborúra utaljuk. Az orvosok eddigelé legfölebb csak azon panaszkodtak, hogy látogatásaik nem vétettek taxa alá. Most már lesz módjuk panasz­kodni egyébért is. Egyik vidék tiszteletes urat a kerületbeli orvosok följelentettek kuruzslás miatt. A belügyminisztérium szigorúan megvizsgálta az ügyet s úgy találta, hogy a tiszteletes ur ártalmat­lan szerekkel gyógyít, tehát a kuruzslásban meg nem akadályoztatik. Ilyformán a kártyavetés is megengedhető, föltéve, hogy a javas asszony néha igazat jövendöl. Nem támadtatik-e meg hasonló rendelkezés által az orvosok existen­tiája ? A közjegyzők telve vannak panaszszal. A legvérmesebb reményekkel rendelték meg Wert­­heim szekrényeiket és bizonyos kár­örömmel hit­tek duslakodni azon jövedelemben, mely a bírákat, ügyvédeket illeti. Hozattak aztán törvények, adat­tak ki rendeletek, melyek folytán bátran elveszít­hetik a tűzmentes szekrényeket, hacsak zálogjegye­ket nem akarnak bele zárni. Nincs-e megtámadva ez az ifjú intézmény szíve gyökerén ? A b­i­r­á­k sopánkodnak, nyílt panaszra ajku­kat nyitni nem merik. Függetlenségük illustrius még mindig. Föl van dúlva nyugalmuk, meglan­­kasztva munkakedvük, állandó tűzhelyük folyvást veszélyben, tekintélyük csorbulva. Kérdezzük: ha árt-e emez eljárás az igazságszolgáltatásnak. S rá­adásul arról is van szó, hogy ama hívatlanok, kik kést tettek a függetlenségre, Themis templomába nem­sokára mint nagy táltosok tartják bevonulásukat. És az ügyvédi kar ? Hagyjuk ezt. Ne ve­sződjünk már akkor a magunk bajával, midőn a bajok tengere mos körül bennünket. Amit az agya­fúrtság, furfanggal párosult erély e testület ellen megtehetett: mindent megtett. Az eredmény azon­ban nem fog kimaradni. A négyezer ügyvéd, mind zászlótartó, kik köré négy millió polgár csopor­tosul. Most már kezet foghat ügyvéd, orvos, köz­jegyző, birtokos és­­ választhat lelkiismerete­s meggyőződése szerint. Budapest, május 29. Ma úgy a főrendi- mint a képviselőház ülést tartott. Itt is, ott is kihirdettettek a következő, szentesí­tett törvénycikkek : 1. Az 1878. évi máj. 31. napjáig viselendő közterhek­ről és fedezendő államkiadásokról szóló 1878. III. t.-c. ha­tályának 1878. jun. 16-ik napjáig kiterjesztése iránt ; 2. Az 1867. évi XIV. és XVI. törvénycikkek, az 1869. évi II. t.-c. és az osztrák-magyar Lloyddal 1871­ nov. 18-án kötött postaszerződés hatályának ideiglenes meg­hosszabbításáról, valamint az osztrák nemzeti bankkal szemben a tényleges állapotnak ideiglenes föntartásáról; 3. A magyar büntető-törvénykönyv a bűntettekről és vétsége­k­r­ő­l; 4. A fővárosi közmunkák tanácsa és az osztrák ál­­lamvasút között a nagy­körútnak a nevezett vasút indóhá­­za környékén leendő kiépítése iránt kötött egyességben el­vállalt fizetési kötelezettség teljesítéséről; 5. A rézváltópénz szaporításáról; 6. A szőlőbirtok után járt és az 1868. XXIX. t.-c. által megszüntetett tartozások bejelentési határidejéről; 7. Az 1877-ki közös költségekre a magyar korona országai által pótlólag fizetendő összegekről; 6. A közösügyi bizottságok által rendkívüli hadi­költségekre megszavazott 60 milliónyi hitel Magyaror­szágra eső részének fedezéséről; 9. A polgárosított határőrezredek területén fekvő erdők és havasi legelők ideiglenes megadóztatásáról; 10. A volt keleti magyar vasúttársulat kötvényei­nek beváltására kitűzött határidő meghosszabbításáról. A büntető-codexet szentesítette a király. Most csak a gyakorlat vár reá. Szilárdabb s józa­nabb törvényt követelt volna nálunk a korszellem. Megmutatja a jövő, hogy mindig igazságosak vol­tunk bírálatunkban. Büntető-codexünk kizárva a jog igényeit, a politikai szempontoknak tömjénez a kormány" érdekében. A szigor, mely a codex­ ben nyilvánul, visszaveti a népet egy egész századra. Magyarország igazságügyének végelgyengülését a büntető-codex fogja elősegíteni. Ha Szalay Lász­ló, a positívum és eszme között létező rokonság éles fejtegetője még élne, nem kapott volna lábra a németes szellem törvénykezésünkben, mely ben­nünket rákfekélyként pusztít. A pozsonyi ügyvédi kamara f. é. május 26-án tartott közgyűlésén Vrabélly Pál titkár föl­olvassa az igazságügy minisztériumhoz felküldendő évi jelentést. Gervay indítványozza, hogy a minisz­tériumot felkérjék, hogy a jogakadémiákon és egye­temeken a mulasztó hallgatók irányában nagyobb szigorral járjanak el. Indítványozza továbbá, hogy az évi jelentésben figyelmeztessék a minisztériumot, hogy a telekkönyvi hivatalokban uralgó visszaélé­seket megszüntesse. A közgyűlés a pénztárnoknak — számadásait rendben találván — megadta a fölmentvényt. — Az 1878. évre szóló költségvetést elfogadták, és pedig a kamarai titkár fizetése 800 frt, az ügyészé 400 írt. lesz. A Szlemenics-féle házban bérlendő lakás bútorzására 400 frtot sza­vaztak meg, egy hivatalszolgának pedig szabad la­káson kívül 300 frtot. A tagok évi díja 10 frtban állapíttatott meg. — Beck Antal egy ügyvédsegélyző alapszabályzatát olvasta föl. Az alapszabályokat csekély módosítással elfogadták s a minisztérium­hoz terjesztik. A jogi szakosztályba dr. Zipser Ná­­thánt, dr. Karvassy Sándort és Keresztessy Dénest választották. Az angol parlament legutóbb igen érdekes üléseket tartott , fontos jogi reform-kérdések kerültek szőnyegre s épen ezért részletes tudósítást fogunk azokról hozni. Egyelőre is megjegyez­­zük azonban, hogy az angol parlament­­irigylendő önérzetességgel kimondotta azt, hogy reform­­munkálatainál nincs szüksége a kül­földi jogszolgáltatás ismeretére; az ő törvényeik a legjobbbak, mert ők az életet tanul­mányozzák, s nem idegen nemzetek nyomtatott könyveit, codexeit; ismerik a népviszonyokat, azt a társadalmat, melynek tagjai, s elég önálló az an­gol parlament, hogy módját tudja találni a bajok orvoslásának. Míg tehát az angol törvénykezés, melyre mi szüntelenül hivatkozunk, nem tudákos­­kodik, nem compilál, hanem preservatív szerrel igyekszik pusztítni a társadalmi fekélyeket, addig m­i — viszonyaink diagnosisát nem keresve — folytonosan idegen receptek szerint akarjuk javí­tani kuruzsolók módjára az igazságszolgáltatást. Összetett bizonyíték bűnvádi ügyekben. — Két cikk. — II. Azok a jogtudósaink, a fórumon kik az összetett bizonyítékok alapján, a marasztaló íté­let hozatalát megengedhetőnek nem találják, a tör­vényes gyakorlatra hivatkoznak, s avult nézetüket annak védszárnyai alá helyezik. Hogy ezen u. n. törvényes gyakorlat mily forrásból származott reánk, előbbi cikkünkben tisz­tába hoztuk. Egészen idegen forrásból, melyeket jogforrásnak talán mégsem kellene elfogadnunk. Annyi bizonyos, hogy nincsen semmi törvényünk, mely azt a büntetőjogi szabályt szentesítené, vagy ahhoz csak támpontot is nyújtana. Ezt törvénytu­dóink elismerik. De különben is az ily gyakorlat már igen meg van támadva alapjaiban. Már e század elején nem merte azt Vuche­tich nyíltan s határozottan védni. Elősorolta ugyan a „Nemesis Carolina“ érvelését, de azonnal hozzá­tette, mikép az újabb törvényhozások azt az elvet már megtagadták, s megengedik a marasztaló íté­let hozatalát közvetett bizonyítás alapján is. És csak ama véleményt fejezte ki, miszerint emez a köz­vetett bizonyítási eljárás: „maiorem deposcat judi­­cis applicatione casuum singularium solicitudinem, ac prudentiam, quod majoribus subjaceat dificul­­tatibus, ac alii probandi modi, praecipue si reus in costanti negativa persistat.“ Mi is elismerjük, mikép ezen bizonyítási módnál nagyobbak a nehézségek, s azért nagyobb óvatosság, érettebb tapasztalat s emberismeret szükségeltetik a bírák részéről, de ebből korántsem következik ezen bizonyítási eszköz tarthatatlansága

Next